A jelen számban induló, évszakonként jelentkező cikksorozat célja az égbolt leglátványosabb, legérdekesebb mélyég-objektumainak bemutatása. A témával több népszerűsítő könyv is foglalkozik, de úgy ítéltük meg, hogy ezek adatai sok esetben pontatlanok vagy tévesek, különösen a távcsöves látványra vonatkozók. A négy cikkben csillagképenként haladunk majd.
A Világegyetem szépségére, fenségére igazán csak a messzi égitestek tudnak rácsodálkoztatni minket. Sok éves, évtizedes tapasztalatokkal a hátunk mögött is akad még elég célpont, sok ismeretlen terület. Műszerezettségünk fejlődésével a régi ismerősök is új oldalukról mutatkoznak be. Azért távcsövezünk, mert kedvünket leljük benne. Amint valami gúzsba köti elménk szabadságát, vagy...
Fontos, hogy legyen elképzelésünk a megfigyelésről. Ne az ég alatt kezdjünk el kapkodni és megfigyelendő objektumok után kutatni, hanem a borús napokon állítsunk össze igényeinknek, lehetőségeinknek megfelelő listát. Olvasmányaink közben sok érdekes mély-ég objektumról hallunk, a friss hírek, űrtávcsöves eredmények alanya is lehet kiváló célpont. Hogy mit is láthatunk –...
Ez egy nagyon fontos téma, mert jól összeválogatott kellékek nélkül a megfigyelés lehetetlenné vagy nagyon nehézkessé válik. Így végső soron a saját dolgunkat nehezítjük, bosszúsak leszünk, és könnyen lehet, hogy megfázunk vagy elfáradunk.
Ebben a cikkben összefoglaljuk azon égitestek körét, melyek a mélyég megfigyeések tárgyát képezhetik: az asszociációktól egészen a kvazárokig.
Van-e létjogosultsága a vizuális észlelésnek manapság, mikor 6-10 méteres óriás távcsövek gyűjtik a fényt kisebb széklap nagyságú CCD kamerák felületére? Amatőrcsillagászok és távcsőgyártók hada harsogja szerte a világon: természetesen van!
A hozzánk igen közeli Maffei I galaxishalmaz rövid bemutatása, katalógusa, referenciák. Az oldal angolul van, de a katalógus angolul nem értők számára is hasznos lehet.
A mai digitális világban – sokunk előítéleteivel ellentében – is van értelme és létjogosultsága a vizuális munkának, még a mélyég-objektumok terén is. Ckkünk ennek a munkának a mesterfogásairól szól.
Nos, fény és árnyék van bőven a Dóm téren, illetve a Szegedi Egyetem Béke épületének tetőteraszán. Mindegy, hogy éjjel vagy nappal, a világosság mindig nappali: köszönhetően egy pont a tetőre világító fényszörnyetegnek. 2001 óta úszik szó szerint fényárban a Dóm. Hiába a 28 cm-es Schmidt-Cassegrain, kihasználni úgysem lehet, maximum Hold-és...
A tejútrendszerbeli csillagok mozgásának pontos meghatározására szakosodott Gaia-űrtávcső nemrég talált egy különlegesen nagy csillagtömegű fekete lyukat, amely ráadásul Földünk közelében rejtőzik. A csillagtömegű fekete lyukak a legnagyobb kezdeti tömegű csillagok magjának összeomlásakor jönnek létre, így tehát nem összekeverendők a galaxisok középpontjában található, ezeknél jóval nagyobb szupernagy tömegű fekete lyukakkal. Utóbbi típusú fekete lyukak nagy tömegű
A HD 148937 jelű rendszer a Földtől körülbelül 3800 fényévnyire található, a Szögmérő (Norma) csillagkép irányában. Két, a Napnál sokkal nagyobb tömegű csillagból áll, és egy gyönyörű köd, azaz gáz- és porfelhő veszi körül. „Nagy tömegű kettőscsillagot körülvevő köd ritkaságszámba megy, és igazából olyan érzést keltett bennünk, hogy valami különleges dolognak kellett történnie ebben a
Kutatók egy csoportja különleges részecskét azonosított egy ősi meteorit belsejében, amely nagy valószínűséggel egy közeli csillag halálakor bekövetkező szupernóva-robbanásából származik. A meteoritok belsejébe zárt aprócska porrészecskék felfedik a kutatók előtt egy csillag életének, halálának és az utána keletkező új csillag(ok) születésének folyamatát, ami szinte felöleli a kozmosz 13,8 milliárd éves történelmét. A kőzetdarabkák vizsgálatával bepillantást
Régóta terveztem már „a tűz és jég országát”, Izlandot megnézni. Sok gyönyörű képet láttam kék vizű vízesésekkel, zöld mohával ellepett fekete vulkáni sziklákkal, jégdarabokról a fekete fövenyen, a szilaj, érintetlen felföldi részekről – fotósként a táj engem is megbabonázott. Martin Ferenc, Izland Rég vágytam újra látni a sarki fényt is. Aki már látta, tudja: a
Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum