Égi kalendárium – 2010. április | MCSE

Égi kalendárium – 2010. április

Merkúr: A hónap első felében este látható a nyugati ég alján, megfigyelésre igen kedvező helyzetben. 8-án van legnagyobb keleti kitérésben, 19,3°-ra a Naptól. Ekkor egy és háromnegyed órával nyugszik a Nap után. A hónap közepétől gyors halványodásnak indul, 20-át követően láthatósága is gyorsan romlik. 28-án már alsó együttállásban van a Nappal.


Vénusz:
Magasan látszik a nyugati látóhatár felett, az esti égbolt feltűnő égitestje. A hónap elején egy és háromnegyed órával nyugszik a Nap után, ez az érték a hónap végére már két és fél óra. Fényessége -3,9 magnitúdó, fázisa 0,95-ról 0,89-ra csökken, átmérője 10,5”-ről 11,4”-re nő.

Mars: Előretartó mozgást végez a Rák csillagképben. Az éjszaka nagy részében megfigyelhető, kora hajnalban nyugszik. Egyre halványabban látszik a déli-délnyugati égen. Fényessége 0,2 magnitúdóról 0,7 magnitúdóra, átmérője 9,2”-ről 7,3”-re csökken.

Jupiter: Előretartó mozgást végez a Vízöntő csillagképben. Egy órával kel a Nap előtt, alacsonyan látható a délkeleti égen. Fényessége -2,1 magnitúdó, átmérője 34”.

Szaturnusz: Az éjszaka nagy részében látható, napkelte előtt nyugszik. Hátráló mozgást végez a Szűz csillagképben. Fényessége 0,6 magnitúdó, átmérője 19”.

Uránusz: A hónap legvégén már kereshető a hajnali keleti ég legalján, a Halak csillagképben. Ekkor egy órával kel a Nap előtt.

Neptunusz: Hajnalban kel. A szürkületben kereshető a Vízöntő csillagképben, a keleti látóhatár közelében.

A belső bolygók hónapja

A hónap nagy eseménye a Merkúr legkedvezőbb esti láthatósága lesz, melyhez több együttállás is kapcsolódik, elsősorban a szintén az esti égen megfigyelhető Vénusz révén. Már a Merkúr megpillantása is komoly eredmény, hiszen 28 foknál soha nem távolodik el jobban központi csillagunktól. Egy-egy láthatóság alatt csak rövid időszak áll rendelkezésre az érdemi megfigyelésre, ráadásul ez alatt is jelentősen változik a Merkúr látszó mérete és fázisa. Április első felében az esti égen figyelhető meg keleti kitérésben, melynek legnagyobb értéke 8-án 19,3 fok. Az 50%-os fázist, vagyis a dichotómiát április 6-án éri el. Ennek figyelemmel kísérése érdekes feladat, hiszen a bolygó legkevésbé sincs „tekintettel” az előrejelzésekre, néhány nap eltérés könnyen előfordulhat. Értékét több tényező is befolyásolhatja, például a megfigyelés során alkalmazott színszűrők. A fázis becsléséhez már kis átmérőjű távcső is elegendő. A Merkúr megkeresését nagyban segíti közelében fényesen ragyogó Vénusz, amelytől április 4-én 3 fokos távolság fogja elválasztani. Április 15-én a növekvő Hold sarlója is csatlakozik a két belső bolygóhoz, ráadásul az 1,8%-os fázisú holdsarló még a Fiastyúkot (M45) is megközelíti. A látványos együttállás remek fotótémát kínál az asztrotáj-fotográfusoknak.

 A Vénusz, a holdsarló és a Jupiter látványos együttállása 2009. december 29-én. (Mizser Attila felvétele)

A belső bolygók mellett még elérhető az egyre kedvezőtlenebb helyzetben látszó, és egyre kisebb átmérőjű Mars, amely április 14-19. között ismét áthalad az M44 jelű nyílthalmazon. Kiváló helyzetben látható viszont a Naprendszer legszebb bolygója, a gyűrűs Szaturnusz, amely a Szűz csillagkép nyugati felében szinte egész éjszaka látható.

A Hold elfedi a Collinder 89 nyílthalmazt április 19-én

Az év egyik leglátványosabb okkultációja lehet ez az esemény. A Gemini nyugati felében, az M35-től 2,5 fokra keletre található, szétszórt Collinder 89 halmaz ugyan nem nyújt olyan lenyűgöző látványt, mint a Fiastyúk, de az alig 28 százalékos fázisú Hold mellett, az árnyékos peremen majd’ két tucat 6-10 magnitúdós csillag eltűnését követhetjük nyomon. A leglátványosabbnak a 8, 9, 10, 11 Gem fedése ígérkezik, kiváló témát szolgáltatva asztrofotósainknak. A 8 Gem 0,1”-es kettőscsillag, a 9 Gem alfa Cyg típusú, a 11 Gem β Cephei típusú változó. A halmaz középpontja a 10-11 Gem környékén található, ahol a fényesebb tagok Y alakot rajzolnak ki. A jelenség nagyon kényelmes időpontban, a sötétség beálltakor veszi kezdetét 19.03 UT-kor a 8 és 9 Geminorummal, amikor kísérőnk 36-41 fokos magasságban tartózkodik. Szűk egy órával később kezdődik a halmaz fedése, még mindig kellemes, 30 fokos magasságban. A legfényesebb tagok kilépését is láthatjuk a megvilágított oldalon. 21:35 UT körül a 7,6 magnitúdós HD 43966 elhagyja a Hold peremét, ezzel a halmazfedés véget ér. Kísérőnk azonban még ekkor is 10-12 fok magasan fog tartózkodni.

A Collinder 89 a Palomar Sky Survey felvételén. A kép mérte 45′x45′. 

Az Április Lyridák meteorraj maximuma 22-én hajnalban

A legrégebben ismert meteorraj az áprilisban megfigyelhető Lyridák
áramlata, melyről 2600 éves feljegyzéseink is vannak. Erősen váltakozó
aktivitása miatt azonban „hivatalosan" csak 1835-ben fedezte fel
Dominique Arago, francia csillagász. Szervezett megfigyelési kampányok
során erősítették meg létezését, majd ezt követően találták meg korábbi
kitöréseit a régi feljegyzésekben. Később az 1861-ben napközelben járt
C/1861 G1 (Thatcher)-üstököst azonosították a meteorraj forrásaként. Mivel az
üstökös keringési ideje 415 év, pályahajlása pedig 80 fok, pályája csak
lassan változik, ezért lehet régóta észlelni a belőle származó
meteorokat. A ZHR átlagos nagysága (az egy személy által ideális esetben egy óra alatt látható meteorok száma) általában 18 körüli, ami nem túl
magas, ám időnként 90 feletti kitörések is előfordultak, melyek viszont
már igen látványosnak mondhatók. Az utolsó sajnos 1982-ben volt. Az idei maximum április 22-én napközben esedékes, ám ennek időpontjában több óra bizonytalanság van, így a
22-i hajnalt mindenképpen érdemes az ég alatt tölteni. Mivel a maximumok
időnkénti elhúzódnak, a környező hajnalok is érdekesek lehetnek. 
Bár a radiáns már sötétedéskor is a horizont fölött van, igazán magasra
csak éjfél után emelkedik, amikor az első negyed után lévő Hold már lenyugszik. A vizuális megfigyeléseket kérjük az IMO módszere alapján végezni, melyről a csillagvaros.hu meteoros fórumában találunk részletes leírást.

Az Áprilisi Lyridák radiánsának vándorlása április 15-e és 25-e
között. (IMO)

Kistávcsöves üstökösök áprilisban

Reményeink szerint ebben a hónapban három olyan üstökös is látható lesz egünkön, melyek akár 5-10 cm-es távcsövekkel is megfigyelhetők, természetesen csak fényszennyezéstől és holdfénytől mentes, tiszta égbolton. A C/2009 K5 (McNaught) a Vulpeculából a Cygnust átszelve egészen a Cepheusig jut, miközben 18-án eléri földközelségét (Δ=1,264 CsE), majd 30-án napközelpontján (q=1,422 CsE) is áthalad. Fényessége is eléri maximumát, valahol 9 magnitúdó környékén. Az üstökös a hónap első hajnalán a nagy kiterjedésű, laza Stock 1 jelű nyílthalmaz pereménél lesz látható, 3-án hajnalban 5 ívpercre halad el az NGC 6813 jelű diffúz ködtől, 11-én éjszaka „áthalad” egy 5,5 magnitúdós csillagon (SAO 49011), 25-én hajnalban pedig a híres NGC 6939 és 6946 jelű nyílthalmaz-galaxis páros között láthatjuk. A hónap utolsó estéjén 20 ívperccel északnyugatra lesz látható az Irisz-ködnek is nevezett NGC 7023-tól.

Az Iota Virginis közelében hátráló mozgást végző 81P/Wild 2-üstökös 5-én éri el földközelpontját (Δ=0,673 CsE), ám növekvő naptávolsága miatt fényessége lassú hanyatlásnak indul, várhatóan 9,5 és 10 magnitúdó között. A hónap első éjszakáján 18 ívperccel nyugatra lesz látható a 4,1 magnitúdós Iota Virginistől, 16-án hajnalban pedig 8 ívpercre megközelíti a 11,5 magnitúdós NGC 5493 jelű galaxist.

Sokkal bizonytalanabb a 10P/Tempel 2-üstökös fényessége. A korábbi visszatérések alkalmával az észlelők szinte mindig azt
tapasztalták, hogy az üstökös a napközelség előtti hónapokban az
átlagosnál sokkal gyorsabban fényesedik, ám az abszolút fényesség két
egymást követő visszatérés alkalmával is jelentősen, 0,5-1 magnitúdóval
különbözhet. A gyors, előretartó mozgást végző üstökös a Sagittarius csillagképből a Capricornuson keresztül egészen az Aquariusig jut, miközben fényessége várhatóan 12 és 10,5 magnitúdó között növekszik.

Mélyég, kettős és változócsillag ajánlat

Mélyég rovatunk erre a hónapra a Virgoban látható NGC 4526 jelű galaxist és környezetét ajánlja megfigyelésre. Az NGC 4526 egy hatalmas elliptikus galaxis, az M49 árnyékéban bújik meg. Fényessége 10 magnitúdó, amely 5-6 ívperces felületen oszlik szét, akárcsak közeli társáé, az NGC 4535-é. Megjelenésük azonban teljesen eltérő. Az NGC 4526 lentikuláris rendszer (S0 típusú), melynek magját sötét porgyűrű veszi körül. Ezt a Hubble Űrteleszkóp fedezte fel, amikor a galaxisban felvillant 1994D jelű szupernóvát észlelte. A két 7 magnitúdós előtércsillag között elhelyezkedő galaxis 20 cm-es műszerben igen látványos, kissé foltos halóval bíró, fényes magvú égitest. Az NGC 4535-re majdnem lapjáról látunk rá, a küllős rendszer belső karjai igen kontrasztosak, és sötét égboltról már 15 cm-es távcsővel megpillanthatók. A fentieken túl az alábbi térképen a környék többi galaxisát is azonosíthatjuk 13 magnitúdóig.

 

A Kettőscsillag rovat e havi ajánlata a Castor, a Gemini csillagkép nevezete alfája. Hasonló fényességű, fehér csillagait szinte minden távcső képes felbontani. Az A és B tag fényessége 1 magnitúdó, szeparácójuk 4,4 ívmásodperc. Sokak számára nem ismert, hogy a csillagok egyben spektroszkópiai kettősök, mint a két ragyogó tag körül kering egy vizuálisan felbonthatatlan M színképtípusú csillag. A rendszernek további két tagja ismert, a halvány C csillag a főkomponenstől 72 ívmásodpercre látszó fedési kettős, melynek keringési ideje 1 nap körüli. Parallaxisa és sajátmozgása szerint ez is a Castor rendszeréhez tartozik, vagyis egy hat csillagból álló rendszerrel van dolgunk.

Változócsillagok rovatunknál a hónap változója az R Leonis, az Oroszlán csillagkép elsőként felfedezett változója.A mira típusú változócsoportjának egyik legfényesebb, illetve alig negyedikként felfedezett képviselője. Amikor J.A. Koch Danzigban 1782-ben észrevette fényességváltozásait csak a Mira Ceti, a Khi Cygni és az R Hydrae volt ismert a mirák közül.Azonosítását nagyban megkönnyíti, hogy a Regulustól nem messze, az 5,6 magnitúdós 18 Leo közvetlen szomszédságában található. Két 9-10 magnitúdós csillagocskával jellegzetes háromszöget alkot, ezért pontos azonosítása még halvány állapotban is könnyű. Az átlagosan 310 naponta 5 és 11 magnitúdó között változó csillag februárban került minimumba, így a tavasszal kisebb távcsövekkel is követhetjük egyenletes fényesedését. Ajánlott észlelési gyakoriság heti egy alkalom, észlelőtérképet pedig az AAVSO térképkészítő oldalán gyárthatunk magunknak, tetszés szerint.

 

Még több esemény, előrejelzés: Meteor csillagászati évkönyv 2010

Észlelések beküldése a Meteor rovataihoz: meteor.mcse.hu

Támogassa tagdíjával a Magyar Csillagászati Egyesületet! http://www.mcse.hu/mcse_belepes_info