Közép-európai idő szerint 1969. július 21-én 03:56:20-kor a Sas nevű holdkomp kétfős legénységgel sikeres leszállást hajtott végre a Hold felszínén. Ezzel egy majd’ egy évtizeden át tartó verseny végére tették fel a koronát. De vajon Neil Arsmstrong kis lépése valóban hatalmas ugrássá vált az egész emberiség számára?
A telihold előtti estéken új távcsövünkkel több esetben igyekeztünk észlelni az Oceanus Procellarum (Viharok óceánja) nyugati területét, de az esős időjárás ezt rendszeresen meghiusította. Végre 2001. augusztus elsején 18 UT-kor megfelelően átlátszó égbolt ígérkezett, így kis csapatunk időben felkészült a megfigyelésre. Mindnyájan tudtuk, hogy kísérőnk közel a Mars bolygó magasságában...
A Földhöz legközelebb lévő égitest a Hold. Sokszor gyönyörködhetünk látványában, a nap szinte bármely szakában, szabad szemmel is. Rengeteg kráter található rajta (talán ettől ilyen érdekes), amelyeket meteorikus testek becsapódásai hoztak létre.
A téli szünetben, pár nappal karácsony előtt már mindenkinek a “Hull a pelyhes” csilingel a fülében. Így volt ez velem is, december 21-én, mígnem Pete Laci este felhívott, hogy van-e kedvem felmenni a kupolába. Pár órája mentek el a felhők, szépen virított a már erős fázisban lévő Hold. Kedvem, mint...
Földünk égi kísérője a Hold számos megfigyelési lehetőséget tartogat, a távcsöves észlelők számára. A holdalakzatok közül a legnehezebben megfigyelhetőek és fotózhatóak a különböző rianások és rianás-rendszerek (Rima, Rimae). Rövid írásunkban szólunk megfigyelésük mikéntjéről és bemutatunk néhány könnyebben megörökíthető rianást.
| Az alábbi leírás a Holdészlelők találkozóján elhangzott előadás szöveges változata, bár nem teljesen hű tükörképe annak elsősorban terjedelmi korlátok miatt. |
Az alábbiakban Görgei Zoltán Rianások c. cikkének második részét közöljük, mely a 2000/12 számú Meteorban jelent meg.
A kezdő észlelőkben, vagy egy nehezebb objektumnál a tapasztaltabb észlelőkben is felmerül a kérdés, hogy a kiszemelt alakzat mikor látszik. Egy alakzat általában akkor nyújtja a legszebb látványt, ha a terminátor a közelben van, de néhány objektumnál akár néhány órán is múlhat, hogy sikerül-e megpillantanunk. Ebben próbál segítséget nyújtani a programunk.
Az alábbiakban Görgei Zoltán Rianások c. cikkének első részét közöljük, mely a 2000/10 számú Meteorban jelent meg.
A HD 148937 jelű rendszer a Földtől körülbelül 3800 fényévnyire található, a Szögmérő (Norma) csillagkép irányában. Két, a Napnál sokkal nagyobb tömegű csillagból áll, és egy gyönyörű köd, azaz gáz- és porfelhő veszi körül. „Nagy tömegű kettőscsillagot körülvevő köd ritkaságszámba megy, és igazából olyan érzést keltett bennünk, hogy valami különleges dolognak kellett történnie ebben a
Kutatók egy csoportja különleges részecskét azonosított egy ősi meteorit belsejében, amely nagy valószínűséggel egy közeli csillag halálakor bekövetkező szupernóva-robbanásából származik. A meteoritok belsejébe zárt aprócska porrészecskék felfedik a kutatók előtt egy csillag életének, halálának és az utána keletkező új csillag(ok) születésének folyamatát, ami szinte felöleli a kozmosz 13,8 milliárd éves történelmét. A kőzetdarabkák vizsgálatával bepillantást
Régóta terveztem már „a tűz és jég országát”, Izlandot megnézni. Sok gyönyörű képet láttam kék vizű vízesésekkel, zöld mohával ellepett fekete vulkáni sziklákkal, jégdarabokról a fekete fövenyen, a szilaj, érintetlen felföldi részekről – fotósként a táj engem is megbabonázott. Martin Ferenc, Izland Rég vágytam újra látni a sarki fényt is. Aki már látta, tudja: a
Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum
A világegyetem legerőteljesebb robbanásai a gammasugár-kitörések. A részecskeplazmából álló tűzlabdát kilövellő jet jelentősen felgyorsítja a részecskéket. A gammasugár-kitörésekről azt gondolják, hogy kompakt égitestek, neutroncsillagok vagy csillagtömegű fekete lyukak összeolvadásából származnak (ezeket hívjuk rövid gammasugár-kitörésnek, amelyek legfeljebb két másodpercesek), vagy magösszeomláson átesett szupernóvákból (ezek a hosszú gammasugár-kitörések, amelyek két másodpercnél hosszabb ideig is tartanak). A gammakitörések