Perseida-bemutatók
A Perseidák idei jelentkezése kapcsán számos bemutató közül is választhatnak az érdeklődők a Magyar Csillagászati Egyesület és partnerszervezetei szervezésében.
A Perseidák idei jelentkezése kapcsán számos bemutató közül is választhatnak az érdeklődők a Magyar Csillagászati Egyesület és partnerszervezetei szervezésében.
Az utóbbi években sajnos kevesen használták a hatályos vizuális meteorészlelő lapot, ezért úgy döntöttünk, hogy az észlelők igényeihez jobban alkalmazkodva, új észlelőlapot bocsátunk útjára, ami remélhetően elnyeri a vizuális meteorozók tetszését, és sokan fogják használni, különös tekintettel az idei Perseida-maximumra.
A Polaris Csillagvizsgálóban nyári csillagászati szakkört indítunk fiatalok számára. Csütörtökönként várjuk 19 órától a csillagászat iránt érdeklődőket (elsősorban a 14-19 éves korosztályt).
Az interjúsorozat folytatásában a Polaris-stáb legfiatalabb tagját, Mayer Mártont kérdeztem csillagászati tevékenységéről. Marci sokszor segít a rendezvények lebonyolításában, színvonalas bemutatókkal gazdagítja a kupolába érkező látogatók estéjét.
2016. június 18-án hatodik alkalommal ad otthont a Polaris Csillagvizsgáló a Nap-észlelők Találkozójának.
Május 31-én fedezzük fel együtt a földközelben levő Marsot és a Szaturnuszt, valamint a Jupitert a Polaris Csillagvizsgálóból! Ezzel a programmal zárul a Csillagászat Hónapja.
Interjúsorozatunk következő vendége Csoknyai Attila, sokaknak egyszerűen: Csoki. Öt évvel ezelőtt, felnőtt fejjel lépett be a Magyar Csillagászati Egyesületbe, azonban lelkesedése és aktivitása a fiatalok számára is példaértékű. Asztrofotósként, valamint a Polaris asztrofotós szakkörének egyik vezetőjeként ismert az amatőrcsillagász közösségben.
2016-ban május 14-ére esik a Csillagászat Napja. Országszerte számos helyszínen rendkívüli nyitva tartással, járdacsillagászattal, távcsöves bemutatókkal várják az érdeklődőket helyi csoportjaink és társszervezeteink. Az este távcsöves látnivalói: a Hold, a Jupiter, majd a Szaturnusz és a Mars.
Kérjük, támogassa Ön is a Magyar Csillagászati Egyesület tudománynépszerűsítő, tehetséggondozó munkáját az SZJA 1%-ának felajánlásával. Adószámunk: 19009162-2-43.
A csillagos égbolt fényképezése napjaink egyik legizgalmasabb, szinte beláthatatlan távlatokat nyújtó elfoglaltság az amatőrcsillagászok körében. A Polarisban a téma iránt érdeklődő kezdők és haladók számára tartunk szakkört, amely személyes találkozási lehetőséget nyújt az asztrofotográfia szerelmesei számára.
A tejútrendszerbeli csillagok mozgásának pontos meghatározására szakosodott Gaia-űrtávcső nemrég talált egy különlegesen nagy csillagtömegű fekete lyukat, amely ráadásul Földünk közelében rejtőzik. A csillagtömegű fekete lyukak a legnagyobb kezdeti tömegű csillagok magjának összeomlásakor jönnek létre, így tehát nem összekeverendők a galaxisok középpontjában található, ezeknél jóval nagyobb szupernagy tömegű fekete lyukakkal. Utóbbi típusú fekete lyukak nagy tömegű
A HD 148937 jelű rendszer a Földtől körülbelül 3800 fényévnyire található, a Szögmérő (Norma) csillagkép irányában. Két, a Napnál sokkal nagyobb tömegű csillagból áll, és egy gyönyörű köd, azaz gáz- és porfelhő veszi körül. „Nagy tömegű kettőscsillagot körülvevő köd ritkaságszámba megy, és igazából olyan érzést keltett bennünk, hogy valami különleges dolognak kellett történnie ebben a
Kutatók egy csoportja különleges részecskét azonosított egy ősi meteorit belsejében, amely nagy valószínűséggel egy közeli csillag halálakor bekövetkező szupernóva-robbanásából származik. A meteoritok belsejébe zárt aprócska porrészecskék felfedik a kutatók előtt egy csillag életének, halálának és az utána keletkező új csillag(ok) születésének folyamatát, ami szinte felöleli a kozmosz 13,8 milliárd éves történelmét. A kőzetdarabkák vizsgálatával bepillantást
Régóta terveztem már „a tűz és jég országát”, Izlandot megnézni. Sok gyönyörű képet láttam kék vizű vízesésekkel, zöld mohával ellepett fekete vulkáni sziklákkal, jégdarabokról a fekete fövenyen, a szilaj, érintetlen felföldi részekről – fotósként a táj engem is megbabonázott. Martin Ferenc, Izland Rég vágytam újra látni a sarki fényt is. Aki már látta, tudja: a
Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum