Category: Nevezetes csillagok, gömbhalmazok, csillagcsoportok, mély-ég objektumok

Öt kicsi halmaz – télbúcsúztató csillagtúra a Szíriusz árnyékában

A kora tavaszi, esti órákban még magasan a déli horizont felett jár a Canis Maior (Nagy kutya) csillagkép. Azonosítása valószínűleg nem okoz gondot az olvasóknak, hiszen az égbolt legfényesebb csillagának, a Szíriusz éles, fehér fénye könnyen magára vonja a tekintet. Mit tehet az ember, ha különösebb megfigyelési terv nélkül álldogál, kezében a Karácsonyra kapott vadonatúj binokulárja, a csillagok pedig csábítóan vakítanak a sötét égbolton?

Fényes gömbhalmazok a nyári égen

Fényes gömbhalmazok a nyári égen

A Betelgeuse 19-20. számában az M13-as gömbhalmazról közölt ismertetésemet követően többen is érdeklődtek e szép objektumok adatai, láthatósága iránt. A nyári égbolt valóban gazdag látványos, kisebb távcsővel is megfigyelhető gömbhalmazokban. Ha nem is mindegyik olyan fényes és nagy látszó átmérőjű, mint a Herkules “kokárdája”, érdemes végigböngészni az eget, hogy személyesen is megpillanthassunk egy-egy, a könyvek, cikkek ábráiról ismert (vagy éppen egyik-másik ismeretlen) objektumot.

A Betelgeuse-ről

A Betelgeuse-ről

Amatőrcsillagászati kézikönyvek, cikkek leírása szerint az égbolt megismerését legjobb a Nagy Medve (Göncölszekér) csillagképének felkeresésével kezdeni. Ha ez így van, akkor jómagam eléggé rendhagyóan kezdtem az ismerkedést a csillagokkal, mivel az első csillagkép, amelyet 1945 egyik kora téli éjszakáján felismertem, az Orion volt. Akkoriban már átböngésztem néhány népszerűsítő könyvet, és az ábrákról az Orion jellegzetes alakja eléggé jól az emlékezetembe vésődött. Egy derült éjszakán, lakásunk dél felé nyíló ablakán felnéztem az égre és azonnal felismertem a ragyogó téli csillagképet! (Néhány hónappal Budapest ostroma után utcai közvilágításról még alig volt szó, az égbolt zavaró fényektől mentesen borult fölénk.