Közelebb a csillagokhoz – Petőfi szülőföldjén
Az MCSE “legifjabb” helyi csoportja, a Neptunusz Amatőrcsillagász Körből szerveződött Kiskun Csoport idén november 4-én Kiskőrösön rendezte meg a “Közelebb a csillagokhoz” rendezvényét.
Az MCSE “legifjabb” helyi csoportja, a Neptunusz Amatőrcsillagász Körből szerveződött Kiskun Csoport idén november 4-én Kiskőrösön rendezte meg a “Közelebb a csillagokhoz” rendezvényét.
November 11-én az országban több helyütt tudományos konferenciákat tartottak. Néhány tagtársunk a székesfehérvári Szkeptikus Konferenciát, én, mivel Szegeden folytatom tanulmányaimat, értelemszerűen az Amatőrcsillagász találkozót választottam.
A már több éves hagyománnyal rendelkező rendezvényt Nagy Attila és felesége társaságában kerestük fel Székesfehérváron. Eddig “Találkozónak” nevezték, mostantól a “Konferencia” nevet viseli, nem méltatlanul.
Alig néhány héttel a sikeres kiskőrösi rendezvényt követően 2000. november 25-én ismét komoly, színvonalas esemény történt kis amatőrcsillagász közösségünk életében. Vezetőnk, Rezsabek Nándor meghívására Bartha Lajos nemzetközileg is elismert csillagász tartott előadást Hartán a Művelődési Házban Szomszédunk, a Hold címmel.
Amatőrcsillagászati kézikönyvek, cikkek leírása szerint az égbolt megismerését legjobb a Nagy Medve (Göncölszekér) csillagképének felkeresésével kezdeni. Ha ez így van, akkor jómagam eléggé rendhagyóan kezdtem az ismerkedést a csillagokkal, mivel az első csillagkép, amelyet 1945 egyik kora téli éjszakáján felismertem, az Orion volt.
A tudomány és a technika felkészült arra, hogy megoldják a vörös bolygó rejtélyeit. Hat nagy küldetést terveznek a Marsra az elkövetkezendő évtizedben. Ez a 10 éves program egy hosszú távú Mars-kutatási program része, aminek a kidolgozásához hat hónap kellett. Az új program feldolgozta az előző küldetések sikereit, kudarcait és az elmúlt évek küldetéseinek tudományos felfedezéseit. A következő 18 hónapban még finomítanak rajta, majd részletesen kidolgozzák a technológiai igényt és költségvetést.
Dr. Melanie Mormile,
egy amerikai biológia professzor azt feltételezi, hogy a Marson baktériumok
vagy egyéb mikroszkopikus élőlények estek klorid vagy szulfát sók fogságába,
mintegy megkövültek. Az ő kutatásait kezdeményező és megalapozó NASA október
26-án jelentette be, hogy 6 utat terveznek a következő 10 év folyamán az élet
nyomai után való kutatás céljából a Marson.
A tejútrendszerbeli csillagok mozgásának pontos meghatározására szakosodott Gaia-űrtávcső nemrég talált egy különlegesen nagy csillagtömegű fekete lyukat, amely ráadásul Földünk közelében rejtőzik. A csillagtömegű fekete lyukak a legnagyobb kezdeti tömegű csillagok magjának összeomlásakor jönnek létre, így tehát nem összekeverendők a galaxisok középpontjában található, ezeknél jóval nagyobb szupernagy tömegű fekete lyukakkal. Utóbbi típusú fekete lyukak nagy tömegű
A HD 148937 jelű rendszer a Földtől körülbelül 3800 fényévnyire található, a Szögmérő (Norma) csillagkép irányában. Két, a Napnál sokkal nagyobb tömegű csillagból áll, és egy gyönyörű köd, azaz gáz- és porfelhő veszi körül. „Nagy tömegű kettőscsillagot körülvevő köd ritkaságszámba megy, és igazából olyan érzést keltett bennünk, hogy valami különleges dolognak kellett történnie ebben a
Kutatók egy csoportja különleges részecskét azonosított egy ősi meteorit belsejében, amely nagy valószínűséggel egy közeli csillag halálakor bekövetkező szupernóva-robbanásából származik. A meteoritok belsejébe zárt aprócska porrészecskék felfedik a kutatók előtt egy csillag életének, halálának és az utána keletkező új csillag(ok) születésének folyamatát, ami szinte felöleli a kozmosz 13,8 milliárd éves történelmét. A kőzetdarabkák vizsgálatával bepillantást
Régóta terveztem már „a tűz és jég országát”, Izlandot megnézni. Sok gyönyörű képet láttam kék vizű vízesésekkel, zöld mohával ellepett fekete vulkáni sziklákkal, jégdarabokról a fekete fövenyen, a szilaj, érintetlen felföldi részekről – fotósként a táj engem is megbabonázott. Martin Ferenc, Izland Rég vágytam újra látni a sarki fényt is. Aki már látta, tudja: a
Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum