Karácsonyi észlelések | MCSE

Karácsonyi észlelések

Az ország számos pontján derült égbolt köszöntött ránk december 24-én – egyfajta karácsonyi ajándékként. Ki mit látott, ki mit észlelt a december 24-én 16 órától december 27-én 7 óra 30 percig tartó időszakban? Fűrész Gábor az Egyesült Államokból küldte ezt a karácsonyi “képeslapot”. Az ónos eső ráfagyott arra a fára, melynek ágai között az Orion csillagkép szolgál díszként:

karacsony-fureszg

Zseli József két felvételt is küldött Nagyvenyimből. A napfoltminimum felé közeledve minden foltnak örülünk:

“Karácsony első napján gyönyörű tiszta napos időre ébredtünk. Bár Napunk most a csökkent aktivitás periódusában van, mégis apró napfoltcsoportot mutatott, a korong viszonylag magas északi szélességén. 10:55U T tájékán ezt a felvételt sikerült készítenem. A képet 150/900 akromáttal, Herschel-prizmával, Solar-continuum szűrővel és ASI290MM kamerával készítettem, 1000 képből a legjobb 200 átlaga. Zseli József.”

Napkorong_20171225_1055UT_Zseli“A karácsony esti félhold látványos krátereit sikerült fényképeznem, a 190/2800 mm-es Makszutov-Cassegrain távcsővel. A kép ASI290MM kamerával készült primer fókuszban. 5000 képből a legjobb 300 átlaga.  A bal felső sarokban a 9 km átmérőjű Hyginus-kráter, és -rianás látszik. Alatta a 25 km-es Triesnecker-kráter és az azt körülvevő rianásrendszer látható. Középen felül az Agrippa és Godin kráterek ékeskednek központi csúcsaikkal. A kép közepét a 140 km-es Hipparchus-kráter uralja töredezett sáncával. Felső részében a mély, 30 km átmérőjű Horrocks-kráter sötétlik. A kép jobb alsó részében a hosszú árnyékot vető, központi csúccsal rendelkező Albategnius kráter látszik, a maga 131 km átmérőjével. Sáncát a 43 km-es Klein-kráter töri meg. A kép jobb alsó sarkában, az Albategniussal közös sáncú Parrot kráter észlelhető.” Zseli József.

Hypparchus_Albategnius_20171225_1640UT_Zseli

Ugyancsak a Hold volt a célpont Tóth Krisztián gödi észlelőnk számára is. Karácsonyi holdsétájának eredményét az alábbiakban mutatjuk be. Részletes leírás és további információk honlapján, a Firmamentumon találhatók. Érdemes ott alaposan körülnézni, számos érdekes felvételt találunk, alapos leírásokkal, részletes háttérinformációkkal.
Manilius, Hyginus, Triesnecker, Rhaeticus, Hipparchus, Albategnius, Parrot kráterek (és még sokan mások) a terminátor közelében. A központi felfödi régió északi pereme. Karácsonyi séta a Holdon – 2017-12-25 18:01:34 CET (17:01:34 UT) – Göd – 5000 frame-ből a legjobb 300. Távcső: 150/1200 Skywatcher Fraunhofer refraktor (akromatikus lencsés távcső). Mechanika: SkyWatcher HEQ-5 Pro mechanika SynScan vezérléssel, Kamera: ASI 174MM monokróm kamera. Szűrő: Baader vörös színszűrő (Baader Color-Filter Red 610nm Longpass 1 1/4″). Fókusznyújtás: Tele Vue POWERMATE 2.5x – 1.25″. Tóth Krisztián felvételén a holdi észak (nagyjából) felül van.

Manilius, Hyginus, Triesnecker, Rhaeticus, Hipparchus, Albategnius, Parrot kráterek (és még sokan mások) a terminátor közelében. A központi felfödi régió északi pereme. Karácsonyi séta a Holdon – 2017-12-25 18:01:34 CET (17:01:34 UT) – Göd – 5000 frame-ből a legjobb 300. Távcső: 150/1200 Skywatcher Fraunhofer refraktor (akromatikus lencsés távcső). Mechanika: SkyWatcher HEQ-5 Pro mechanika SynScan vezérléssel, Kamera: ASI 174MM monokróm kamera. Szűrő: Baader vörös színszűrő (Baader Color-Filter Red 610nm Longpass 1 1/4″). Fókusznyújtás: Tele Vue POWERMATE 2.5x – 1.25″. Tóth Krisztián felvételén a holdi észak (nagyjából) felül van.

Rosenberg Róbert Adonyból küldött hangulatos felvételeket. A felhők között bujkáló Orion december 24-én este…

2017-12-24_19-48-33_Orion Esti szürkület a Duna holtágánál december 25-én: 2017-12-25_15-51-Hold-Duna mellékág 2017-12-25_15-59-Hold-Duna mellékág

A Massalia kisbolygó és az M1 "találkozása". A felső kép 12. 24. 02:34 UT-kor, az alsó 21:21 UT-kor készült, jól látható az égitest elmozdulása. Canon EOS 1100D, 300 mm-es teleobjektív, f/5,6, ISO 6400, exp.: 26 s ill. 28 s.

A Massalia kisbolygó és az M1 “találkozása”. A felső kép 12. 24. 02:34 UT-kor, az alsó 21:21 UT-kor készült, jól látható az égitest elmozdulása. Canon EOS 1100D, 300 mm-es teleobjektív, f/5,6, ISO 6400, exp.: 26 s ill. 28 s.

A Vendégcsillag-kereső programban tevékenykedő Teichner Szilárd három felfedezését is jóváhagyták a VSX adminisztrátorai, amint arról Fidrich Róbert beszámolt a Mira-listán:

- A Vend24 egy tankönyvbe illő, EW típusú fedési kettős a béta Cep közelében, amelynek két – gravitációtól és a gyors forgás miatti centrifugális erő miatt ellipszoiddá torzult – csillaga a 7 órás keringési periódus során összeérve, folyamatosan fedi egymást eltérő felületen a Föld irányából nézve, mely fényességváltozást okoz. Ennek „lenyomata” látható a Vend24-ről készített fázisgörbén. – A Vend25 egy fényes, nagy amplitúdójú, 11,76-12,56V között 54,5 nap periódussal hullámzó félszabályos változó az alfa Cas közelében. – A Vend26 pedig egy fényes, kis amplitúdójú, gyors félszabályos változócsillag (SRS), szintén az alfa Cas közelében: 10,17-10,39V között 24,2 periódussal hullámozva változtatja a fényességét.
A Vend24 fázisdiagramja.

A Vend24 fázisdiagramja.

Részletek a Vendégcsillag-kereső blogon:
Karácsonykor a Hold kitűnő esti célpont volt, Szabó Szabolcs Zsolt is célba vette égi kísérőnket Szolnokról. A Mare Imbrium területén húzódó terminátor érdekes árnyékvetésére lett figyelmes, amely egy emberi arc profiljára emlékeztette: “Mellékelt képünkön (melyen egy bal oldali kis index is szerepel) jobb felül látható, benne két apróbb kráterrel. A fõ kráter mérete 57×58 km, a belsõ nagyobb 17 km, míg a kisebb kráter 9 km nagyságrendû. A kép közepén egymás alatt két hasonló méretû kráter: az Aristillus (55 km) alatta közel 50 km-re az Autolycus (40km) kráter. Az elõbbinek központi krátercsúcsát még épp nem érte el a fény. Fõleg az Aristillus-kráter környezetében ilyenkor látszik csak jól a hatalmas becsapódás egyik \”mellékterméke\”, a felszínt érõ nagy kompresszió hatására a kráter közvetlen környezetében felboltozódik az anyag, és közel sugárirányban a \”lejtõ\” barázdált és hullámos lesz. Felettük nagyjából 150 km-re a Mons Piton csúcsa sütkérezik a reggeli napfényben. Magassága 2250 m, talapzata kicsivel több mint 20 km nagyságú. A kép alsó felé az Apenninek-hegység uralja, mely az Esõk tengere keleti pereme. Az elõbb említett két krátertõl nyugatra, egy óriási képzõdmény, az Archimedes-kráter keleti falánál éppen most kelt fel a Nap.Ez a becsapódásnyom közel 83 km átmérõjû és fala 2150 m magas. Ezen kráter és az Apenninek-hegység között egy nagyjából egyenlõ szárú háromszög alakú terület:a Palus Putredinis – avagy magyarul, nem egészen népszerû névre hallgató \”Rothadás mocsara\” található. Keleti pereménél az Apenninek-hegység lábánál apró rianás, a Rima Hadley néhol észrevehetõ, apró kis \”folyásnyomáról\”. Közvetlen közelében szállt le az Apollo 15. A sík területre egy hosszú hegy árnyékot vet. Valójában ez a hatalmas Esõk tengerének óriási becsapódásakor keletkezett kráterfal (az Apenninek-hegység) egyik sziklacsúcsa. Annak idején, amikor még nem voltak emberes holdprogramok, az árnyékok hosszával, és a gömbön elfoglalt helyzetébõl próbálták meg meghatározni a holdfelszín egyes alakzatainak magasságát. Kiváló lehetõséget ad erre az alacsonyan érkezõ fény. Kis indexben egy érdekes terület látszik, mely a képen középen jobbra látható. Az Apenninek-hegység keleti falának egyik csúcsa, és annak emberi archoz igen hasonló árnyéka. Érdekes látványosság. Érdemes megjegyezni, hogy néha az árnyékok formájából következtethetünk a formák valódi alakjára. (Egy kiragadott földi példa: Ha egy fát pontosan felülrõl figyelünk meg, nem látszik annak törzse, és alakja, ellenben ha ugyanekkor alacsony szögben éri a fény, láthatóvá válik a lombkorona kör formájától kiinduló törzs, és a lombkorona oldalnézeti formája.)”
A Mare Imbrium vidéke Szabó Szabolcs Zsolt felvételén, amely december 25-én 19:46-kor készült 152/1200-as refraktorral.

A Mare Imbrium vidéke Szabó Szabolcs Zsolt felvételén, amely december 25-én 19:46-kor készült 152/1200-as refraktorral.

Fényes Lóránd a Rozetta-ködöt vette célba Balatonalmádiból, 300/1200-as Newtonnal, H-alfa szűrőn keresztül fotózva. A linken részletes leírást találunk, és a Rozetta-köd “állatkertjét” is szemügyre vehetjük.

Részlet a Rozetta-ködből, Fényes Lóránd felvételén.

Részlet a Rozetta-ködből, Fényes Lóránd felvételén.

Karácsonyi képek Landy-Gyebnár Mónikától

acelgyapotoscsillagok_1224Már néhány éve hagyomány, hogy a férjemmel 24-én este felmegyünk a kedvenc észlelőhelyemre és némi acélgyapot segítségével ünnepelünk. Mivel eddig sose volt száraz idő, nem jelentett problémát a dolog, most is több gondot okozott a sár, mint a szikrák. Szerencsére viszont voltak csillagok az égen is, a programot úgy időzítettük, hogy az Orion már kibukkanjon az erdő fái felett. allatovi_1225reggel 25-én hajnalra ragyogó átlátszóságú ég lett, s mivel már rég nem volt rendes hajnali egem, kihasználtam s kicaplattam az észlelőhelyemre, ahol ekkor még szépen látszott az őszi állatövi fény. Már nem olyan fényes, mint októberben volt, de még mindig jól látható. (Este meg a tavaszi, de azt itthonról a város fényszennye miatt nem látnám…) bezimjanij_kendioxid_1225 December 20-án a kamcsatkai Bezimjannij (Névtelen) vulkán nagy magasságú (16 km, vagyis bőven a sztratoszférába jutó) kitörést produkált, s bár a téli légáramlatok nem túlzottan kedveznek a kitörésből származó kén-dioxid déli irányú terjedésének, valamennyi biztos, hogy ideért belőle, egyértelműen a vulkáni napkelték-napnyugták színvilága és a vele járó sávos mintázat látszott. Az ég alja már másfél órával napkelte előtt igen vörös volt, a vörössége fokozatosan narancsosan izzóvá vált, majd kb. 25 perccel napkelte előtt jól látszottak már a sávok is, ezek azután fokozatosan egyre fehéresebbek lettek. A fotón még az az állapot látszik, amikor a felső részük rózsás, alul viszont sárga. A beérkező normál felhőzet a kép tetején látható (illetve két kisebb sáv a vulkáni sávok közt is, ezek egy picit sötétebb színükkel ütnek el). Mielőtt a napfény elkezdte volna bevilágítani a sztratoszférát, az ég alja teljesen kristálytiszta volt, egészen biztos, hogy csak a vulkáni kén-dioxid csinálhatott ilyet jelen esetben. delieg1225Amikor a Dél Keresztje csak 15 fokkal van a mi déli horizontunk alatt :) Az erdő (illetve a domb, amin nő) kitakart így is elég sokat, de azért így is kilógott picit a Kentaur feje búbja. :) hold-repcsi1224 24-én kora este még épp látszott a Hold a kertből a fák közt, amikor vártam, hogy elég sötét legyen, és megjelent egy repülő, jól beirányozva a hízó sarlót. Sajnos csak a szárnya találta el, de így is szép teljesítmény volt a pilótától. (A járat: Easyjet, Airbus A319-111, U24831 /EZY47TN Nápoly-Krakkó) hold_neptunusz_1224 Szintén 24-én kora este, miután már elég sötét lett az ég, azonnal a Hold-Neptunusz párost kerestem meg, szerencsére a fényes Hydor sárgásvörös pontja jó „iránytű” volt a Neptunuszhoz is. iss_1225 25-én hajnali ISS átvonulás, aminek annyi az érdekessége, hogy igen alacsony volt, alig érte el a horizont feletti 6 fokot, és már világos is volt az ég, de a tiszta levegőnek köszönhetően kiválóan látszott az űrállomás így is. iss_jupiter_szel_122626-án hajnalban a Jupiter mellett ment el az ISS, jó ideje vártam erre az alkalomra, és izgultam, hogy tiszta legyen legalább az az égrész, ez meg is lett, azonban olyan irgalmatlan szél süvített a Kab-hegy tetején (ahova a veszprémi köd elől menekültem), hogy teljesen berezgette a teleobjektívet. Viccnek azért jó, az ISS rezgését arra kell fogni, hogy a friss orosz legénység felcsempészett egy kis vodkát az űrállomásra, s azért vezettek ilyen kacsázva. :) jupiter-mars_122525-én hajnalban az észlelőhelyem fenyőfáinak teteje felett ragyogott a két bolygó (illetve a Jupiter mellett a Zubenelgenubi), egy kis ünnepi hangulat gyanánt Hoya 4-tüskés (csillag) szűrővel ellátott objektíven keresztül örökítettem meg őket. A Mars vörössége a csillagtüskék színén is visszaköszön. A fenyőket a zseblámpámmal derítettem. merkur-skorpio1225A 25-i ragyogóan tiszta hajnali égen a felkelő Merkúrt már a horizonttól jól lehetett látni szabad szemmel (0,2 magnis jelenleg), sajnos az Antares-t (a rózsabokor jobb oldalánál) már csak a fényképezőgép látta. Pár hónap múlva már a Tejúttal együtt lehet gyönyörködni a Skorpióban, gyakorlatilag miatta szeretem a tavaszi tejutas eget (nyáron sajnos a balatoni fények miatt gyakorlatilag lehetetlen rendesen fotózni…). orion1224Az Orion is kapott egy csillagszűrős képet 24-én este, még amíg alacsonyan állt a kedvenc akácfám felett. Szegény fát egy őszi vihar nagyon megtörte, nem tudom, meddig használhatom még „fotómodellnek” az égboltképeimhez… tienkung122525-én hajnali Tienkung-1 fényes átvonulása – a kínai űrállomást eddig csak igen halványan láttam a déli egemen (sosem jön igazán magasra…), így kellemes meglepetés volt a mostani, +1 magnitúdó körüli (picit talán még fényesebb) átvonulás másfél órával napkelte előtt. tienkung122626-án hajnalban szintén a napkelte előtt másfél órával jött ismét a kínai űrállomás, ezúttal picit halványabb volt az előző hajnalinál, és bár a felvételen nem jól látszik, de az útja halványodó részén szabályos felvillanásai voltak (akkor már csak a villanásokat láttam szabad szemmel). Nyilván lehetne agyonkontrasztozni a képet, hogy ez jobban láthatóvá váljon, de az nem az én műfajom. Sajnos ma reggel messze nem volt olyan tiszta az ég, mint 25-én, hiába volt a Kab-hegyről jó rálátásom a horizontra. zoldsugar1225 25-én a napkeltét nem a legjobb helyről néztem, picit kellett volna magasabban lennem, hogy tisztább horizonttal észlelhessek, kompromisszumos volt a helyszín. Azonban így is sikerült jó néhány zöld villanást és 2-3 sugarat is elkapni a kelő napkorong tetején. Bár nem ez vált le legjobban a korongról, színében ez volt a legélénkebb zöld. zoldsugar1226 26-án reggel a Kab-hegyről néztem már a napkeltét, bízva az inverzió (a mélyebb helyeket kitöltő párásság és a belőle adódó nagy hőmérsékletkülönbség – Veszprémben -3 fok volt, a Kab tetején +4 ) hatásában. Szerencsére a várt zöld sugarak ma se maradtak el, bár nem estem tőlük hanyatt, azért nem bánom, hogy fotóztam. :)

Hadházi Csaba felvételeiből

174p_ECHECLUS_20171224_1732UT_hdh.jpg

2017.12.24-én a szép ragyogó égen kaptam tükörvégre a 174P/Echeclus üstököst.A képre rákerült még a PGC 9915 galaxis a kép bal oldalán. A távcső 200/1000 Newton,fényképezőgép Canon EOS 350D,ISO 1600,5X121 sec. expozíciós idő.

uranusz_20171225_1735UT_hdh.jpg A rendkívül nyugodt de füstös párás 2017.12.25-i égen az Uránusz szép arcát mutatta a 200/1000 Newton távcsőben Tele Vue 2,5X Barlow,ASI 120 MC kamera.Feldolgozás Registax 6.0 szoftverrel 420 db a program által kiválasztott képből. 20171226_1350UT_hdh.jpgKarácsony másnapján 2017.12.26 délután a nappali égen a Hold felszínén szépen látható volt a sok kráter.200/1000 Newton,ASI 120 MC kamera,ISO 80.A fotó 425 db képből készült Registax 6.0 szoftveres feldolgozással.

Karácsonyi üstökösök

December 25-én este Szabó Sándor egy 60 cm-es Dobsonnal észlelt, az alábbi leírásokat küldte:

185P/ Petriew
2017 Dec. 25.69 UT: m1=14.0, Dia.=0.3′, DC=4, 60 cm reflector (305x)
16 fok magasan van a délnyugati horizonton és a már erős holdfény is zavar. Mégis látszik a kis folt. Szerencsére egy 13,6 magnitúdós csillag közelében van, így elmozdulása is észrevehető.

174P/ Echeclus
2017 Dec. 25.72 UT: m1=13.3, Dia.=0.6′, DC=3, 60 cm reflector (240x)
A közeli Hold ellenére azonnal látszik mint egy nagy, diffúz folt. A december eleji Holmes-típusú kitörése után folyamatosan nő a kómája. Legutóbb 13-án észleltem akkor még csak 0,4′ volt és sokkal kompaktabb. 406x: Közepén egy majdnem csillagszerű 15,5 magnitúdós mag van, körülötte  nagy, planetáris-ködre emlékeztető kóma.

C/2017 S6 (Catalina)
2017 Dec. 25.78 UT: m1=15.3, Dia.=0.4′, DC=4, 60 cm reflector (407x)
Két 15 magnitúdós csillag mellett halad el ez a gyorsan mozgó üstökös. A 35 fokra lévő Hold zavaró, de nagy nagyítással többször beugrik az üstökös halvány foltja a zenitben. 17:15-17:25 között is megfigyeltem, akkor is látszott elmozdulása, de 18:45-kor visszatértem a biztos látvány miatt. Hmg: 17,2

C/2016 R2 (PanSTARRS)
2017 Dec. 25.80 UT: m1=12.0, Dia.=1.25′, DC=6, 60 cm reflector (187x)
Nagyon könnyen látszó kompakt üstökös, kis nagyítással teljesen kerek.

C/2017 T1 (Heinze)
2017 Dec. 25.90 UT: m1=11.3, Dia.=1.8′, DC=5, 60 cm reflector (187x)
Könnyű, kerek folt. 306x-sal 14 magnitúdós kondenzáció látszik benne. Sajnos az üstökös észlelése során leszállt a köd, pedig épp ekkor nyugszik a Hold is. 5 perc alatt már csak a legfényesebb csillagok maradtak az égen.

AT2017jdm= PNVJ00432946+4117137= Novae M31 2007-10 visszatérő nóva az M31-ben
Két, a távcsőben csillagszerűnek látszó gömbhalmaz között látszik a 16,4 magnitúdó fényességűre becsült nóva. December 24-én fedezték fel, így sikerült maximumban elcsípni. EL-sal beugrik és akkor folyamatosan látszik. A gömbhalmazok 15,2 és 15,3 magnitúdósak.  60T, 519x

Sánta Gábor egyetlen üstököst tudott csak észlelni december 24-én:

C/2017 T1 (Heinze)

2017 Dec. 24.10 UT: m1=11.5, Dia.=1.5-2′, DC=3-4, 20 cm reflektor, 111x.
A hidegfront átvonulásával felerősödött a szél, szétszaggatta a felhőket, rohantak sebesen. Köztük az ég rendkívül tiszta, a nyugvófélben lévő téli tejút szépen látszik, az M44 teljesen szabad szemes. Sajnos északon volt jobb az ég, a zenitben elkezdtek keletkezni, és a déli irányban összeálltak. Szerencsére a Heinze-üstökös vidékén néha kitisztult, így hamar megtaláltam a 11,5 magnitúdóra fényesedett, 1,5-2 ívperc kiterjedésű kométát, amelyben egy centrális sűrűsödés látszott.

Később 150/750-es refraktorral is megnéztem, azzal is látszott, mint ahogy az elmozdulása is.



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close