Égi kalendárium – 2009. november | MCSE

Égi kalendárium – 2009. november

Merkúr: A hónap folyamán helyzete megfigyelésre nem kedvező, 5-én felső együttállásban van a Nappal. A hónap végén fél órával nyugszik a Nap után, de az ekliptika alacsony hajlásszöge miatt elvész az alkonyi szürkületben.

Vénusz: Fényesen mutatkozik a reggeli délkeleti égen. Láthatósága gyorsan romlik. A hónap elején még egy és háromnegyed, a végén már csak háromnegyed órával kel a Nap előtt. Fényessége -3,9 magnitúdó, átmérője 10", fázisa 0,96-ról 0,98-ra nő.

Mars: Lassuló előretartó mozgást végez a Cancer csillagképben. Késő este kel, az éjszaka nagy részében megfigyelhető, mint feltűnő, vöröses színű égitest. A kezdeti 0,4 magnitúdóról 0,0 magnitúdóra fényesedik, átmérője is gyorsan nő, 7,9"-ről 9,8"-re.

Jupiter: Előretartó mozgást végez a Capricornus csillagképben. Feltűnően látható az esti ég alján. Éjfél előtt nyugszik. Fényessége -2,3 magnitúdó, átmérője 39".

Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Virgo csillagképben. Kora hajnalban kel, a hajnali keleti égen látható. Fényessége 1,0 magnitúdó, átmérője 16".

Uránusz: Az esti órákban kereshető az Aquarius csillagképben. Éjfél körül nyugszik.

Neptunusz: Az esti órákban figyelhető meg a Capricornus csillagképben. Éjfél előtt nyugszik. Mozgása 4-én vált hátrálóból előre tartóra.

Fényesedő Mars, hanyatló Jupiter

A januári szembenállása felé közeledő Mars egyre feltűnőbben ragyog a hajnali égen, növekvő mérete pedig egyre több részlet megpillantását teszi lehetővé. Bár kedvezőtlen szembenállás elé nézünk, kis látszó átmérővel, 200x-os nagyítás mellett már feltétlenül láthatunk részleteket is a bolygón. Kora hajnalban egyre kedvezőbb helyzetbe kerül a Szaturnusz, melynek megfigyelése mindig nagy élmény. Gyűrűrendszerére és korongjára immáron észak felől látunk rá, és így lesz ez a következő 15 évben is. Az esti égen továbbra is feltűnő égitestként ragyog a Jupiter, de most már bőven delelés után látszik, és folyamatosan süllyed a nyugati horizont felé. November 6-án este 8 és 10 óra között két holdjának árnyéka (Ganymedes és Io) is a felszínére vetül. Láthatunk még pár kölcsönös fedést is a holdrendszerben, de ezek már kevéssé lesznek látványosak. A jelenségek részletesebb adatai a Csillagászati évkönyv 2009-es kötetében találhatók.

Titan-fedések a hajnali égen

Ebben a hónapban is folytatódnak a Titan-fedések, de a Szaturnusz egyre kedvezőbb láthatóságának köszönhetően már sokkal jobb megfigyelési körülmények között, mint októberben. Hazánkból egy esemény lesz látható november 15-én hajnalban, ám ez egy árnyékból való kilépés, ami a leglátványosabb jelenségek közé tartozik. A Szaturnusz északi
pólusa felett, a korong peremétől már 5"-re látszó Titan 15 perc alatt
fog előbukkanni a bolygó árnyékából. A jelenség közepe 03:27 UT-kor lesz,
mely előtt legalább 10 perccel, 03:15 UT-kor meg kell kezdeni az észlelést. A bolygó
ekkor 22 fokos, igen kellemes magasságban áll a horizont felett.

Ismét aktívak lehetnek a Leonidák

Az emlékezetes 1998-2002 közötti kitörések után szinte mindenki leírta ezt a meteoráramlatot, mondván, a szülőüstökös 2032-es visszatéréséig nem várható jelentős aktivitás a rajtól. A szkeptikus hangokra rácáfolva azonban a raj évről évre meglepi az észlelőket, az aktivitás csak nem akar a "szokásos" 1-2-es ZHR értékére csökkenni. Tavaly például egy ZHR=115-ös kitöréssel lepte meg az észlelőket. A tapasztalatok és a meteorcsillagászat elméletének fejlődése nyomán az utóbbi években az előrejelzésekkel foglalkozó szakemberek már nem annyira szkeptikusak, mint az ezredforduló környékén. Az újraértelmezett adatok alapján az idei esztendőben ismét jelentős aktivitást produkálhatnak a Leonidák, melyet szerencsés esetben hazánkból is megfigyelhetünk. A tavalyi kitörést az az anyagfelhő okozta, amely az üstökös 1466-os napközelsége idején szabadult ki a magból, és az idén is ez kerül a közelünkbe. A különbség az lesz, hogy szinte ugyan abban az időpontban az 1533-as felhőn is áthaladunk, a két porfelhő együttes hatása pedig akár ZHR= 200-as aktivitást is adhat, ami már igen szép hullás. A kitörés várható időpontja november 17-én 21:45 UT környéke. Ekkor a radiáns csak néhány fokkal van a horizontunk fölött, ami sok meteor elvesztését jelenti, ám olyan látványosságot kínál, amelyre mindenki emlékezni fog, aki látta. A horizont közelében lévő radiáns ugyanis azt jelenti, hogy a meteorok nagyon hosszú utat tesznek meg a légkörben, repülésük 2-4 másodpercig is tarthat, miközben a teljes égboltot keresztül szántják. A 2001-es maximum idején már megfigyeltünk egy ilyen hullást a Mátrából, melyet azóta is emlegetnek azok, akik látták. Az idei évben se hagyjuk ki november 17-e estéjét! A megfigyeléseket érdemes legkésőbb 21:00 UT-kor elkezdeni, hogy semmiről se maradjunk le, és amennyiben az időjárás engedi, próbáljunk meg minél keletebbre menni az országban, hogy magasabban láthassuk a radiánst.

A 2001-es Leonida kitörés meteorjai a téli Tejút és az Orion előtt Suszaku Tago 68 perces felvételén.

Fényesedő üstökös a hajnali égen

A C/2007 Q3 (Siding Spring)-üstököst a földközeli kisbolygókat kutató Siding Spring Survey felvételein vette észre Donna Burton, ám az égitest kisbolygónak mutatkozott, így nem kaphatta meg a felfedező nevét. A távoli üstökös kómáját csak napokkal később mutatta ki az éppen a Siding Spring-i 1 m-es távcsővel dolgozó Kiss László és Sárneczky Krisztián. A szerény megjelenés oka a 7,6 CSE-s naptávolság volt, de az üstökös közeledett felénk. Napközelségét két évvel később, idén októberben érte el 2,252 CSE-s naptávolságban, de sajnos az elmúlt hónapokban a Nap közelsége miatt nem volt megfigyelhető. Novemberben azonban már jól látható lesz a hajnali égen ez a közepes fényességű, 10 magnitúdós üstökös. Biztos megfigyeléséhez a későn fekvés mellett egy legalább 10 cm-es távcsőre is szükség lesz. A Virgo, majd a Coma Berenices csillagképben mozog északkelet felé. A hónap második felében számos fényes galaxissal kerül együttállásba, köztük az M84-86 párossal és csoportjukkal, valamint az M88-cal.

Az üstökös útja a csillagok között november 1-je és december 1-je között.

A Cet galaxisai között

A halvány, de nagy kiterjedésű Cet csillagkép egyértelműen a galaxisok otthona. Az ebben az irányban látszó halmazok sajnos messze nem annyira látványosak, mint tavasszal a Virgo-Coma Berenices térség, de azért itt is találunk pár érdekes példányt. Az NGC 1042 és 1052 párosa egy kisebb galaxishalmaz központi részét alkotja a Cet és az Eridanus határán. Mindkét galaxis 11 magnitúdó fényességű, de megjelenésük nagyon különböző. Az NGC 1052 elliptikus és kondenzált, az NGC 1042 viszont egy lapjáról látszó, alacsony felületi fényességű küllős spirál galaxis. Megfigyelésük 10-15 cm-es távcsövekkel már lehetséges, de a nagyobb fénygyűjtő képesség javít a láthatóságon. A közelben az NGC 1035 érhető még el közepes távcsövekkel, a halmaz többi tagjához viszont 30 cm feletti átmérő kell.

Éder Iván felvétele az NGC 1055-M77 párosáról 2007. október 14-15-én készült Ágasváron. (300/1200-as Newton, Canon EOS 350D, 44×5 perc)

Szintén a Cet területén található az őszi ég legszebb, éléről látszó spirálgalaxisa, a porsávos NGC 1055. A 80 millió fényévre lévő galaxisa a gamma Ceti tőszomszédságában látható. Alig fél fokra van az M77-től, így a két égitest felkeresése nem okozhat gondot. Sajnos az NGC 1055 sem kimondottan fényes, kb. 10,5 magnitúdós lehet. Egy 10 cm-es távcsővel már megpillanthatjuk. A tömzsi, masszív magvidékkel bíró galaxis egy repülő csészealjra hasonlít, melyet a tengelyén végighúzódó erős porsáv tesz jellegzetessé. Nagyobb, jellemzően 25 cm feletti műszerekkel már ezt is megláthatjuk, lefotózni kisebb műszerekkel is lehetséges.

Szabadszemes a Mira Ceti az esti égen!

Az omikron Ceti (Mira, azaz "csodálatos") 420 fényévnyire található csillag, a hosszú periódusú pulzáló vörös óriások legmarkánsabb fényváltozású típusának névadó objektuma. Fényessége jellemzően 3 és 9 magnitúdó között ingadozik (időnként azonban akár 2 magnitúdóig is felfényesedhet), átlagos periódusa
pedig 332 nap. Pulzációja során a csillag periodikusan kitágul és összehúzódik 400 és 500 napátmérő (560 és 700 millió km) között. Novemberben várható maximuma, amikor hetekig szabad szemmel is észlelhető
lesz. Mellékelt térképünkön a csillagok melletti számok a tizedmagnitúdóban kifejezett fényességeket jelzik (pl. a delta Cet 41, azaz 4,1 magnitúdós). Hetente egy-két alkalommal érdemes megbecsülni aktuális fényességét, s így a láthatóság végére megszerkeszthetjük a változásokat mutató fénygörbét.

 

 A Mira Ceti helyzete a Cetus csillagképben. Az α Ceti 2,5, a gamma Ceti 3,6, az M77 mellett látható δ Ceti pedig 4,1 magnitúdós.

 

Még több esemény, előrejelzés: Meteor csillagászati évkönyv 2009

Észlelések beküldése a Meteor rovataihoz: meteor.mcse.hu

Támogassa tagdíjával a Magyar Csillagászati Egyesületet! http://www.mcse.hu/mcse_belepes_info