Észleljük át magunkat 2013-ba! | MCSE

Észleljük át magunkat 2013-ba!

Ismét elmúlt egy év! Észleljük át magunkat a következőbe – ha az időjárás is úgy akarja. Ha nem akarja, mutassuk be friss észlelési élményeinek, idézzük fel 2012 emlékezetes eseményeit. Várjuk tagjaink képeit és emlékképeit!

Telihold Ausztria hegyei között

Ausztriában, Lachtalban töltöttünk most pár napot az ünnepek alatt a magyar tulajdonú és látogatottságú síközpontban. Szerencsénkre (!) nem a központi házak, apartmanok valamelyikében szálltunk meg, hanem egy kicsit lentebb, egy hüttében, ahol a közvilágítás és egyéb zavaró körülményektől mentes volt a környezet. Így az egyetlen szép esténken, a sízés fáradalmait némi házi pálinkával tompítva kiballagtam a hütténk környékére fotókat készíteni. Érdekes, hogy egyesek nem ismerik arrafelé az éjszakai égbolt szerelmeseinek furcsa szertartását, az állványra helyezett masina mellett gubbasztó, az exponálást váró és utána izgatottan a gép kijelzőjére ugró ember viselkedését, amikor is szeretné nyugtázni, hogy a kép nagyon szép lett.  Szóval belém kötöttek… – Was machen Sie hier? (Mit csinál ön itt) – mondta az úton felfelé botorkáló ember kissé illuminált állapotban. Erre eleinte németül válaszolva próbáltam magyarázni tevékenységem lényegét, majd mikor már kifogytam német tudásomból, angolul fejeztem be az éjszakai égbolt fényképezésének magasztos eszméjét dicsérve, lévén a Telihold, a Jupiter, az ébredő Orion mind ott volt előttünk. Erre az ember legyintett és bement a házba. Megnyugodtam. Még néhány képet készítettem, de igazából az a kép sikerült talán a legjobban, amit akkor készítettem, mielőtt az ember megszólított.

És ezzel a képpel szeretnék Boldog Új Évet Kívánni mindenkinek, aki lelkesen, megszállottan és kitartóan fürkészi az éjszakai égboltot minden körülmények között. Sok szép eget 2013-ban! (Canon EOS 400D & EF-S 18-55, 18 mm, F4, ISO 800, 15 mp.)

Ábrahám Tamás

Az ISS a Nap előtt

Ősi községből fotózta a Nap előtt átvonuló Nemzetküzi Űrállomást Szalai Attila december 30-án. Így ír a kép készítéséről a Leonidákon: “Éppen tőlünk nem túl  messze  haladt  át  a “teljesség” sávja. A több variációból (ahogy teltek  a  napok  úgy pontosodott a sáv) végül Ősi focipályája mellett döntöttünk.  Szerencsére  a  köd  is  felszállt, és kellemes napsütéses mínusz  öt  fokban indultunk neki. Szerencsére sem meccs, sem edzés nem volt,  csak  a  focipálya  melletti földúton elhaladók bámultak tátott szájjal. Persze  odajönni  senki  sem  mert,  pedig  egy  rögtönzött napbemutató is belefért volna… Kicsit  elcsúsztunk  az  idővel, így már a barlow felapplikálására nem volt lehetőség, de végülis így is látszik. Minden adat a képen.”

Kisbolygót neveztek el Keszthelyi Sándorról

(318694) Keszthelyi = 2005 QM75  Sándor Keszthelyi (b. 1952) is a Hungarian architect and amateur astronomer. He is interested in variable star and meteor observations, naked eye phenomena, and the history of astronomy. This minor planet was discovered on the 30th anniversary of his independent discovery of N Cyg 1975.

A kisbolygót Sárneczky Krisztián és Kuli Zoltán fedezte fel Piszkés-tetőről, 2005-ben.

A felvételen Keszthelyi Sándor 1984-ben látható, egy bugaci lovasbemutatón.

Dunántúli csillagfészkek

December 29-30-án villámlátogatást tettem több dunántúli csillagvizsgálóban Kocsis Antal társaságában, a Balatonfűzfő, Zalaegerszeg, Hegyhátsál, Magyarnádalja, Bakonybél útvonalon. Fűzfőn leadtuk az új MCSE-toborzóplakátot, Zalagerszegen megnéztük a pusztuló csillagdát, Hegyhátsálon (köszönjük a vendéglátást!) pedig a helyi amatőrökkel töltöttünk el egy kellemes észlelőéjszakát. Magyarnádalján Németh Róbert amatőrtársunk Csillagfészek magán-csillagvizsgálóját tekintettük meg (köszönet a kiadós ebédért!), Bakonybélben pedig az esti bemutatón vettünk részt. Ami engem illet, két nap alatt öt csillagvizsgálóban fordultam meg (hiszen a Polarisból indultam). Ezek közül három 2012-ben épült vagy újult meg (Fűzfő, Hegyhátsál, Bakonybél), egy pedig 2011-es építésű (a Csillagfészek). Építkezésekben gazdag év volt 2012!

Mizser Attila


Kovács József, Mizser Attila, Kocsis Antal és Horváth Tibor a Hegyhátsáli Csillagvizsgáló előtt, december 29-én.

Veszprém

30-án napnyugtával kezdtem az “átészlelést”, napok óta tervezett esemény volt, a lemenő Nap a veszprémi várban a Szent Mihály székesegyház tornyai közt szelte át az alkonyi eget, mivel megfelelő szögből (és a lehetséges észlelőhely használhatóságát is beszámítva) ez csak pár napon át fotózható jól, így megörültem, hogy végre se köd, se felhő nem nehezíti a dolgomat.

A felvételekből készült timelapse videó: http://youtu.be/vwnF0OlZWXU

Napnyugta után egy órával már 75%-ban felhők borították az egemet, így az estére tervezett további észlelés emiatt elmaradt. Az éjszaka második felére azonban ismét kiderült az ég, így hajnal 4 és 5 között elkészülhetett az a csillagíves kép, ami ugyan csak egy órányi időt ölel fel, ám így is kellően érzékelteti az idő múlását, ahogy “forog a kerék” s mi is lassan átgördülünk 2013-ba.

20121231-linear_20121231_1755ut_lgym

A ma esti műsor pazar volt Veszprémben. Még mielőtt elsötétült volna a  táj, a vöröslő horizont felett szépen világlott a Mars. Aztán, amikor az  utolsó falatnyi alkonyfény is eltűnt, rendkívül tiszta égen csodálatosan  ragyogtak a csillagok, a fák mögött épp felbukkanó Orion, a magasban a  Jupiter lámpása, a Tejút sávja – még a fényszennyezett nyugati égen is  elég jól látszott. A kiváló átlátszóságnak köszönhetően a C/2012 K5 Linear üstökös már egyetlen egyedi fotón is szépen látszott!

A csodálatos este során néhány halvány meteort is láttam, egy fényesebbet viszont sikerült képen is elcsípni, ez kb. -1 magnitúdós lehetett. A Nemzetközi Űrállomás is érkezett menetrend szerint, sajnos nem a legjobb égrészemen, mivel a várost elkerülő útgyűrűn pont arról világítottak a fényképezőmbe az autók, így nem lehetett szép képet csinálni, de legalább a 2012-es év utolsó ISS átvonulása is kipipálva! Volt idő arra is, hogy a fák közül készítsek egy “kisbolygó” panorámaképet, ami elég jól érzékelteti egyúttal azt is, hogy milyen hatalmas különbség van a város feletti fényszennyes ég és a keleti, sötét ég közt. A sötét délkeleti égen a fák mögül felkelt Orion csodálatos látványt nyújtott, az M42 szabad szemmel is jelentős kiterjedésű, lilásvörös foltként tündökölt. Fényképen elképesztően szép, így készült 50 mm-es objektívvel (a részletgazdagság és a fényerő okán) egy 12 képből illesztett panoráma a fenyők fölé emelkedő csillagképről. A télies hangulathoz jó lett volna némi hó a fákra, ám így is szépen mutat a téli ég legszebb konstellációja. Készült a Linear üstökösről is további kép, ami leginkább azért érdekes, mert jelentős az objektum elmozdulása a kb. másfél órával korábbi képhez képest, ez a kép 12 fotó átlagolásával készült. A következő cél a remek égre való tekintettel a Szekeres volt, a benne remekül látható Messier-objektumokkal. A fotó jobb alsó sarkánál a Ceres is szerepel, sajnos nem ellenőriztem a pontos helyét, így nem tökéletes a kép, de legalább az aszteroida is rákerült. Holdkelte után sajnos erősen világos lett az ég, s közben a városban egyre sűrűbben fellőtt tűzijátékok füstje is zavaró kezdett lenni, azonban még egy “ufót” sikerült megörökítenem: a városból szállt fel, lassú, kissé fluktuáló narancsos fényű repülő tárgy volt, minden valószínűség szerint a már betiltott kínai lámpás lehetett, kb. 6 perc repülés után kihunyt, később még kettőt láttam belőle. Hazafelé jövet már fátyolfelhők is voltak, viszont ennek köszönhetően egy nem túl fényes mellékhold is az észlelési listára került. A legutolsó az észlelési sorozatban a házak felett lenyugodni készülő Delfin és egy felröppenő tűzijáték-rakéta párosa. Kb. éjfél felé megérkezett Veszprémbe is az előrejelzés szerint “várt” köd, így a hajnal előtti órákban folytatni tervezett észlelést lefújtam. Reggelre szép zúzmarába öltöztek az ablakunk alatti fák. Azt hiszem, egyetlen szavam se lehet, nagyszerű este volt, és sok látványosságban volt részem, s ki tudtam használni a lehetőségeket, hála a csillagos égnek!

20121231-kisbolygopan_20121231_lgym

20121230-iss_kicsi_20121231_lgym

Landy-Gyebnár Mónika

Az ISS Pécs egén

2012. december 31-én a Nemzetközi Űrállomás ez esti egyetlen átvonulását terveztük megfigyelni Pécsről. A heavens-above.com honlap előrejelzése szerint erre 17:55:14 és 17:57:43 KözEI között került sor 0 magnitúdós maximális fénnyel. Az útja a délnyugati égen várhatóan nagyon alacsony helyzetben húzódott. Így beöltöztünk, és kimentünk az utcára az Aradi vártanúk szoborsorának kilátóteraszára. Az ég felhőtlen volt, de alul gyengén ködös. Így az utcai közvilágításnak és a pécsi székesegyház díszkivilágításának fényei szóródtak a párán. A zenitben sem volt 4 magnitúdósnál jobb a határ.

17:55-kor az Altair alatt és már jobbra vettük észre a 3 magnitúdós, csillagszerű, de mozgó Nemzetközi Űrállomást. Jobbról balra haladt lassan, a horizonttal párhuzamosan. Éppen elérte a négytornyú templom északnyugati tornyának csücskét. Ide-oda lépkedtünk, hogy a fényszennyezett délnyugati ég alján a közvilágítás lámpái és a tornyok között bujkáló ISS-t követhessük. 17:57-kor az űrállomás egy csillaghoz közeledett, ami (az addig észre sem vehető) a Fomalhaut lehetett csak. Éppen eltalálta, illetve a csillagot felülről szinte érintette a Nemzetközi Űrállomás. Fényük is szinte azonos volt (azaz +1,2). Aztán továbbhaladt és még 17:58-ig közben tudtuk követni, ahogy egyre lassulva, egyre alacsonyabbra kerülve, egyre halványulva déli irányban belesimult a látóhatár közeli ködös égaljba.

Közben egy meglepetés-látványban volt részünk. Mivel az ISS fénye sehogyan sem hasonlított a 0 magnitúdóhoz: 17:56-kor a zenitre pillantottunk, hogy a Vega vagy a Deneb fényével hasonlítsuk össze. Ám a Deneb mellett egy fényes, szinte vakító és
nyugatról kelet felé nyugodt fénnyel haladó csillagot pillantottunk meg! Az tényleg 0 magnitúdós volt és a párátlanabb, sötétebb, csillagosabb égen inkább tűnt az ISS-nek! Ám a délnyugati égen ott haladt (az előrejelzett útvonalon) az ”igazi” ISS. Kapkodtuk a fejünket ide-oda. Aztán a zenitbeli csillag a Denebtől a Cepheusba 10 fokos úton 0-as fénnyel haladva lassan halványult 1-esre. Utóbb csak 2 magnitúdós lett. Fénye, felvillanása Iridium-szerű volt, de útja hosszabb volt. Nem tudjuk, mi volt, mert sem Iridiumot, sem más műholdat nem jeleztek erre a részre. Repülő se lehetett, mert csillagszerű volt, és a halványulása sem utalt légi járműre. Igaz, nem követtük sokáig, mert visszatértünk a déli égen látható Nemzetközi Űrállomáshoz, amely a székesegyház
esti harangzúgása közepette fejezte be idei utolsó átvonulását. Közben petárdák robbanási hangjai, a környékbeli házakból kilőtt rakéták robbanási fényei, végül 18.00-kor a felettünk lévő házból eszközölt tűzijáték fokozta a szilveszteri hangulatot.

Keszthelyi Sándor és Keszthelyiné Sragner Márta

Jósvafői Nap

A ma délelőtti ragyogó napsütést kihasználva, készítettem egy látómezőrajzot a Napról. A reggeli ködből kibontakozó napkorongon meglepően sok foltot sikerült megpillantani – a nyugtalan légkör ellenére. Gyorsan lőttem rá néhányat a Panasonic Lumix géppel
is, de csak a saját objektívjével. Sajnos a delelő Nap ilyenkor szörnyen alacsonyan látszik, sőt hamar “helyi napnyugtát” eredményező közeli hegyoldal, amit a mellékelt képek is illusztrálnak.

20121231_1219_ujv-nap

20121231_1240_ujv-napnyugta

Rajz: 80/600 L, 30x, zenitprizma
Fotó: Panasonic Lumix DMC FZ30
ISO 200, 1/250 – 1/320 sec, f/5,6

Újvárosy Antal

Újévi üdvözlet

A meteorok és légköroptikai jelenségek kedvelője, Biró Zsófia (Tűzgömblány) az alábbi “pártázatos” Jupiterrel kíván boldog új évet:

20121231-biro-zsofia-jupiter

Pilisszentkereszt-Dobogókő

Nagy Lászlóval fél kilenc körül indultunk Budapestről, a Pilisszentkereszttől nem messze lévő parkolóba észlelni. Rettenetesen nagy köd volt, de az észlelőhely előtt nem sokkal teljesen megszűnt, így kipakoltuk a távcsöveket. Nem sokkal azután elkezdtek gyűlni a felhők, majd később a köd is megérkezett, és mindent beborított. Azért Laci egy Jupiter-felvételt tudott készíteni.

Az összepakolás után felmentünk Dobogókőre, hogy ott várjuk meg az éjfélt, és fotózzuk a tájat. A Hold körüli felhőzet már a felérkezéskor gyanúsan nézett ki, és pár perccel éjfél után fel is tűnt egy majdnem teljes haló a Hold körül, amit sikerült lencsevégre is kapni.

20121231-jat-dobogoko
Éjszakai kilátás Dobogókőről. Szemben a Börzsöny hatalmas tömbje, a völgyekben köd, az égen a Draco feje fedezhető fel.

Jakabfi Tamás

Az év első tűzgömbje

A becsehelyi kamera felvételét Perkó Zsolt küldte:

20121231-012245-hubec

Tési fényírás

Ladányi Tamás kedvenc tési szélmalmára írta fel az új évet: 2013!

20121231-tes2013_121231_ladanyi_web

Boldog új évet!

Budapest

Idén szilveszterkor az időjárás nem kecsegtetett annyi jóval és kellemessel mint egy évvel ezelőtt. Egy éve ugyanis nagyon jó légköri és átlátszósági viszonyok mellett lehetett észlelni. Persze nagyon hideg volt, de az kit érdekel, amikor át lehet észlelni az egész éjszakát és másnap felkelni sem kell, sőt kötelező fennmaradni!

Idén nagyon rossz légköri viszonyok voltak, és napok óta tartó ködfátyol fedte be Budapestet, de szerencsémre voltak tisztább időszakok, amikor egy-egy napészlelést, illetve 30-án este egy Jupiter észlelést is tudtam végezni.

2012. december 30.

A Napon három foltcsoportot tudtam megfigyelni. A legnagyobb, a 11638-as foltcsoport, amely látszólag egy nagyobb foltból áll, fáklyamezőbe ágyazva, látványos folt. Északi irányba mintha ketté akarna válni és a Solarmonitor szerint ott valóban található volt egy kisebb umbra, ugyanazon a penumbrán belül.

2012-12-30_nap-continuum

A 11639-es kis foltcsoport (a 11638-astól délre) kevésbé látványos, viszont itt is megfigyeltem a fáklyamezőt, amely szépen körbeveszi a csoportot.

Az észak-nyugati peremnél a 11635-ös, éppen kifelé mozgó csoport látszott, de alig-alig észrevehetően. A légkör miatt épp csak felsejlett időnként egy folt, viszont az egyértelműen látszott, hogy fáklyamező veszi körül.

A megfigyelésemet egy 130/650-es távcsővel, 54x nagyításon végeztem. 130x-os nagyításra váltva próbáltam megfigyelni a 11638-as csoport nagy foltját, de gyakorlatilag egy maszaton kívül semmi sem látszott belőle, így a részletes megfigyelését feladtam.

Hidrogén-alfában sokkal izgalmasabbnak bizonyul a Nap, ráadásul a sok sok használt szűrő a légköri viszontagságokat is elég jól kompenzálja. 57x-es nagyításon (7 mm-s Planetary) okulárral figyeltem meg, amibe éppen belefért a napkorong. Így, H-alfában is látható volt a 11638-as folt, valamint az azt körül vevő aktív terület. A 11639-es csoport is halványan látszott, de a foltok éppen csak, viszont itt is látható egy volt aktív terület. Fáklyamezőkből nincs hiány, gyakorlatilag a korongon kelettől nyugatik végig futnak az aktív területek. Itt már a 11636-os és 11637-es (egymás mellett szorosan lévő) aktív terület is látszott, ez esik a legközelebb a korong közepéhez. Folt nem volt látható benne sem continuumban, sem hidrogén-alfában.

2012-12-30_nap_halfa

Protuberanciákból sem volt hiány, szinte teljesen körbevették a napkorongot az érdekesnél érdekesebb formák. A nyugati peremnél olyan is látható volt, amely már kissé kipöfékelte magából az anyagot, így kissé a korongtól elválva volt látható az anyaga. Ezek a kedvenceim, mert még akkor is szinte mozogni látom őket, amikor valójában mozdulatlanok. De lelki szemeimmel látom, ahogy a napkorong egyik pontjából felfelé áramlik, majd egy másik pontján visszaáramlik a hurokszerű anyag. A keleti peremnél látható protuberanciáról próbáltam részlet rajzot is készíteni, 66x-os nagyításon (12 mm-es Plössl + 2x barlow). Itt látható a 11638-as foltcsoport vezető foltja, és mellette határozott, lávaként bugyogó fáklyamezők. Maga a protuberancia is nagyon érdekes volt, mivel az anyaga kissé belógott a korongon is, ezzel három dimenziós hatást adva a látványnak.

Este kezdett befelhősödni az ég, de éppen a Jupiter környékén még fedetlen és tiszta volt. Kívülről persze nem látszott, de a légkör állapota mit sem változott délelőtt óta, 93x-os nagyításon is szinte ugrált a Jupiter korongja. Majdnem feladtam a megfigyelést, de szerencsére egy-egy másodpercre legalább annyira kitisztult a kép, hogy néhány részletet sikerült megfigyelnem a korongról. Kicsi vagy nagy vörös és egyéb foltokról szó sem lehetett, kizárólag a sávokat sikerült megfigyelnem hellyel-közel, illetve azért az érzékelhető volt, hogy a sávok rétegződése északnyugat – délkelet irányultságú.

2012-12-30_jupiter

A déli fősávban sikerült megfigyelnem, hogy a nyugati felénél kissé erőteljesebb, illetve ugyanez volt jellemző kissé az északi fősávra is, valamint a felette (a rajzon alatta) lévő vékonyabb sávra. Alig-alig voltak kivehetőek a tónusbeli különbségek a déli és északi pólusoknál, de igyekeztem számozással érzékeltetni ezeket.

2012. december 31.

Nagy reményekkel pakoltam ki a távcsövet, ugyanis napközben még nem volt nagy köd, épp csak egy picit fátyolos volt az ég. Ráadásul a Nap is pazar látványt nyújtott, mivel az előző naphoz képest megszaporodtak a foltok és protuberanciák is. Láthatóan aktív központi csillagunk.

2012-12-31_nap_continuum

A nyugati peremnél a 11635-ös foltcsoport már nem is látszott, csak a fáklyamező, ami utána maradt, teljesen kifordult.

Még mindig a 11638-as csoport volt a leglátványosabb, és a nagy folt mintha valóban kezdett volna ketté szakadni, a penumbrája észak-keleti irányban megnyúlt, egy kis ormánya lett.

Most már a 11636-os és 11637-es csoport foltjai is megmutatták magukat, előző nap még csak hidrogén-alfában látszott egy aktív terület errefelé. Megjelent két újonnan kialakult csoport, a 11639-es (déli irányban lévő aprócska csoport) és a 11640-es (északi irányban lévő elnyúlt umbrájú csoport). A 11640-es csoport nagyon érdekes, rendkívül halványan látszott. A rajzon nehéz volt ugyanezt visszaadni, az egész csoport nem erőteljesebb mint egy kizárólag penumbrából álló kis rész, mégis van umbrája, ami szintén halványabb egy normál, átlagos folténál. Nagyon érdekes elnyúlt formája van, a csoport nagyobbik foltjában két umbrát figyeltem meg, valamint még egyet az elnyúlt ormány másik végénél.

Keleti irányban még két csoportot sikerült megfigyelnem. Mindkettő halvány, alig-alig látható, és fáklyamező veszi körül őket. 31-én ezek egyike sem volt még hivatalosan számozva, a mai napon a 11641-es és 11642-es sorszámot kapták rendre.

Hidrogén-alfában most is pazar látványt nyújtott a Nap. Bár a rajzomról az irány lemaradt, nyugat épp ugyanarra van mint előző nap (jobbra lefelé). A foltokból néhány most is látszik, a 11638-as csoport még mindig nagyon jelentős és aktív, de a közelében lévő 11640-es is aktív területként látszik a korongon. Ismét megfigyelhető, hogy a fáklyákkal teli aktív területek kelet-nyugati sávban találhatók a napkorongon. Filamentből viszonylag kevés figyelhető meg és egyetlen igazán nagy sincs rajta, azonban a protuberanciák meglehetősen beindultak.

2012-12-31_nap_halfa

A leginkább szemet szúró az a nyugati peremhez közel lévő ‘erdőség’, ami szinte szabályosan emelkedett ki a korong szélén. Bonyolult kapcsolódású protuberanciák és anyagszálak alkották, gyönyörű volt a látvány. Ahogy figyeltem, néhány perc alatt változást láttam, az egyik részen elszakadó anyagszálak szépen elkezdtek visszaesni a szomszédos ‘fák’ ágai közé. A korong másik oldalán, keleten is látható volt pár sokkal kisebb, de annál érdekesebb formájú, hurkos protuberancia. A keleti peremhez közelebb inkább fényesebb területek, fáklyamezők voltak láthatók, míg a nyugati peremhez közelebb néhány kisebb filament is feltűnt megfigyelésem közben, amik mintha akkor alakultak volna ki. Kicsit sajnálom, hogy nem tudtam kamerával is megörökíteni a képet.

Sajnos az esti észlelés meghiúsult, mivel rettentő mennyiségű és teljesen átlátszatlan köd szállt le. A látótávolság nagyjából 20 méter lehetett, ugyanis már a néhány házzal arrébb fellőtt tűzijátékokból sem láttunk szinte semmit, valami fényes pöttyökön kívül. Csak a durrogtatásból tudtuk, hogy merre kell nézni.

Összességében azért így is elégedett vagyok a szilveszteri észleléseimmel, hiszen a legnagyobb kedvencemet, a Napot megfigyelhettem és lerajzolhattam.

Hannák Judit

Écs

Éjfél után sikerült fotózni az új év – számomra – első holdhalóját.

halo 2013

Kovács Attila

20130101-mcse-plakat

Pénzesgyőr

A szilvesztert megelőző négy napot Pénzesgyőrben töltöttem három gyermekemmel, a Pangea Egyesület Oktatóközpontjában. Mivel távcső cipelése a gyerekek mellett szóba sem jöhetett, az ottani, kissé lehasznált 80/1200-as Zeiss AS-t állítottam fel már december 28-án éjszaka, csak egy pólusraállás erejéig. Éjszakánként buliztuk, észlelésre maradt a nappal. Szerencsére 29-étől 31-éig kristálytiszta derült idő volt, csak újév napján ködösödött be. A három nap során minden délelőtt felkerestem a Vénuszt. Osztott körök segítségével könnyű volt megtalálni, a négy centis keresőben is jól látszott a gyakorlatilag teli korong. A bolygót egy 4mm-es Zeiss ortho segítségével 300x nagyításon figyeltem, bármiféle szűrő nélkül. Észlelése több szempontból sem volt könnyű: Legzavaróbb a nagyon rossz, 2-3 körüli seeing volt, ami két nap során egyetlen pillanatra sem hagyta, hogy a korong egésze kimerevedjen. A részletek kirakósjátékát játszottuk. A deleléskor is nagyon alacsonyan járó bolygón erőteljesen látszott az atmoszférikus diszperzió színezése, de ettől könnyű volt elvonatkoztatni. A picike, 10”-es korongon a trópusi öv részleteinek kontrasztja igen alacsony volt. Az észlelést további nem várt események is félbe- félbeszakították: Például a fiam lába beszorult a cseresznyefába és fejjel lefelé lógott egy lábon, vagy hirtelen el kellett rohanni birkát fejnem, mert most sikerült csak megfogni az apadó tejű cigája jerkét… Ennek ellenére kellő türelemmel szép részletes volt a korong, lássuk mi keringett legfényesebb bolygónk felhőtetején:

A méretes vakítóan fehér északi pólussapka és az azt övező, kékesre színeződött sötét poláris gallér határozottan látszott első pillantásra is. Általában a pólusvidék és a mérsékelt öv felhősávjai könnyebben látszottak, a nehézséget a trópus sávjainak és konvektív felhőpamatainak a megpillantása jelentette. Ez pedig annál inkább is kívánatos volt, hiszen a felhőtető négy napos szuperrotációja miatt teli fázisban jó esélyünk van egy nyugati, kelő peremen látott alakzat megpillantására másnap a keleti, nyugvó oldalon. Ez szerencsére több alakzatnál sikerült is. Első nap, 29-én a nagyon világos északi pólussapka és markáns poláris sáv mellett a déli pólussapka kisebb és jóval halványabb volt, amit egy szintén halvány sötét déli poláris sáv határolt. Ezek az alakzatok mindhárom nap hasonlóak voltak, annyi változással, hogy 31-ére a fényes északi sapka a pólushoz képest aszimmetrikusan kicsit a nyugati oldalra tolódott el, míg a déli pont ellentétesen, a keleti oldalra. Az északi poláris sávot egy világos
mérsékelt övi, majd egy sötét délebbi sáv övezte a mérsékelt/trópusi öv határán. A világos sáv egy különösen fényes részének forgása 30-ról 31-re megfigyelhető volt (g), csakúgy, mint a délebbi sötét sáv egy sötét megvastagodásának elfordulása (f). A déli oldalon markáns világos sáv nem övezte a halványka poláris gallért, viszont a mérsékelt övben szinte peremtől peremig végignyúló, ferde, KDK-re irányuló markáns sötét felhősáv pompázott. Az északi pólussapka és poláris gallér mellett ez volt az az alakzat, ami könnyen, első szemszoktatásnál megpillantható volt a bolygón. A sáv forgásának napról-napra követésével láthatóvá vált, hogy tulajdonképpen két párhuzamos, ferde sáv övezi a bolygót: az 29-én látható sáv (a) NyÉNy irányban a trópus konvektív foltjai közé kúszik fel, majd a 30. és 31-i napokon látható foltsorozatokat magában foglalva (a sáv, rajta b, d és e foltok) egészen az egyenlítőig feltekeredik a bolygó ellentétes oldalán. 30-án és 31-én már egy másik sáv uralja a déli mérsékelt övet (h): Ez szintén ferde, a Ny-i perem felé NyÉNy irányba tekeredik fel, majd a 31-i észlelésnél egy déli trópusi konvektív foltba szalad bele. A konvektív trópus szokás szerint mozgalmasabb volt a mérsékelt övnél: itt a felhősávok mellett világos és sötét amorf foltok jelentkeztek, egyes területeken kifejezetten márványos mintázatot adva. A sötét foltok gyakran sötét hidakkal kapcsolódtak egymáshoz (pl. b-c-hez), illetve elnyúlt, néha összeszűkülő, sávszerű farkuk volt (31-i rajzon). Gyakran beágyazódtak trópusi sávokba (b, d, e foltok). A trópusi övben is felbukkantak széles, KDK-re irányuló sávok. Ezek jellemzően diffúzabbak voltak a mérsékelt övieknél, igen nehezen látszottak, a konvektív zóna foltjai inhomogenitásokat képeztek bennük. Bár a 93,5%-os fázis nagyon közel jár a telihez, a terminátor menti nyugati peremen könnyebben látszottak a trópusi alakzatok, foltok, mint a keleti külső peremen. A 29-i és főleg a 31-i képeken a terminátor felőli trópusi oldalon kiterjedt márványos konvektív foltmezők látszottak. E jelenségen túl nyoma sem volt már a terminátor sötétedésnek, vagy a fényes peremi ívnek.

Ahogy ez a képekből is látszik, érdemes felkeresnünk még a január folyamán is a Vénuszt. Ha a rövid hajnali láthatóság alatt már nem boldogulunk, fényes nappal is jól látszik a bolygó. Ekkor ibolya szűrőt már nehezebb használni, IL-ben vagy vörös-mélyvörös
szűrővel próbálkozzunk. Mivel a telivénusz felületi fényessége a legnagyobb minden bolygó közül, használjunk nagy nagyítást, vagy nagy műszerrel, még nappali égen is enyhe neutrál szűrést. A bolygó forgása teli fázisban kitűnően követhető, több napos észlelési sorokon egyenként végigkövethetjük-lehámozhatjuk a feltekeredő felhősávokat. Bár a vénuszsarló is nagyon szép, ne feledjük, hogy komoly planetológiai munka a telő fázisokban végezhető igazán!

Kiss Áron Keve