A Gyűrűs-köd és vidéke
Távcsöves bemutatók kötelező állomása, mélyég-észlelők kedvence, népszerű asztrofotós célpont az M57, azaz a Gyűrűs-köd. Központi csillagát kevesen látták saját szemükkel, mégis gyakori beszédtéma észlelhetősége amatőrcsillagász körökben.
Könnyen azonosítható égterületen, a Lyra csillagkép déli részén, a gamma és a béta Lyr között nagyjából félúton találunk rá a Messier-katalógus 57-es sorszámú planetáris ködére, a Gyűrűs-ködre. Ez a két csillag szinte világítótoronyként irányítja a távcsőkezelőt áhított végcéljához. A két “iránycsillag” közül a béta Lyr az érdekesebb. A csillag a fedési változócsillagok egyik prototípusa, melynek változását John Goodricke fedezte fel szabad szemmel észlelve, 1784-ben. A béta Lyr 3,2 és 4,4 magnitúdó között változik, periódusa 12,9144 nap. Vizuális észlelésekkel is szép fénygörbét készíthetünk a béta Lyr változásairól, szakköri észlelési feladatként, az asztrofizika világával való ismerkedésként.
A béta Lyr fénygörbéje jellegzetes fedési fénygörbe: mély főminimumok és sekélyebb mellékminimumok váltják egymást. A fényváltozás folyamatos, a fénygörbe “lekerekített”, ugyanis a két csillagkomponens meglehetősen elnyúlt, ellipszoid alakú.
A béta Lyr V sávban felvett fénygörbéje (Van Hamme, W., Wilson, R.E. and Guinan, E.F, “Periodic Light Curve Changes for β Lyrae”, Astronomical Journal 110, 1350)
A Gyűrűs-ködöt 1779-ben fedezte fel Antoine Darquier francia csillagász. A leghíresebb planetáris (bolygószerű megjelenésű) köd kinézetre nagyjából akkora, mint a Jupiter korongja, azonban összfényessége csak 8,8 magnitúdó. Nem ez a legfényesebb, nem is ez a legközelebbi planetáris köd, azonban különös megjelenése laikust és amatőrcsillagászt egyaránt rabul ejt. Sok szó esik a központi csillagról, amelynek köszönhető ez csodálatos látványosság, azonban annál kevesebben látták vizuálisan, saját szemükkel. Ehhez nagyobb, legalább 40-50 cm-es távcső szükséges, de tapasztalt észlelők látták már kisebb átmérőjű távcsövekkel is, természetesen ideális körülmények mellett. A magyarországi távcsöves bemutatókon mindig elhangzik, hogy a központi csillagot Gothard Jenő fedezte fel 1886-ban, ez azonban nem igaz, hiszen ő “csak” lefényképezte a csillagot 26 cm-es Newton-reflektorával. Azt a csillagot, amelyet jóval nagyobb lencsés távcsövekkel is csak üggyel-bajjal lehetett megpillantani. A fotografikus elsőség mindenképpen Gothard Jenőé, aki az akkoriban még újnak számító észlelési technika egyik legjelentősebb úttörője volt. Magát a központi csillagot már Friedrich von Hahn említi 1800-ban, és azt követően is észlelték, több-kevesebb sikerrel.
Az M57 Sánta Gábor 2013. július 7/8-án készült rajzán, a piszkés-tetői 1 méteres távcsővel, 844x-es nagyítással.
A 15 magnitúdós központi csillag aktuális láthatóságát nyilvánvalóan az is befolyásolja, hogy nem teljesen sötét égi háttéren észlelhető (az M57 gyűrűjének “belsejében” is van ködösség, csak jóval halványabb, mint maga a gyűrű). Ami engem illet különböző távcsövekkel próbálkoztam már a megpillantásával, volt úgy, hogy nagyobb átmérőjű műszerrel is csak a láthatóság határán mozgott. Az aktuális átlátszóság mellett a seeingnek is nagy a jelentősége, hiszen meglehetősen nagy nagyítással érhetünk csak el eredményt. 2013 júliusában, amikor lehetőségem volt eltölteni egy éjszakát a piszkési 1 méteres távcsőnél egy kisebb csoport tagjaként, egészen könnyen látszott a központi csillag, a legjobb látványt az 1080x-os nagyítás nyújtotta, de próbaképpen megnéztük a 2700x-ossal is. Itt már csak a gyűrű középső, sötét része fért a látómezőbe, a peremen derengett a gyűrű belső pereme…
Gothard Jenő 1886-ban készült felvétele a Gyűrűs-ködről és központi csillagáról.
A magyar amatőrök még száz évvel Gothard M57-felvételei után is csak nagy nehézségekkel voltak képesek megörökíteni a híres központi csillagot. Mára természetesen nagyot változott a helyzet. Legutóbb Fényes Lóránd tett közzé egy olyan felvételt, amelyen a központi csillag olyan fényes, hogy majd’ kiveri a szemünket, de ennél sokkal érdekesebb az, hogy a jól ismert gyűrűszerű forma szinte eltűnik a képen, a planetáris köd külső, igen halvány régióit is sikerült megörökíteni észlelőnknek. A Tejút csillagai mögött feltűnik az IC 1296 jelű horgas spirálgalaxis is, melynek fényessége 15,5 magnitúdó, távolsága pedig kb. 200 millió fényév. Valószínűleg kevés kép születne róla, ha nem látszana mindössze 4′-nyire a híres Gyűrűs-ködtől…
Fidrich Róbert észlelőtársunk hívta fel a figyelmet arra, hogy a képen azonosítható az RX Lyrae mira típusú változó is – talán a legvörösebb csillag az egész felvételen. A csillag 10,9 és 16 magnitúdó között változik, periódusa 248 nap. Ha nem látszana ilyen közel az M57-hez, valószínűleg sokkal kevesebb észlelés születne róla. Még manapság is eléggé foghíjas a fénygörbéje, a minimum tájékán nagyon nehezen boldogulunk vele.
Fényes Lóránd felvétele az M57-ről 300/1200-as Newton-reflektorral és QHY 168C kamerával készült, összesen 14 órányi expozícióval. Az RX Lyr mira változó a kép felső részén található. (A felvétel a Bay Zoltán Tehetséggondozó Alapítvány Csillagászati és Környezetvédelmi Oktatóközpontjának támogatásával készült el. Köszönet a műszerek rendelkezésre bocsátásáért!)
Az RX Lyr AAVSO térképe. Balra lent az M57 látható, innen kiindulva könnyen rátalálunk az RX Lyr vidékére.
Az RX Lyr fénygörbéje az MCSE VCSSZ adatai alapján. Jól látható, hogy óriási szükség lenne nagytávcsöves észlelésekre (30 cm-es és még nagyobb átmérőjű távcsövek tulajdonosaira gondolunk), hogy a csillag fényváltozását a minimumok időszakában is tudjuk követni.
Fidrich Róbert nem véletlenül vizsgálta át Fényes Lóránd felvételét: arra volt kíváncsi, látható-e rajta a Vend12 ideiglenes jelölésű félszabályos változócsillag, melyet nemrégiben fedezett fel:
A Vend12 az M57 szomszédságában, Fidrich Róbert felvételén.
Sajnos ez a változó már nem szerepel Fényes Lóránd fotóján, viszont Váradi Nagy Pál felvételén igen (az azonosítást ezúttal az Olvasóra bízzuk):
Az M57 és vidéke Váradi Nagy Pál 2017. június 3-án készült tesztfelvételén. 150/750-es Newton-reflektor, Canon 1100Da, 150/750-es Newton-reflektor. (csillagtura.ro)
A Fidrich Róbert által vezetett Vendégcsillag-kereső program már számos új változócsillag felfedezéséhez vezetett. Az epszilon Lyr szomszédságában látható Vend10 fészabályos változó júliusi észlelési ajánlatunkban is szerepel.
A Vend12-ről – és további érdekes változócsillagokról – Fidrich Róbert blogjában olvashatunk bővebben.
A Vend12 AAVSO-térképe.
