Égi kalendárium – 2013. február | MCSE
  • Kiadványaink

  • Jelenségnaptár

  • Fórum

  • Médiatár

Égi kalendárium – 2013. február

Bolygók

Merkúr: A hónap első felében esti láthatósága fokozatosan javul. A hónap elején még csak háromnegyed órával nyugszik a Nap után, 16-án már a legnagyobb keleti kitérésben van, 18,1°-ra a Naptól. Ekkor másfél órával később nyugszik, mint a Nap, idei egyik kedvező esti láthatóságát adva. Fázisa 51%, átmérője 7,0”, fényessége -0,5 magnitúdó. Ezt követően láthatósága gyorsan romlik, a hónap végére elvész az alkonyi fényben.
Vénusz: A hónap elején még kereshető napkelte előtt a délkeleti ég alján, de hamar elvész a hajnalpírban. Fényessége –3,9 magnitúdó, átmérője 10,1"-ről 9,8"-re csökken, fázisa 0,97-ról 0,99-ra nő.
Mars: Előretartó mozgást végez a Vízöntő csillagképben. Napnyugta után még kereshető a délnyugati ég alján, de lassan belevész az alkonyati fényekbe. A hónap végén alig egy órával nyugszik a Nap után. Fényessége 1,2 magnitúdó, átmérője 4,1"-ről 4,0"-re csökken.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Bika csillagképben. Az éjszaka első felében látható magasan a délnyugati égen, mint feltűnő fényes égitest. Éjfél után nyugszik. Fényessége –2,4 magnitúdó, átmérője 41".
Szaturnusz: Kezdetben előretartó, majd 19-étől hátráló mozgást végez a Mérleg csillagképben. Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében látható. Fényessége 0,5 magnitúdó, átmérője 17".
Uránusz: Sötétedés után kereshető a Halak csillagképben. Késő este nyugszik.
Neptunusz: A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 21-én együttállásban a Nappal.

A Merkúr kedvező esti láthatósága

Februárban a Merkúr kedvező keleti kitérése figyelhetjük meg napnyugtakor az esti égen. A január 18-i felső együttállás után február 3-ára már 11,5°-ra távolodik a Naptól. A 0,91 fázisú 5,3” átmérőjű bolygó -1,1  magnitúdó fényességű (CM=28°), megfelelő GOTO-s vagy osztott körös mechanikával már érdemes keresni napnyugta előtt fél-egy órával. A bolygó lassan fogy, február 16-án éri el dichotómiával egybe eső maximális keleti kitérését 18,1°-ra a Naptól. Addigra átmérője 7,0”-re növekedik, fényessége -0,5 magnitúdóra csökken, centrálmeridiánja 88°-ra nő. Bő másfél órával nyugszik a Nap után, napnyugta után fél órával binokulárral, keresőtávcsővel könnyen megtalálható, napnyugta után egy órával szabad szemmel is feltűnően látszik. Fázisa és fényessége ezután gyorsan csökken, ahogy a március 4-i alsó együttállás felé közeledik – február 23-án még van reményünk megpillantani a 9,1”-es, 0,16 fázisú, CM=133°-nál levő, 1.4 magnitúdóra halványodott bolygót 13,9°-ra a Naptól. Esti kitérés révén az idő előre haladtával a bolygó egyre lejjebb süllyed a horizont közeli légrétegekbe. Felszínéről értékelhető képet 10°-nál nagyobb horizont feletti magasságnál kaphatunk. Érdemes ezért GOTO-s vagy osztott körös mechanikával napnyugta előtt már egy órával megpróbálni megtalálni a bolygót. A hűvös idő miatt van esélyünk jó nyugodtságra. A fázist narancs vagy vörös szűrővel becsüljük, a világos felszíni részleteket kék szűrővel (pl.W38), a sötét albedó-alakzatokat mélynarancs (W21) vagy vörös (W25) szűrővel erősíthetjük fel. A láthatóság során a Solitudo Martis, S. Lycaonis és S. Admetei sötét foltjai bukkanhatnak fel a terminátor környékén. Ezek a bolygó forgásával párhuzamosan követik a csökkenő fázist, így végig a terminátorhoz közel lesznek majd láthatók.

A kiválóan megfigyelhető Jupiter

Az oppozícióján túljutott bolygó még mindig kiválóan megfigyelhető az esti égen, mérete nem csökkent számottevően (41”). Ráadásul nem kell sokáig fent maradnunk, hogy nagy horizont feletti magasságon észlelhessük, este sötétedés után azonnal kitűnően fotózható. Használjuk ki kedvező helyzetét és keressük fel minél többször legrészletesebb bolygószomszédunkat!

Szaturnusz: tündöklő ékkő a hajnali égen

A Szaturnusz már kiválóan megfigyelhető az éjszaka második felében. Hó közepén hajnali két óra után éri el a 20°-os horizont feletti magasságot, hajnalra 30° fölé emelkedik. Fényessége 0,5 magnitúdó, átmérője 17". A bolygón gyönyörűen megfigyelhetjük a SEB-et, mely a januári észlelések szerint északi és déli komponensekre vált (SEBn, SEBs), és telis-tele van apró fodrozódó kondenzációkkal. A gyűrűre egyre tekintélyesebb szögben látunk rá, a nyugodt levegőjű hajnalokon a B gyűrű világos sávjai és az A gyűrűben az Encke minimum is szépen látható közepes műszerrel. A korong árnyéka még messze a gyűrűre vetül, így annak konvex vagy konkáv alakját, illetve az esetleg felbukkanó Terby Fehér Foltot is megpillanthatjuk mellette. Vizuális munkánál használjunk zöld, W11 sárgászöld és narancssárga szűrőket. Webkamerával próbálkozhatunk infravörösben – kitűnő kontraszt érhető el vele!

A Mars és a Merkúr szoros együttállása

Február 7-én napnyugta után fél órával érdemes a délnyugati horizontot figyelni, ugyanis a Merkúr már ekkor 1 foknyira közelíti meg a Marsot, hogy másnap, 8-án, 16:33 UT-kor viszont már csak 15 ívpercre lehessenek egymástól! A rendkívül szoros együttállást 7 fokos horizont feletti magasságnál láthatjuk ekkor. Február 11-én a vékony holdsarló is csatlakozik a távolodóban lévő pároshoz.

 

A Mars, a Merkúr és a Hold triója három nappal a nagy együttállás után, február 11-én

Hold, Jupiter, Hyadok

Február 18-án egy nem túl szoros, de annál látványosabb együttállásban gyönyörködhetünk: a Hold a fényes Jupiter és az Aldebaran között látszik majd sötétedés után. A könnyen látható, szépsége égi trióhoz észak felől a Plejádok (M45) csatlakozik, és kellően sötét, fényszennyezés-mentes égbolton az Aldebaran mellett a Hyadok csillagait is láthatjuk majd, hiszen a Hold csak első negyed körül jár majd.

 

A Hold a Jupiter és a Hyadok között, február 18-án

Üstökösök

C/2011 R1 (McNaught). Robert McNaught észlelte elsőként 2011. szeptember 3-án 16,5 magnitúdónál. Az ausztrál felfedező 67. üstököse 2012. október 19-én érte el 2,080 CsE-s perihéliumát, s bár azután már távolodik a Naptól, földközelségét (Δ=1,960 CSE) csak 2013 áprilisában fogja elérni. Negatív deklinációja miatt hazánkból nem lesz könnyen megfigyelhető, de tiszta déli horizont esetén esélyünk lehet a 12–13 magnitúdós vándor megpillantására. A dél felől érkező üstököst a hajnali égen, a Scorpius csillagképben lesz kereshető. A hónap első napjaiban az M4 jelű gömbhalmaztól 2 fokkal nyugatra fog elhaladni, majd 17-én hajnalban az M80-tól 1,1 fokkal nyugatra láthatjuk. További érdekes együttállásnak ígérkezik, amikor 24-én hajnalban negyed fokkal keletre halad el az ω1 és ω2 Scorpiitól, 27-én hajnalban pedig ugyanilyen paraméterek mellett a β1 és β2 Scorpiit közelíti meg.

C/2012 L2 (LINEAR). A bolygónktól lassan távolodó, de a Naphoz még közeledő, 12,5 magnitúdós üstökös fényessége alig emelkedik, miközben a Cassiopeia–Perseus–Andromeda hármas határtól indulva az utóbbi csillagképen keresztül a hó végére a Triangulum–Perseus–Andromeda hármas határig jut. Az esti égen mutatkozó vándor 3-án este 33 ívpercre északkeletre fog látszani a 3,6 magnitúdós 51 Andromedae-től, 10-én este pedig 20 ívpercre megközelíti a 14 magnitúdós NGC 746 jelű galaxist.

273P/Pons-Gambart: egy történelmi üstökös újra az égen

Ezt a nevében is érdekes üstököst Jean-Louis Pons és Adolphe Gambart fedezte fel 1827-ben, akkor alig egy hónapig tudták követni az 5-6 magnitúdós fényességről gyorsan elhalványuló vándort. Nem övezte nagy figyelem, az első pályaszámításokat csak a következő évben tették közzé, de 1917-ben ismét újraszámolták. A periódust 46-70 év közé tették. 1978-ban Siuichi Nakano 57 (+/- 10 év) éves periódust számolt. 1979-ben kimutatták azonosságát az 1110-es üstökössel. A periódus ismeretében elveszettnek hitt (1827 óta nem látott, bár elvileg 3-szor vissza kellett volna térnie) üstököst Rob Matson amerikai csillagász fedezte fel újra tavaly novemberben. A számítottakkal ellentétben 188 éves periódusú (Halley-típusú) kométát decemberben kb. 10 magnitúdóig látták fényesedni. A Napot sajnos szerencsétlen módon (számunkra rosszul láthatóan) megközelítő üstököst február elejétől a hajnali égen láthatjuk. A Nap mögül a déli féltekén előbújó kométa az első becslések alapján 8-9 magnitúdós, így, ha nem halványul el gyorsan, 10-11 magnitúdós fényesség mellett észlelhetjük. Keressük fel mindenképp – a következő láthatóság csak 188 esztendő múlva esedékes…
Érdekes együttállásnak ígérkezik, amikor feb. 3-4. között áthalad az NGC 6633 nyílthalmazon (4,5 magnitúdó, Ophiuchus). Legjobban 3-án hajnalban figyelhetjük meg a halmaz felé haladó üstököst. 3-án este halad át a halmazon, így 4-én hajnalban a távolodó kométát észlelhetjük. Az üstökös pozícióit itt találjuk meg:
Térképét letölthetjük innen.

 

 A 273P/Pons-Gambart üstökös pályája

Binokulárral megfigyelhető földsúroló kisbolygó február 15-én

Rendkívüli eseményre kerül sor február 15-én este, amikor a 40–50 méter átmérőjű 2012 DA14 jelű kisbolygó 0,00023 CSE-re, azaz 34 ezer km-re megközelíti bolygónkat. Nem is a közelítés mértéke a rendkívüli, hanem az, hogy az égitest néhány órán keresztül 10 magnitúdónál fényesebb lesz, így akár binokulárral is megfigyelhetjük. Ilyen eseményre egy ember élete során maximum egy-két alkalommal kerül sor, így mindenképpen érdemes kihasználni a különleges alkalmat, ami ráadásul az európai észlelők számára is kedvező helyzetben történik. Az égitest február 15-én 19:25 UT-kor (+/- 2 perc) éri el földközelpontját, ekkor 28 ezer km-rel száguld el bolygónk felszíne felett, jóval belül a geostacionárius műholdak pályáján.
A kisbolygót 2012. február 23-án fedezte fel egy amatőrcsillagászokból álló kutatócsoport, akik a spanyolországi La Sagra Obszervatóriumban felállított 45 cm-es, automatizált távcsövekkel vadásznak gyorsmozgású égitestekre. A 19 magnitúdós aszteroida ekkor már egy héttel túl volt február 16-i, 2,6 millió km-es földközelségén. Mivel már az első számítások is azt mutatták, hogy keringési ideje majdnem pontosan 1 év, sejteni lehetett, hogy 2013-ban ismét megközelít minket. Miután kiderült, hogy milyen jelentős lesz ez a közelítés, a világ óriástávcsöveit is hadrendbe állították, így egészen május 12-éig sikerült követni az aprócska égitestet, amikor a Mauna Keán végzett mérések szerint már csak 24 magnitúdós volt. A 366 napos keringési idő miatt eleinte az is felmerült, hogy egy korábbi űreszköz Nap körüli pályára állt rakétafokozatáról van szó, de a 10 fokos pályahajlás és a túl nagy méret kizárta ezt a lehetőséget. Ennek ellenére bizonyos, hogy a 2012 DA14 szoros kapcsolatban van a Föld–Hold rendszerrel, időnként talán bolygónk ideiglenes kísérőjévé is válik.
Mivel a rendkívüli közelség rendkívüli sajátmozgással is jár, így az égitest 14 óra alatt fog eljutni a déli pólustól (D = –89 fok) az északi pólus közelébe (D = +81 fok). Parallaxisa miatt Szegedről és Piszkéstetőről szemlélve 15 ívperc különbség lesz az égitest látszó helyzetében. Ezért is nagy szerencse, hogy több fokos látómezejű binokulárokkal is észlelhető lesz, mert így könnyebben ráakadhatunk a percenként fél foknál is többet elmozduló kisbolygóra. A legnagyobb közelítés idején, 19:25 UT-kor hazánkból még nem lesz látható, mert a Corvus északi részén járó égitest 12 fokkal a horizont alatt tartózkodik, de fél órával később már 8–10 fok magasan észlelhetjük a Virgo északnyugati, galaxisokkal leginkább telehintett szegletében. Ekkor (19:55 UT) éri el maximális fényességét is 8,1 magnitúdónál, sajátmozgása 38 ívperc/perc nagyságú lesz, így nem maradunk le semmi látványosról. Az egyetlen bizonytalansági tényezőt az időjárás jelenti, de ez egy annyira ritka és különleges esemény lesz, hogy megéri kisebb expedíciót is szervezni a szomszédos országok derült egű helyszíneire, ahogy a nagyobb meteorrajok jelentkezése idején is tesszük.
A távolodó kisbolygót 21 UT-kor már a Canes Venatici csillagképben találjuk, fényessége 8,8 magnitúdóra, sajátmozgása pedig 23’/percre csökken, de még ekkor is könnyű célpont lesz binokulárok számára, melyek látómezejében a kis nagyítás ellenére is folyamatosan haladni látjuk majd. Újabb 1 óra elteltével a Göncölszekér rúdjánál kell keresni, de akkor már csak 9,7 magnitúdós lesz a 13’/perces sebességgel mozgó földsúroló. Az éjszaka további részében folytatja északra tartó mozgását, fényessége nagyjából 10 percenként 0,1 magnitúdóval csökken, és sajátmozgása is jelentősen mérséklődik. A pirkadat kezdetekor már +82 fokos deklinációnál láthatjuk a Camelopardalis legkeletibb csücskében a 12,5 magnitúdóra halványult, és 1’/perc sebességre lassult kisbolygót. Mivel pályája nagyon hasonlít bolygónkéhoz, érdekes módon még ekkor is bőven a Hold távolságán belül, mintegy 225 ezer km-re lesz tőlünk.
A 15 magnitúdóra halványuló kisbolygót másnap este is érdemes lesz felkeresni, mert rendkívül szokatlan helyen, az északi pólustól 1–2 fok távolságra láthatjuk, ahol szinte sosem figyelhetünk meg kisbolygót. Legmagasabb deklinációját 17-én hajnalban éri el néhány ívperc híján +89 fokon, így óragép nélküli távcsövekkel is lefotózhatjuk a még mindig percenként 10”-et haladó, 15,4 magnitúdós égitestet. Bolygónk gravitációs hatása miatt az égitest pályája jelentősebben megváltozik, így a következő komolyabb közelítésre csak 2019-ben kerül sor, de ennek pontos paramétereit majd csak az idei elhaladás után lehet meghatározni.

 

 

A 2012 DA14 kisbolygó látszó pályája a Föld két átellenes pontjára – London és Tokió – vonatkoztatva

Mélyég-objektumok

A februári éjszakák sajnos ritkán derültek – talán ez a legborultabb hónap hazánkban. Amikor kitisztul az égbolt, akkor érdemes még felkeresni a tél nagy kedvenceit, az Orion-ködöt, az M1-et (Rák-köd), megcsodálni (különösen binokulárral) az M45-öt (Fiastyúk), vagy barangolni egy jót a Tejút Messier-nyílthalmazai (M35, M36, M37, M38, M41, M46, M47, M50) között. Különösen a Puppisban látszó M46 és M47 párosát ajánljuk: az előbbi egy roppant diffúz, laza csoport, komponensei nagyon halványak (10-11m alatt), így kevéssé fényszennyezett égen egy nagy, diffúz pamacsként látjuk binokulárban – 8 cm-es refraktorral az is előfordulhat, hogy meg sem találjuk, annyira nagy! Mérete a teliholdét is eléti, akárcsak az M47-é, de ezt fényes csillagok (7-8m-s) alkotják, laza csoportba rendeződve. Mindkét halmaz összfényessége 6 magnitúdó körül van. Februárban az M48 is magasra hág, ezt a halmazt a Hydra nyugati sarkában keressük. Az elegáns csoport fél foknál nagyobb helyet foglal el az égen, összfényessége 5,8 magnitúdó. Laza csillagláncai egy hosszúkás, némi képzelőerővel szív alakú területet ölelnek körül, neve ezért is Szív-halmaz. De szépséges látványa miatt egyébként is hamar a szívünkbe zárjuk majd…
Ilyenkor a Leo és galaxisai is egyre magasabban járnak, hívogatóan tekintenek le ránk, észlelésre csábítanak. Az NGC 2903 az Oroszlán fejénél lévő 9m-s küllős galaxis, könnyű célpont az amatőr számára. Küllője 10 cm-es műszerrel sem kihívás. Az M65-66 páros a csillagkép két legismertebb mélyég-objektuma, holott a 2903 fényesebb is kissé, és részleteit is könnyebben láthatjuk. Azért a Leo-páros – vagy trió – sem utolsó látvány. Trióvá az igazából csak igen sötét égen látszó, vagy fotókon rögzíthető NGC 3628 egészíti ki őket.

És egy kis előzetes…

A déli féltekéről már kitűnően látható január eleje óta a C/2011 L4 (PANSTARRS)-üstökös. A kométa az előrejelzések szerint márciusban a mi szélességünkről is elérhető lesz, szabadszemes objektumként. Jelenleg a fényességadatok (kb. 7 magnitúdó) arra utalnak, hogy az üstökös fényesedése sajnos lelassult, így nagy valószínűséggel +2-3 magnitúdós fényességet fog elérni. Ezt figyelembe véve, amikor hazánkból is kedvezően lehet már látni (azaz március végén), már csak 5 magnitúdós fényességre számíthatunk.
Jó hír, hogy a C/2012 F6 (Lemmon) nevet viselő kométa ugyanakkor sokkal fényesebb az előre jelzettnél, jelenleg +6 magnitúdós. Sajnos ez is a déli féltekén látható, és csak május eleje körül tűnik fel egünkön. Ezt is +3 magnitúdóra várják napközelben, amikor még láthatatlan lesz tőlünk. Májusban már csak +5-6 magnitúdós égitestként láthatjuk.
Az már csak hab a tortán, hogy talán a C/2012 T5 (Bressi) is binokuláros (8m) üstökösként jelenhet meg március elején… Sajnos azonban igaz, hogy 2 db 5 magnitúdós üstökös nem ér fel egy 2 magnitúdóssal…

Összeállította: Sánta Gábor