Megint találkoztunk Tarjánban | MCSE

Megint találkoztunk Tarjánban

Ahogy közeledik a nyár vége, úgy lesz úrrá rajtam a megszokott, ilyenkor jelentkező gyerekes izgalom, ami csak egy valamit jelenthet: közeledik a tarjáni tábor ideje! Ilyenkor lassabban telnek a napok, de végül az indulás napja is eljön, és csakhamar a vasútállomáson találom magam. Az utazás menete számomra a szokásos volt: a vonatom (mely Záhonytól egészen Tapolcáig ment) kora reggel indult Püspökladányból és le sem szálltam egészen Gárdonyig. Ott felvett Jankovics Zoltán barátom, majd együtt robogtunk tovább autóval Tarján felé. A vonatúthoz képest rövid zötykölődés után nagyot dobbant a szívem, mikor már messziről kiszúrtam a tábor fasorait, jellegzetes házikóit. Az autóból való kiszállás után jöhetett a regisztráció és a sátram felverése, majd nyakamba vettem a lábamat és bejártam a tábor (igen nagy) területét, hogy köszöntsem az utoljára egy éve látott barátokat. A nap folyamán szép lassan szállingóztak az emberek és ilyenkor az ember minden ismerősére igyekszik szakítani némi időt.

A résztvevők örömmel mutatták be műszereiket, kezdve a legkisebbektől… (Nagy Richárd saját készítésű, 50 mm átmérőjű műszere [fotó: Újvárosy Antal])

Őszintén bevallom, számomra mindig ez volt az egyik fő tevékenység a táborok során: a rég látott emberekkel való kapcsolattartás, közös evések-ivások-palacsintázások, séták, beszélgetések, eszmecserék. Ez legtöbbször azzal járt együtt, hogy sokat barangoltam ezen a katonai bázisnyi területen. De szerencsémre a táborban a tömeg nem egyenletesen oszlott el: a fő gócpontok az előadóterem, a kisebb házak, a regisztrációs sátor, a csiszoló és persze a "Csillagkocsma" voltak. És persze Jankovics Zoli barátom palacsintasütödéje.

 

 

… a jóval nagyobb méretűeken át… (fent Becz Miklós, lent Pete László műszere [fotó: Pete László])

… amelyeket saját maguk készítették akár a legfiatalabb alkotóik … (Horváth Botond [fotó: Újvárosy Antal])

 

… vagy néhány évvel idősebb, de ötletekből kifogyhatatlan tulajdonosaik. (Fent: egy nyitott tubusú 200mm-es Newton-távcső, lent Újvárosy Antal továbbfejlesztett pajtaajtó-mechanikája [fotó: Bánfi János])

Ha éjjel derült volt az ég, akkor természetesen az észlelőréten volt a táborlakók java része. Sajnos az első éjszaka nem volt szerencsénk, estére befelhősödött az ég és a szél is feltámadt, éjszakára már szinte ordított, a sátram fölé nyúló nagy nyárfákat pedig hangosan recsegtette. A többi, összesen három éjszaka viszont derült éggel ajándékozott meg minket, ami nagy szó volt, mert általában inkább a felhők vannak túlsúlyban a tarjáni táborok ideje alatt. Volt is nagy élet a réten, de még milyen nagy! Vörös fények pislákoltak mindenütt, melyeket néhol laptopok kijelzője váltott fel, az óragépek adta alapzajt pedig harsány bekiabálások színesítették. Az éjszakákba sokszor zeneszó is vegyült: újra fellépett az MTT-n a GH duó, mely hagyományos gyimesi zenével szórakoztatta a táborlakókat, valamint a közeli, falunapjait ünneplő Tarján községből is szűrődtek át dallamok. Rengetegen voltak éjszakánként a távcsövek mellett. A legtöbben a távcsövek között ingáztak, meg-megnézve egy-egy, épp bemutatásra került objektumot. A legnagyobb távcsövek körül szabályos tömeg verődött össze. Sokan fotóztak is, rengeteg szép asztrotájkép és fotó készült. Rajzolni sajnos már kevesebben rajzoltak, de örülök annak, hogy így is sok profi rajzosunk van és, hogy nem tér át mindenki a drága, de kényelmes fotózásra. Jómagam egyébként a tábor alatt egy M13 és egy M22 rajzzal lettem gazdagabb.

 

A GH-duó (Görgei-Hingyi) rögtönzött koncertjét nagy érdeklődés kísérte

Sajnos nincs autóm, és most sem találtam olyan tagtársat, aki kaputól kapuig elvinne a táborba, így nem tudtam elvinni a vadonatúj, meglehetősen extrém kinézetű Newtonomat sem. Sajnálom, hogy nem tudtam "megmutatni". Talán majd jövőre. Viszont távcsövek tekintetében így is gazdag volt a felhozatal és rengeteg saját gyártmányú távcső is színesítette a palettát: volt csatornacsőből készült Dobson, tubus nélküli és hihetetlenül futurisztikus fém "távléces" Newton, helikopteralkatrészek és géppuska-célzóokulár felhasználásával készült "szekrény" Dobson, de bemutatkozott a Stabi, az új magyar mechanika is. Valamint jelen voltak a mára már megszokott apók, katadioptrikus távcsövek, óriásdobsonok is. Szerencsére nekem is jutott a jóból, mert Jankovics Zoli felajánlotta, hogy a 20 centis Dobsonját kölcsönadja a tábor idejére, így lehetőségem lett végigészlelni a tábort egy elég nagy távcsővel. Köszönet érte!

Az előadásokra sem lehetett panasz, nem szűkölködtünk bennük, nagyon színesek és színvonalasak voltak, mindenki megtalálhatta a kedvére valót közülük. A teljesség igénye nélkül lássunk néhányat ezek közül! Kiss Áron Keve jóvoltából el lettünk látva remek bolygóészlelési tanácsokkal, Kereszturi Ákos beszámolt nekünk a nemrég Marsot ért Curiosity szonda érkezésének körülményeiről és kitűzött céljairól, Balogh Klára megdöntötte az asztrológia mítoszait, meghallgathattuk Kiss Péter élménybeszámolóját a namíbiai expedícióról, Illés Tibor elárulta, mivel (ne) etessük a médiasárkányt, végül, de nem utolsó sorban az utolsó este záróakkordjaként Kiss László tartott felejthetetlen előadást a média dzsungelében átélt kalandjairól.

Vörös fényű észlelőlámpák derengenek a kellemesen nagy észlelőréten elszórva [fotó: Szabó Árpád]

Az utolsó nap, augusztus 20-án hideg hajnal fogadott. Nehéz szívvel kezdtem összeszedni a holmimat a még csendes, alvó táborban. A kölcsön kapott Dobsont lecipeltem a rétről, majd lebontottam a sátram. Szabó Árpád barátom hajlandó volt elfuvarozni engem Pestig, de hamar el kellett indulnunk, még mielőtt bedugul az ünneplő város. Onnantól pedig már gyerekjáték volt hazavonatoznom. Sajnálom, hogy véget ért ez a rekordhosszúságú, nagyon emlékezetes és főleg kiváló egű tarjáni tábor; de jó volt újra viszontlátni ezt a sok nagyszerű embert és már tudom, hogy jövőre újfent itt leszek! Mert nincs nyár MTT nélkül!

A tábor résztvevőiről készült csoportkép megtekinthető itt [fotó: Illés Tibor].

További életképek a táborról az Egyesület fotógalériájában.