Karácsonyi észlelések | MCSE

Karácsonyi észlelések

Az ország számos pontján derült égbolt köszöntött ránk december 24-én – egyfajta karácsonyi ajándékként. Ki mit látott, ki mit észlelt a december 24-én 16 órától december 27-én 7 óra 30 percig tartó időszakban? Fűrész Gábor az Egyesült Államokból küldte ezt a karácsonyi “képeslapot”. Az ónos eső ráfagyott arra a fára, melynek ágai között az Orion csillagkép szolgál díszként:

karacsony-fureszg

Zseli József két felvételt is küldött Nagyvenyimből. A napfoltminimum felé közeledve minden foltnak örülünk:

“Karácsony első napján gyönyörű tiszta napos időre ébredtünk. Bár Napunk most a csökkent aktivitás periódusában van, mégis apró napfoltcsoportot mutatott, a korong viszonylag magas északi szélességén. 10:55U T tájékán ezt a felvételt sikerült készítenem. A képet 150/900 akromáttal, Herschel-prizmával, Solar-continuum szűrővel és ASI290MM kamerával készítettem, 1000 képből a legjobb 200 átlaga. Zseli József.”

Napkorong_20171225_1055UT_Zseli“A karácsony esti félhold látványos krátereit sikerült fényképeznem, a 190/2800 mm-es Makszutov-Cassegrain távcsővel. A kép ASI290MM kamerával készült primer fókuszban. 5000 képből a legjobb 300 átlaga.  A bal felső sarokban a 9 km átmérőjű Hyginus-kráter, és -rianás látszik. Alatta a 25 km-es Triesnecker-kráter és az azt körülvevő rianásrendszer látható. Középen felül az Agrippa és Godin kráterek ékeskednek központi csúcsaikkal. A kép közepét a 140 km-es Hipparchus-kráter uralja töredezett sáncával. Felső részében a mély, 30 km átmérőjű Horrocks-kráter sötétlik. A kép jobb alsó részében a hosszú árnyékot vető, központi csúccsal rendelkező Albategnius kráter látszik, a maga 131 km átmérőjével. Sáncát a 43 km-es Klein-kráter töri meg. A kép jobb alsó sarkában, az Albategniussal közös sáncú Parrot kráter észlelhető.” Zseli József.

Hypparchus_Albategnius_20171225_1640UT_Zseli

Ugyancsak a Hold volt a célpont Tóth Krisztián gödi észlelőnk számára is. Karácsonyi holdsétájának eredményét az alábbiakban mutatjuk be. Részletes leírás és további információk honlapján, a Firmamentumon találhatók. Érdemes ott alaposan körülnézni, számos érdekes felvételt találunk, alapos leírásokkal, részletes háttérinformációkkal.
Manilius, Hyginus, Triesnecker, Rhaeticus, Hipparchus, Albategnius, Parrot kráterek (és még sokan mások) a terminátor közelében. A központi felfödi régió északi pereme. Karácsonyi séta a Holdon – 2017-12-25 18:01:34 CET (17:01:34 UT) – Göd – 5000 frame-ből a legjobb 300. Távcső: 150/1200 Skywatcher Fraunhofer refraktor (akromatikus lencsés távcső). Mechanika: SkyWatcher HEQ-5 Pro mechanika SynScan vezérléssel, Kamera: ASI 174MM monokróm kamera. Szűrő: Baader vörös színszűrő (Baader Color-Filter Red 610nm Longpass 1 1/4″). Fókusznyújtás: Tele Vue POWERMATE 2.5x – 1.25″. Tóth Krisztián felvételén a holdi észak (nagyjából) felül van.

Manilius, Hyginus, Triesnecker, Rhaeticus, Hipparchus, Albategnius, Parrot kráterek (és még sokan mások) a terminátor közelében. A központi felfödi régió északi pereme. Karácsonyi séta a Holdon – 2017-12-25 18:01:34 CET (17:01:34 UT) – Göd – 5000 frame-ből a legjobb 300. Távcső: 150/1200 Skywatcher Fraunhofer refraktor (akromatikus lencsés távcső). Mechanika: SkyWatcher HEQ-5 Pro mechanika SynScan vezérléssel, Kamera: ASI 174MM monokróm kamera. Szűrő: Baader vörös színszűrő (Baader Color-Filter Red 610nm Longpass 1 1/4″). Fókusznyújtás: Tele Vue POWERMATE 2.5x – 1.25″. Tóth Krisztián felvételén a holdi észak (nagyjából) felül van.

Rosenberg Róbert Adonyból küldött hangulatos felvételeket. A felhők között bujkáló Orion december 24-én este…

2017-12-24_19-48-33_Orion Esti szürkület a Duna holtágánál december 25-én: 2017-12-25_15-51-Hold-Duna mellékág 2017-12-25_15-59-Hold-Duna mellékág

A Massalia kisbolygó és az M1 "találkozása". A felső kép 12. 24. 02:34 UT-kor, az alsó 21:21 UT-kor készült, jól látható az égitest elmozdulása. Canon EOS 1100D, 300 mm-es teleobjektív, f/5,6, ISO 6400, exp.: 26 s ill. 28 s.

A Massalia kisbolygó és az M1 “találkozása”. A felső kép 12. 24. 02:34 UT-kor, az alsó 21:21 UT-kor készült, jól látható az égitest elmozdulása. Canon EOS 1100D, 300 mm-es teleobjektív, f/5,6, ISO 6400, exp.: 26 s ill. 28 s.

A Vendégcsillag-kereső programban tevékenykedő Teichner Szilárd három felfedezését is jóváhagyták a VSX adminisztrátorai, amint arról Fidrich Róbert beszámolt a Mira-listán:

- A Vend24 egy tankönyvbe illő, EW típusú fedési kettős a béta Cep közelében, amelynek két – gravitációtól és a gyors forgás miatti centrifugális erő miatt ellipszoiddá torzult – csillaga a 7 órás keringési periódus során összeérve, folyamatosan fedi egymást eltérő felületen a Föld irányából nézve, mely fényességváltozást okoz. Ennek „lenyomata” látható a Vend24-ről készített fázisgörbén. – A Vend25 egy fényes, nagy amplitúdójú, 11,76-12,56V között 54,5 nap periódussal hullámzó félszabályos változó az alfa Cas közelében. – A Vend26 pedig egy fényes, kis amplitúdójú, gyors félszabályos változócsillag (SRS), szintén az alfa Cas közelében: 10,17-10,39V között 24,2 periódussal hullámozva változtatja a fényességét.
A Vend24 fázisdiagramja.

A Vend24 fázisdiagramja.

Részletek a Vendégcsillag-kereső blogon:
Karácsonykor a Hold kitűnő esti célpont volt, Szabó Szabolcs Zsolt is célba vette égi kísérőnket Szolnokról. A Mare Imbrium területén húzódó terminátor érdekes árnyékvetésére lett figyelmes, amely egy emberi arc profiljára emlékeztette: “Mellékelt képünkön (melyen egy bal oldali kis index is szerepel) jobb felül látható, benne két apróbb kráterrel. A fõ kráter mérete 57×58 km, a belsõ nagyobb 17 km, míg a kisebb kráter 9 km nagyságrendû. A kép közepén egymás alatt két hasonló méretû kráter: az Aristillus (55 km) alatta közel 50 km-re az Autolycus (40km) kráter. Az elõbbinek központi krátercsúcsát még épp nem érte el a fény. Fõleg az Aristillus-kráter környezetében ilyenkor látszik csak jól a hatalmas becsapódás egyik \”mellékterméke\”, a felszínt érõ nagy kompresszió hatására a kráter közvetlen környezetében felboltozódik az anyag, és közel sugárirányban a \”lejtõ\” barázdált és hullámos lesz. Felettük nagyjából 150 km-re a Mons Piton csúcsa sütkérezik a reggeli napfényben. Magassága 2250 m, talapzata kicsivel több mint 20 km nagyságú. A kép alsó felé az Apenninek-hegység uralja, mely az Esõk tengere keleti pereme. Az elõbb említett két krátertõl nyugatra, egy óriási képzõdmény, az Archimedes-kráter keleti falánál éppen most kelt fel a Nap.Ez a becsapódásnyom közel 83 km átmérõjû és fala 2150 m magas. Ezen kráter és az Apenninek-hegység között egy nagyjából egyenlõ szárú háromszög alakú terület:a Palus Putredinis – avagy magyarul, nem egészen népszerû névre hallgató \”Rothadás mocsara\” található. Keleti pereménél az Apenninek-hegység lábánál apró rianás, a Rima Hadley néhol észrevehetõ, apró kis \”folyásnyomáról\”. Közvetlen közelében szállt le az Apollo 15. A sík területre egy hosszú hegy árnyékot vet. Valójában ez a hatalmas Esõk tengerének óriási becsapódásakor keletkezett kráterfal (az Apenninek-hegység) egyik sziklacsúcsa. Annak idején, amikor még nem voltak emberes holdprogramok, az árnyékok hosszával, és a gömbön elfoglalt helyzetébõl próbálták meg meghatározni a holdfelszín egyes alakzatainak magasságát. Kiváló lehetõséget ad erre az alacsonyan érkezõ fény. Kis indexben egy érdekes terület látszik, mely a képen középen jobbra látható. Az Apenninek-hegység keleti falának egyik csúcsa, és annak emberi archoz igen hasonló árnyéka. Érdekes látványosság. Érdemes megjegyezni, hogy néha az árnyékok formájából következtethetünk a formák valódi alakjára. (Egy kiragadott földi példa: Ha egy fát pontosan felülrõl figyelünk meg, nem látszik annak törzse, és alakja, ellenben ha ugyanekkor alacsony szögben éri a fény, láthatóvá válik a lombkorona kör formájától kiinduló törzs, és a lombkorona oldalnézeti formája.)”
A Mare Imbrium vidéke Szabó Szabolcs Zsolt felvételén, amely december 25-én 19:46-kor készült 152/1200-as refraktorral.

A Mare Imbrium vidéke Szabó Szabolcs Zsolt felvételén, amely december 25-én 19:46-kor készült 152/1200-as refraktorral.

Fényes Lóránd a Rozetta-ködöt vette célba Balatonalmádiból, 300/1200-as Newtonnal, H-alfa szűrőn keresztül fotózva. A linken részletes leírást találunk, és a Rozetta-köd “állatkertjét” is szemügyre vehetjük.

Részlet a Rozetta-ködből, Fényes Lóránd felvételén.

Részlet a Rozetta-ködből, Fényes Lóránd felvételén.

Karácsonyi képek Landy-Gyebnár Mónikától

acelgyapotoscsillagok_1224Már néhány éve hagyomány, hogy a férjemmel 24-én este felmegyünk a kedvenc észlelőhelyemre és némi acélgyapot segítségével ünnepelünk. Mivel eddig sose volt száraz idő, nem jelentett problémát a dolog, most is több gondot okozott a sár, mint a szikrák. Szerencsére viszont voltak csillagok az égen is, a programot úgy időzítettük, hogy az Orion már kibukkanjon az erdő fái felett. allatovi_1225reggel 25-én hajnalra ragyogó átlátszóságú ég lett, s mivel már rég nem volt rendes hajnali egem, kihasználtam s kicaplattam az észlelőhelyemre, ahol ekkor még szépen látszott az őszi állatövi fény. Már nem olyan fényes, mint októberben volt, de még mindig jól látható. (Este meg a tavaszi, de azt itthonról a város fényszennye miatt nem látnám…) bezimjanij_kendioxid_1225 December 20-án a kamcsatkai Bezimjannij (Névtelen) vulkán nagy magasságú (16 km, vagyis bőven a sztratoszférába jutó) kitörést produkált, s bár a téli légáramlatok nem túlzottan kedveznek a kitörésből származó kén-dioxid déli irányú terjedésének, valamennyi biztos, hogy ideért belőle, egyértelműen a vulkáni napkelték-napnyugták színvilága és a vele járó sávos mintázat látszott. Az ég alja már másfél órával napkelte előtt igen vörös volt, a vörössége fokozatosan narancsosan izzóvá vált, majd kb. 25 perccel napkelte előtt jól látszottak már a sávok is, ezek azután fokozatosan egyre fehéresebbek lettek. A fotón még az az állapot látszik, amikor a felső részük rózsás, alul viszont sárga. A beérkező normál felhőzet a kép tetején látható (illetve két kisebb sáv a vulkáni sávok közt is, ezek egy picit sötétebb színükkel ütnek el). Mielőtt a napfény elkezdte volna bevilágítani a sztratoszférát, az ég alja teljesen kristálytiszta volt, egészen biztos, hogy csak a vulkáni kén-dioxid csinálhatott ilyet jelen esetben. delieg1225Amikor a Dél Keresztje csak 15 fokkal van a mi déli horizontunk alatt :) Az erdő (illetve a domb, amin nő) kitakart így is elég sokat, de azért így is kilógott picit a Kentaur feje búbja. :) hold-repcsi1224 24-én kora este még épp látszott a Hold a kertből a fák közt, amikor vártam, hogy elég sötét legyen, és megjelent egy repülő, jól beirányozva a hízó sarlót. Sajnos csak a szárnya találta el, de így is szép teljesítmény volt a pilótától. (A járat: Easyjet, Airbus A319-111, U24831 /EZY47TN Nápoly-Krakkó) hold_neptunusz_1224 Szintén 24-én kora este, miután már elég sötét lett az ég, azonnal a Hold-Neptunusz párost kerestem meg, szerencsére a fényes Hydor sárgásvörös pontja jó „iránytű” volt a Neptunuszhoz is. iss_1225 25-én hajnali ISS átvonulás, aminek annyi az érdekessége, hogy igen alacsony volt, alig érte el a horizont feletti 6 fokot, és már világos is volt az ég, de a tiszta levegőnek köszönhetően kiválóan látszott az űrállomás így is. iss_jupiter_szel_122626-án hajnalban a Jupiter mellett ment el az ISS, jó ideje vártam erre az alkalomra, és izgultam, hogy tiszta legyen legalább az az égrész, ez meg is lett, azonban olyan irgalmatlan szél süvített a Kab-hegy tetején (ahova a veszprémi köd elől menekültem), hogy teljesen berezgette a teleobjektívet. Viccnek azért jó, az ISS rezgését arra kell fogni, hogy a friss orosz legénység felcsempészett egy kis vodkát az űrállomásra, s azért vezettek ilyen kacsázva. :) jupiter-mars_122525-én hajnalban az észlelőhelyem fenyőfáinak teteje felett ragyogott a két bolygó (illetve a Jupiter mellett a Zubenelgenubi), egy kis ünnepi hangulat gyanánt Hoya 4-tüskés (csillag) szűrővel ellátott objektíven keresztül örökítettem meg őket. A Mars vörössége a csillagtüskék színén is visszaköszön. A fenyőket a zseblámpámmal derítettem. merkur-skorpio1225A 25-i ragyogóan tiszta hajnali égen a felkelő Merkúrt már a horizonttól jól lehetett látni szabad szemmel (0,2 magnis jelenleg), sajnos az Antares-t (a rózsabokor jobb oldalánál) már csak a fényképezőgép látta. Pár hónap múlva már a Tejúttal együtt lehet gyönyörködni a Skorpióban, gyakorlatilag miatta szeretem a tavaszi tejutas eget (nyáron sajnos a balatoni fények miatt gyakorlatilag lehetetlen rendesen fotózni…). orion1224Az Orion is kapott egy csillagszűrős képet 24-én este, még amíg alacsonyan állt a kedvenc akácfám felett. Szegény fát egy őszi vihar nagyon megtörte, nem tudom, meddig használhatom még „fotómodellnek” az égboltképeimhez… tienkung122525-én hajnali Tienkung-1 fényes átvonulása – a kínai űrállomást eddig csak igen halványan láttam a déli egemen (sosem jön igazán magasra…), így kellemes meglepetés volt a mostani, +1 magnitúdó körüli (picit talán még fényesebb) átvonulás másfél órával napkelte előtt. tienkung122626-án hajnalban szintén a napkelte előtt másfél órával jött ismét a kínai űrállomás, ezúttal picit halványabb volt az előző hajnalinál, és bár a felvételen nem jól látszik, de az útja halványodó részén szabályos felvillanásai voltak (akkor már csak a villanásokat láttam szabad szemmel). Nyilván lehetne agyonkontrasztozni a képet, hogy ez jobban láthatóvá váljon, de az nem az én műfajom. Sajnos ma reggel messze nem volt olyan tiszta az ég, mint 25-én, hiába volt a Kab-hegyről jó rálátásom a horizontra. zoldsugar1225 25-én a napkeltét nem a legjobb helyről néztem, picit kellett volna magasabban lennem, hogy tisztább horizonttal észlelhessek, kompromisszumos volt a helyszín. Azonban így is sikerült jó néhány zöld villanást és 2-3 sugarat is elkapni a kelő napkorong tetején. Bár nem ez vált le legjobban a korongról, színében ez volt a legélénkebb zöld. zoldsugar1226 26-án reggel a Kab-hegyről néztem már a napkeltét, bízva az inverzió (a mélyebb helyeket kitöltő párásság és a belőle adódó nagy hőmérsékletkülönbség – Veszprémben -3 fok volt, a Kab tetején +4 ) hatásában. Szerencsére a várt zöld sugarak ma se maradtak el, bár nem estem tőlük hanyatt, azért nem bánom, hogy fotóztam. :)

Hadházi Csaba felvételeiből

174p_ECHECLUS_20171224_1732UT_hdh.jpg

2017.12.24-én a szép ragyogó égen kaptam tükörvégre a 174P/Echeclus üstököst.A képre rákerült még a PGC 9915 galaxis a kép bal oldalán. A távcső 200/1000 Newton,fényképezőgép Canon EOS 350D,ISO 1600,5X121 sec. expozíciós idő.

uranusz_20171225_1735UT_hdh.jpg A rendkívül nyugodt de füstös párás 2017.12.25-i égen az Uránusz szép arcát mutatta a 200/1000 Newton távcsőben Tele Vue 2,5X Barlow,ASI 120 MC kamera.Feldolgozás Registax 6.0 szoftverrel 420 db a program által kiválasztott képből. 20171226_1350UT_hdh.jpgKarácsony másnapján 2017.12.26 délután a nappali égen a Hold felszínén szépen látható volt a sok kráter.200/1000 Newton,ASI 120 MC kamera,ISO 80.A fotó 425 db képből készült Registax 6.0 szoftveres feldolgozással.

Karácsonyi üstökösök

December 25-én este Szabó Sándor egy 60 cm-es Dobsonnal észlelt, az alábbi leírásokat küldte:

185P/ Petriew
2017 Dec. 25.69 UT: m1=14.0, Dia.=0.3′, DC=4, 60 cm reflector (305x)
16 fok magasan van a délnyugati horizonton és a már erős holdfény is zavar. Mégis látszik a kis folt. Szerencsére egy 13,6 magnitúdós csillag közelében van, így elmozdulása is észrevehető.

174P/ Echeclus
2017 Dec. 25.72 UT: m1=13.3, Dia.=0.6′, DC=3, 60 cm reflector (240x)
A közeli Hold ellenére azonnal látszik mint egy nagy, diffúz folt. A december eleji Holmes-típusú kitörése után folyamatosan nő a kómája. Legutóbb 13-án észleltem akkor még csak 0,4′ volt és sokkal kompaktabb. 406x: Közepén egy majdnem csillagszerű 15,5 magnitúdós mag van, körülötte  nagy, planetáris-ködre emlékeztető kóma.

C/2017 S6 (Catalina)
2017 Dec. 25.78 UT: m1=15.3, Dia.=0.4′, DC=4, 60 cm reflector (407x)
Két 15 magnitúdós csillag mellett halad el ez a gyorsan mozgó üstökös. A 35 fokra lévő Hold zavaró, de nagy nagyítással többször beugrik az üstökös halvány foltja a zenitben. 17:15-17:25 között is megfigyeltem, akkor is látszott elmozdulása, de 18:45-kor visszatértem a biztos látvány miatt. Hmg: 17,2

C/2016 R2 (PanSTARRS)
2017 Dec. 25.80 UT: m1=12.0, Dia.=1.25′, DC=6, 60 cm reflector (187x)
Nagyon könnyen látszó kompakt üstökös, kis nagyítással teljesen kerek.

C/2017 T1 (Heinze)
2017 Dec. 25.90 UT: m1=11.3, Dia.=1.8′, DC=5, 60 cm reflector (187x)
Könnyű, kerek folt. 306x-sal 14 magnitúdós kondenzáció látszik benne. Sajnos az üstökös észlelése során leszállt a köd, pedig épp ekkor nyugszik a Hold is. 5 perc alatt már csak a legfényesebb csillagok maradtak az égen.

AT2017jdm= PNVJ00432946+4117137= Novae M31 2007-10 visszatérő nóva az M31-ben
Két, a távcsőben csillagszerűnek látszó gömbhalmaz között látszik a 16,4 magnitúdó fényességűre becsült nóva. December 24-én fedezték fel, így sikerült maximumban elcsípni. EL-sal beugrik és akkor folyamatosan látszik. A gömbhalmazok 15,2 és 15,3 magnitúdósak.  60T, 519x

Sánta Gábor egyetlen üstököst tudott csak észlelni december 24-én:

C/2017 T1 (Heinze)

2017 Dec. 24.10 UT: m1=11.5, Dia.=1.5-2′, DC=3-4, 20 cm reflektor, 111x.
A hidegfront átvonulásával felerősödött a szél, szétszaggatta a felhőket, rohantak sebesen. Köztük az ég rendkívül tiszta, a nyugvófélben lévő téli tejút szépen látszik, az M44 teljesen szabad szemes. Sajnos északon volt jobb az ég, a zenitben elkezdtek keletkezni, és a déli irányban összeálltak. Szerencsére a Heinze-üstökös vidékén néha kitisztult, így hamar megtaláltam a 11,5 magnitúdóra fényesedett, 1,5-2 ívperc kiterjedésű kométát, amelyben egy centrális sűrűsödés látszott.

Később 150/750-es refraktorral is megnéztem, azzal is látszott, mint ahogy az elmozdulása is.