Égi kalendárium – 2010. január | MCSE

Égi kalendárium – 2010. január

Merkúr: Január 4-én alsó együttállásban van a Nappal. A hónap közepétől kereshető napkelte előtt a hajnali ég alján a délkeleti horizont közelében. 27-én van legnagyobb nyugati kitérésben, 24,8 fokra a Naptól. Ekkor egy és negyed órával kel a Nap előtt.

Vénusz: Ebben a hónapban nem figyelhető meg. 11-én felső együttállásban van a Nappal. Fényessége –3,9 magnitúdó, átmérője 9,8”, fázisa 0,999-ről 1,0-re nő, majd 0,997-re csökken.

Mars: Hátráló mozgást végez az Oroszlán, majd a Rák csillagképben. Egész éjszaka megfigyelhető, feltűnően látszik magasan az égen. 29-én szembenállásban van a Nappal. Fényessége –0,8 magnitúdóról –1,3 magnitúdóra, átmérője 12,7”-ről 14,1”-re nő.

Jupiter: Előretartó mozgást végez a Bak, majd a Vízöntő csillagképben. Feltűnően látszik az esti délkeleti égen, késő este nyugszik. Fényessége –2,1 magnitúdó, átmérője 34”. Nevezetes évforduló lesz január 7-én: négyszáz évvel ezelőtt ezen a napon fedezte fel Galilei a Jupiter holdjait. Ezen az estén (és minden lehetséges alkalommal) vessünk mi is egy távcsöves pillantást az óriásbolygóra és holdrendszerére!

Szaturnusz: Kezdetben előretartó, 14-e után hátráló mozgást végez a Szűz csillagképben. Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében látható. Fényessége 0,9 magnitúdó, átmérője 18”.

Uránusz: Az esti órákban figyelhető meg a Vízöntő, majd 15-től a Halak csillagképben. Késő este nyugszik.

Neptunusz: A hónap első felében még kereshető az esti szürkületben, a Bak csillagképben.

Földközelben a Mars, jön a Szaturnusz

A Mars január 27-én kerül földközelbe, ekkor mintegy 90 millió kilométerre lesz bolygónktól. Bár ez a lehető legkedvezőtlenebb oppozíció, mégis érdemes távcsővel nyomon követni. A bolygó látszó átmérője ekkor is csak 14,1" lesz, de szerencsére magasan a horizont fölött delel. Ez nagyon fontos, mert az apró korongon lényegesen könnyebben figyelhetjük meg a felszín alakzatait. Korongján legfeltűnőbb a pólussapka, amely már kisebb távcsövekben is viszonylag könnyen megfigyelhető. Mostani láthatósága során az északi pólusvidékre láthatunk rá. Oppozíciója után látszó mérete csökkenni kezd, egy hónap múltán már csak 12,3" lesz. Fényessége január végén –1,3 magnitúdó, így az égbolton feltűnően ragyogó égitestet bárki könnyen megtalálhatja. Narancsos színe alapján azonosítása egyszerű. Távcsöves megfigyelése bátran ajánlható, a vizuális és digitális észlelőknek egyaránt.

 

Az egyre nagyobb látszó átmérőjű Mars az újév első hajnalán Damian Peach felvételein.

Nem messze a Marstól, az Oroszlán "másik" oldalán fényeskedik a Szaturnusz, melynek egyre jobb láthatósága megmenti a távcsöves bemutatókat, akik a Jupiter esti eltűnése miatt látványos bolygó nélkül maradnak. (Lássuk be, a Mars a legtöbb érdeklődő számára csalódást okoz, ami az idei kis mérete miatt fokozottan igaz lesz). A gyűrű dőlésszöge még messze van az ideálistól, de a friss felvételeken az anzákban már látszik a Cassini-rés. A bolygókkal
kapcsolatos jelenségek
részletesebb adatai a Csillagászati évkönyv 2010-es kötetében találhatók.

Reggeli napfogyatkozás január 15-én

A szerény mértékű szilveszteri holdfogyatkozás párjaként egy hasonlóan szerény mértékű napfogyatkozás vár ránk január 15-én reggel. A gyűrűs napfogyatkozás tőlünk részleges fogyatkozásként látható, de csak az esemény legvégső negyed óráját figyelhetjük meg. Napkeltekor a Hold korongja ugyanis éppen levonulóban van a napkorongról, így szerencsés időjárás esetén a legalsó részén enyhén csorbult Nap felkelésében lehet részünk. Az antiumbra Afrika szívéből indul, Csád és a Közép-Afrikai Köztársaság területéről. Átszeli az Indiai-óceán északi felét, érinti India délkeleti partjait, Sri Lanka északi részét, majd átvág Burmán és Kína délkeleti régióin. Részleges napfogyatkozást látni Afrika legnagyobb részén − a nyugati részt leszámítva −, a Közel-Keleten, Ázsia középső, keleti és déli területein.

A félárnyék először 4:05:26-kor érinti a földfelszínt. Az antiumbra 5:13:54-kor kezdi meg útját Afrikában. A fogyatkozás maximumára 7:06:31-kor kerül sor 66,4 fokos napállás mellett. Itt a gyűrűs fázis rendkívül hosszú, 11 perc 7,8 másodpercig tart. Az antiumbra 333,2 km széles, és kb. 350 km-re nyugatra van a Maldív-szigetektől. A fogyatkozás nagysága 0,919. Az antiumbra 8:59:01-kor válik el a Föld felszínéről, Pekingtől délkeletre a tengerpart sávjában. A félárnyék 10:07:33-kor hagyja el bolygónkat. A Nap Budapestről nézve 7:27-kor kel, ekkor a Hold egy 8%-os részt harap ki az alsó pereméből. Ha megfelelően tiszta lesz az idő és jó délkeleti horizontunk van, negyed órán keresztül figyelhetjük, ahogy a csorbulás egyre kisebb lesz, és napunk visszanyeri kerekded alakját.

A Nap-Hold páros a Nyilas csillagkép keleti felében tartózkodik. A Hold 1,77 nap múlva lesz földtávolban, így látszó mérete jóval kisebb az átlagosnál: 29,48 ívperc. A Föld alig 13 napja volt napközelben, a Nap jóval nagyobbnak látszik az átlagosnál, látszó átmérője 32,52 ívperc. A kettő különbsége 3,04 ívperc – ez magyarázza a kivételesen hosszú gyűrűs fázist. Az elkövetkező ezer évben nem lesz ilyen hosszú gyűrűs napfogyatkozás!

Kereszty Zsolt felvétele a 2003. május 31-ei fogyatkozós napkeltéről.

Holdfényes Quadrantidák

A Quadrantidák meteorraj maximuma január 3-án este 7-8 óra körül lesz, de egyes források a délutáni órákra egy nagyon erős kitörés is jósolnak. Ennek bizonytalansága több óra, így szerencsés esetben sötétedés idején tőlünk is látható lehet. A radiáns cirkumpoláris, vagyis egész éjszaka látható, de pont az esti időszakban van a legalacsonyabban. Ez azt jelenti, hogy a meteorok jelentős része elvész, szép hullásban csak egy nagy, ZHR > 250-es kitörés esetén lehet részük. A maximum élesen jelentkezik, bár az elmúlt évben szokatlanul hosszú volt az aktivitás. A 100 körüli ZHR 12 óra hosszat tartott. Sajnos a Hold este 8 körül kel, ami tovább tizedeli a látott meteorok számát. Hajnalra hiába emelkedik magasra a radiáns, a holdfény nem engedi az élvezhető vizuális észlelést. Ennek ellenére az esti órákban érdemes kimenni az ég alá, hátha látunk pár szép, hosszú meteort érkezni az északi horizont felől.

Jeremie Vaubaillon kompozit felvétele egy repülőgép fedélzetéről készült a Quadrantidák 2008-as jelentkezéséről.

A Pallas kisbolygó az M5 előtt

Az 580 km legnagyobb átmérőjű, ellipszoid alakú (2) Pallas a másodikként felfedezett, ám abszolút fényességben csak a harmadik kisbolygó. Fényessége általában 9 magnitúdós körül alakul, ezért kisebb műszerekkel is jól észlelhető. Január végén még a hajnali égbolton, a Virgo, majd a Serpens csillagképben látható, s eközben a hónap végén megközelíti az M5 jelű gömbhalmazt. Már 29-én is 12’-re délnyugat felé észlelhetjük a kisbolygót a halmaztól, igazán izgalmas látványban másnap részesülhetünk. A Pallas alig 5’-re lesz a centrumtól ÉK-i irányban, az égitestpárost 10 fok magasságban figyelhetjük meg. Az idő előrehaladtával szögtávolságuk nőni fog. Az együttállás tőlünk keletebbre még izgalmasabb, mivel az aszteroida néhány órával korábban éppen telibe találja az akkor tőlünk még a horizont alatt lévő gömbhalmazt.

Még több esemény, előrejelzés: Meteor csillagászati évkönyv 2010

Észlelések beküldése a Meteor rovataihoz: meteor.mcse.hu

Támogassa tagdíjával a Magyar Csillagászati Egyesületet! http://www.mcse.hu/mcse_belepes_info