Égi kalendárium: 2017. október | MCSE

Égi kalendárium: 2017. október

Az ősz beköszöntével – derült idő esetén – az egyre hosszabbodó éjszakák egyre több és több látnivalóval szolgálnak. Hatvan évvel ezelőtt, 1957. október 4-én indították az első mesterséges holdat, a Szputnyik-1-et. Észleljünk mi is mesterséges holdakat!

A bolygók járása 

Merkúr: A hónap folyamán nem kerül megfigyelésre alkalmas helyzetbe. 9-én felső együttállásban van a Nappal. Október végén is csak fél órával nyugszik a Nap után, az alkonyat fényében nem észrevehető.

Vénusz: A hajnali délkeleti égbolt fényesen ragyogó égiteste. Láthatósága lassan tovább romlik, a hónap elején még két és negyed, a végén már csak másfél órával kel a Nap előtt. Fényessége -3,9m, átmérője 11,2″-ről 10,4″-re csökken, fázisa 0,91-ról 0,96-ra nő.

Mars: Előretartó mozgást végez az Oroszlán, majd 12-től a Szűz csillagképben. Hajnalban kel, napkelte előtt látható a délkeleti látóhatár felett. Fényessége továbbra is 1,8m, látszó átmérője 3,7″-ről 3,9″-re nő.

Jupiter: Előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. A hónap első napjaiban még kereshető napnyugta után a nyugati látóhatár közelében. Ezt követően a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg, 26-án együttállásban van a Nappal. Fényessége -1,7m, átmérője 31″.

Szaturnusz: Előretartó mozgást végez Kígyótartó csillagképben. Még kereshető az esti délnyugati ég alján, a késő esti órákban nyugszik. Fényessége 0,5m, átmérője 16″-ről 15″-re csökken.

Uránusz: Egész éjszaka látható, a Halak csillagképben végzi hátráló mozgását. 19-én szembenállásban van a Nappal.

Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg a Vízöntő csillagképben. Hajnalban nyugszik. A hónap végén hátráló mozgása lassulni kezd.

Szembenállásban az Uránusz

A bolygó szembenállására október 19-én kerül sor. Az 5,7 magnitúdós és 3,7” átmérőjű bolygó a Halak csillagkép csillagszegény részén tartózkodik. Deleléskor 53º horizont feletti magasságot ér el, kiválóan megfigyelhetjük a hosszú őszi éjszakákon. Kisebb távcsővel a bolygó színét becsülhetjük, közepes műszerekkel a peremsötétedés és a koronglapultság iránya is kivehetővé válik. Az utóbbi években nagytávcsöves amatőrök egyre részletesebb felvételeket készítenek az Uránusz felhősávjairól, fényes és sötét foltjairól. Jelenleg a bolygó északi pólusa hajlik 38º-kal felénk. A pólusvidék így gömbölyded sapkaként látszik, az egyenlítővel párhuzamos felhősávok pedig ívesek. Nagy távcsővel, narancs és vörös szűrőkkel bátran próbálkozhatunk megörökíteni a felszíni alakzatokat.

Októberi együttállások

Október első napjaiban ismét látványos együttállásra kerül sor, amikor a -3,5 magnitúdós Vénusz és a 2 magnitúdós Mars 5-én és 6-án hajnalban (03:50 UT körül) megközelíti egymást. 5-én 23 ívperc, 6-án 21 ívperc választja majd el őket egymástól, de 5-én a 4 magnitúdós szigma Leo-val kiegészülve tökéletes egyenlő szárú háromszöget alkotnak. Másnap a két bolygó még szorosabb párost alkot, de távolabb lesznek a csillagtól, amellyel ezúttal inkább derékszögű háromszöget képeznek. A látványos együttállást megelőző és követő napokon (4-én és 7-én) is érdemes felkeresni az egymástól közeledő, ill. távolodó égitesteket.

12-én hajnalban a Vénuszt a 3,5 magnitúdós béta Virginistől 1 fokra találjuk, míg 18-án a Mars közelíti meg kb. 30-35′-re ugyanezt a csillagot.

17-én 04:00 UT körül a 7%-os megvilágítottságú Hold a Marstól 3 fokra lesz látható, másnap (18-án) a Vénusztól 2,6 fokra keletre kereshetjük az alig 2,8%-os holdsarlót (04:10 UT).

Október 24-én kora este, 16:10 UT-kor a délnyugati horizont felett találjuk a Hold 21%-ban megvilágított sarlóját. Tőle délnyugatra, a horizont felé 3 fok távolságban lesz látható a Szaturnusz.

A Vénusz, a Mars és a velük háromszöget alkotó szigma Leo október 5-én a hajnali égbolton.

A Vénusz, a Mars és a velük háromszöget alkotó szigma Leo október 5-én a hajnali égbolton.

Mesterséges égitestek

Hatvan évvel ezelőtt, 1957. október 4-én bocsátották fel az első mesterséges holdat, a Szputnyik-1-et. A szovjet rakétatechnika diadala volt ez a nap, amellyel – ahogy mondani szokás – beléptünk az űrkorszakba. A Szputnyik-1-et – pontosabban a hordozórakéta harmadik fokozatát – szabad szemmel is meg lehetett figyelni. Hatvan év óta láthatóak az égboltunkon méltóságteljesen és teljes csendben átvonuló fényesebb-halványabb fénypontok, melyekről a laikusok nem is tudják, hogy nem repülőgépek vagy más repülő alkalmatosságok, hanem szédítő sebességgel száguldó űreszközök.

A mesterséges égitestek (legyenek akár műholdak, űrállomások, űrhajók) többségét nyugatról kelet felé látjuk átvonulni égboltunkon. Csak nagyon kevés olyan mesterséges égitest van, amely keleten kel és nyugaton nyugszik, és nem sokkal több olyan, többnyire erőforrás-kutató űreszköz létezik, amely poláris pályán kering. Egy-egy átvonulás jellemzően néhány percig tart horizonttól horizontig.

20081224-iss_081224_lgym

A Nemzetközi Űrállomás Landy-Gyebnár Mónika felvételén (2008. december 24.).

Az alacsony pályán keringő űreszközök közül a legnagyobb figyelem a Nemzetközi Űrállomás (ISS) átvonulásai felé irányul. Az ISS, méreteinél fogva sok napfényt ver vissza, ezért rendkívül fényesnek látjuk az éjszakai égen. Fényessége ideális esetben (ha éppen a zeniten halad át) elérheti a Vénusz fényességét is. Közepes nagyítású távcsővel (40-50x) követve vizuálisan is kivehető az űrállomás alakja, különösen feltűnőek a napelemszárnyak. Az átvonuló űrállomás távcsöves követése meglehetősen nagy gyakorlatot igényel, nem könnyű a látómezőben tartani a nagy sebességgel száguldó űreszközt. Gyakorlott fotósok meg tudják örökíteni az átvonuló űrállomás részleteit is, és külön érdekességnek számít a Nap vagy a Hold előtt átsuhanó ISS lefényképezése.

Jelenleg az Iridium műholdak a legfényesebb – közel poláris pályán keringő – mesterséges égitestek, igaz, csak néhány másodpercig igazán feltűnőek. Ezek a felvillanások a -6, -8 magnitúdós fényességet is elérhetik. Nem sokáig figyelhetjük meg már ezeket a jelenségeket, mivel az első generációs Iridium-holdakat fokozatosan kivonják a használatból.

Iridium-felvillanás Szendrői Gábor felvételén Gencsapátiról, 2006. február 5-én.

Iridium-felvillanás Szendrői Gábor felvételén Gencsapátiról, 2006. február 5-én.

A mesterségek égitestek láthatóságát többek között a Heavens-Above is előrejelzi. Itt pontosan megadhatjuk észlelőhelyünket, így egészen pontos láthatósági előrejelzéseket is kaphatunk az ISS-re és még egy sor fényesebb mesterséges égitestre vonatkozóan.

 

Üstökösök

Túl vagyunk az őszi napéjegyenlőségen, egyre hosszabbak az éjszakák. Talán több üstökös megfigyelésére is lehetőség nyílik, ha azt az általában ködös őszi éjszakák is engedik. Érdekesség, hogy a közepes (15-20cm átmérőjű) vagy annál nagyobb távcsövekkel elérhető vándorok (kb. 25 db) többsége éjfél előtt kel, vagy cirkumpoláris, de fele ezeknek csak éjfél után kerül kedvező pozícióba.

Napnyugta után igazi kihívás a két legfényesebb üstökös a Nyilasban tartózkodó 71P/Clark és a Szaturnusz alatt a Kígyótartóban kelet felé mozgó 65P/Gunn felkeresése. Bár fényesek még mindig de közel tartózkodnak a déli horizonthoz így megtalálásuk rutint kíván.

Kissé könnyebb helyzetben van az, aki a Herkulesben szinte egész hónapban ugyanazon pozícióban levő C/2015 O1 (PANSTARRS)-et, vagy a Herkulesben Délről Észak felé mozgó C/2016 M1 (PANSTARRS)-et szeretné megtalálni. Mindkettő nagyjából 3,8 CsE távolságra jár a Naptól és lassan közelednek, de míg előbbi fényessége szinte nem változik, addig utóbbi várhatóan lassan fényesedik. Érdemes lehet próbálkozni a Sas és a Nyilas határán mozgó C/2015 VL62 (Lemmon-Yeung-
PANSTARRS) üstökös megfigyelésével is. Az előrejelzések 15 mg körülinek várják, de a jelenlegi megfigyelések ennél fényesebb értékeket mutatnak annak ellenére, hogy az üstökös távolodik a Naptól.

Nagyobb, legalább 20 cm-es távcsövet igényel annak megfigyelése, hogy a halvány C/2017 D2 (Barros) és a fényesebb 29P/Schwassmann-Wachmann üstökösök 2017. október 4-én egymástól ½ fokon belül haladnak el egymás mellett a Bak és a Vízöntő határán.

Este 8 után kelnek a „fényesebb” üstökösök, mint a C/2015 ER61 (PANSTARRS) a maga 14 magnitúdóra előre jelzett fényességével, ami a Bika csillagképben található még mindig közel a Fiastyúkhoz. Az időszak legfényesebb üstököse a 10 magnitúdó körülire várt C/2017 O1 (ASASSN) is megfigyelhető már ekkor. A hónap elején 8-án halad el az NGC 1582, majd másnap az NGC 1605 nyílthalmazok közelében. Ekkorra már cirkumpolárissá is változik, vagyis egész éjszaka megfigyelhető lesz, de felkeresését inkább éjfél után ajánljuk, amikor már megfelelő magasan lesz a horizont felett. Szintén egész éjszaka elérhető a Naphoz közeledő és ezért lassan fényesedő C/2016 N6 (PANSTARRS), valamint a már távolodó és halványodó C/2016 N4 (MASTER) üstökös. Mindkettő 15 magnitúdó körüli fényességgel.

Éjfél után előtt kel, de inkább hajnal felé érdemes felkeresni az Orion öve és az ott található ködök között tekergő 13 magnitúdó körüli fényességre várt C/2016 R2 (PANSTARRS)-t is.

Hajnalban kerül ideális helyzetbe három 12 magnitúdó körüli fényességre vándor is, a 217P/LINEAR a Kis Kutyából a Rák felé haladva, a 62P/Tsuchinshan és a 24P/Schaumasse a Rákból az Oroszlánba mozogva többször is 1 fokon belül elhaladva halványabb galaxisok mellett.

A fentieken kívül még számos halványabb üstököst lehet felkeresni nagyobb távcsövekkel, vagy fotografikusan.

Összeállításunk a Meteor csillagászati évkönyv 2017 alapján készült. Az üstökösökről szóló rész Nagy Mélykúti Ákos munkája.