Az interjúsorozat mostani részében Molnár Péter amatőrcsillagásszal beszélgettem. 10 éve aktívan segíti a Magyar Csillagászati Egyesület munkáját, legtöbbször a távcsöves bemutatók alkalmával találkozhatunk vele.
Az interjúsorozat folytatásában a Polaris-stáb legfiatalabb tagját, Mayer Mártont kérdeztem csillagászati tevékenységéről. Marci sokszor segít a rendezvények lebonyolításában, színvonalas bemutatókkal gazdagítja a kupolába érkező látogatók estéjét.
Európa jövőfesztiválján, a Brain Bar Budapesten 2016. június 3-án (pénteken) este a Szent István Bazilika előtt előadást tartott a Nemzetközi Űrállomás egykori parancsnoka, Chris Hadfield.
Interjúsorozatunk következő vendége Csoknyai Attila, sokaknak egyszerűen: Csoki. Öt évvel ezelőtt, felnőtt fejjel lépett be a Magyar Csillagászati Egyesületbe, azonban lelkesedése és aktivitása a fiatalok számára is példaértékű. Asztrofotósként, valamint a Polaris asztrofotós szakkörének egyik vezetőjeként ismert az amatőrcsillagász közösségben.
Az interjúsorozat első “áldozata” Tóth Krisztián, a sokak által TTK néven ismert amatőrcsillagász, asztrofotós. Legközelebb április 19-én este a Polaris Csillagvizsgálóban találkozhatunk vele, amikor is egy előadást fog tartani a gömbhalmazok világáról.
A Meteor októberi számában megjelent „Csillagok leányai” című cikk nagyon sok csillagász és csillagászkodó hölgy tevékenységét ismerteti. Ez pedig az én történetem!
Ez év májusában töltötte be 80. életévét Balázs Béla, a magyarországi csillagászat meghatározó alakja, kerületünk polgára. Október 6-án a Polaris Csillagvizsgálóban a Kozmikus Fény c. őszi sorozatunkban előadást tart a csillagászat tudományos, gyakorlati és világnézeti jelentőségéről.
A tavalyi nagy sikerre való tekintettel idén folytatjuk Polaris Filmklubunkat. Kedd esténként közösen megnézünk 1-1 csillagászati témájú videót, és utána kötetlen beszélgetés formájában elemezzük a látottakat.
A Földhöz legközelebb lévő égitest a Hold. Sokszor gyönyörködhetünk látványában, a nap szinte bármely szakában, szabad szemmel is. Rengeteg kráter található rajta (talán ettől ilyen érdekes), amelyeket meteorikus testek becsapódásai hoztak létre.
Egy új kutatás szerint egyes kék szuperóriás csillagok összetétele azzal magyarázható, hogy egy nagy tömegű csillag és kisebb társuk összeolvadásával keletkeztek. Eszerint galaxisunk legfényesebb és legforróbb csillagai nem születnek, hanem készülnek. A kék szuperóriás állapot a forró, nagy tömegű csillagok életének egy rövid ideig tartó fázisa. Ennek ellenére elég sok kék szuperóriást ismerünk, és bár
A Betelgeuze egy jól ismert vörös szuperóriás csillag az Orion csillagképben. A közelmúltban nagy figyelmet kapott nemcsak azért, mert a fényességváltozása olyan feltételezésekhez vezetett, hogy akár fel is robbanhat, hanem azért is, mert a megfigyelések szerint a vártnál sokkal gyorsabban forog. Ez utóbbi értelmezést kérdőjelezi meg a Max Planck Asztrofizikai Intézet csillagászai által vezetett nemzetközi
Önkéntesek és hivatásos csillagászok egy csoportja összegyűlt, hogy közös erővel, a mesterséges intelligencia adta lehetőségeket kihasználva megvizsgáljon 430 000 új, a Világegyetem különböző pontjain elszórtan található, egyelőre ismeretlen típusú galaxist. Különlegesen érdekes, hogy a tanulmányozott galaxisok közül mintegy 30 000 a morfológiáját tekintve legritkábbnak számító gyűrűs galaxisok csoportjába tartozik. Ezek a felfedezések a Japánban meghirdetett
2023 májusában, mindössze néhány nappal azután, hogy újraindultak az észlelések a LIGO-Virgo-KAGRA gravitációshullám-detektorok együttműködésében, a LIGO livingstone-i észlelőállomásának műszere egy feltehetőleg neutroncsillag és egy másik kompakt égitest ütközéséből származó gravitációs jelet érzékelt. A GW230529 számon katalogizált esemény különlegessége az, hogy az ütközésben résztvevő nagyobbik égitest a Napnál 2,5-4,5-szer nagyobb tömegű volt. Ilyen méretű kompakt égitestet
2024. április 8-án teljes napfogyatkozást figyelhettek meg a szerencsések Mexikóból, az Egyesült Államokból és Kanada keleti partvidékéről. Soponyai György, Montréal, Kanada A totalitás maximális időtartama 4 perc 28 másodperc volt, ilyen hosszú sötétséget azonban csak a mexikói Narango térségéből lehetett tapasztalni. Minél távolabb volt egy észlelő ettől a ponttól – természetesen a teljességi sáv közepén