2009. december – Magyar csillagászati eredmények 2009-ben
A Csillagászat Nemzetközi Éve a hazai szakcsillagászok számára is sikeres év volt, írásunkban idei eredményeikből szemezgetünk, a teljesség igénye nélkül.
A Csillagászat Nemzetközi Éve a hazai szakcsillagászok számára is sikeres év volt, írásunkban idei eredményeikből szemezgetünk, a teljesség igénye nélkül.
November 17-én 22 órától várjuk az érdeklődő budapestieket a Hármashatár-hegy csúcsán a meteorraj közös megfigyelésére. (Az akció természetesen borult időben elmarad.)
A Catalina Sky Survey földközeli kisbolygók kutatása céljából jött
létre öt éve, az elmúlt másfél évben forradalmasította a tranziens
jelenségek kutatását, hamarosan pedig jelen lesz a háztartásunkban is.
Egy évvel ezelőtt az Andromeda-galaxisról írtunk, most közeli szomszédja, az M33 van soron.
Napjaink egyik leggyorsabban fejlődő területe a Naprendszeren kívüli planéták vizsgálata. Az exobolygókat sokkal könnyebben tudják az érdeklődők elképzelni, ha modelleken figyelhetik meg méretüket és távolságukat.
Houston, itt a Nyugalom Tengere Bázis. A Sas leszállt! A Sas leszállt! – jelentette Neil Armstrong negyven évvel ezelőtt, amikor egy hajmeresztő manővert is bemutatva sikeresen letette a holdkompot égi kísérőnk felszínére. Az emberiség évezredes álma vált valóra.
Az éjszakai világító felhő az egyik legcsodálatosabb légköri tünemény. Bár elsősorban magasabb szélességekre jellemző, hazánkban sem túl ritka vendég.
Nyári alkonyok után, illetve hajnalok előtt mindenképpen érdemes egy kis időt szánni
az északnyugati, illetve az északkeleti látóhatár böngészésére.
Műholdak és digitális fényképezőgépek – ezek az amatőrcsillagászok legújabb fegyverei az üstökösvadászatban, amely során márciusban és áprilisban három hét alatt három új üstököst fedeztek fel.
Áprilisban agresszív űrkísérletre kerül sor a Holdnál, melynek keretében két próbatest fog becsapódni égi kísérőnk déli pólusvidékén.
Március 8-án kerül szembenállásba a Szaturnusz, ám a gyűrűs bolygó
ékessége alig látható, mivel szinte pontosan az éle felől látunk rá.
Jó hírek érkeztek az oldalára dőlt amerikai IM-1 Odysseus holdszondával kapcsolatban: működik és remény van arra, hogy a következő holdi éjszakát is túlélje, majd folytassa a kutatási feladatait a Hold déli poláris vidékén. Mint ismeretes, magyar idő szerint 2024. február 23-án 00:23-kor a houstoni székhelyű Intuitive Machines (IM) magánvállalat IM-1 Odysseus Lander leszállóegysége sikeresen leszállt
A Nagy Orion-köd „árnyékában” húzódik meg ez a fényes, látványos reflexiós köd. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, holott igazi, első osztályú látványosság! Varga István, Cserszegtomaj Pierre Méchain fedezte fel 1780-ban, és Charles Messier ugyanabban az évben felvette az üstökösszerű objektumok katalógusába. Az M78 az NGC 2064, NGC 2067 és NGC 2071 ködcsoportok legfényesebb diffúz reflexiós köde.
Két fehér törpe óriás exobolygóiról készített felvételt a James Webb-űrtávcső. A felfedezés a Naprendszer sorsára is fényt deríthet, megmutatja, mi történik, miután a Nap vörös óriássá, majd végül fehér törpévé válik. A látványos szupernóva-robbanások érthető módon magukra vonják a figyelmünket, a legtöbb csillag azonban csendesen fejezi be életét: külső rétegeiket az űrbe repítik, és puszta
A gamma-sugárzást kibocsátó objektumok mindig is felkeltették a csillagászok érdeklődését, az ilyen nagy energiás elektromágneses sugárzással járó folyamatok rejtik talán a legegzotikusabb fizikai mechanizmusokat. Nem csoda, hogy nagy port kavart az a négy keskeny vonalas Seyfert-1 galaxis, amelyeket 2009-ben gamma-forrásokként azonosítottak a Fermi gamma-űrtávcső fedélzetén elhelyezett képalkotó berendezéssel (Large Area Telescope, LAT). A Seyfert-galaxisok az
Vízpárára bukkantak a kutatók egy fiatal csillag körüli bolygókeletkezési korongban a chilei ALMA (Atacama Large Millimeter/Submillimeter Array) rádiótávcső-hálózat segítségével. A víz, amellett, hogy a Földünkön ismert életformák számára elengedhetetlenül fontos, a bolygókeletkezés folyamatának alakításában is jelentős szerepet játszhat. Ám a csillagászoknak korábban nem sikerült megfigyelniük a vízpára térbeli eloszlását egyetlen hűvös, stabil gáz- és porkorongban