Tisztelt ünneplő közönség, kedves Barátaink!
Olyan egyéniség indult hosszú útjára e házból, amilyent az élet egy-egy területére legfeljebb egyet-kettőt tud felmutatni az emberiség évszázadonként. S ha ez a terület a legegyetemesebb tudományok közé tartozik, mint a csillagászat, úgy ez az egyéniség is egyetemes, tehát nemzetiségek felett álló.
Búcsúzni jöttem Kulin Györgytől
— mint a TIT Országos Elnökségének Tanácsadó Testülete tagjától,
— mint az Uránia Csillagvizsgáló megalapítójától, egykori igazgatójától és munkatársától,
— mint a Planetárium Tanács vezetőségi tagjától,
— mint a Magyar Csillagászati Egyesület megalapítójától és egykori elnökétől,
— mint a Csillagászat Baráti Köre megalapítójától és örökös elnökétől, végül
— mint régi munkatárstól és baráttól.
—
Több mint 60 évvel ezelőtt, kezdő egyetemista koromban, mint leendő csillagász harmadmagammal hallgattam Wodetzky professzor égi mechanikai fejtegetéseit. Egy nap meglepetve láttuk, hogy a terem leghátsó sorában három idős férfi ül, és szorgalmasan jegyzi a professzor előadását. Lehettek úgy 35 évesek. Az egyiket azonnal felismertem, mert az újságok akkoriban sokat írtak róla. Kulin György volt. Akkor már tudtam, hogy Szalontán született, és sok kisbolygót fedezett fel. Érdekelt a sorsa, érdeklődtem felőle. Az idősebb szaktársaktól megtudtam, hogy az egyetemet Budapesten végezte matematika-fizika szakon, de hiába szerezte meg a tanári oklevelet, évekig nem kapott állást. Végül mint állástalan diplomás, valami igen csekély díjazásért a Sváb-hegyi Konkoly-alapít ványú Asztrofizikai Obszervatóriumba küldték — adminisztratív munkára. Itt került szorosabb kapcsolatba a csillagászattal. Gyermekkorában Szalontán élte át az 1910-ben földközelbe került Halley-üstökös által keltett rettegést — és ez a kisgyermeki élmény sokáig távol tartotta őt a csillagok világától. A csillagvizsgálóban aztán lassanként beletanult a gyakorlati szakmai munkákba is. Mint fiatal munkatársat, befogták a kisbolygók kutatásába. Ez bizony unalmas, sőt telenként kimondottan kellemetlen, kínos, „favágó” munka volt: órákon át a távcsőben látható fonálkereszten tartani egy csillagot, és azonnal helyesbíteni a távcsőirányítását az égbolt forgásának ütemében mozgató óramű-motor járásának apró eltérései szerint. Így készült sok ezer fényképfelvétel. Ezeket aztán sorra ki kellett mérni, a kis nyomokat azonosítani ismert kisbolygók számított helyzeteivel. De előfordult, hogy ezeknek a foltocskáknak nem volt ismert megfelelője: tehát a fénykép készítője új kisbolygót talált. És Kulin György, ott léte első öt évében 45 kisbolygót fedezett fel.
A tejútrendszerbeli csillagok mozgásának pontos meghatározására szakosodott Gaia-űrtávcső nemrég talált egy különlegesen nagy csillagtömegű fekete lyukat, amely ráadásul Földünk közelében rejtőzik. A csillagtömegű fekete lyukak a legnagyobb kezdeti tömegű csillagok magjának összeomlásakor jönnek létre, így tehát nem összekeverendők a galaxisok középpontjában található, ezeknél jóval nagyobb szupernagy tömegű fekete lyukakkal. Utóbbi típusú fekete lyukak nagy tömegű
A HD 148937 jelű rendszer a Földtől körülbelül 3800 fényévnyire található, a Szögmérő (Norma) csillagkép irányában. Két, a Napnál sokkal nagyobb tömegű csillagból áll, és egy gyönyörű köd, azaz gáz- és porfelhő veszi körül. „Nagy tömegű kettőscsillagot körülvevő köd ritkaságszámba megy, és igazából olyan érzést keltett bennünk, hogy valami különleges dolognak kellett történnie ebben a
Kutatók egy csoportja különleges részecskét azonosított egy ősi meteorit belsejében, amely nagy valószínűséggel egy közeli csillag halálakor bekövetkező szupernóva-robbanásából származik. A meteoritok belsejébe zárt aprócska porrészecskék felfedik a kutatók előtt egy csillag életének, halálának és az utána keletkező új csillag(ok) születésének folyamatát, ami szinte felöleli a kozmosz 13,8 milliárd éves történelmét. A kőzetdarabkák vizsgálatával bepillantást
Régóta terveztem már „a tűz és jég országát”, Izlandot megnézni. Sok gyönyörű képet láttam kék vizű vízesésekkel, zöld mohával ellepett fekete vulkáni sziklákkal, jégdarabokról a fekete fövenyen, a szilaj, érintetlen felföldi részekről – fotósként a táj engem is megbabonázott. Martin Ferenc, Izland Rég vágytam újra látni a sarki fényt is. Aki már látta, tudja: a
Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum