Decemberi PANSTARRS-ok
Decemberben két izgalmas üstököst is felfedezett a PANSTARRS, amelyek jelenleg halványak, de akár vizuálisan is látható vándor válhat belőlük.
Decemberben két izgalmas üstököst is felfedezett a PANSTARRS, amelyek jelenleg halványak, de akár vizuálisan is látható vándor válhat belőlük.
Egy igen érdekes, átmeneti pályán mozgó, 32 éves keringési idejű üstököst talált a Pan-STARRS november 27-én.
Egy igen halvány, 20,7 magnitúdó periodikus üstököst fedezett fel a Pan-STARRS program november 24-én.
Az október 4-én felfedezett 2013 TL117 jelű kisbolygóról december elején derült ki, hogy valójában egy 6,8 éves keringési idejű üstökös.
Helyzete alapján szép reményekkel kecsegtet a november elején felfedezett Oukaimeden-üstökös, ám sajnos az Oort-felhőből jön, így nem várható, hogy jelentősen kifényesedik.
Egy újabb amatőr felfedezésű üstökös, amely egy hét alatt 5 magnitúdót fényesedve immáron binokulárral is látható a hajnali égen.
Egy közepesen fényes, 15,6 magnitúdós üstököst fedezett fel Andrea Boattini a Lepus csillagképben.
A kisbolygóból üstökössé vedlett C/2013 US10 (Catalina) két év múlva éri el 0,8 CsE-s napközelpontját.
Újabb üstököst talált az amatőrcsillagászok által működtetett Tenagra Sky Survey, hatra emelve idei felfedezéseik számát.
Egy gyenge aktivitású, átmeneti keringési idejű üstököst sikerült felfedezni kevéssel napközelsége előtt.
Jó hírek érkeztek az oldalára dőlt amerikai IM-1 Odysseus holdszondával kapcsolatban: működik és remény van arra, hogy a következő holdi éjszakát is túlélje, majd folytassa a kutatási feladatait a Hold déli poláris vidékén. Mint ismeretes, magyar idő szerint 2024. február 23-án 00:23-kor a houstoni székhelyű Intuitive Machines (IM) magánvállalat IM-1 Odysseus Lander leszállóegysége sikeresen leszállt
A Nagy Orion-köd „árnyékában” húzódik meg ez a fényes, látványos reflexiós köd. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, holott igazi, első osztályú látványosság! Varga István, Cserszegtomaj Pierre Méchain fedezte fel 1780-ban, és Charles Messier ugyanabban az évben felvette az üstökösszerű objektumok katalógusába. Az M78 az NGC 2064, NGC 2067 és NGC 2071 ködcsoportok legfényesebb diffúz reflexiós köde.
Két fehér törpe óriás exobolygóiról készített felvételt a James Webb-űrtávcső. A felfedezés a Naprendszer sorsára is fényt deríthet, megmutatja, mi történik, miután a Nap vörös óriássá, majd végül fehér törpévé válik. A látványos szupernóva-robbanások érthető módon magukra vonják a figyelmünket, a legtöbb csillag azonban csendesen fejezi be életét: külső rétegeiket az űrbe repítik, és puszta
A gamma-sugárzást kibocsátó objektumok mindig is felkeltették a csillagászok érdeklődését, az ilyen nagy energiás elektromágneses sugárzással járó folyamatok rejtik talán a legegzotikusabb fizikai mechanizmusokat. Nem csoda, hogy nagy port kavart az a négy keskeny vonalas Seyfert-1 galaxis, amelyeket 2009-ben gamma-forrásokként azonosítottak a Fermi gamma-űrtávcső fedélzetén elhelyezett képalkotó berendezéssel (Large Area Telescope, LAT). A Seyfert-galaxisok az
Vízpárára bukkantak a kutatók egy fiatal csillag körüli bolygókeletkezési korongban a chilei ALMA (Atacama Large Millimeter/Submillimeter Array) rádiótávcső-hálózat segítségével. A víz, amellett, hogy a Földünkön ismert életformák számára elengedhetetlenül fontos, a bolygókeletkezés folyamatának alakításában is jelentős szerepet játszhat. Ám a csillagászoknak korábban nem sikerült megfigyelniük a vízpára térbeli eloszlását egyetlen hűvös, stabil gáz- és porkorongban