2010. december – óbudai napórák
Városrészünk sok titkot rejt, ilyenek a napórák, melyek csendben mérik az idő múlását. Csak süssön a Nap!
Városrészünk sok titkot rejt, ilyenek a napórák, melyek csendben mérik az idő múlását. Csak süssön a Nap!
Hónap témája rovatunkban rendszeresen adunk hírt az éppen megfigyelhető égi látványosságokról; leírásokkal, keresőtérképekkel, egyéb háttérinformációkkal szolgálunk a megfigyelhető égitestekről. Csillagvizsgálónk a bemutatások alkalmával is ezen objektumokra koncentrál – de mit tegyünk, ha saját műszerre vágyunk az égi csodák megfigyeléséhez?
A Tejúthoz legközelebbi spirálgalaxis népszerű fotótéma az őszi időszakban, de nem is gondolnánk, hogy a szép felvételeken a csillagváros mennyi egyedi objektuma látható.
Szeptember 21-én kerül szembenállásba a bolygók királya, a hatalmas Jupiter, melynek megfigyelése minden távcsővel hálás feladat, különösen az előttünk álló években, hiszen horizont feletti magassága egyre kedvezőbben alakul.
Az augusztus a meteorok hónapja, különösen igaz ez az idei esztendőre, hiszen a Perseida maximum kedvező holdfázis mellett lesz, ám a híres meteorraj mellett ilyenkor több kisebb áramlat is színesíti az éjszakát, melyeknek magyar vonatkozásai vannak.
Lassan egy évtizede nem tudunk megszabadulni a Niburu, vagy mostanában Nibiru nevű égitesttől, pedig már 2003-ban be kellett volna csapódnia, elhozva a világvégét, a sorban a háromszázhetvenkettediket, de biztos, hogy nem az utolsót.
Csak néhány éve jöttek divatba, de mára az egyik leggyakoribb bejelentés forrásává váltak a "titokzatos égi fények".
A modern csillagászat történetének egyik legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó eseménye a Halley-üstökös száz évvel ezelőtti, 1910 májusi földközelsége volt.
Hogyan bizonyosodhatunk meg róla, hogy egy furcsa kinézetű kődarab
valóban az égből hullott meteorit?
Egy friss tanulmány szerint, amely a különböző tudományterületek utóbbi húsz év alatt elért eredményeit
rendszerezte és tekintette át, szinte bizonyos, hogy egy kisbolygó becsapódása okozta a dinoszauruszok
kihalását.
Jó hírek érkeztek az oldalára dőlt amerikai IM-1 Odysseus holdszondával kapcsolatban: működik és remény van arra, hogy a következő holdi éjszakát is túlélje, majd folytassa a kutatási feladatait a Hold déli poláris vidékén. Mint ismeretes, magyar idő szerint 2024. február 23-án 00:23-kor a houstoni székhelyű Intuitive Machines (IM) magánvállalat IM-1 Odysseus Lander leszállóegysége sikeresen leszállt
A Nagy Orion-köd „árnyékában” húzódik meg ez a fényes, látványos reflexiós köd. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, holott igazi, első osztályú látványosság! Varga István, Cserszegtomaj Pierre Méchain fedezte fel 1780-ban, és Charles Messier ugyanabban az évben felvette az üstökösszerű objektumok katalógusába. Az M78 az NGC 2064, NGC 2067 és NGC 2071 ködcsoportok legfényesebb diffúz reflexiós köde.
Két fehér törpe óriás exobolygóiról készített felvételt a James Webb-űrtávcső. A felfedezés a Naprendszer sorsára is fényt deríthet, megmutatja, mi történik, miután a Nap vörös óriássá, majd végül fehér törpévé válik. A látványos szupernóva-robbanások érthető módon magukra vonják a figyelmünket, a legtöbb csillag azonban csendesen fejezi be életét: külső rétegeiket az űrbe repítik, és puszta
A gamma-sugárzást kibocsátó objektumok mindig is felkeltették a csillagászok érdeklődését, az ilyen nagy energiás elektromágneses sugárzással járó folyamatok rejtik talán a legegzotikusabb fizikai mechanizmusokat. Nem csoda, hogy nagy port kavart az a négy keskeny vonalas Seyfert-1 galaxis, amelyeket 2009-ben gamma-forrásokként azonosítottak a Fermi gamma-űrtávcső fedélzetén elhelyezett képalkotó berendezéssel (Large Area Telescope, LAT). A Seyfert-galaxisok az
Vízpárára bukkantak a kutatók egy fiatal csillag körüli bolygókeletkezési korongban a chilei ALMA (Atacama Large Millimeter/Submillimeter Array) rádiótávcső-hálózat segítségével. A víz, amellett, hogy a Földünkön ismert életformák számára elengedhetetlenül fontos, a bolygókeletkezés folyamatának alakításában is jelentős szerepet játszhat. Ám a csillagászoknak korábban nem sikerült megfigyelniük a vízpára térbeli eloszlását egyetlen hűvös, stabil gáz- és porkorongban