2002. december 14-én este 18 órakor csoportunk nyolc tagja a hartai Egyesületek Házában gyülekezett. Az időjárás nem kedvezett az észlelésnek, az ég borult volt, de a csoport aktuális ügyeivel kapcsolatban számos fontos kérdésben sikerült konszenzusra jutni.
A szeptember 28-án, a hartai Egyesületi Házban tartott szakköri foglalkozásunk az elmúlt napok (hetek) észlelésre alkalmatlan időjárása végett családias hangulatban (8 fő), de jelentős “vadászzsákmány elejtésével” ért véget.
Második alkalommal került megrendezésre a Solt és Harta között félúton elhelyezkedő Kalimajorban a Magyar Csillagászati Egyesület régióbeli amatőrcsillagászait tömörítő Kiskun Helyi Csoport és a Neptunusz Amatőrcsillagász Kör észlelőtábora.
Harta, a németországi Lossburg és Hammerbrücke régóta testvérvárosi kapcsolatban állnak egymással. A városok összejövetelét minden évben megrendezik. Az idei találkozót Pünkösdre időzítették: a kulturális programokkal színesített műsor május 17-én délután kezdődött és május 20-án ért véget.
Az MTA Fizikai Tudományok Osztálya, az Űrkutatási Iroda, a MANT és számos neves hazai tudományos intézet szervezésében, Almár Iván 70. születésnapja alkalmából, 2002. április 18-án ünnepi ülés került megrendezésre a Roosevelt téri MTA székházban. Csoportunkat Rezsabek Nándor és Balaton László képviselte.
2002. április 16-án a Polaris Csillagvizsgálóban, a szokásos keddi MCSE előadássorozat keretében került sor Ponori Thewrewk Aurél “Dante csillagászata” című kiváló előadására, ami a nemrégiben megjelent Divina Astronomia című könyvének egyfajta bemutatója is volt.
2002. április 13-án szombaton délután a kiskőrösi Petőfi Sándor Művelődési Központban gyülekeztünk. A rendezvény sikerének érdekében az eddigi legnagyobb médiakampányunkat folytattuk le a kiállítás előtti két hétben.
Vezetőnk beszámolója: “Az április 9-i adásban is szerepelhettem – ezúttal Bartha Lajos társaságában.
Egyesületünk 2002. április 6-án tartotta szokásos éves közgyűlését az Óbudai Művelődési Központban.
2002. március 23-án a solti Művelődési Ház nagytermében gyűltünk össze a Csillagászat Napja alkalmából. A rendezvényre közel 50-en voltak kíváncsiak.
Régóta terveztem már „a tűz és jég országát”, Izlandot megnézni. Sok gyönyörű képet láttam kék vizű vízesésekkel, zöld mohával ellepett fekete vulkáni sziklákkal, jégdarabokról a fekete fövenyen, a szilaj, érintetlen felföldi részekről – fotósként a táj engem is megbabonázott. Martin Ferenc, Izland Rég vágytam újra látni a sarki fényt is. Aki már látta, tudja: a
Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum
A világegyetem legerőteljesebb robbanásai a gammasugár-kitörések. A részecskeplazmából álló tűzlabdát kilövellő jet jelentősen felgyorsítja a részecskéket. A gammasugár-kitörésekről azt gondolják, hogy kompakt égitestek, neutroncsillagok vagy csillagtömegű fekete lyukak összeolvadásából származnak (ezeket hívjuk rövid gammasugár-kitörésnek, amelyek legfeljebb két másodpercesek), vagy magösszeomláson átesett szupernóvákból (ezek a hosszú gammasugár-kitörések, amelyek két másodpercnél hosszabb ideig is tartanak). A gammakitörések
Egy új kutatás szerint egyes kék szuperóriás csillagok összetétele azzal magyarázható, hogy egy nagy tömegű csillag és kisebb társuk összeolvadásával keletkeztek. Eszerint galaxisunk legfényesebb és legforróbb csillagai nem születnek, hanem készülnek. A kék szuperóriás állapot a forró, nagy tömegű csillagok életének egy rövid ideig tartó fázisa. Ennek ellenére elég sok kék szuperóriást ismerünk, és bár
A Betelgeuze egy jól ismert vörös szuperóriás csillag az Orion csillagképben. A közelmúltban nagy figyelmet kapott nemcsak azért, mert a fényességváltozása olyan feltételezésekhez vezetett, hogy akár fel is robbanhat, hanem azért is, mert a megfigyelések szerint a vártnál sokkal gyorsabban forog. Ez utóbbi értelmezést kérdőjelezi meg a Max Planck Asztrofizikai Intézet csillagászai által vezetett nemzetközi