Égi kalendárium: 2017. február | MCSE

Égi kalendárium: 2017. február

A legrövidebb hónap egy sor érdekességet kínál. Súroló Aldebaran-fedést, félárnyékos holdfogyatkozást, esténként pedig az állatövi fény sejtelmes kúpját is észlelhetjük (utóbbihoz elengedhetetlen a fényszennyezésmentes ég).

A bolygók járása

Merkúr: A hónap első napjaiban még kereshető napkelte előtt a délkeleti ég alján, közel egy órával kel a Nap előtt. Láthatósága gyorsan romlik, 10-én már csak fél órával kel hamarabb, mint a Nap, és elvész a sugaraiban. A hónap hátralévő részében nem figyelhető meg.

Vénusz: Az esti égbolt feltűnően ragyogó égiteste, magasan látszik napnyugta után a délnyugati égen. A hónap elején négy, a végén három órával nyugszik a Nap után. Fényessége −4,7m-ról −4,8m-ra, átmérője 30,9”-ről 46,2”-re nő, fázisa 0,40-ról 0,18-ra csökken. Legnagyobb fényességét 19-én éri el.

Mars: Előretartó mozgást végez a Halak csillagképben. 7-én néhány órát eltölt a Cet csillagkép sarkában is. Az esti órákban látható a délnyugati égen, késő este nyugszik. Tovább halványodik, fényessége 1,1m-ról 1,3m-ra, látszó átmérője 5,1”-ről 4,6”-re csökken.

Jupiter: A Szűz csillagkép közepén látható, előretartó mozgása 6-án hátrálóvá válik. Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében figyelhető meg a délkeleti égen mint fényes égitest. Fényessége −2,2m, átmérője 41”.

Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Kígyótartó, majd 24-étől a Nyilas csillagképben. Kora hajnalban kel, hajnalban látható alacsonyan a délkeleti égen. Fényessége 0,5m, átmérője 16”.

Uránusz: Sötétedés után kereshető a Halak csillagképben. Folytatja előretartó mozgását. Késő éjszaka nyugszik.

Neptunusz: Előretartó mozgást végez a Vízöntő csillagképben. A hónap elején még kereshető az esti szürkületben.

 

Félárnyékos holdfogyatkozás 2017. február 10–11-én

Az év első fogyatkozása egy majdnem teljes félárnyékos holdfogyatkozás, amely Magyarországról teljes egészében megfigyelhető. A félárnyék 10-én 22:34:16 UT-kor érinti a holdfelszínt. A Hold 11-én 0:43:53-kor merül legmélyebben a félárnyékba, ekkor a holdkorong szinte teljes egészében fedésbe kerül. Ezen időpontban a megfigyelők láthatják, hogy égi kísérőnk korongjának északra eső háromnegyed részére szürkésbarna homály borul. A holdkorong északi pereme igen közel van az umbra széléhez, alig több mint 1’-re tőle, ezért azon terület erősebben sötétedik el, már-már a teljes árnyék érintését várnánk. Maga a homályosodás magyar idő szerint éjfél után már észrevehető, és lassan terül szét a holdkorongon a fogyatkozás maximumáig. A maximális fázisban a holdkorong déli pereme éppen csak kilóg a félárnyékból. Az ívperc harmadrészét kitevő távolságról van szó, azaz a holdkorong látszó átmérőjének 86-od részéről! Ezután lassan levonul a félárnyék a holdkorongról, utoljára 2 óra UT után látható még a nyoma. A penumbra 2:53:26-kor hagyja el a Hold felszínét. A félárnyékos fogyatkozás hossza 4 óra 19 perc 10 másodperc. A holdfogyatkozás idején a Hold az Oroszlán csillagkép nyugati részén tartózkodik, a felszálló csomó közelében. A Regulus 7°-kal keletre ragyog. A Jupiter 60°-nyira látszik tőle keletre, a Spica felett. A fogyatkozás maximumának pillanatában a félárnyékos fogyatkozás nagysága 0,9928 magnitúdó.

Ez a holdfogyatkozás a 71 eseményt adó 114-es Szárosz-család 59. tagja.

A téli égbolt fényes változócsillaga: az U Monocerotis

Az RV Tauri változók a csillagfejlődés nagyon rövid, néhány ezer éves átmeneti szakaszát jelentik, így számuk igen csekély más típusokhoz képest. A csillagok az aszimptotikus óriáságat (AGB) elhagyva átmenetet képeznek az óriáság és az életútjuk végét jelentő fehér törpe állapot között. Fotometriai tulajdonságaik alapján két, spektrális jellemzőik alapján három osztályba sorolhatók. Alig több mint 100 RV Tauri változót, ezen belül is csupán 35 RVb típusú csillagot ismerünk. Ezek fénygörbéjén az RV Tauri változókra jellemző kettős – egy mélyebb és egy sekélyebb – minimumon felül egy további, hosszú periódusú hullámzás is megfigyelhető. Az alcsoport legfényesebb tagja az U Monocerotis, ez a szénben gazdag, fémben szegény, kis tömegű, ám igen nagy méretű és luminozitású sárga szuperóriás. Felszíni gravitációja és hőmérséklete méretéből adódóan igen csekély, ezek a pulzációja során jelentősen változnak. Az U Mon egy sűrű porködbe ágyazott kettős rendszer, ám társát nem lehet közvetlenül megfigyelni, csupán a főkomponens radiális sebességének 2597 nap periódusú változásai utalnak létére. A csillag fénygörbéjének hosszú periódusú hullámzását feltehetően a társ és az excentrikus pályán keringő porfelhő általi fedések okozzák. A változó jelenleg hosszú periódusának fényesebb szakaszában van, így akár szabad szemmel is megpillantható, míg következő halvány állapotára egy-két éven belül kerülhet sor. Az RV Tauri csillagok, így az U Mon jelentőségét többek között az adja, hogy fontos láncszemei lehetnek a Napunkéhoz hasonló tömegű csillagok evolúciójának. Modelljeink szerint ugyanis az 1 naptömeg körüli kezdeti tömegű csillagok mintegy 10 milliárd éves korukra érik el az aszimptotikus óriáságat, majd planetáris ködöt létrehozva végül fehér törpévé alakulnak, és kerülnek hosszú, stabil állapotba.

02-u_mon

Az U Monocerotis észlelőtérképe. Észleléseinket az MCSE Változócsillag Szakcsoportja számára a vcssz.mcse.hu címen található oldalra tölthetjük fel.

Az Aldebaran súroló fedése február 5-én

2016-hoz hasonlóan idén is folytatódnak az Aldebaran-fedések. Az Aldebaran (a Tauri) egyike annak a négy 1 magnitúdós csillagnak, amelyet időnként elfedhet a Hold. (A másik három az Antares, a Spica és a Regulus. Leggyakrabban Aldebaran-fedést láthatunk, hiszen ennek legészakabbi a deklinációja, valamint 5,5°-kal délre van az ekliptikától, így a Hold, pályája miatt, évekig tartózkodik a közelében. Ezen az estén súroló Aldebaran-fedés következik be, vagyis az ország déli részén teljes fedést látunk, de az északi, nagyobb részén csak megközelítést. Mivel az Aldebaran olyan fényes, hogy a megvilágított holdperem mellett is látszik, még a legkisebb távcsövekkel is követhető a jelenség (bár ezen az estén a súroló fedés sávjában a terminátortól 5°-ra vonul a csillag a sötét holdperemen). A súroló fedés vonala Szombathelytől 23 km-re délre, Zalaegerszegtől 14 km-re északra húzódva lép be az országba, és nagyjából a Paks–Szeged vonalon húzódik tovább (Paks déli határában, Szegedtől néhány kilométerrel északra). Az előre jelzett holdprofil alapján pontosan a súroló fedés sávjában várhatjuk a csillag legtöbb eltűnését és előbukkanását. A legutóbbi, 1997–1998-as Aldebaran okkultációk idején megmérték a csillag látszó méretét, az körülbelül 20 milliívmásodpercnek adódott. Ez a Hold távolságában egy 43 méteres gömbnek felel meg, azaz a súroló eseményeknél akár több másodperces fényesedést és halványodást is megfigyelhetünk. A Google Earth segítségével a súroló vonal pontosan megjeleníthető, elegendő egy fájlt megnyitni a programban (ez az Occult 4.0 szoftverrel generálható). Így a pontos sávban megfelelő észlelőhelyet találni ma már pofonegyszerű. Videofelvétel készítéséhez is szinte már minden a „zsebünkben van”. Kis túlzással egy mobiltelefon is megteszi, de ha nincs speciális kameránk, a legtöbb digitális fényképezőgéppel szintén tudunk videót készíteni, az Aldebaran pedig olyan fényes, hogy kisebb átmérőjű távcsővel is könnyen rögzíthető. A fedés idején a 69%-os megvilágítottságú Hold 30° magasan lesz a horizont fölött. Természetesen az Aldebaran-fedés előtt a Hyadok nyílthalmaz több másik fényes csillagát is elfedi, melyekről a Meteor csillagászati évkönyv 2017. évi kötete közöl táblázatot.

aldebaran-1998-sari-pal

Az 1997-98-as Aldebaran-fedéssorozat alkalmával készült Sári Pál felvétele a csillag 1998. február 5-i okkultációjáról, 203/2200-as Makszutov-Cassegrain-távcsővel.

 

02-05-aldebaran-surolo

Az Aldebaran fedését az ország déli részén láthatjuk, északon csak szoros megközelítés lesz észlelhető 2017. február 5-én.

met-evk-jan

Cikkek, előrejelzések, hasznos információk a Meteorban és a Meteor csillagászat évkönyvben. Támogassa Ön is munkánkat tagdíjjal, előfizetéssel!

201702-hold-okkultaciok