Az MCSE-kvíz megfejtése
Kvízkérdésünkben öt mélyég-objektumot soroltunk fel, melyekből természetesen csak kettőre érkeztek szavazatok, két gömbhalmazra, az M13-ra és a 47 Tucanae-re. Az M1 szupernóva-maradvány, az M57 és az NGC 7293 pedig planetáris köd. Emblémánkban köztudottan gömbhalmaz szerepel, így ezeket a "beugratásként" elhelyezett objektumokat nem nagyon vették komolyan a szavazók.
Az MCSE-emblémában tehát gömbhalmaz szerepel, a szavazók 71%-a az M13-ra voksolt, míg 25% szerint a 47 Tuc a "címerállatunk". Nos, az utóbbiaknak volt igaza!
Az MCSE-emblémájára még a 90-es évek elején kértünk ötleteket olvasóinktól, és Sápi Csaba gömbhalmazos terve bizonyult a legjobbnak, amit aztán Sebők György közreműködésével sikerült végleges grafikai mezbe öltöztetni. Természetes lett volna, hogy egy északi gömbhalmazt válasszunk, azonban éppen nem volt kéznél számítógépes munkához szükséges nagyfelbontású gömbhalmazkép, ezért az ESO diasorozatában szereplő 47 Tuc-felvétel került az emblémába, melyet több mint tíz éve mindenki jól ismer. Ma már természetesen nem lenne ilyen gondunk, hiszen asztrofotósaink szebbnél szebb felvételekkel kápráztatnak el bennünket. A 47 Tucanae-ről is készült már kitűnő magyar amatőrfotó, amit alább mutatunk be.
A csodálatos gömbhalmaz, a 47 Tucanae Kereszty Zsolt felvételén
A 47 Tucanae gömbhalmaz
Csak a déli féltekéről látható csillaghalmaz, az egész égbolt második legfényesebb és második legnagyobb gömbhalmaza (az első a szintén csak délről észlelhető omega Centauri). A francia de Lacaille abbé fedezte fel 1751. szeptember 14-én, a Jóreménység-fokáról. A 47 Tuc elnevezés jelzi, hogy elsőként a Tucana csillagkép egyik csillagaként katalogizálták (másik neve kszi Tuc), azonban már a legkisebb távcsövek is megmutatják diffúz kiterjedtségét, ami közepes-nagy műszerekben halvány csillagok ezreire bomlik. A 13 ezer fényév távolságban levő halmaz valódi átmérője mintegy 120 fényév, benne legalább 100 ezer csillaggal — a 47 Tuc becsült össztömege 1 millió naptömeg. A többi gömbhalmazhoz hasonlóan idős objektum, valamikor a Tejútrendszer születése körül keletkezhetett, 10-12 milliárd évvel ezelőtt. Szűk égi környezetében találjuk még a 180 ezer fényévre a háttérben levő Kis Magellán-felhőt, Tejútrendszerünk kísérőgalaxisát, illetve a Messier-katalógus északi gömbhalmazaival vetekedő NGC 362-t is.
