A Magyar Csillagászati Egyesület tevékenysége 2004-ben
Az alábbiakban a 2005-ös Csillagászati Évkönyvben megjelent hivatalos egyesületi beszámoló olvasható. |
Az alábbiakban a 2005-ös Csillagászati Évkönyvben megjelent hivatalos egyesületi beszámoló olvasható. |
2003-ban az égi események valóságos kavalkádja következett. A számos esemény nemcsak kiváló észlelési lehetőségeket jelentett az egyesület számára, hanem rengeteg földi tennivalót is: észlelési programok, akciók szervezését, nagyközönség számára tartott rendezvények előkészítését és lebonyolítását, a tömegkommunikáció tájékoztatását. |
Az alábbiakban a 2004-es Csillagászati évkönyvben megjelent hivatalos egyesületi beszámoló olvasható. |
Az alábbiakban a 2003-as Csillagászati évkönyvben megjelent hivatalos egyesületi beszámoló olvasható. |
A 2000. esztendő nem ígért olyan látványos égi színjátékot, mint az 1999-es teljes napfogyatkozás, azonban így is bőségesen akadt tennivaló a csillagos ég alatt a Magyar Csillagászati Egyesület számára. |
1999 legfontosabb égi (és földi) eseménye a teljes napfogyatkozás volt. A fogyatkozással kapcsolatos teendők – bízvást állíthatjuk – teljes tagságunkat megmozgatták, aki csak élt és mozgott, a totalitás sávjában, vagy – az ínyencebb észlelők – annak határvonalán figyelték a jelenséget. |
Jó hírek érkeztek az oldalára dőlt amerikai IM-1 Odysseus holdszondával kapcsolatban: működik és remény van arra, hogy a következő holdi éjszakát is túlélje, majd folytassa a kutatási feladatait a Hold déli poláris vidékén. Mint ismeretes, magyar idő szerint 2024. február 23-án 00:23-kor a houstoni székhelyű Intuitive Machines (IM) magánvállalat IM-1 Odysseus Lander leszállóegysége sikeresen leszállt
A Nagy Orion-köd „árnyékában” húzódik meg ez a fényes, látványos reflexiós köd. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, holott igazi, első osztályú látványosság! Varga István, Cserszegtomaj Pierre Méchain fedezte fel 1780-ban, és Charles Messier ugyanabban az évben felvette az üstökösszerű objektumok katalógusába. Az M78 az NGC 2064, NGC 2067 és NGC 2071 ködcsoportok legfényesebb diffúz reflexiós köde.
Két fehér törpe óriás exobolygóiról készített felvételt a James Webb-űrtávcső. A felfedezés a Naprendszer sorsára is fényt deríthet, megmutatja, mi történik, miután a Nap vörös óriássá, majd végül fehér törpévé válik. A látványos szupernóva-robbanások érthető módon magukra vonják a figyelmünket, a legtöbb csillag azonban csendesen fejezi be életét: külső rétegeiket az űrbe repítik, és puszta
A gamma-sugárzást kibocsátó objektumok mindig is felkeltették a csillagászok érdeklődését, az ilyen nagy energiás elektromágneses sugárzással járó folyamatok rejtik talán a legegzotikusabb fizikai mechanizmusokat. Nem csoda, hogy nagy port kavart az a négy keskeny vonalas Seyfert-1 galaxis, amelyeket 2009-ben gamma-forrásokként azonosítottak a Fermi gamma-űrtávcső fedélzetén elhelyezett képalkotó berendezéssel (Large Area Telescope, LAT). A Seyfert-galaxisok az
Vízpárára bukkantak a kutatók egy fiatal csillag körüli bolygókeletkezési korongban a chilei ALMA (Atacama Large Millimeter/Submillimeter Array) rádiótávcső-hálózat segítségével. A víz, amellett, hogy a Földünkön ismert életformák számára elengedhetetlenül fontos, a bolygókeletkezés folyamatának alakításában is jelentős szerepet játszhat. Ám a csillagászoknak korábban nem sikerült megfigyelniük a vízpára térbeli eloszlását egyetlen hűvös, stabil gáz- és porkorongban