MCSE KCS és NACSK hírek
Holt tart a Kiskun Csoport és a Neptunusz Kör?
MCSE-kirándulás a Rám-szakadékban
Csillagászati bemutató és előadás Kecskeméten
Nagyszalontán felavatták Kulin György szobrát
Holt tart a Kiskun Csoport és a Neptunusz Kör?
MCSE-kirándulás a Rám-szakadékban
Csillagászati bemutató és előadás Kecskeméten
Nagyszalontán felavatták Kulin György szobrát
2001. május 17-20. között Prágában voltam osztálykiránduláson. A hosszú, majd 10 órás út után az Óvárosban kezdtük meg sétánkat.
Amit a nagyvárosi, főleg a budapesti emberek nemigen láthatnak, de a falusiak szinte minden holdtalan, derült, éjjeli égen felfedezhetnek, különösen most, nyáron, az a megszámlálhatatlanul sok tűhegynyi, sziporkázó, pislákoló csillag között mesebeli látványt nyújtó, az egész égboltot átkaroló, derengő fényű ezüstös fátyol, amelyet a népnyelv Tejútnak nevez. A Tejutat sok szép monda említi meg.
(A következő írás Papp Évától, a Kiskun Csoport tiszteletbeli vezetőjének, Szakács Lászlónak egyik régi tanítványától származik. Nem csillagászatról vagy űrkutatásról lesz szó. Egyszerűen csak emberségről. Arról a sok szépről és jóról, amit a Tanár Úr, az amatőrcsillagász és meteorológiai-megfigyelő adott diákjainak. Ezen írás egyben születésnapi köszöntő is – gratulálunk Szakács Lászlónak 86. születésnapja alkalmából! – Rezsabek Nándor)
A szovjet űrhajózás két nagyszerű momentumáról, a Gagarin-féle első űrrepülésről és a megsemmisített Mir űrállomásról manapság is sok szó esik. Vannak azonban olyan programok, amelyeknek bizonyos pontjait még mindig a titokzatosság homálya lengi körül, vagy pedig egyszerűen feledésbe merültek. Jelen cikk “főszereplője” mindkét kategóriába belefér. De eljött az idő, hogy a Voszhodokat előhúzzuk a feledés mocsarából, és fény derüljön néhány korábban tudatosan elhallgatott részletre is!
A floridai egyetem kutatói genetikailag módosítottak egy növényt azért, hogy a marsi talajban felnőve jelezze annak bizonyos tulajdonságait.
SZÉKELY László: A nap magyar kutatója
Fényi Gyula és a jezsuita természettudomány
A laikusok részéről leggyakrabban feltett kérdés: “Milyen messze lehet látni ezzel a távcsővel?” A hozzáértőbbek már azt kérdezik, hogy mekkora a műszer nagyítása. Mint tudjuk, a csillagászati távcsövek nagyítása minden esetben változtatható; ezt a témát szeretném röviden áttekinteni a “legkezdőbb” amatőrcsillagászati szinten.
Hála a hazai, amatőröknek szánt szakirodalom 80-as évek végétől tapasztalt
látványos fellendülésének, a változócsillagok észleléséről számtalan cikk jelent
meg. Személyes tapasztalataim mégis arra ösztönöztek, hogy szóljak e témában.
Rezsabek Nándor küldött be 3 negatív és egy pozitív szabadszemes napfolt-észlelést (április-június), lássuk a részleteket!
A világegyetem legerőteljesebb robbanásai a gammasugár-kitörések. A részecskeplazmából álló tűzlabdát kilövellő jet jelentősen felgyorsítja a részecskéket. A gammasugár-kitörésekről azt gondolják, hogy kompakt égitestek, neutroncsillagok vagy csillagtömegű fekete lyukak összeolvadásából származnak (ezeket hívjuk rövid gammasugár-kitörésnek, amelyek legfeljebb két másodpercesek), vagy magösszeomláson átesett szupernóvákból (ezek a hosszú gammasugár-kitörések, amelyek két másodpercnél hosszabb ideig is tartanak). A gammakitörések
Egy új kutatás szerint egyes kék szuperóriás csillagok összetétele azzal magyarázható, hogy egy nagy tömegű csillag és kisebb társuk összeolvadásával keletkeztek. Eszerint galaxisunk legfényesebb és legforróbb csillagai nem születnek, hanem készülnek. A kék szuperóriás állapot a forró, nagy tömegű csillagok életének egy rövid ideig tartó fázisa. Ennek ellenére elég sok kék szuperóriást ismerünk, és bár
A Betelgeuze egy jól ismert vörös szuperóriás csillag az Orion csillagképben. A közelmúltban nagy figyelmet kapott nemcsak azért, mert a fényességváltozása olyan feltételezésekhez vezetett, hogy akár fel is robbanhat, hanem azért is, mert a megfigyelések szerint a vártnál sokkal gyorsabban forog. Ez utóbbi értelmezést kérdőjelezi meg a Max Planck Asztrofizikai Intézet csillagászai által vezetett nemzetközi
Önkéntesek és hivatásos csillagászok egy csoportja összegyűlt, hogy közös erővel, a mesterséges intelligencia adta lehetőségeket kihasználva megvizsgáljon 430 000 új, a Világegyetem különböző pontjain elszórtan található, egyelőre ismeretlen típusú galaxist. Különlegesen érdekes, hogy a tanulmányozott galaxisok közül mintegy 30 000 a morfológiáját tekintve legritkábbnak számító gyűrűs galaxisok csoportjába tartozik. Ezek a felfedezések a Japánban meghirdetett
2023 májusában, mindössze néhány nappal azután, hogy újraindultak az észlelések a LIGO-Virgo-KAGRA gravitációshullám-detektorok együttműködésében, a LIGO livingstone-i észlelőállomásának műszere egy feltehetőleg neutroncsillag és egy másik kompakt égitest ütközéséből származó gravitációs jelet érzékelt. A GW230529 számon katalogizált esemény különlegessége az, hogy az ütközésben résztvevő nagyobbik égitest a Napnál 2,5-4,5-szer nagyobb tömegű volt. Ilyen méretű kompakt égitestet