Égi kalendárium: 2017. január

Januári látványosságok: a Quadrantidák meteorzápora, a Mars és a Neptunusz szoros együttállása, a Merkúr és a Vénusz láthatósága − és a megunhatatlan Rák-köd.

A bolygók járása

Merkúr: 1-jén háromnegyed órával kel a Nap előtt, már kereshető napkelte előtt a délkeleti látóhatár közelében. Láthatósága folyamatosan javul, 19-én van legnagyobb nyugati kitérésben, 24,1°-ra a Naptól. Ekkor másfél órával kel a Nap előtt. Ezután közeledik a Naphoz, láthatósága fokozatosan romlik. A hónap végén még mindig egy órával korábban kel, mint a Nap.

Vénusz: Az esti délnyugati égbolt ragyogó, fehér fényű égiteste. Ez idei legjobb esti láthatósága, 12-én van legnagyobb keleti kitérésben, 47,1°-ra a Naptól. A hónap folyamán közel négy órával nyugszik a Nap után. Fényessége −4,4 magnitúdóról −4,7 magnitúdóra, átmérője 21,7”-ről 30,4”-re nő, fázisa 0,57-ról 0,40-ra csökken.

Mars: Előretartó mozgást végez a Vízöntő, majd 19-étől a Halak csillagképben. Késő este nyugszik, az esti órákban látható a délnyugati ég alján. Lassan halványodik, fényessége 0,9 magnitúdóról 1,1 magnitúdóra, látszó átmérője 5,7”-ről 5,1”-re csökken.

Jupiter: A Szűz csillagkép közepén végzi előretartó, a hónap közepétől fokozatosan lassuló mozgását. Éjfél körül kel, az éjszaka második felében látható mint ragyogó fényű égitest. Fényessége −2,0 magnitúdó, átmérője 37”.

Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Kígyótartó csillagképben. Hajnalban kel, napkelte előtt látható alacsonyan a délkeleti égen. Fényessége 0,5 magnitúdó, átmérője 15”-ről 16”-re nő.

Uránusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg a Halak csillagképben, éjfél körül nyugszik. Előretartó mozgása egyre gyorsabbá válik.

Neptunusz: Az esti órákban figyelhető meg, előretartó mozgást végez a Vízöntő csillagképben. Késő este nyugszik.

januar-1-3-skyandtel

A délnyugati égen látványos lesz a Hold, a Vénusz és Mars hármasa január 1-3. között. Forrás: www.skyandtelescope.com

Együttállások

Január folyamán számos érdekes együttállás várható, melyeket a Meteor csillagászati évkönyv 2017. évi kötete sorol fel.

Ezek közül a legérdekesebb azonban a Mars és Neptunusz szoros közelsége január 1-jén 16:18 UT-kor, a Vízöntő (Aquarius) csillagképben. A szabad szemmel jól látható, 1 magnitúdós, vöröses fényű Marsot könnyű feladat beállítani távcsövünk látómezejébe, még közepes nagyítással is egy látómezőben láthatjuk vele a Neptunusz 7,8 magnitúdós, apró, kékes színű korongjával. A következő napokban is jó “rávezető” égitest lesz a Mars, bár a két égitest látszó távolsága természetesen folyamatosan növekszik.

meteor-cimlapok2017.cdr

A Merkúr téli hajnali láthatósága

A bolygó közepesen kedvező hajnali láthatóságát figyelhetjük meg az év első hónapjában. Bár a maximális nyugati elongáció jelentős (24,1°), az ekliptika horizonthoz való hajlásszöge csökken a hónap során. Január 5-én izgalmas feladat megpillantani az 1,1 magnitúdós, 9,1” átmérőjű, 0,19 fázisú bolygót (CM = 234°), amely egy és negyed órával kel a Nap előtt. A gyorsan hízó sarló dichotómiája január 14-én következik be 0,0 magnitúdó fényesség, 7,4”-es átmérő és 0,51 fázis mellett (CM = 288°). A bolygó ekkor közel egy és háromnegyed órával kel a Nap előtt, napkeltekor 12°-kal jár a horizont fölött, szabad szemmel is jól megfigyelhető. A telő fázisú, bár alig fényesedő bolygó hó végéig észlelhető: január 28-án −0,2 magnitúdó fényességű és 5,8” átmérőjű lesz 0,77 fázis mellett (CM = 358°). A bolygó ekkor bő egy órával kel a Nap előtt, napkeltekor még 10° magasan van a horizont fölött.

Vénusz-dichotómia és tündöklő esti láthatóság

Január folyamán a dichotómiába és maximális keleti kitérésbe érő bolygó igézően tündököl az esti égbolton. 12-én kerül a legnagyobb keleti kitérésbe, 47,1°-ra a Naptól. Dichotómiája 14-én következik be −4,4 magnitúdó, 25” és 0,50 fázis mellett. Ekkor három és negyed órával nyugszik a Nap után, napnyugtakor még 31°-kal tartózkodik a horizont fölött. A Schröter-effektus miatt a dichotómia a jelzettnél korábbra várható. Ha lehetőség adódik, érdemes január elejétől figyelni a bolygó fázisát. A fázisbecslést alkonyati vagy esti égen végezzük, hogy a terminátor menti leghalványabb régiók is előbukkanjanak az égi háttérből. Próbálkozzunk infravörös, sötét égen pedig ultraibolya szűrős felvételekkel is, amelyeken a felhőzet mintázatát örökíthetjük meg.

Quadrantida-maximum

Az év első jelentős meteorraja, a Quadrantidák igen éles jelentkezésű raj. Idei maximuma az IMO előrejelzése szerint január 3-án 14:00 UT-ra esik (ZHR=120), vagyis az európai észlelők számára kedvezőtlen időpontra. A rajtagok megfigyelését 2/3-án, illetve 3/4-én kísérelhetjük meg, az éjszaka második felében. Természetesen csak a felszálló-, illetve a leszálló ágat figyelhetjük, meg, azonban a közepes sebességű, fehér színű rajtagok észlelése mindenkor élményt nyújt.

2010-quadrantidak

Január 3/4-e éjjelén egy Fülöpszálláson felállított speciális videokamerával 38 meteort sikerült megfigyelni, melyeket egy képen ábrázolva szépen kirajzolódik a Quadrantidák meteorraj radiánsa (Morvai József, Morvai Anikó és Bezák Tibor).

Észleljük a Rák-ködöt!

Az M1 a Messier-lista talán legérdekesebb objektuma. Az egyetlen szupernóva-maradvány a 110 égitest között, amelyet rendkívüli tulajdonságai miatt csillagászok generációi tanulmányoztak a lehető legalaposabban. Ismerjük keletkezési idejét: Kr. u. 1054-ben kínai csillagászok a Bika alsó szarva felett „vendégcsillagot” vettek észre, amit 653 napon át szabad szemmel tudtak követni, amíg az éjszakai égen el nem tűnt szemük elől (fényessége körülbelül 6 magnitúdó alá csökkent). Ez a jelenség egy szupernóva volt, vagyis egy nagy tömegű csillag robbanása, amely elpusztította a csillag külső részét, és a szétszóródó gázokból jött létre a ma is látható köd. A szupernóva látszó fényességét mutatja, hogy 23 napig a nappali égen is
látszott puszta szemmel, azaz fényessége −4 magnitúdó felett volt. A csillag magja neutroncsillaggá (pulzár) omlott össze,
amely másodpercenként 30-szor fordul körbe (látszó fényessége 16 magnitúdó). A sebes pörgés erős mágneses teret gerjeszt,
ez felelős – az úgynevezett szinkrotronmechanizmus révén – a köd fénykibocsátásáért. A köd minden hullámhosszon energiát sugároz, legerősebben a rádiótartományban, ebben a Napot is túlragyogja, így az ég legfényesebb rádióforrása. A gyorsan pörgő neutroncsillag rádiósugárzása a forgási periódusnak megfelelően másodpercenként 30-szor változik.

A csillag felrobbanása után visszamaradt gázfelhőt csak majdnem 700 esztendővel a robbanás után látta először emberi szem (John Bevis, 1731 körül), és 702 évvel a csillag „eltűnése” (1056) után fedezte fel Charles Messier is. Ez a felfedezés, bár nem az első volt, mégis figyelemre méltó, hiszen arra indította az üstökösvadászt, hogy további ködfoltok után kutasson, megteremtve ezzel a Naprendszeren kívüli objektumok vizsgálatának alapjait. Más szempontból is figyelemre méltó Messier észlelése. Mivel azt írja, a köd lángnyelv alakú, jelzi, hogy képes volt megkülönböztetni alakját az oválistól. Az M1 felületi fényessége 12 magnitúdó/négyzetívperc, ami a gázködök átlagánál jóval magasabb, és számos galaxist is felülmúl e téren. Így szokványos, városszéli égen egy 8 cm-es lencsés távcső szépen mutatja. Tiszta és sötét vidéki égbolton könnyű látvány 10×50-es binokulárral. Vizuális fényességbecslések 8,5 és 9,1 magnitúdó közötti értékeket adtak eredményül, így jó kompromisszumként fogadhatjuk el a 8,8 magnitúdót. A ködöcske vizuális kiterjedése 6’×4’. 8 cm-es apokromáttal közepesen fényes égitest, amely a nagyítást elég jól bírja. Kis nagyítással is látszik szokatlan alakja, és 67-szeres nagyítással már a fényképekről ismert részletek is kezdenek felsejleni. Széle gyengén, de határozottan egyenetlen. Felülete még nem mutat filamenteket, de határozottan foltos megjelenésű, igaz, a kontraszt gyengesége miatt nehéz ezeket pontosan behatárolni. 4-5 csomó uralja a kissé szögletes belső területet, ahol centrális sűrűsödésnek nyoma sincs.

01-Messier 1_kjg

Kernya János Gábor rajza az M1-ről (30 T, 218, 12′)

M1-LRGB-20131029-55-gain72-gamma51-01-Scrv8-SCNR0.62-sat13-sf3-sf4-f-sf3-pmd3-HDR03-1-sf4b-cut3zlabc

A Rák-köd Tóth Krisztián felvételén (bejelölve a Rák-pulzár!).

Elfordított látással jól megfigyelhető egy sötét beharapás a köd északnyugati sarkán. Az ellentétes végpontban egy DK felé mutató kisebb kinyúlás vehető észre kitartó koncentrálás után. Mallas és Kreimer A Messier-albumban a leírtakhoz nagyon
hasonlóan ábrázolják, bár a felület rögössége és a beharapás nem igazán kifejezett. 13 cm-es távcsőben 80-szoros nagyítás körül határozottan kirajzolódik a köd szakadozott széle, és felszínén meghatározhatatlanul finom foltok, szálak és halvány előtércsillagok tűnnek fel. Első nagytávcsöves észlelője, Lord Rosse épp a rávetülő halvány csillagok miatt gondolta azt, hogy kellően nagy műszer birtokában az M1 csillagokra bontható.

30 cm-es tükrös távcsővel, 48-szoros nagyítást alkalmazva már aprólékosan tanulmányozható az ezüstös árnyalatú, magas felületi fényességű ködfolt. A fényképeken leginkább vattapamacsra hasonlító égitestet filamentek rendszere hálózza be, ezek
megpillantásához nagyobb nagyítás szükséges. 218-szorossal alakja már amőbaszerű, felszíne foltos-márványozott. Nyugat-délnyugati szélénél markánsabb folt képében apró filament pillantható meg, ennek csúcsánál csillag pislákol, mellette sötét
öblösödés helyezkedik el. Egy másik filament a köd felületét keresztezi, míg egy harmadik, rövidebb a déli oldalon magányosan árválkodik. Újabb izgalmas részlet egy sötét lyuk, amely a Rák-köd délkeleti oldalába ágyazódik. OIII szűrőn keresztül szemlélve az egész ködösség némileg elhalványul, ekkor viszont a filamentek hangsúlyosabbá válnak.

Az M1-ről a Meteor 2017. januári számában hosszabb cikket közlünk Tóth Krisztián tollából.

Töltsük fel észleléseinket: http://eszlelesek.mcse.hu

Ajánljuk...