Égi kalendárium – 2010. november | MCSE

Égi kalendárium – 2010. november

Bolygók

Merkúr: A hónap közepétől a napnyugtát követően kereshető a nyugati égen. A hónap végén már egy órával nyugszik a Nap után, de helyzete megfigyelésre kedvezőtlen.

Vénusz: Immár fényesen látszik a hajnali délkeleti égen. Láthatósága gyorsan javul. 5-én háromnegyed órával kel a Nap előtt, ez az érték a hónap végén már három és fél óra! Fényessége -4,0 magnitúdóról -4,7 magnitúdóra nő, átmérője 61,3"-ről 43,1"-re csökken, fázisa 0,07-ról 0,23-ra nő. Nagy fényessége miatt a nappali égen is megkereshető!

Mars: Előretartó mozgást végez a Skorpió, majd a Kígyótartó csillagképben. Napnyugta után még kereshető, de láthatósága nagyon leromlik. Háromnegyed órával nyugszik a Nap után. Fényessége enyhén nő, a kezdeti 1,4 magnitúdóról 1,3 magnitúdóra változik, átmérője 4,0" körül stagnál.

Jupiter: Hátráló, majd 19-től előretartó mozgást végez a Vízöntő csillagképben. Feltűnően látható az éjszakai délnyugati égen. Éjfél után nyugszik. Fényessége -2,7 magnitúdó, átmérője 45".

Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Kora hajnalban kel, a hajnali keleti égen látható. Fényessége 0,8 magnitúdó, átmérője 16".

Uránusz: Az éjszaka első felében kereshető a Halak csillagképben. Éjfél után nyugszik.

Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg a Bak csillagképben. Éjfél előtt nyugszik. Mozgása 7-én vált hátrálóból előretartóra.

A Jupiter és a többiek

A bolygók szerelmeseinek továbbra is meg kell elégedniük a Jupiter és az aprócska Uránusz és Neptunusz korongjaival, bár a hajnali égen valami mozgolódás kezdődött… Naprendszerünk óriása most már sötétedés után is megfelelő magasságban látható ahhoz, hogy tanulmányozhassuk légköri jelenségeit és megfigyeljük holdjainak jelenségeit, be- illetve kilépéseiket a bolygó korongja elé és mögé. Továbbra is el kell szenvednünk a Déli Egyenlítői Sáv hiányát, ami viszont nagyban segíti a Nagy Vörös Folt észrevételét. Az utóbbi hónapok eseményei azt is megmutatták, hogy érdemes video- vagy webkamerával észlelni a bolygót, pontosabban érdemes átnézni az elkészült sorozatfelvételek, hátha látszik rajta valahol egy becsapódó kisbolygó 1-2 másodperces felvillanása.

Maróti Tamás október 9-ei felvétele a Jupiter előtt látszó Europa holdról, és a bolygóra vetülő árnyékáról.

Akik hajnalig fenn tudnak maradni, esetleg korán kelők, két fényes bolygót is láthatnak  a hajnali égen. A Nap és a Föld között  október 29-én elhaladó Vénusz láthatósága rohamosan javul a hónap folyamán, fázisa szinte napról napra növekszik, miközben mérete gyorsan csökken. Maximális fényessége eléri a -4,7 magnitúdót, így nappali égen is érdemes keresni, akár szabad szemmel is! Újra látható a hajnali égen a Naprendszer legszebb bolygója, a Szaturnusz is, melynek gyűrűjére egyre nagyobb szögben látunk rá, ami a távcsöves bemutatások szempontjából mindenképpen örvendetes tény.

Nyílthalmazok között a 103P/Hartley 2-üstökös

Az elmúlt hetekben rengeteg szép felvételt kaptunk a Föld közelében elhaladó üstökösről. Az égitestet
Malcolm Hartley fedezte fel 1986. március 15-én. Az ekkor 9 hónapja távolodó vándor fényessége mindössze 17-18 magnitúdó volt, s bár hamarosan kiderült, hogy jelentősebben megközelíti a Napot, látványosságára csak 1991-ben derült fény, amikor 8 magnitúdóig fényesedett, majd 1998-ban megismételte ezt. Az idén ismét visszatért, és október 20-án 0,121 CSE-re megközelítette bolygónkat, ami évszázados földközelségnek számít. Bár már távolodik tőlünk és a Naptól is, még korántsem kell lemondanunk az kométáról! A korábbi megfigyelések szerint fényessége stagnálni szokott  a napközelség után, ráadásul a bolygónktól távolodó égitest látszó mérete csökken, ami még jól is jöhet a vizuális észlelőknek. Fényessége nem akkora területen oszlik szét, vagyis nem annyira diffúz az égitest, így valamivel alacsonyabb fényessége ellenére könnyebben megfigyelhető lesz. A 6,47 éves keringési idejű üstökös megfigyelése azért is
kiemelten fontos, mert november 4-én az EPOXI program
keretében a Deep Impact szonda 700 km-re megközelíti  az üstökös 1,2×1,6 km-esre becsült magját.

Kovács Attila október 8-ai mozaikfelvétele a Perseus-ikerhalmaz mellett elhaladó üstökösről  (200/2000 T + Canon EOS 450D, 2×5 perc).

A Tejúttal párhuzamosan, dél felé mozgó üstökös sebessége drámai módon csökken a hónap során,miközben a Geminiből a Canis Minor és a Monoceros érintésével egészen a Puppis csillagképig jut. November 23-án hajnalban áthalad a Melotte 23 jelű nyílthalmazon, de az igazi látványosság csak 26-a után következik, amikor a jelentősen lelassult (a hó eleji 5,5 ívperc/perces sajátmozgása 1,1 ívperc/percre csökken) üstökös megközelíti az M46-M47 nyílthalmaz párost, majd 28-án át is halad közöttük. Mivel a közelben található az NGC 2423 jelű halmaz is, másfél fokos látómezővel már gyönyörű képeket készíthetünk erről a nem mindennapi együttállásról.

Egy ősi áramlat: a Tauridák meteorraj

November elején gyakran tűnnek fel egünkön igen lassú, sárgás színű tűzgömbök, melyet az angolszász kultúrkörben Halloween Fireballs-ként emlegetnek. Ezek a Tauridák meteorrajhoz tartozó hullócsillagok, melyek nem jelentkeznek nagy számban, ám annál látványosabbak. Valójában egy nagyon régi, 20-30 ezer éves meteorrajról van szó, amely egy hatalmas üstökös szétszakadása, majd további darabolódása után keletkezett. Ma már csak egyetlen aktív darabját ismerjük, a 2P/Encke-üstököst, de vagy fél tucat kisbolygó is biztosan az áramlat része. Sajnos jelen évszázadokban nem találkozunk a raj legsűrűbb részével, pedig a számítások szerint a Tauridák áramlat a legnagyobb tömeget magában foglaló meteorraj a belső Naprendszerben. November elején a Nap felé közeledő, a földpályát kívülről befelé keresztező részével találkozunk, de Naptól távolodó ágán is átmegyünk június végén, július elején. A nappali Béta Tauridák az év egyik leggazdagabb meteorraja, de sajnos tagjai a nappali égen tűnnek fel.

Mivel a Tauridák öreg meteorraj, a bolygók perturbációi már nagyon szétszórták, így két hónapba telik, mire áthaladunk rajta: szeptember 25. és november 25. között láthatunk Tauridákat. A radiáns is komplex, két fő és több alradiánsra bontható, és egy legalább 10×20 fokos területről érkeznek a meteorok. A déli radiáns november 5-én, az északi 12-én adja a legtöbb meteort, óránként 5-10 darabot. A két maximum valamikor 8-a környékén adja ki a legnagyobb aktivitást, óránként 10-20 meteort. Ez nem valami nagy, de az öreg áramlatok fontos tulajdonsága, hogy a nagyobb méretű porszemcsék nagy arányban fordulnak elő bennük, így számos fényes meteort, tűzgömböt láthatunk november első felébe. Az idén a holdfázis is jó lesz, így a hónap másidik hétvégéjén érdemes kisebb észlelőakciókat is szervezni a raj megfigyelésére.

Ajánlat hold-, mélyég- és változóészlelők számára

E hónapban egy nagyon érdekes és szokatlan krátert ajánl figyelmünkbe a Hold-megfigyelési Szakcsoport. A 84 km átmérőjű Mersenius egy idős romkráter a Mare Humorum nyugati szélén. Ami különlegessé teszi, az domború alja, ami még kisebb távcsövekben is feltűnő. Nagyobb műszerekkel megfigyelhetjük a kráterbelső apró másodlagos krátereit, valamint a közelben húzódó Mersenius-rianást is. Ha az időjárás megengedi, akkor november 18-án kiváló alkalom nyílik a kráter és a rianás megfigyelésére.

A Mersenius-kráter és tágabb környezete (Whitepeak Observatory)

A mélyég rovat novemberre talán nem a leglátványosabb, de minden bizonnyal az egyik legérdekesebb objektumot, az NGC 7129-et és környezetét ajánlja az észlelők figyelmébe. A Cepheus csillagképben található égitest néhány 9-10 magnitúdós és több sokkal halványabb csillag halmaza, amely igen fényes ködösségbe ágyazódik.  A köd az IC katalógusban is szerepel 5132-33-34-es sorszámmal. Az objektum egy 3300 fényév távolságban lévő csillagkeletkezési régió, ahol az új csillagok sugárzása megvilágítja a visszamaradt gázt és port, reflexiós ködöt hozva létre. Némi hidrogén-emisszió is érzékelhető, de a reflexió dominál, holott a csillagkeletkezési területek rendszerint HII régiók. A ködben több mint 130 protocsillagot és több Herbig-Haro-objektumot észleletek, a Spitzer-űrtávcső infravörös felvételein pedig megdöbbentően hasonlít az Orion-ködre. Keressük fel távcsövünkkel a kompakt csomóként már 10 cm-es távcsövekkel is elérhető égitestet! A reflexiós köd a halmaz belsejében nagyon fényes, nagyobb távcsövekkel még félhold mellett is észrevehető. Sötét égbolton felismerhetjük a köd szabálytalan alakját, és a környező csillagok körül is párásságot figyelhetünk meg. A közelben található NGC 7142 jelű, 9 magnitúdós nyílthalmazra is vessünk egy pillantást.

 

Az NGC 7129 (balra) és 7142 (jobbra) Tony Hallas felvételén, amely 2007. szeptember 13-án a nap képe lett az APOD-on

A változóészlelők az RX Andromedae-t, az egyik legizgalmasabb fényváltozású törpenóvát ajánlják figyelmünkbe. Az A. Stanley Williams által 1905-ben felfedezett csillag a törpenóvák UGZ alosztályába tartozik, jellemzően 14,0 és 11,0 magnitúdó között változik, 2-3 hetes időskálán, azonban ezek az értékek 15,5 és 10,5 magnitúdó közé is eshetnek. Időnként fényállandósulást is mutat, amikor a maximum és minimum fényesség között "beragad" a csillag. Az RX And esetében ez 11,8 magnitúdó tájékán történik. Mivel a fényállandósulásokon kívül rapszodikus ugrándozásokban éli ki magát, ezért legalább 10 cm-es távcsővel rendelkező amatőrök számára igen hálás célpont, melyet minden este érdemes felkeresni. Az Andromeda-ködtől néhány fokra lévő 39 And alapján könnyen azonosítható a törpenóva és csillagkörnyezete.

Októberi maximumát követően november folyamán még mindig jól észlelhető szabad szemmel a Mira Ceti, az elsőként felfedezett mira típusú változócsillag. A 331 napos periódusú pulzáló vörös óriást a magyar amatőrcsillagászok évtizedek óta folyamatosan figyelemmel kísérik, az egyszerűen elvégezhető vizuális fényességbecslések szépen kirajzolják a Mira Ceti fénygörbéjét.

Ladányi Míra a Mira Cetit észleli 2010. október 29-én. Ladányi Tamás felvételén bejelölte a Mira Ceti pozícióját is. A kép bal oldalán a Fiastyúk kékes színű csillagcsoportja látható.

 

Még több esemény, előrejelzés: Meteor csillagászati évkönyv 2010

Észlelések beküldése a Meteor rovataihoz: meteor.mcse.hu

Támogassa tagdíjával a Magyar Csillagászati Egyesületet! http://www.mcse.hu/mcse_belepes_info