A Magyar Csillagászati Egyesület szeretné megismerni a Meteor című havilap olvasóinak véleményét az idén 50. évfolyamát taposó lapunkról. Mi az, ami tetszik, mi az, ami nem? Önök mit változtatnának rajta? Kérjük mindazok figyelmét, akik az elmúlt 12 hónapban legalább egy Meteor-számot kiolvastak és valódi tapasztalatuk van az egyetlen hazai, országos...
MTT 2018 Meteor 2018. október MCSE 2019 Szentmártoni Bélára emlékeztünk Tarjáni találkozások Táborról táborra Csillagászati hírek A Szentmártoni Béla-távcső újjászületése Csiszoltunk! A padláson talált távcső Űrállomás a fanatikusoknak A Giacobini-Zinner üstökös Az évszázad holdfogyatkozása A Santbech-kráter Dr. Paul D. Spudis (1952-2018) Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Tábor Egy 111 éves asztrofizikai...
A Meteor 2016. évi tartalomjegyzéke 2016. január A Tejút az ISS-ről Konkoly Szilveszter éjjeli gondolatok 75 éve jelent meg A távcső világa Az APOD húsz éve Csillagászati hírek Egy távcső két élete Állatövi ellenfény! Napfelvételek feldolgozása NAFE algoritmussal Meteorok: Őszi tűzijáték Üstökösök: Tavaszi, nyári halványságok Az NGC-n túl A Grus-galaxishármas Csillagszomszédság Tarján...
A Meteort 1971 elején indította útjára Bartha Lajos, az amatőrcsillagász mozgalom ismert alakja. A Meteor legfőbb célja a megfigyeléseket végző amatőrök tájékoztatása volt. Az első számban olvasható előszó szerint „A Meteorban azoknak az amatőröknek kívánunk útmutatást adni, akik szívesen foglalkoznának csillagászati észlelésekkel, tudományos értékű munkával… Szeretnénk részletes tájékoztatást adni a...
Egy új kutatás szerint egyes kék szuperóriás csillagok összetétele azzal magyarázható, hogy egy nagy tömegű csillag és kisebb társuk összeolvadásával keletkeztek. Eszerint galaxisunk legfényesebb és legforróbb csillagai nem születnek, hanem készülnek. A kék szuperóriás állapot a forró, nagy tömegű csillagok életének egy rövid ideig tartó fázisa. Ennek ellenére elég sok kék szuperóriást ismerünk, és bár
A Betelgeuze egy jól ismert vörös szuperóriás csillag az Orion csillagképben. A közelmúltban nagy figyelmet kapott nemcsak azért, mert a fényességváltozása olyan feltételezésekhez vezetett, hogy akár fel is robbanhat, hanem azért is, mert a megfigyelések szerint a vártnál sokkal gyorsabban forog. Ez utóbbi értelmezést kérdőjelezi meg a Max Planck Asztrofizikai Intézet csillagászai által vezetett nemzetközi
Önkéntesek és hivatásos csillagászok egy csoportja összegyűlt, hogy közös erővel, a mesterséges intelligencia adta lehetőségeket kihasználva megvizsgáljon 430 000 új, a Világegyetem különböző pontjain elszórtan található, egyelőre ismeretlen típusú galaxist. Különlegesen érdekes, hogy a tanulmányozott galaxisok közül mintegy 30 000 a morfológiáját tekintve legritkábbnak számító gyűrűs galaxisok csoportjába tartozik. Ezek a felfedezések a Japánban meghirdetett
2023 májusában, mindössze néhány nappal azután, hogy újraindultak az észlelések a LIGO-Virgo-KAGRA gravitációshullám-detektorok együttműködésében, a LIGO livingstone-i észlelőállomásának műszere egy feltehetőleg neutroncsillag és egy másik kompakt égitest ütközéséből származó gravitációs jelet érzékelt. A GW230529 számon katalogizált esemény különlegessége az, hogy az ütközésben résztvevő nagyobbik égitest a Napnál 2,5-4,5-szer nagyobb tömegű volt. Ilyen méretű kompakt égitestet
2024. április 8-án teljes napfogyatkozást figyelhettek meg a szerencsések Mexikóból, az Egyesült Államokból és Kanada keleti partvidékéről. Soponyai György, Montréal, Kanada A totalitás maximális időtartama 4 perc 28 másodperc volt, ilyen hosszú sötétséget azonban csak a mexikói Narango térségéből lehetett tapasztalni. Minél távolabb volt egy észlelő ettől a ponttól – természetesen a teljességi sáv közepén
