Csillagászati szakkörök indítása | MCSE
  • Kiadványaink

  • Jelenségnaptár

  • Fórum

  • Médiatár

Csillagászati szakkörök indítása

Kulin György: Bevezető gondolatok csillagászati szakkörök indításához

    Ebben a bevezetőben azokat a legfontosabb tudnivalókat és gondolatokat közöljük, amelyek segítséget adhatnak egy-egy induló szakkörnek.
    A szakköri munka lehetőségeiről már sok dolgozat, beszámoló jelent meg, de minden beszámoló csak arról adhatott hírt, hogy az ő lehetőségeik, adottságaik között milyen tevékenységet fejtenek ki. Mivel ezek az adottságok különbözők és gazdagabbak, mint amennyit a lehetőségekből meg tud valósítani, ezért itt sokkal szélesebben ismertetjük a szakköri munka lehetőségeit. Ezekből kell kiválasztani a szakkörvezetőnek és a szakköri tagságnak azokat a területeket, ahol az ő adottságaik szerint a legeredményesebb munkát végezhetik.
    Végeredményben nem egyedül a szakkörvezető dönt ebben, hanem az egész szakköri közösség. Mert lehetnek olyan területek, amelyeknek megvalósítására a vezető nem lát lehetőséget, de a szakköri tagok között akadhatnak ilyen munkákra is vállalkozók.


Kulin György mindig is fontosnak tartotta az ifjúság csillagászati nevelését: számos cikke és könyve is szolgála ezt a célt. A Kis csillagász távcsöve című könyvecske 1961-ben jelent meg.

Csillagászati szakkörök

    A csillagászati szakkör a csillagászat iránt érdeklődők önkéntes tömörüléséből alakul. Nemre való tekintet nélkül, nincs életkori felső határ, alsó határként az általános iskolások felső tagozatos tanulóit tekintjük.
    Az ismeretszerzésre és az alkotásra irányuló önkéntesség már önmagában olyan szellemi megnyilvánulás, ami felelősségre kötelezi a szakkörvezetőt.
    Kultúrpolitikánk irányítói hatalmas összegeket áldoznak azért, hogy a művelődés iránt érdektelenekben felébresszék a művelődés iránti vágyat, a szakkörökbe jelentkezők viszont már ezzel az igénnyel jönnek.
    Lesznek, akiket csupán a kíváncsiság visz el a szakkörbe, de akadnak olyanok is, akik már kezdetben tenni, alkotni is szeretnének valamit azoknak példája nyomán, akik bennük ezt az érdeklődést felébresztették.
    Az önkéntesség egyben vállalási készséget is jelent, ezért már kezdetben arra kell törekednünk, hogy minden szakköri tag a közösség aktív, cselekvő tagja legyen, érezze sajátjának a szakkör egész tevékenységét.
    Itt jelentkezik a csillagászati szakkör igen komoly nevelői jellege.
    A csillagászati feladatok megoldása, a vállalt megfigyelés igen fegyelmezett és pontos munkát követel, ami a legértékesebb emberi tevékenységben, a munkában ad életre szóló útravalót.
    A csillagászati feladatok megoldása, a vállalt megfigyelés igen fegyelmezett és pontos munkát követel, ami a legértékesebb emberi tevékenységben, a munkában ad életre szóló útravalót.
    A csillagászat ma oly szerves kapcsolatban van valamennyi természettudománnyal, hogy a szakkörben elsajátított ismeretek széleskörű szintézist adnak a modern természettudományos szemlélet számára.
    A csillagászati szakkörben szerzett ismeretek hasznosíthatók azok számára is, akik nem csillagászati vonalon folytatják majd tanulmányaikat.
    A széles tömegekben, beleszámítva az iskolázott, műveltnek mondott embereket is, tovább virágzanak olyan középkori áltudományos nézetek, amelyek a csillagászattal kapcsolatosak. Ezért tölthetnek be igen fontos világnézeti szerepet a csillagászati szakkörben szerezhető megalapozott ismeretek. Munkánknak a természettudományos szemléletre és világnézetre nevelő tevékenységéről soha nem szabad megfeledkezni.


Kulin György szakkörösökkel az 1979-ben forgatott Mit mondanak a csillagok? című portréfilmben.

A szakkör megalakulása

   A gyakorlat azt igazolja, hogy ez nagyon sokféleképpen történhet. Iskolákban rendszerint a vezetőség határozza meg, hogy hányféle szakkör működhet. A kezdeményezők lehetnek maguk a diákok, vagy olyan tanár, aki korábbi élményei alapján célszerűnek látja a csillagászati szakkör megalakítását.
    A diákok kezdeményezésére szervezett, az igazgató által kijelölt vezetővel csak abban az esetben várhatunk sikert, ha a vezetőben megvan ehhez a készség és a felkészültség. Egy-egy ide vágó témájú tv-adás után sok helyen támadt fel az igény a tanulókban a csillagászati szakkör iránt, de megfelelő felnőtt vezető hiányában nem születhet életképes szakkör. Akkor sem, ha az igazgató fontosnak ítélné azt, helyiséget és anyagi támogatást is biztosítana. Iskolákban és máshol is a megfelelő vezetőn áll vagy bukik a szakkör élete.
    A művelődési házak sok esetben helyet biztosítanak a csillagászati szakkör számára. Gazdagítja is a művelődési ház tevékenységét a csupán humán jellegű szakkörök mellett egy természettudományos szakkör létezése.
    A vezető kijelölésében sincs annyi kötöttség, mint az iskolákban. Elvállalhatja azt az egy jól képzett amatőr, bármilyen foglalkozású is.
    Ilyen esetekre számos példánk van.
    Lehetnek a szakkörök gazdái vállalatok, intézmények, könyvtárak, sőt az is előfordul sokszor, hogy a honvédségben katonai szolgálatot teljesítő, csillagászat iránt érdeklődők között szerveződnek jól működő szakkörök.
    Tanintézetekben az általános iskolákon kívül a középiskolák és az egyetemek is nagyszerű lehetőségeket kínálnak. Ki kell emelnünk a tanárképző főiskolák rendkívüli szerepét a szakköri munka vonatkozásában.
    A főiskolák végzős hallgatói nagy százalékban vidéki, falusi kisközségi iskolákba kerülnek. Olyan helyekre, ahol a tanártól népművelési feladatok vállalását is elvárják. Követendő példaként a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolát lehetne említeni, ahol fakultatíve csillagászatot is hallgathatnak és jól működő szakkört tartanak fent. A rendes és a levelező tagozaton végzők közül többen is eredményes munkát kezdeményeztek a tanulók között, amely a nagyközönség körében is érdeklődést váltott ki. Az a tapasztalatunk, hogy a legkisebb helyeken is sokkal nagyobb az érdeklődés a fiatalokban, mint amennyinek kielégítésére ma képesek vagyunk.
    Ma még ott tartunk, hogy a hazai csillagászati kultúra oroszlánrésze a Csillagászat Baráti Köre munkájának köszönhető.


Kulin György és Orgoványi János fiatalok körében a hetvenes évek végén. Balról jobbra: Róka László, Kulin György, Aradi Katalin, Orgoványi János és Závodi László. Kulint éppen a tükörcsiszoláshoz használt öltözetében látjuk. A munkát bizonyára a Galilei Amatőrcsillagász Klub fiatal tagjai kedvéért hagyta félbe. A képen szintén látható Orgoványi János volt Kulin "jobbkeze" a távcsőmechanikák, távcsőtípusok kifejlesztése terén.

A szakköri munka fenntartói, patronálói

Hivatásánál fogva a TIT szorgalmazza a szakkörök létesítését és lehetőségei szerint azokat anyagilag is támogatja.
    Nagyságrendekkel több anyagi áldozatot hoznak azonban a nagyüzemek, gyárak és a művelődési házak.
    Nagyon sokszor előfordul, hogy egy-egy jó szándékú barátunk szakkört akar szervezni és ezt attól teszi függővé, hogy milyen évi ellátmányt kap a fenntartó szervtől.
    Ha így kezdjük, akkor rossz úton járunk.
    Ismét csak a gyakorlat jó példáit kell említenünk. Ismerünk olyan eseteket, amikor a lelkes fiatalok hiába kértek az induláshoz támogatást, nem kaphattak, mert egy-egy iskolában szigorúan megszabott az, hogy hány szakkör kaphat támogatást. Itt kap értelmet a csillagászati szakköri munka másik alapfeltétele: az önkéntesség mellett az áldozatvállalás.
    Tudunk olyan esetekről, amikor a tanulók semmi támogatást nem kaptak arra, hogy a szükséges térképeket, könyveket megszerezzék és optikákat vásároljanak, gyűjtöttek vasat, gesztenyét, papírt, rongyot és minden pénzzé tehetőt és így teremtették meg a szükséges anyagiakat.
    Az így indult szakkörök csendben dolgozni kezdtek, távcsövet építettek, és amikor már volt mit felmutatni, a nagyközönség számára is tartottak bemutatásokat.
    Az önkéntesség és áldozatvállalás nem választhatók el egymástól. Ha megfizetik csinálom, ha jobban megfizetik még jobban csinálom hozzáállás kétségessé teszi bármilyen munka eredményességét. Lehetséges, hogy az élet egyes területein alkalmazható ez a felfogás, de az bizonyos, hogy a szakköri munkában, a csillagászati szakköri munkában sem most, sem a jövőben így nem lehet elindulni.
    Aki elkötelezettje az ismeretterjesztés eme fajtájának, az akkor is csinálja, ha nem jár érte fizetség.
    Az a tény, hogy más munkaterületekhez hasonlítva egy jó szakkörvezető annyi munkát végez – amit nem lehet megfizetni kellőképpen.
    Arra is van példa, hogy a szakkör azért nem kezdi el a munkáját, mert nem kapnak hozzá helyiséget.
    Az állandó helyiség, falitábla, vetítőgép, vagy diavetítő valóban nagyon fontos -, de arra is van példa, hogy a lelkes tagok csoportjai lakásban gyűlnek össze, vagy pedig kimennek a hegyekbe és ott töltenek értékes megfigyelésekkel néhány napot.
    Arra még nem igen volt példa, hogy egy 3-4, vagy 8-10 tagú lelkes, ismeretre vágyó ember ne találta volna meg annak a módját, hogy közösen tanuljanak, megvitassák a problémákat.

A szakkör elemi felszerelése

    A tervszerű szakköri munka elképzelhetetlen egy minimális alapfelszerelés nélkül, és ezek között nélkülözhetetlen a távcső.
    Ez azonban már nem a kezdet. A legtöbb esetben ugyanis úgy verődik össze egy lelkes társaság, hogy a lelkesedésen, a tanulni vágyáson kívül még semmi nem áll rendelkezésükre.
    Megnyugtató az, ha az iskolában vagy a művelődési házban kezdetben van a szakkörnek egy jól zárható szekrénye, ahova az egyre gyarapodó felszerelést elhelyezik. A legtöbb esetben nincs annyi helyiség, amennyit a szakkör igényelne, ezért legtöbbször a szakköri szobák többféle szakkör helyiségei.
    Az ideális persze az, ha a csillagászati szakkörnek külön helyisége van, a falakat tele lehet rakni demonstrációs eszközökkel, térképekkel, csillagászati, űrkutatási témájú képekkel.
    Minthogy a szakköri foglalkozások között már a kezdetben feladat az égbolt megismerése, nem jelent túl nagy terhet az a pár forintos csillag- és holdtérkép, ami az Uránia Csillagvizsgálóból megrendelhető. Kezdetben meg kell elégedni az egyszerű Kepler távcsővel, ami az Urániából beszerezhető, vagy pedig a szakkör tagjai a megvásárolt elemekből maguk állítják elő. Ha a szakkörnek nincs semmi induló tőkéje, akadnak olyan tagok, akik saját részükre megvásárolják ezt az egyszerű távcsövet és kölcsönképpen átadják a szakkörnek.
    Nem szabad lebecsülni ezt a kezdetet. Nagyon sok mindenre felhasználható a 30-40-szeres nagyítású egyszerű Kepler távcső. Megláthatjuk vele a Hold alakzatait, a Jupiter fényes holdjait és szabad szemmel szét nem választható kettőscsillagokat.
    Konkoly-Thege Miklós mondása, hogy nincsen rossz távcső, csak rossz csillagászok vannak. Ennek a híres mondásnak az a lényege, hogy minden távcsőnek megvan a maga ege. Csalódás csak akkor ér bennünket, ha olyan dolgokat akarunk meglátni kezdetleges távcsövünkkel, amire fényereje és felbontóképessége miatt az nem alkalmas.
    Helyes is, ha első kis távcsövünk használatbavétele előtt elmondjuk a legfontosabb ismereteket, azt, hogy mit várhatunk el távcsövünktől.
    Közös adakozásból, közös gyűjtésekből össze lehet szedni annyi pénzt, amennyiből a térképek és néhány könyv megvásárolható.
    A szakköri munka legnagyobb értéké jelentő önkéntességet és áldozatvállalást akkor is meg kell őrizni, ha a fenntartó intézmény megadja az induláshoz szükséges pénzt.
    Attól mindenképpen tartózkodnunk kell, hogy a szakkörnek nyújtott anyagi támogatásból a tagok térítés nélkül kapjanak optikai elemeket, távcsöveket és könyveket. Ha ezt tesszük, talán sokan csatlakoznak a szakkörhöz abban a reményben, hogy odajárni anyagi előnyt jelent. Az önkéntesség és áldozatvállalás mellett igen lényeges az öntevékenységre nevelés.
    Helyesebb, ha egy szakkör távcsőbeszerzési programját úgy oldja meg, hogy a készítendő 10-15 távcsövet alkatrészeiben vásárolja meg, és csupán mintának rendelnek egyetlen kész távcsövet. A gyakorlat azt mutatja, hogy a szakköri tagok szülei között rendszerint akad barkácsoláshoz értő, vagy a szükséges kevés esztergályos munkához patronáló üzemet lehet találni.
    A tapasztalat azt mutatja, hogy a legélénkebb szakköri élet ott folyik, ahol a semmiből indultak, de voltak elképzeléseik és a szorgalmas, következetes munka a vártnál is nagyobb eredményeket hozott.
    A CSBK többségében az ifjúság mozgalma. Úttörő munkát kell végezni, mert elődökre csak a közelmúltban találhatunk, hiszen az egész mozgalom erőteljes kibontakozása csak 1963-ban kezdődött. A szakköri tagoknak kell meggyőzni az illetékeseket ügyünk fontosságáról, hiszen amikor még a mai vezetők fiatalok voltak, nem volt lehetőségük sem arra, hogy élményekre hivatkozzanak.
    Ha úgy találjuk, hogy az arra illetékesek, akiknek hivataluknál fogva feladatuk lenne támogatni az induló szakköröket, hogy minimális felszerelésüket megszerezzék és ehhez anyagi lehetőségeik is lennének, sokszor rajtunk múlik, hogy munkánk közművelődési fontosságáról meggyőzzük őket.
    Elegendő példaként utalni arra, hogy létesültek az országban a nagyobb műszerekkel felszerelt Uránia Bemutató Csillagvizsgálók. A legtöbb esetben egyetlen ember kezdeményezésének köszönhető az, hogy megkapják a támogatást – részint úgy, hogy a gyárterületeken heverő vashulladékokat rendelkezésre bocsátották és engedélyt adott a vezetőség arra, hogy a munkások társadalmi munkában elkészítsék a távcsövet.
    De nemcsak nagyvárosok vállalatai említhetők, kisebb településeken, bányatelepeken is épültek már kupolával ellátott csillagvizsgálók.
    De arra is vannak példák, hogy nem egy, hanem több vállalat közös támogatását lehetett megszerezni. Sok helyen a TSZ-ek megértő vezetői adtak jó példákat. Végeredményben, ha a szakkör kér valamit, rendszerint nem a maga szűk közössége számára kér, hiszen tervei között szerepel a lakosság körében végzendő munka, előadások, bemutatások, filmvetítések.
    Akkor sem szabad elcsüggedni, ha az induláshoz nem találunk patronálókat. Ha megvan az elszántság, a lelkesedés a tagokban, számos vonalon megjön a segítség, ha a semmiből indulva már fel tudunk mutatni valamit.
    Sok olyan példánk van, ahol önerejükre támaszkodva kezdték el a munkát, de nagyszerű lehetőségek nyíltak meg, miután egy-két illetékesnek sikerült bemutatni a Holdat vagy a bolygókat.
    Ilyen röviden nem lehet kimeríteni a lehetőségeket, ezért tartjuk fontosnak, hogy az induló szakkörök minél több helyre menjenek el tapasztalatszerzésre. Sok jó ötlet származott már ilyen látogatásokból.

A szakköri munka

    Abból kell kiindulni, hogy ha valaki belép a szakkörbe, szeretne kapni valamit, természetesen nem anyagi juttatásokat, hanem ismereteket, választ meglévő kérdéseire.
    Akadnak közöttük olyanok, akik izgalmas történeteket szeretnének hallani a repülő csészealjakról és más áltudományos szenzációkról.
    Aki csak ezért jön a szakkörbe, hamarosan el is marad. De lesznek, akiket a bizonytalanság visz oda. Szeretnének tisztán látni, eligazodni a sokféle – innen-onnan olvasott és hallott szenzációk között.
    Ezek között bizonyára lesznek, akik megmaradnak, mert elsősorban nem a rémhírek igazolását várják, hanem a valóságot. Egy fiatalt manapság elárasztanak a felelőtlen szenzációk, és azokra környezetükben sem kap egyértelmű választ. Amikor egy szakkör elindul, megkérdeznénk őket, kit mi hozott el a szakkörbe, nagyon sokféle választ kapnánk.
    Ez indokolja, hogy a szakkör munkája sokrétű legyen, azaz mindenkihez szóljon, mindenkinek adjon valamit.
    Konkrétan – amikor a szakkörvezető összeállítja éves tervét és azt közösen megbeszélik – ez a terv valóban olyan legyen, hogy mindenki ráismerjen saját igényeire.
    Lesznek kérdések, amelyekre nem lehet egy mondattal válaszolni. Ha pedig pár szóban válaszolunk, annak elfogadásához nem elég a vezető tekintélye. A meggyőzéshez olyan alapismeretek szükségesek, amelyeknek átadása éppen a szakkörre vár.
    Minél sokrétűbb a szakköri foglalkozás, annál inkább megvan a reményünk, hogy a közösség nem hull idő előtt szét, hanem inkább gyarapodik és megerősödik.
    Lássuk tehát sorban, mi mindennel célszerű foglalkozni. Nagyon sok szakkör hetek alatt felbomlott, mert a vezető úgy vélte, hogy az alapokkal kell kezdeni és ilyen alapnak tekintette a koordináta-rendszereket.

1.    Ismerkedés az égbolttal

Hiába tűzzük ki ezt a foglalkozást dátumra, mert ezt a szabad ég alatt célszerű megtanulni.
    Nagy öröm az, ha egy gyerek a Nagy Göncölön kívül jó néhány csillagképet felismer és nevén tudja nevezni a fényesebb csillagokat.
    A kézben tartott csillagtérképeket úgy forgatjuk, hogy a Nagy Göncöl szekér állása a térképen ugyanolyan legyen, mint a valóságban. Ez a csillagkép a mi vidékünkről nézve állandóan a látóhatár fölött tartózkodik.
    A betájolt térkép alapján sorra felismerjük a fontosabb sarkkörüli (cirkumpoláris) csillagképeket és ezekből kiindulva megtanuljuk mindazoknak a nevét, amelyek az észlelés évszakában láthatók.
    Ha ezt a foglalkozást akkor kezdjük, amikor a Nap lenyugvóban van, sok mindent megtanulhatunk a légkör módosító hatásáról, elmondhatjuk, mi okozza a lenyugvó Nap vöröses színét és azt, hogy szép kerek alakja miért torzul el.
    A Nap lehunytával először a legfényesebb csillagok és bolygók tűnnek fel – esetleg a Holddal együtt. Ahogy sötétedik, egyre több csillagot látunk és azt is észrevesszük, hogy színük nem egyforma. Ha nagyjából azonos magasságban egy fényes csillag és bolygó van egymás közelében, elmagyarázzuk miért nyugodtabb a bolygó fénye.
    És általában ezeket az alkalmakat nagyon sok ismeret közlésére fel lehet használni.
    A csillagászat hagyományőrzésből meghagyta a csillagképek görög-római elnevezését és a fényes csillagok arab nevét. A görög-római mitológián kívül azonban el kell mondanunk a csillagképek magyar nevét és a hozzájuk fűződő, sokszor igen tanulságos népmeséket.
    Ne hagyjuk el a Tejút ismertetését, azt, hogy miért fényabroncsként látható a nyári és téli égbolton. Ne feledjük azt sem elmondani, miért látjuk fényesebbnek a Tejút nyári ívét.
    A székelyek Csaba királyfi legendáját megtalálhatjuk a Távcső Világa 1941-es kiadásában sok magyar népmesével együtt.
    A foglalkozás ideje alatt a nyugati égbolt peremén eltűnő csillagképek helyébe újak jönnek fel a keleti látóhatáron.
    Utalni lehet arra is, hogy miért beszélünk nyári, őszi, téli és tavaszi égboltról.
    Próbáljanak a gyerekek következtetni arra, hogy miben más az északi sarokról és az egyenlítőről látható égbolt és a csillagok látszólagos mozgása.
    Mindez csupán néhány ötlet a szabad ég alatt tartott foglalkozásokhoz, az elmondottak sokkal színesebbé és gazdagabbá tehetők.
    Ilyen érdekes foglalkozás lehet például a szögmérés. Egy rúdhoz, szemünktől 57,3 cm távolságban egy rá merőleges, centiméter beosztású lécet erősítünk és elmagyarázzuk, hogy ezen a lécen minden centiméternek az égbolton, vagy a távoli tárgyak esetén egy fok felel meg. Fokokban lemérhetjük így a Nagy Göncöl szekér fényes csillagainak távolságát és más csillagpárok szögtávolságát.
    Nappali szabadtéri foglalkozásokon megtanítjuk, hogy lehet a Nap segítségével kijelölni az észak-dél, kelet-nyugat irányt. Készítsünk napórát, illetve gnómont a földbe szúrt rúd és a köréje rajzolt kör segítségével.
    A napórák hasznossága mellett el kell mondani, miért nem azt az időt mutatja, amit az óránk, hogyan lehet a különbséget tekintetbe venni. Annyi ismeretszerzési lehetőséget rejt a napóra, hogy célszerű propagandát csinálni alkalmazására házak falán, kertekben. Rendezzünk napóra készítési vetélkedőt és a nyertes napórákat őrizzük meg dokumentumként a szakkör vagyontárgyai között.
    A csillagos égbolt ismerete is lehet vetélkedő tárgya, ahol a nyertesek térképeket, könyveket kaphatnak.

2.    Távcsőépítés

Ezt a gyakorlati foglalkozást azért tartjuk fontosnak, mert egyrészt öntevékenységre nevel, közben igen sok optikai ismeretet lehet szerezni és a távcsővel látható égbolt nagymértékben kiszélesíti azt, amit szabad szemmel láthatunk.
Nem elegendő az, ha a megrendelt optikai elemek összerakását mutatjuk be. El kell mondani azokat az alapvető ismereteket, amelyek a továbbiak során sem nélkülözhetők.
    Ha első Kepler-távcsövünk 30-40 mm átmérőjű, világosan el kell magyarázni, hogy azzal a fénymennyiséggel gazdálkodunk, amit a pupillánknál 25-40-szer több fénymennyiség megenged. Ismertetni kell a nagyítás megengedhető határát, és különösen fontos ismertetni, mit értünk felbontóképességen.
    Első kezdetleges távcsövünk semmiképpen nem alkalmas meglátni a Jupiter felhősávjait, vagy a Szaturnusz gyűrűrendszerét. De jól mutatja a Hold felszínén a krátereket és kivetítéssel, vagy erős szűrővel meglátjuk vele a napfoltokat.
    Nagyon sok levél van birtokomban, amelyben a következők olvashatók: rengeteg új élményt adott első Kepler távcsövem, de most már szeretnék többet látni az égből – ezért elhatároztam, hogy tükrös távcsövet építek.
    Ez lehet a legtermészetesebb útja a szakköri törekvéseknek is, jól kihasználni a kis távcső adta lehetőségeket, és azután tervezni egy nagyobbat.
    Követendő példaként említhetjük azokat az iskolákat, ahol a szakköri tagok egyszerre 20-30, vagy ennél több távcsövet is készítettek. Ha rendelkezésünkre áll egy kész minta-távcső, a cső pontos méretre fűrészeléséhez, a cső belsejébe helyezendő fotókarton kivágásához kevés szerszám szükséges. Több gondot okoz az okulár lencséinek behelyezése a csőbe illő okulártestbe. És az is, hogy az okulártest szorosan állítható legyen a nagyobb, objektívet tartó csőben. Megfelelő műanyagtestekből sok leleményességgel ezt is meg lehet oldani.
    A távcsőnek azonban olyan nagy varázsa van a felnőttek körében is, hogy ezekhez a munkálatokhoz meg lehet nyerni az iskolai műhely vezetőjét, vagy mechanikai munkát végző műhelyek segítségét. Ezek után már valóban csak az összeszerelés marad hátra, ami a szakköri helyiségben is elvégezhető.
    A nagyobb gondot a nagyobb teljesítményű tükrös távcső elkészítése jelenti.
    Ehhez a munkához részletes útmutatást adunk a Távcső Világán kívül a külön erre a célra kiadott útmutatókban.
    Sok megfigyelési lehetőséget ad már a 10 cm-es hordozható távcső is. Azért legyen hordozható, mert az állandó fix felállítás általában nem biztosítható. Arra is gondolnunk kell, hogy a magas épületek és a közvilágítás miatt nem sokat láthatunk az égből. Azon kívül egy hordozható távcső ad lehetőséget arra is, hogy a szakkör tagjain kívül más iskolák tanulóinak és a felnőtt nagyközönségnek is bemutatást végezhessünk egy bemutatásra alkalmas téren.
    Ha már eljutottunk idáig, a rendszeres megfigyelések előtt megnyílik az út.

3.    Elméleti képzés

A Csillagászati és Űrkutatási Választmány levelező tanfolyamot hirdetett meg. Az Útmutató tartalmazza kezdő és haladó fokon azokat a kérdéseket, amelyekre felkészülve vizsgát lehet tenni. A CSBK tagjai közül az elmúlt 17 év alatt már több mint ezren sikeresen letették ezeket a vizsgákat.
    Az elméleti képzésnek, mint a szakköri foglalkozások egyikének, ezekre a kérdésekre kell épülni.
    A legeredményesebben úgy járunk el, ha az első szakköri foglalkozáson ismertetjük ezeket a témaköröket és önkéntes vállalkozás alapján a szakköri tagok kiválasztanak egy-egy témát, amiről a következő foglalkozások egyikén hajlandók egy 8-10 perces kiselőadást tartani. Egy-egy foglalkozáson két-három ilyen kiselőadásra kerülhet sor. Mindegyik után közös megbeszélés következik, a vezető feladata az, hogy megköszönve az igyekezetet elmondja, mi volt jó, mi volt kifogásolnivaló, mi maradt ki a választott témából.
    Ha így járunk el, valamennyi témára sor kerülhet, és ami a legfontosabb, a vállalkozók képességet szereznek a nyilvános szerepléshez, rászoknak a könyvtár használatára.
    Sok felnőtt ilyen szakkörben szerzett önbizalmat a szerepléshez, az előadások tartásához és megtanulta azokat a formaságokat (táblarajz készítés, nem a közönségtől elfordulva, hangosan és értelmesen beszélni, stb.), amelyek igen fontosak.
    A szakköri foglalkozások alkalmat adnak arra is, hogy a vezető felismerje a kiugró tehetségeket. Sok egykori szakköri tagunk ma már, mint szakcsillagász, fizikus vagy geofizikus dolgozik, több szakkörből kerültek ki külföldi ösztöndíjasok.
    Az elméleti képzést a szakköri tagok kiselőadás vállalásával érdekessé és elevenné lehet tenni, de mégis csak egyik része marad a szakköri munkának.
    Az elméleti felkészülésben elengedhetetlen a jegyzetkészítés. Attól azonban nagyon óvjuk a szakkörvezetőket, hogy az Útmutatóban szereplő kérdéseket úgy oldják meg, hogy minden kérdéshez lediktálnak egy néhány soros választ és ezeket a szakköri tagok bemagolják. A vizsgáztató szakemberek ugyanis rendszerint nem egészen úgy teszik fel a kérdéseket, ahogyan azok az Útmutatóban szerepelnek. A vizsgáztatók többnyire arra kíváncsiak, hogy a vizsgázók mennyire látják az összefüggéseket. Ehhez már gondolkodási készségre van szükség.
    Az anyag feldolgozása során alkalmat kell adni a vitatkozásra. A vitáknak a vezető csöndes szemlélője mindaddig, amíg valamilyen helytelen felfogás megköveteli a beszélgetés helyes útra terelését.
    A szakkörvezető sem tudhat mindent, mint ahogyan az élenjáró tudósok sem tudnak ma még minden kérdésre helyesen válaszolni. Ilyen esetekben a téma nyitva marad, a vezető megígéri, hogy utánanéz a problémának és a következő alkalommal megadja azt a választ, ami a tudomány mai állásának megfelel.
    Bármennyire is éves terv szerint dolgozik a szakkör, sokszor el kell térni a szigorú menetrendtől, mert ha például a foglalkozásokon szerepel a távcsöves megfigyelés, de az idő alkalmatlan, szobai foglalkozásra kényszerülünk, de ennek fordítottja is előfordul, amikor a szép derült idő alkalmat ad a megfigyelésre.

4.    Megfigyelések

Az elméleti képzés is sok öntevékenységre ad lehetőséget. A szakköri tagok alkotókedvének azonban a megfigyelés ad tágabb teret. Fel kell mérni, hogy a szakkör adottságai, műszerfelszerelése milyen típusú megfigyeléseket engednek meg. Az országban végzett amatőr megfigyelések publikálására szolgál a Meteor folyóirat. Közli a megfigyelési területek vezetőinek címét. Velük kell felvenni a kapcsolatot.
    Akik meteor megfigyeléssel, meteorszámlálással kívánnak foglalkozni, ezt megtehetik még távcső nélkül is. Ezt a munkát lehetőleg a városoktól távoli dombtetőn, vagy a hegyekben célszerű végezni. Egy-egy megfigyelő csoport 5-6 tagból áll. Négyen a négy égtáj felé fordulva háttal ülnek egymásnak, a középső a zenitet figyeli, a hatodik a jegyzőkönyvet vezeti, feljegyzi az egyes megfigyelők által bemondott adatokat. Különösen rajátvonulások idején fontos a meteorszámlálás és fényességük szerinti eloszlásuk feljegyzése az időnként feltűnő tűzgömbökkel együtt.
    Egy másik terület, amihez már távcső szükséges, a napfoltszámlálás, amit nagyon rendszeresen kell végezni a napészlelő csoport vezetőjének utasításai szerint. Ehhez a munkához megfelelő szűrőkről kell gondoskodni.
    A változócsillag megfigyeléséhez megfelel az Uránia U/39-es nagy látószögű távcsöve, ezzel megláthatjuk már a 8 magnitúdójú, szabad szemmel láthatatlan változókat is, de akadnak szép számmal olyanok, amelyekhez távcső sem szükséges, mert fényességük a láthatóságon belül van.
    A munka fegyelmezettségre nevel, minthogy az ország különböző részeiről beérkeznek az azonos időben ugyanarról a csillagról végzett megfigyelések és a helytelen adatok azonnal kiugranak. Megtanuljuk elsajátítani az egyik legértékesebb magatartást, a tudományos lelkiismeretességet, amire az életben mindig szükségünk van: nem mondunk olyat, aminek valóságáról alaposan meg nem győződtünk.
    A jól végzett megfigyelői munka sok szellemi öröm forrása. Örömmel tapasztaljuk majd, hogy adataink a legjobb megfigyelési adatokkal pontosan megegyeznek. Ez már a szellemi alkotás öröme, amit a fegyelmezett munka előzött meg.
    Büszkeség, de nem elbizakodottságra okot adó, ha az országos összesítésben mint használható adatokat szolgáltató, megjelenik a saját nevünk. Ezt aztán még fokozza az, ha ugyanezt a nemzetközi gyűjtőközpont kiadványai is közlik.

Bolygók megfigyelése

    Ha csak kisebb távcsöveink vannak, alig tehetünk többet, mint azt, hogy megfigyeljük a Jupiter fényes holdjainak előre jelzett pozícióit, valamint a Vénusz dichotómiájának időpontját. A bolygófelszín vizsgálatához legalább 8-10 cm átmérőjű refraktorra, vagy legalább 15 cm átmérőjű reflektorra van szükség.
    Feladatul tűzhetjük ki a szabad szemmel nem látható Uránusz, Neptunusz felkeresését, valamint a fényesebb kisbolygók felkeresését az előre megadott adatok alapján.
    Új nóvákat rendszerint azok az amatőrök fedeztek fel, akik a változócsillagok megfigyelésében alaposan megismerik azokat az égterületeket, ahol az észleléseket végzik. Egy-egy nóva fellángolása azonnal kiugrik a megszokott csillagkörnyezetből.
    Az extragalaxisok (mélyég objektumok) a ködökkel együtt olyan terület, ahol nemigen akad felfedezni való, legfeljebb akkor, ha egy-egy extragalaxisban az egész galaxis fényességét túlszárnyaló szupernóva villan fel.
    A távcsövek teljesítőképességének vetélkedőjében azonban ezeknek az objektumoknak a felkeresése kedves foglalkozás marad.
    Igaz, pontosabb mérőműszerek szükségesek hozzá, de sok amatőr foglalkozik kettőscsillagok megfigyelésével. Nemcsak a fedési kettősökről van szó, ahol a fényességváltozás megfigyelése a fontos, hanem az is érdekes feladat, ha a külön látható csillagpár egymáshoz viszonyított helyzetéből a keringésidőt figyeljük meg. Izgalmas feladat a Hold felszínén tapasztalható ún. tranziens-jelenségek megfigyelése, de ehhez is nagyobb teljesítményű távcső szükséges.
    Vannak szakkörök, ahol többféle természettudománnyal foglalkoznak. De a csillagászati szakkörökben is termékeny terület a csillagászati és meteorológiai jelenségek közötti kapcsolat keresése, valamint a naptevékenység és geofizikai jelenségek összefüggésének kutatása.
    A rádiós szakkörökkel együtt kiterjeszthető a munka a naptevékenység és vételi zavar kutatására.
    A fotószakkörrel igen gyümölcsöző lehet a kapcsolat az égi távcsöves felvételek készítésében.

Üstököskeresés

    Közismert, hogy az új üstökösök tekintélyes részét amatőrcsillagászok fedezik fel.
    Az egyik eset az, amikor egészen véletlenül kerül távcsővégre az új üstökös. A másik esetben a felfedezés kitartó, rendszeres keresés eredménye.
    Minthogy az üstökösök perihéliumban fényesednek ki legerősebben, valószínű, hogy ez akkor következik be, amikor a Földről nézve az üstökös a Nap közelében jár.
Ha tehát a lenyugvó Nap után a nyugati égboltot, hajnalban a napkelte előtti keleti égboltot vizsgáljuk át, nagyobb a valószínűsége a felfedezésnek, mintha az egész égbolton kutatnánk utána.
    Természetesen az is lehetséges, hogy a Nap közelében látott égbolton az üstökös éppen naptávolban van.
    Ugyanúgy, mint a nóvák esetében a változócsillagok megfigyelése miatt jól ismert égterületeken is feltűnhet egy új üstökös.
    Az üstököskutatáshoz lehetőleg fényerős, nagy látómezejű távcsőre van szükség, amellyel egyszerre nagy égterületet látunk a látómezőben. Egy-egy ködszerű folt könnyen lehet egy halvány extragalaxis vagy köd, ezért a gyanítható égitesteket hosszabb időn át meg kell figyelni, ellenőrizni, hogy a csillagokhoz viszonyítva van-e elmozdulása.
    Az eredményes üstökös felfedezők szerint egy-egy új üstökös felfedezéséhez több száz órás rendszeres, kitartó keresésre van szükség.
    E rövid felsorolás is rengeteg lehetőséget kínál ahhoz, hogy a szakkör elevensége megmaradjon, ne hulljon szét, hanem inkább egyre több érdeklődőt vonjon körébe.
    

5.    Ismeretterjesztő tevékenység

A csillagászati szakkör tevékenysége nem öncélú. Az új ismeretek és a távcsöves élmények arra köteleznek, hogy azok szellemi örömét megosszuk másokkal. Elsősorban a szakköri tagokkal egykorú tanulókkal. Vigyük el a távcsövet a többi iskolába, vagy hívjuk meg őket, részesüljenek azokban az élményekben, amelyekben részünk volt. És gondoljunk arra, hogy szüleinknek, nagyszüleinknek még nem volt alkalmuk távcsőbe nézni. Sokakban gyermekkoruk óta élt a vágy ilyen élmény után.
Népművelői, közművelődési és iskolai feladatot oldunk meg, ha a szakköri tagok a legszélesebb körökben továbbadják mindazt, amit a szakkörtől kaptak.
A másoknak átadott öröm újabb szellemi öröm forrása.
Abban is bízhatunk, ha vállaljuk ezt a tevékenységet, nem is remélt csatornák nyílnak meg a szakkör munkájának anyagi támogatására és sikereinek nyilvános elismerésére.
    Elegendő ehhez egy véletlen alkalma, amikor a község, város terén a távcső körül tolongó embereket észreveszi egy arra járó hatósági, vállalati ember. Ha vállalja, hogy ő is beáll a sorba, végig hallgatja a szemlélők lelkes felkiáltásait, azonnal tudomásul veszi, hogy itt többről van szó, mint egy kis csoport hobbijáról.
    Mozgalmunk úgy indult, hogy felnőtt tanárok, jogászok, kétkezi dolgozók a forgalmas tereken éjfélig bemutatásokat tartottak és közben röplapokat osztogattak a mozgalomról és a szakkör munkájáról. Nem fizetett alkalmazottak voltak a bemutatók, hanem az ügyért lelkesedő, az ismeretterjesztés iránt elkötelezett emberek.
    Szeretnénk is, ha az ilyen nyilvános bemutatások alkalmával elhangzott kijelentéseket valaki feljegyezné. Több mint 370 éve már annak, hogy Galilei elsőként látta meg az elhitetett világgal szemben a valóságos világot.
    Hány generáció nőtt fel azóta úgy, hogy erről a valóságról nem vett tudomást!
    Az a munka, amit így vállalunk – szolgálat, törlesztése annak a mulasztásnak, ami az elmúlt századokat terhelte.
    Akkoriban még nehéz volt sok kérdésre helyes választ adni. Ma már sok mindent jobban tudunk, mint Galilei kortársai.
    Helyes dolog, ha a szakkörben specialistákat képezünk. Legyen, aki a Holdról a legtöbbet tudja, egy másik a Napról, mert nappal is lehet szabadtéri bemutatásokat tartani – ismét más a bolygókat kedveli, vagy éppen a kettőscsillagokat.
    Soha ne mondjunk többet a kérdezőknek, mint amit biztosan tudunk. Ha pedig máig el nem döntött kérdéseket tesznek fel, ajánljuk fel a szakkört a további beszélgetésre.
    Mozgalmunk munkájának fontos és lényeges része az, hogy a komoly munkára neveljük tagjainkat, de fontos az is, hogy képességeinek kifejtéséhez teret adjunk.
    Önbizalmat ad az, amikor a község, város felnőttei felismerik a távcső melletti magyarázó tanulót és kiderül, hogy vannak dolgok, amiről egy gyerek többet tud, mint a felnőttek.

6.    Tapasztalatcserék

Egy szakkör önmagában nem találhatja ki mindazt, ami munkájának sikeréhez szükséges. Rendkívül hasznosak ezért azok a látogatások, amelyek a szakkörök a közelükben lakó, könnyebben elérhető szakkörökhöz terveznek. Látva az eredményeiket, azt is megtudhatják, hogy mások hogyan oldották meg a sokszor megoldhatatlannak látszó nehézségeket. Sok példáját láthatják az önálló kezdeményezésnek, egyszerű stabil távcsőépítésnek.
Az ilyen tapasztalatcserék rendszerint kölcsönös előnyökkel járnak. Aki azért keres fel egy másik szakkört, hogy tanuljon tőle, sokszor megesik, hogy sok probléma megoldásában tőle tanulhatnak.
A mi mozgalmunk sok tekintetben erősebb, mint a környező államokban. Sok szomszédos állambeli városban az Országos Találkozókon és a kölcsönös látogatásokon kaptak ösztönzést a mienkhez hasonló mozgalom kiépítéséhez. Említhetjük Romániát, Jugoszláviát, Csehszlovákiát, de még a Kárpátalját is.
Az újjászervezett Meteor észlelői között számos nyugati és szomszédos szocialista állambeli nevével találkozhatunk.

7.    Az iskolai munka segítése

Szóltunk már erről a távcsöves bemutatásokkal kapcsolatban. Az iskolai munka támogatásának azonban sokkal tágabb lehetőségei vannak.
Sok helyen idősebb tanárok tanítanak, akik főiskolás korukban jóformán semmi csillagászatot nem tanultak. Az a kevés anyag, ami a tankönyvben a földrajz keretében van, nem elégíti ki a tanulók érdeklődését. Az újságok, a tv, a rádió annyi újdonságról ad hírt, ami a tankönyvekben nem is szerepelhet.
Több példa van már arra, hogy jól működő szakkörök az iskola vezetőségének felajánlják szolgálatukat.
Képekkel vetítve – esetleg filmekkel kísérve, távcsöves bemutatásokkal fűszerezve 2-3 tanórára feldolgozzák az iskolai anyagot és egy gyakorlott szakköri tag megtartja az előadást.
Ez a munka újabb lehetőséget kínál ahhoz, hogy az iskola igazgatója hatáskörén belül támogassa a szakkört felszerelésének kiegészítésében.

8.    Részvétel az országos rendezvényeken

Kétévenként a CSBK Országos Találkozót rendez, ahol az országból 300-400-an gyűlnek össze. Kitűnő alkalom ez a 3-4 napos találkozó egymás munkájának megismerésére, ismerősök, barátok szerzésére.
A közbeeső években rendezzük meg a tíznapos bentlakásos előadóképző tanfolyamot, rendszerint 50-60 résztvevővel. A tíznapos együttlét sok előadása és a szabad délutánok, az éjszakai közös megfigyelések alkalmat adnak elsajátítani a megfigyelések technikáját.
Ugyancsak kétévenként kerül sor a szakkörvezetők 3-4 napos tanácskozására, ahol a szakkörvezetés kiváló egyéniségei adják át tapasztalataikat.
Rendszerint minden évben megfigyelő tábort rendezünk Rókafarmon, több csoportban.
De szerte az országban, szinte minden témában szerveznek megfigyelő táborokat, ahol az érdeklődők gyakorlatban szerzik meg az észlelések legfontosabb tudnivalóit.

9.    Túl a város határán

Ha számba vesszük, hogy egy-egy megyében hány város, község, település van, ahol még soha csillagászati előadás, bemutatás nem volt, hatalmas terület nyílik meg előttünk, hogy hordozható távcsöveinkkel, diavetítőnkkel felkeressük ezeket a helyeket.
Az előre meghirdetett bemutatásoknak rendszerint igen nagyszámú látogatója van. Néha százak tolonganak a távcső körül.
Jó területeknek bizonyultak az üdülőhelyek, ahol a beutaltak két héten át vannak együtt és bennük igen hálás közönségre találunk.
Nincs még kihasználva a Balaton sem. Százezrek és milliók fordulnak meg itt, a vízpart kitűnő látási viszonyokat biztosít. Ha a megyei TIT-tel együtt szervezzük ezt a munkát, arra is lehetőség van, hogy a bemutatásokat díjazáshoz, belépődíjhoz kössük. Az így szerzett bevétel megbeszélt százaléka is tekintélyes összeget hozhat a szakkör felszerelése céljaira.

10.    A propaganda lehetőségei

A szakköri munkának igyekezzünk minél nagyobb nyilvánosságot adni. Ha a városban kiadnak műsorfüzetet, adjunk benne hírt a szakkör létezéséről.
A megalakulás tényét feltétlenül jelentsük be a budapesti Urániának, ahol nyilvántartják az ország szakköreit.
Vegyük fel a kapcsolatot a TIT járási, megyei szervezeteivel. Egy-egy csillagászati eseményről, fogyatkozásokról és egyéb érdekességekről adjunk hírt a megyei lap számára.
A napi- és hetilapok azt is szívesen veszik, ha időnként közérdekű csillagászati témáról cikket küld be a szakkörvezető, aminek szerzői a szakköri tagok is lehetnek.
Nyilvánosságot kell biztosítani a szakköri rendezvényeknek, így például a kiállításoknak is.
A rádió- és tv-riporterek a községről, a városról beszámolva szívesen adnak hírt egy-egy jól működő szakkör életéről. Különösen jó alkalmakat szolgáltatnak az olyan események, amikor a szakkör nagyobb, új távcsövet avat, vagy a szomszédos helységekben bemutatásokat tart.
Munkánk propagálása a nyilvánosság felé újabb lehetőségeket ígér arra, hogy munkánkra felhívja olyanoknak a figyelmét is, akiknek hatáskörüknél fogva módjukban áll a szakkör fejlesztését elősegíteni.
Az elmondottak nem merítik ki egy-egy szakkör lehetséges tevékenységi körét, de talán az induláshoz elegendők.
Ha nem is vállalkozhatunk a felsoroltak mindegyikére, a megmaradó rész is bőségesen biztosíthatja azt, hogy a szakkör minden tagja aktív szerepet, felelősségteljes munkát kapjon, biztosítva nemcsak az életben maradást, hanem a felfelé ívelő fejlődést is.

Kulin György írása 1981-ben jelent meg, de csak 300 példányban, ezért
igen kevesen ismerhetik. A cikk digitalizálásával csillagászati
szakkörök indítását szeretnénk ösztönözni.

A cikk digitalizálásában Tóth Éva működött közre.