Category: Írások Kulin Györgyről

Szubjektív emlékezés Kulin György tanár úrra

Szubjektív emlékezés Kulin György tanár úrra

Több, mint ötven éve: 1950 szeptemberében léptem be a Könyves Kálmán Gimnázium I/A osztályába, friss első osztályosként. Nem volt az épület idegen: "latinosként" az általános iskola V., VI., VII. osztályát az épület második emeletén végezhettük, oktatóink nagy része a gimnázium tanárai közül került ki. Irtam erről pár sort a Könyves 90. évfordulójára kiadott könyvbe is. Most megtisztelés, hogy Kulin tanár úrról is írhatok pár emlékező sort.

100 éve született Kulin György

100 éve született Kulin György

Van nekünk, magyar csillagászat-kedvelõknek egy szeretve dédelgetett havi lapunk, a címe: Meteor. Hónapról hónapra visszük postára a 2000 borítékot, benne a Meteorral, mely szellemi táplálékot, lelki felfrissülést jelent mindazok számára, akiket megérintett a csillagok világa, vagy ahogy Kulin György szokta volt mondani, megérintett a Galilei-élmény; a távcsöves rácsodálkozás az égbolt jelenségeire. Küldtük a Meteort a határon túlra is, hiszen ott is vannak magyar amatõrcsillagászok. Romániába is küldtük és küldjük ma is, és nem csupán magyaroknak, hanem románoknak is – a csillagászat szeretete ugyanis nemzetek fölötti dolog, jó lehetõség arra, hogy különbözõ népek fiai barátokká váljanak.

Együtt fociztam Kulin Györggyel

Együtt fociztam Kulin Györggyel

Első csillagászati élményemben keveredett a félelmetesség és a komikusság. Még 9 éves sem voltam, harmadikos általános iskolás, amikor véletlenül belekeveredtem egy majdnem teljes napfogyatkozásba. Már előző nap szóltak a tanárok, hogy másnapra hozzunk magunkkal ablaküveg-darabokat és gyertyákat, így 1961. február 15-én, ezen a hideg, tiszta, napsütéses szerda reggel ezekkel érkeztem a pécsváradi iskolámba. Az első óra helyett egy szaktanár robogott végig az osztályokon, elhadarva a napfogyatkozással kapcsolatos tudnivalókat. Mi, éretlen gyermekek, alig vártuk, hogy meggyújthassuk a gyertyákat, jól összecsöpögtethessük a padokat, és végre kormozhassuk az üvegdarabokat.

Kulin György emléktáblájának avatására

Tisztelt ünneplő közönség, kedves Barátaink!

Olyan egyéniség indult hosszú útjára e házból, amilyent az élet egy-egy területére legfeljebb egyet-kettőt tud felmutatni az emberiség évszázadonként. S ha ez a terület a legegyetemesebb tudományok közé tartozik, mint a csillagászat, úgy ez az egyéniség is egyetemes, tehát nemzetiségek felett álló.

Kulin György ravatalánál

Búcsúzni jöttem Kulin Györgytől

— mint a TIT Országos Elnökségének Tanácsadó Testülete tagjától,
— mint az Uránia Csillagvizsgáló megalapítójától, egykori igazgatójától és munkatársától,
— mint a Planetárium Tanács vezetőségi tagjától,
— mint a Magyar Csillagászati Egyesület megalapítójától és egykori elnökétől,
— mint a Csillagászat Baráti Köre megalapítójától és örökös elnökétől, végül
— mint régi munkatárstól és baráttól.

Kulin György szobrának avatására

Több mint 60 évvel ezelőtt, kezdő egyetemista koromban, mint leendő csillagász harmadmagammal hallgattam Wodetzky professzor égi mechanikai fejtegetéseit. Egy nap meglepetve láttuk, hogy a terem leghátsó sorában három idős férfi ül, és szorgalmasan jegyzi a professzor előadását. Lehettek úgy 35 évesek. Az egyiket azonnal felismertem, mert az újságok akkoriban sokat írtak róla. Kulin György volt. Akkor már tudtam, hogy Szalontán született, és sok kisbolygót fedezett fel. Érdekelt a sorsa, érdeklődtem felőle. Az idősebb szaktársaktól megtudtam, hogy az egyetemet Budapesten végezte matematika-fizika szakon, de hiába szerezte meg a tanári oklevelet, évekig nem kapott állást. Végül mint állástalan diplomás, valami igen csekély díjazásért a Sváb-hegyi Konkoly-alapít ványú Asztrofizikai Obszervatóriumba küldték — adminisztratív munkára. Itt került szorosabb kapcsolatba a csillagászattal. Gyermekkorában Szalontán élte át az 1910-ben földközelbe került Halley-üstökös által keltett rettegést — és ez a kisgyermeki élmény sokáig távol tartotta őt a csillagok világától. A csillagvizsgálóban aztán lassanként beletanult a gyakorlati szakmai munkákba is. Mint fiatal munkatársat, befogták a kisbolygók kutatásába. Ez bizony unalmas, sőt telenként kimondottan kellemetlen, kínos, „favágó” munka volt: órákon át a távcsőben látható fonálkereszten tartani egy csillagot, és azonnal helyesbíteni a távcsőirányítását az égbolt forgásának ütemében mozgató óramű-motor járásának apró eltérései szerint. Így készült sok ezer fényképfelvétel. Ezeket aztán sorra ki kellett mérni, a kis nyomokat azonosítani ismert kisbolygók számított helyzeteivel. De előfordult, hogy ezeknek a foltocskáknak nem volt ismert megfelelője: tehát a fénykép készítője új kisbolygót talált. És Kulin György, ott léte első öt évében 45 kisbolygót fedezett fel.

Kulin-szobor Nagyszalontán

Kulin-szobor Nagyszalontán

Olvasóink többségének aligha kell bemutatni Kulin Györgyöt. A fiatalabbak kedvéért annyit azért mondanánk róla, hogy elsősorban kiváló népszerűsítő munkája révén ismerték meg országszerte. Ő volt a csillagász a nagyközönség szemében. Nagyon sokan Kulin útmutatásai alapján kezdtek el komolyabban is érdeklődni a csillagok világa iránt. Érdekes módon azonban éppen az Ő érdeklődése alakult ki viszonylag későn. A budapesti tudományegyetemen végzett matematika-fizika tanári szakon és lényegében véletlenül, állástalan diplomásként került 1935-ben a Sváb-hegyi Csillagvizsgálóba. Ekkor már 30 éves volt. Mégis 84 kisbolygó és két üstökös felfedezése fűződik a nevéhez.

Közelebb a csillagokhoz – Dr. Kulin György születésének 90. évfordulójára

Közelebb a csillagokhoz – Dr. Kulin György születésének 90. évfordulójára

— No, kiskomám, akkor most megmutatom neked, hogyan lehet a húsz centi gyújtótávolságú lencséből negyven centiméteres fókuszú távcsövet csinálni! — Előkapott egy félig teleírt lapot az íróasztalán tornyosuló papírhalomból, és máris gyors számolásba kezdett (a kétjegyű számokat mindig fejben szorozta). — Szóval ha ide teszed a fókusznyújtó lencsét, akkor éppen megkétszerezi a gyújtótávolságot…

Kulin György és az amatőrök

Ha végigtekintünk az elmúlt évszázad magyarországi csillagászatának történetén, két nagy egyéniséget kell említenünk: Konkoly Thege Miklóst és Kulin Györgyöt. Konkolyról kevésbé köztudott, hogy a csillagászat népszerűsítése mellett pártolta a csillagászatkedvelőket, az amatőrcsillagászokat is, azonban a 19/20. század fordulójának társadalmi viszonyai még nem voltak megfelelőek ahhoz, hogy a műkedvelők mozgalommá szerveződjenek. A 20-as, 30-as években működő Stella Csillagászati Egyesületet pedig elsodorta a gazdasági világválság. A mozgalom megteremtésének nagyszerű, egyszerre szép és egyszerre nehéz feladata Kulin Györgyre várt, aki csaknem öt évtizeden keresztül fáradhatatlanul szervezte az amatőröket, ellátta őket szakmai tanácsokkal, távcsövekkel, műszerekkel, és mindenekelőtt megteremtette a bemutató csillagvizsgálók magyarországi hálózatát. Ez a hálózat ma is a csillagászati ismeretterjesztés, az amatőrcsillagászat legfontosabb bázisát jelenti. Kulin fáradhatatlanul végezte munkáját, akkor is, amikor a csillagászati szerveződések számára kedvező szelek fújtak, de akkor sem adta fel, amikor munkáját minden eszközzel igyekeztek ellehetetleníteni: tette a dolgát az 50-es évek száműzetésében, és tette a dolgát 80 év fölött is, fáradhatatlanul, méltatlan, megalázó körülmények között.