2011. december: A marskutatás új lépcsője
Folytatódik a Mars ostroma: novemberben útnak indították az eddigi legfejlettebb marsjárót. A Fobosz-Grunt sorsa egyelőre kérdéses.
Folytatódik a Mars ostroma: novemberben útnak indították az eddigi legfejlettebb marsjárót. A Fobosz-Grunt sorsa egyelőre kérdéses.
Az elmúlt egy hónapban a világsajtó két “űrveszélyre” is felhívta a
figyelmünket: szeptember végén az amerikai UARS, október végén pedig a
német ROSAT műhold lépett be a légkörbe. De valóban indokolt volt a riadalom?
Az elmúlt nyáron a fiumei Csillagászati Központban jártunk. Digitális planetárium, 40 cm-es főműszer, évi 50 ezer látogató!
Harminc év szolgálat után a NASA kivonta a forgalomból a megmaradt három
amerikai űrsiklót, az Endeavourt, a Discovery-t és az Atlantist.
Új fejezetet nyílt a Vesta kisbolygó történetében: a Dawn
űrszonda egy éven keresztül vizsgálja a főövbeli égitestet.
Amikor a Voyager-2 1989-ben elrepült e távoli bolygó mellett,
elkészítette az első közeli képeket a Neptunuszról, felfedte, hogy ez a
legszelesebb bolygó a Naprendszerben. De ne szaladjunk ennyire előre, a
Neptunusz története 1781-ben kezdődik, az Uránusz felfedezésével.
1604 óta senki sem látott szupernóva-robbanást Tejútrendszerünkben. Szupernóva-robbanások maradványaiból azonban szerencsére bőséges a választék.
Pontosabban két Merkúr-nap,
ugyanis az amerikai MESSENGER űrszonda ennyi időt tölt a Merkúr körül, hogy
kiderítse, mi mindent „titkol” a Merkúr magáról.
Ötven évvel ezelőtt, 1961. április 12-én jutott ki először az ember a világűrbe. Jurij Gagarin útjára emlékezünk.
1999. február 7-én bocsátották fel a Stardust nevű szondát. Bár az eredeti cél a 81P/Wild 2 üstökös kómájában található por felfogása volt egy aerogélnek nevezett anyaggal, a program során több más célpontot is meglátogatott a szonda: az 5535 Annefrank, a 81P/Wild 2, később pedig a Tempel 1. Cikkunk a szonda eredményeit foglalja össze.
Jó hírek érkeztek az oldalára dőlt amerikai IM-1 Odysseus holdszondával kapcsolatban: működik és remény van arra, hogy a következő holdi éjszakát is túlélje, majd folytassa a kutatási feladatait a Hold déli poláris vidékén. Mint ismeretes, magyar idő szerint 2024. február 23-án 00:23-kor a houstoni székhelyű Intuitive Machines (IM) magánvállalat IM-1 Odysseus Lander leszállóegysége sikeresen leszállt
A Nagy Orion-köd „árnyékában” húzódik meg ez a fényes, látványos reflexiós köd. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, holott igazi, első osztályú látványosság! Varga István, Cserszegtomaj Pierre Méchain fedezte fel 1780-ban, és Charles Messier ugyanabban az évben felvette az üstökösszerű objektumok katalógusába. Az M78 az NGC 2064, NGC 2067 és NGC 2071 ködcsoportok legfényesebb diffúz reflexiós köde.
Két fehér törpe óriás exobolygóiról készített felvételt a James Webb-űrtávcső. A felfedezés a Naprendszer sorsára is fényt deríthet, megmutatja, mi történik, miután a Nap vörös óriássá, majd végül fehér törpévé válik. A látványos szupernóva-robbanások érthető módon magukra vonják a figyelmünket, a legtöbb csillag azonban csendesen fejezi be életét: külső rétegeiket az űrbe repítik, és puszta
A gamma-sugárzást kibocsátó objektumok mindig is felkeltették a csillagászok érdeklődését, az ilyen nagy energiás elektromágneses sugárzással járó folyamatok rejtik talán a legegzotikusabb fizikai mechanizmusokat. Nem csoda, hogy nagy port kavart az a négy keskeny vonalas Seyfert-1 galaxis, amelyeket 2009-ben gamma-forrásokként azonosítottak a Fermi gamma-űrtávcső fedélzetén elhelyezett képalkotó berendezéssel (Large Area Telescope, LAT). A Seyfert-galaxisok az
Vízpárára bukkantak a kutatók egy fiatal csillag körüli bolygókeletkezési korongban a chilei ALMA (Atacama Large Millimeter/Submillimeter Array) rádiótávcső-hálózat segítségével. A víz, amellett, hogy a Földünkön ismert életformák számára elengedhetetlenül fontos, a bolygókeletkezés folyamatának alakításában is jelentős szerepet játszhat. Ám a csillagászoknak korábban nem sikerült megfigyelniük a vízpára térbeli eloszlását egyetlen hűvös, stabil gáz- és porkorongban