Égi kalendárium – 2009. december | MCSE

Égi kalendárium – 2009. december

Merkúr: A hónap első felében megfigyelésre kedvezőtlen helyzetben van. 18-án kerül legnagyobb keleti kitérésbe, 20°-ra a Naptól. Ekkora helyzete megfigyelésre kedvezőbbé válik, több mint egy és negyed órával nyugszik a Nap után. Láthatósága csak a hónap legvégén kezd romlani.

Vénusz: A hónap elején még megfigyelhető a reggeli délkeleti égen, de a hónap közepét követően eltűnik a Nap sugaraiban. Hó elején háromnegyed órával kel a Nap előtt, ez a hónap közepére fél óra alá csökken. Fényessége –3,9 magnitúdó, átmérője 10", fázisa 0,98-ról 0,998-re csökken.

Mars: Kezdetben előretartó, majd 21-től hátráló mozgást végez az Oroszlán csillagképben. Este kel, feltűnően látszik az éjszaka nagy részében. Fényessége gyorsan nő, 0,0 magnitúdóról –0,7 magnitúdóra. Átmérője gyors növekedése a kezdeti 9,9"-ről 12,6"-re felszínének egyre jobb láthatóságát biztosítja.

Jupiter: Előretartó mozgást végez a Bak csillagképben. Az esti égbolt feltűnő égitestje, késő este nyugszik. Fényessége –2,1 magnitúdó, átmérője 36".

Szaturnusz: Éjfélkor kel, az éjszaka második felében látható. Folytatja előretartó mozgását a Szűz csillagképben. Fényessége 0,9 magnitúdó, átmérője 17".

Uránusz: Az esti órákban kereshető a Vízöntő csillagképben, éjfél előtt nyugszik. 2-án hátráló mozgása ismét előretartóvá változik.

Neptunusz: Az esti órákban figyelhető meg a Bak csillagképben. Késő este nyugszik.

 

Részleges holdfogyatkozás Szilveszter éjjelén

Mintegy megfricskázva a Csillagászat éve szervezőit, egy alig 8%-os részleges holdfogyatkozással búcsúzik ez a látványos, "eladható" jelenségekben oly’ szegény esztendő. Pedig ez már a hatodik fogyatkozás lesz 2009-ben, további érdekesség pedig, hogy egy olyan hónapban következik be, amikor két telehold is lesz (az előző december 2-án).  A félárnyék 17:15:18 UT-kor érinti a Hold felületét, de jelenlétét nem lehet érzékelni egészen 18:20-ig. Ekkor már érzékelhetővé válik a félárnyék belső része okozta barnás-szürkés homály a Hold bal alsó felén. A teljes árnyék 18:51:38 UT-kor éri el a holdkorongot. Az általa okozott kis harapás bő egy óra alatt végighalad a Hold déli részén, és 19:53:51 UT-kor elhagyja azt. A legnagyobb fázis időpontja 19:22:41 UT. A részleges fázis végeztével a félárnyék még egy fél órán át halad kísérőnk jobb alsó felén.

 

Részleges holdfogyatkozás 2008. augusztus 16-án (Tuboly Vince felvétele)

A részleges fázis 1 óra 2 perc 15 másodpercig tart, a fogyatkozás nagysága 0,082. A holdkorong déli pereme 2,7 ívperc mélyen merül a Föld árnyékába. Kísérőnk magasan áll az Ikrekben, nemrég haladt át az ekliptika legészakibb pontján. A fogyatkozás csekély mértéke miatt sajnos nem látható, milyen szép csillagkörnyezetben tartózkodik a Hold. Az egyetlen szabad szemmel is látható bolygó a keleti látóhatár közelében tartózkodó Mars lesz.

Mars: oppozíció előtt

A vörös bolygó január 30-ai szembenállása előtt már jól megfigyelhető az éjszaka második felében. Sajnos maximális látszó mérete elmarad a korábbi években megszokottól, ám ennek ellensúlyozására viszonylag magasan, az Oroszlán csillagképben figyelhetjük meg. Augusztus 15-e óta a bolygó északi féltekéje néz a Föld felé, és ez így is lesz a láthatóság végéig. A korongot a narancsvörös északi alföldek uralják. Ebben a hónapban fényessége eléri a –0,5 magnitúdót, lassú sajátmozgása az előretartó és hátráló mozgás közötti váltást jelzi. Az év utolsó Merkúr láthatósága is erre a hónapra esik, s akárcsak tavaly decemberben, az idén is az esti égen láthatjuk a legnehezebben megfigyelhető bolygót. Említést érdemel még a Szaturnusz, amely hajnalonta már delelését is eléri, gyűrűje pedig egyre jobban látható, lassan eltakarva halvány holdjait. A bolygókkal kapcsolatos jelenségek
részletesebb adatai a Csillagászati évkönyv 2009-es kötetében találhatók.

Éder Iván felvétele az előző, 2007/2008-as láthatóság idején készült külső bolygószomszédunkról.

Titan-fedések a hajnali égen

Tovább folytatódnak a Titan-fedések, a Szaturnusz
egyre kedvezőbb láthatóságának köszönhetően igen kellemes magasságban, így csak a jó időben kell reménykednünk. Mindkét alkalommal, 1-jén és 17-én hajnalban is a hold kilépését, hosszú fényesedését figyelhetjük meg. Az első eseményre 02:18–02:29 UT között kerül sor, a 17-ei pedig 01:12–01:34 UT között fog lejátszódni. A Titán mindkét esetben a Szaturnusz
északi pólusa felett, PA 320 fokra, a bolygókorong peremétől 8"-re fog látszani. A hold kifényesedése 20–22 percet vesz igénybe, a gyűrűs bolygó horizont feletti magassága 20–21 fok lesz.

A Titán kilépése a Szaturnusz árnyékából december 1-jén hajnalban.

A december 17-ei kilépés hasonló geometriai körülmények között történik.

Az év legaktívabb meteorraja: a Geminidák

Az egyik legszebb és legaktívabb áramlatnak csak azért nincs nagyobb híre, mert maximuma a fagyos decemberi éjszakákra esik. Az átlagos ZHR 120 körül alakul, ami felülmúlja a Perseidák gyakoriságát is. Az aktivitás maximuma december 13/14-én van, de 7-17-e között bármikor láthatunk Geminida meteorokat feltűnni egünkön. A fehéres színű, kemény megjelenésű rajtagok közepes, 35 km/másodperces sebességgel lépnek be a légkörbe. A rajt 1862-ben említették először, ami azonban nem azért van, mert addig nem figyeltek oda annyira a meteorrajokra. Ezt megelőzően egyszerűen még nem léteztek a Geminidák, pontosabban az áramlat nem keresztezte a földpályát. A Jupiter perturbációs hatása miatt fordult be a raj bolygónk útjába, és a nem is oly távoli jövőben meg is szűnik majd ez a szerencsés együttállás. Addig azonban még sok szép Geminida maximumot láthatunk, hiszen felfedezése óta folyamatosan erősödik az aktivitás. Az idén ráadásul ideális körülmények között, újhold előtt három nappal láthatjuk a maximumot. Az IMO előrejelzése szerint december 14-én 5:10 UT-kor, a hajnalodás kezdetén lesz a maximum, így 13/14-e éjszakáján láthatjuk a legtöbb meteort.

Berkó Ernő csodálatos montázs a Geminidák 2007-es jelentkezéséről, amely anno még a világhírű APOD oldalra is felkerült. A felvételen négy éjszaka 186 Geminida meteorja látható.

Két nóva egy éjszaka

Különleges napokat élnek át a változócsillagok szerelmesei, hiszen két fényes nóva is látszik egünkön, ami még manapság is ritkaság, amikor évente már 10-15 új nóvát azonosítanak az amatőrcsillagászok. A Nova Scuti 2009-et (végleges nevén V496 Scuti) Hideo Nisimura fedezte fel november 8-án Canon EOS 5D kamerával és egy 120 mm-es Minolta objektívvel. A 8,5 magnitúdós vendégcsillag könnyen azonosítható helyen, az ε Scutitól fél fokkal északra jelent meg (RA= 18h43m46s, Dec.= –07 fok 36′ 42". Fő érdekessége, hogy az általános viselkedéssel ellentétben, amikor a nóvák egy-két hét alatt eltűnnek a kisebb távcsövek hatóköréből, a V496 Scuti egészen 7 magnitúdóig felfényesedett, és november végéig szinte alig halványodott. A másik nóvát november 25-én fedezték fel egy olyan csillagképben, ahol korábban még sosem figyeltek meg vendégcsillagot. A Nova Eridani 2009-et a szupernóvákat és üstökösöket is felfedező Koicsi Itagaki azonosította 8 magnitúdós fényességnél, de más észlelők archív felvételei alapján tíz nappal korábban 5,6 magnitúdós maximális fényességet ért el. Szinte hihetetlen, hogy a jó holdfázis ellenére senkinek sem szúrt szemet ez a szabad szemmel is még éppen látható új csillag. Koordinátái RA= 04h47m54s, Dec.= –10 fok 10′ 43". Térképet az AAVSO honlapjáról tölthetnek le az érdeklődök. Ne szalasszuk el ezeket az egyszeri lehetőségeket!

Még több esemény, előrejelzés: Meteor csillagászati évkönyv 2009

Észlelések beküldése a Meteor rovataihoz: meteor.mcse.hu

Támogassa tagdíjával a Magyar Csillagászati Egyesületet! http://www.mcse.hu/mcse_belepes_info