A Messier-maraton | MCSE

A Messier-maraton

Idestova negyedszázada az első hazai Messier-maratonnak, melyet 1993. március 20/21-én teljesített Bakos Gáspár. A Messier-maraton magyarországi úttörője akkor 102 objektumig jutott.

Ki ne csodálta volna meg egy tiszta téli éjszakán a Orion-köd vagy a Plejádok varázslatos szépségét? A legtöbb amatőrcsillagász számára közismertek, mindkettő tagja a Messier-katalógusnak, amelyben még sok, hasonlóan szép és híres objektum szerepel, de többségük nem ilyen népszerű. Bár Magyarországról a teljes lista megtekinthető, némelyik tag észlelése megfelelő déli horizont hiányában nehézségekbe ütközhet. (Egyedül a Sagittariusban 15 Messier-objektum van!) Nyáron szerencsére jó néhányan megpróbálkoznak a csábító Sagittarius-tejútfelhőben való búvárkodással, és élvezhetik az egymás hegyén-hátán hemzsegő gömbhalmazok és ködök látványát. Kellő lelkesedés híján kevesebben merülnek bele tavaszonként a Virgo-galaxishalmazban, mondván, hogy kinek van kedve a sok halvány pacni között keresgélni a megfelelőt! A Coma-Virgo „vadászterület” valóban megmérettetésnek számít, de ezt az ellensúlyozza, hogy az észlelő időben ötvenmillió évnyire nyúl vissza, mindössze egy kis távcső segítségével. Az őszi és téli égbolt sziporkázó nyílthalmazai sokkal könnyebb célpontot jelentenek, hiszen nagy részük szabad szemmel is látható.

A csillagképekkel együtt az objektumok láthatóságát is szokás évszakokhoz kötni legkönnyebb láthatóságuk alapján. Természetesen ettől még az Orion-köd augusztus elején is megfigyelhető a hajnali égen. Vajon egyetlen éjszaka leforgása alatt hány Messier-objektumot lehet elcsípni napnyugtától napkeltéig? A külföldi amatőrök körében bő egy évtizede oly népszerű Messier Maraton éppen ezt célozza. Ha valaki egyetlen éjszaka során 100 Messier-objektumot észlel, az már komoly teljesítménynek számít. De hogyan lehetséges ez?

Először is tökéletesen kell ismerni az objektumokat és környezetüket, mert sokukat csak az esti vagy a hajnali szürkületben lehet megfigyelni, és ilyenkor csak pár fok magasságban vannak. Nem akármelyik éjszaka alkalmas a sikeres Messier Maratonhoz, ami az objektumok egyenetlen égi eloszlásából adódik. Hazánkból elvileg közülük 15 cirkumpoláris, így ezek többnyire nem jelentenek problémát. Érdekes csoportokat alkotnak a többiek: az egyik a már említett Sagittarius-vidék, a másik a Coma-Virgo halmaz 18 objektuma. Mindkettő láthatóságának alkalmasnak kell lennie a Maraton éjszakáján. A nagyon alacsony deklinációjú objektumoknak pedig szükségszerűen delelniük kell az éjszaka során, hogy elegendő magasságba emelkedve észlelhetőek legyenek (pl. M6, M7). A többi, szétszórtan elhelyezkedő tag eloszlását megfigyelve érdekes dolgot tapasztalunk: 22h és 5h rektaszcenzió között egyetlen déli objektum sincs (Aqr, PsA, Cet, Eri)! Tehát amikor a Nap rektaszcenziója ezen a sávon belül van, akkor válik a legkevesebb objektum megfigyelhetetlenné. E sok feltételt legjobban a március közepétől április végéig tartó időszak elégíti ki, de ezen belül is a hónapforduló lenne a legalkalmasabb.

94-normafa

Bakos Gáspár 1994-ben, egy nyári hajnalon. (Mizser Attila felvétele)

Mondanom sem kell, hogy csak újholdkor (esetleg pár nap eltéréssel) tökéletes K-Ny-D-i horizonttal, kristálytiszta éjszakán érdemes próbálkozni.

Áttérve a gyakorlati részletekre, legpraktikusabb egy binokulárral és egy legalább 10 cm-es, könnyen mozgatható távcsővel nekivágni a feladatnak. Jómagam március 20-án, két nappal újhold előtt próbálkoztam meg a Messier Maratonnal, Ráktanyán. A főműszer egy 110/806-os Mizár volt, de sokat segített a 20×60-as binokli is. A horizont sajnos nem volt tökéletes, de különböző helyekre kúszva-mászva egyes területek jól láthatóvá váltak. Mindvégig szükség volt részletes térképekre az objektumok pontos környezetéről, de egy forgatható csillagtérképet is használtam, ugyanis ennek segítségével jobban átláttam a helyzetet, jobban tudtam tervezni az objektumok sorrendjét. Hogy a keveredést elkerüljem, listát készítettem a tagokról, és kipipáltam őket, ha sikerrel jártam velük. Jól jött egy ajánlott észlelési sorrendet tartalmazó táblázat az Astronomy Now 1992 márciusi számából – bár nem volt mindig ésszerű betartani. Egy óra is nélkülözhetetlen kellék volt (kétszer sikerült elveszítenem), piros lámpa, ceruza és egy jó adag csoki tett a felszerelést teljessé.

Az esti szürkület két nehéz célpontja két galaxis, az M77 (Cet) és az M74 (Psc). Az M74-et a Vénusztól kiindulva kerestem meg. Az első sikeren felbuzdulva, gyorsan haladtam nyugatról keletre, végignézve a delelésen túljutott objektumokat (M79, M33, M31-32-110, M76). A ráktanyai észlelőrét nem túl jó horizontja miatt kezdetben sokat kellett mászkálni, és néha bokáig merültem egy-két kellemetlenül hideg pocsolyába. Egyébként az éjszaka kellemesen telt, fokozatosan hatoltam kelet felé, egészen a horizontig jutottam, amikor 70 kipipált objektum után pihenőt engedélyeztem magamnak. Megjegyzem, hogy a szürkület kivételével egyáltalán nem kellett sietni, és volt idő alapos szemlélődésre. Értelmét veszti a kihívás, ha mindenre csak futó pillantást vetünk, és nem csodáljuk meg igazán az objektum szépségeit.

A hajnali műszak sokkal kellemetlenebb volt; azzal kezdődött, hogy az észlelőrétet szép egyenletesen beborító térképeket összeszedtem, buzgón dicsérve a szelet. Lassan felkelt a Scutum és a Sagittarius északi része, és egy szénakazal tetejéről – igaz, hogy ágak között – sok újabb objektum előtűnt, például a Lagúna-köd. A hajnal közeledtével idegtépő hajsza kezdődött, mert 15 objektum még hiányzott! Ekkor, horizont után kutatva (a pillekönnyű Mizárral az egyik vállamon, binoklival a nyakamban, térképekkel és egyéb tartozékokkal) rétről-rétre rohangáltam, miközben minden lehetségest elveszítettem, de utána szerencsésen meg is találtam. Egyszer elromlott az észlelőlámpám, és az egyik gyümölcsösben hagyott Mizárt alig találtam meg.

Az M6 és M7 (két gyönyörű nyílthalmaz) megpillantásához Rózsa Feri segítségét is igénybe vettem. Szolgálatkészen feladta nekem a Mizár tubusát az egyik átalakítás alatt álló ráktanyai ház falára, ahol a betonkoszorún ülve, ölemben a csővel csíptem el a távoli ágak közül előbukkanó nyílthalmazokat. Egy alsó földútról sikerült binoklival észlelnem az M15-öt és az M2-őt – meglepően könnyen látszottak. Talán a legnehezebb a Hárskút fényei közelében lévő M75 volt (Sgr-gömbhalmaz), de sok kínlódás után nagy örömömre megjelent a látómezőben. Végül is a 109-ből 102 objektumot sikerült megnézni, ami sajnos nem kiemelkedő eredmény. Íme, amik kimaradtak: M54, M69, M70, M55, M73, M72, M30. Másnap hajnalban újra próbálkoztam a kimaradt objektumokkal: két villanyoszlop között, egy távoli transzformátor fölött látszott az M54. A többit ekkor sem sikerült a pirkadatban megtalálni.

Késő hajnaltájt, végtagjaim zsibbadásával észlelőkedvem is alább hagyott, és teljesen elcsigázva úgy éreztem, hogy sikerült végkimerülésig „kiészlelni” magamat. Végső jó tanácsként: a természet tavaszi ébredésével egyidejűleg nem árt felkészülni különböző macskák, kutyák és madarak meglepetésszerű megjelenésére, főleg azért, mert hajmeresztő hangokat tudnak produkálni, az embert halálra ijesztve.

Sok sikert jövőre!

A Meteor 1993/5. számában megjelent cikk internetes változata.

Larry McNish Messier-maraton tervező oldala jó segítség az éjszakai program előkészítéséhez: http://calgary.rasc.ca/darksky/messierplanner.htm