Égi kalendárium – 2010. november | MCSE

Égi kalendárium – 2010. november

Bolygók

Merkúr: A hónap közepétől a napnyugtát követően kereshető a nyugati égen. A hónap végén már egy órával nyugszik a Nap után, de helyzete megfigyelésre kedvezőtlen.

Vénusz: Immár fényesen látszik a hajnali délkeleti égen. Láthatósága gyorsan javul. 5-én háromnegyed órával kel a Nap előtt, ez az érték a hónap végén már három és fél óra! Fényessége -4,0 magnitúdóról -4,7 magnitúdóra nő, átmérője 61,3"-ről 43,1"-re csökken, fázisa 0,07-ról 0,23-ra nő. Nagy fényessége miatt a nappali égen is megkereshető!

Mars: Előretartó mozgást végez a Skorpió, majd a Kígyótartó csillagképben. Napnyugta után még kereshető, de láthatósága nagyon leromlik. Háromnegyed órával nyugszik a Nap után. Fényessége enyhén nő, a kezdeti 1,4 magnitúdóról 1,3 magnitúdóra változik, átmérője 4,0" körül stagnál.

Jupiter: Hátráló, majd 19-től előretartó mozgást végez a Vízöntő csillagképben. Feltűnően látható az éjszakai délnyugati égen. Éjfél után nyugszik. Fényessége -2,7 magnitúdó, átmérője 45".

Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Kora hajnalban kel, a hajnali keleti égen látható. Fényessége 0,8 magnitúdó, átmérője 16".

Uránusz: Az éjszaka első felében kereshető a Halak csillagképben. Éjfél után nyugszik.

Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg a Bak csillagképben. Éjfél előtt nyugszik. Mozgása 7-én vált hátrálóból előretartóra.

A Jupiter és a többiek

A bolygók szerelmeseinek továbbra is meg kell elégedniük a Jupiter és az aprócska Uránusz és Neptunusz korongjaival, bár a hajnali égen valami mozgolódás kezdődött… Naprendszerünk óriása most már sötétedés után is megfelelő magasságban látható ahhoz, hogy tanulmányozhassuk légköri jelenségeit és megfigyeljük holdjainak jelenségeit, be- illetve kilépéseiket a bolygó korongja elé és mögé. Továbbra is el kell szenvednünk a Déli Egyenlítői Sáv hiányát, ami viszont nagyban segíti a Nagy Vörös Folt észrevételét. Az utóbbi hónapok eseményei azt is megmutatták, hogy érdemes video- vagy webkamerával észlelni a bolygót, pontosabban érdemes átnézni az elkészült sorozatfelvételek, hátha látszik rajta valahol egy becsapódó kisbolygó 1-2 másodperces felvillanása.

Maróti Tamás október 9-ei felvétele a Jupiter előtt látszó Europa holdról, és a bolygóra vetülő árnyékáról.

Akik hajnalig fenn tudnak maradni, esetleg korán kelők, két fényes bolygót is láthatnak  a hajnali égen. A Nap és a Föld között  október 29-én elhaladó Vénusz láthatósága rohamosan javul a hónap folyamán, fázisa szinte napról napra növekszik, miközben mérete gyorsan csökken. Maximális fényessége eléri a -4,7 magnitúdót, így nappali égen is érdemes keresni, akár szabad szemmel is! Újra látható a hajnali égen a Naprendszer legszebb bolygója, a Szaturnusz is, melynek gyűrűjére egyre nagyobb szögben látunk rá, ami a távcsöves bemutatások szempontjából mindenképpen örvendetes tény.

Nyílthalmazok között a 103P/Hartley 2-üstökös

Az elmúlt hetekben rengeteg szép felvételt kaptunk a Föld közelében elhaladó üstökösről. Az égitestet
Malcolm Hartley fedezte fel 1986. március 15-én. Az ekkor 9 hónapja távolodó vándor fényessége mindössze 17-18 magnitúdó volt, s bár hamarosan kiderült, hogy jelentősebben megközelíti a Napot, látványosságára csak 1991-ben derült fény, amikor 8 magnitúdóig fényesedett, majd 1998-ban megismételte ezt. Az idén ismét visszatért, és október 20-án 0,121 CSE-re megközelítette bolygónkat, ami évszázados földközelségnek számít. Bár már távolodik tőlünk és a Naptól is, még korántsem kell lemondanunk az kométáról! A korábbi megfigyelések szerint fényessége stagnálni szokott  a napközelség után, ráadásul a bolygónktól távolodó égitest látszó mérete csökken, ami még jól is jöhet a vizuális észlelőknek. Fényessége nem akkora területen oszlik szét, vagyis nem annyira diffúz az égitest, így valamivel alacsonyabb fényessége ellenére könnyebben megfigyelhető lesz. A 6,47 éves keringési idejű üstökös megfigyelése azért is
kiemelten fontos, mert november 4-én az EPOXI program
keretében a Deep Impact szonda 700 km-re megközelíti  az üstökös 1,2×1,6 km-esre becsült magját.

Kovács Attila október 8-ai mozaikfelvétele a Perseus-ikerhalmaz mellett elhaladó üstökösről  (200/2000 T + Canon EOS 450D, 2×5 perc).

A Tejúttal párhuzamosan, dél felé mozgó üstökös sebessége drámai módon csökken a hónap során,miközben a Geminiből a Canis Minor és a Monoceros érintésével egészen a Puppis csillagképig jut. November 23-án hajnalban áthalad a Melotte 23 jelű nyílthalmazon, de az igazi látványosság csak 26-a után következik, amikor a jelentősen lelassult (a hó eleji 5,5 ívperc/perces sajátmozgása 1,1 ívperc/percre csökken) üstökös megközelíti az M46-M47 nyílthalmaz párost, majd 28-án át is halad közöttük. Mivel a közelben található az NGC 2423 jelű halmaz is, másfél fokos látómezővel már gyönyörű képeket készíthetünk erről a nem mindennapi együttállásról.

Egy ősi áramlat: a Tauridák meteorraj

November elején gyakran tűnnek fel egünkön igen lassú, sárgás színű tűzgömbök, melyet az angolszász kultúrkörben Halloween Fireballs-ként emlegetnek. Ezek a Tauridák meteorrajhoz tartozó hullócsillagok, melyek nem jelentkeznek nagy számban, ám annál látványosabbak. Valójában egy nagyon régi, 20-30 ezer éves meteorrajról van szó, amely egy hatalmas üstökös szétszakadása, majd további darabolódása után keletkezett. Ma már csak egyetlen aktív darabját ismerjük, a 2P/Encke-üstököst, de vagy fél tucat kisbolygó is biztosan az áramlat része. Sajnos jelen évszázadokban nem találkozunk a raj legsűrűbb részével, pedig a számítások szerint a Tauridák áramlat a legnagyobb tömeget magában foglaló meteorraj a belső Naprendszerben. November elején a Nap felé közeledő, a földpályát kívülről befelé keresztező részével találkozunk, de Naptól távolodó ágán is átmegyünk június végén, július elején. A nappali Béta Tauridák az év egyik leggazdagabb meteorraja, de sajnos tagjai a nappali égen tűnnek fel.

Mivel a Tauridák öreg meteorraj, a bolygók perturbációi már nagyon szétszórták, így két hónapba telik, mire áthaladunk rajta: szeptember 25. és november 25. között láthatunk Tauridákat. A radiáns is komplex, két fő és több alradiánsra bontható, és egy legalább 10×20 fokos területről érkeznek a meteorok. A déli radiáns november 5-én, az északi 12-én adja a legtöbb meteort, óránként 5-10 darabot. A két maximum valamikor 8-a környékén adja ki a legnagyobb aktivitást, óránként 10-20 meteort. Ez nem valami nagy, de az öreg áramlatok fontos tulajdonsága, hogy a nagyobb méretű porszemcsék nagy arányban fordulnak elő bennük, így számos fényes meteort, tűzgömböt láthatunk november első felébe. Az idén a holdfázis is jó lesz, így a hónap másidik hétvégéjén érdemes kisebb észlelőakciókat is szervezni a raj megfigyelésére.

Ajánlat hold-, mélyég- és változóészlelők számára

E hónapban egy nagyon érdekes és szokatlan krátert ajánl figyelmünkbe a Hold-megfigyelési Szakcsoport. A 84 km átmérőjű Mersenius egy idős romkráter a Mare Humorum nyugati szélén. Ami különlegessé teszi, az domború alja, ami még kisebb távcsövekben is feltűnő. Nagyobb műszerekkel megfigyelhetjük a kráterbelső apró másodlagos krátereit, valamint a közelben húzódó Mersenius-rianást is. Ha az időjárás megengedi, akkor november 18-án kiváló alkalom nyílik a kráter és a rianás megfigyelésére.

A Mersenius-kráter és tágabb környezete (Whitepeak Observatory)

A mélyég rovat novemberre talán nem a leglátványosabb, de minden bizonnyal az egyik legérdekesebb objektumot, az NGC 7129-et és környezetét ajánlja az észlelők figyelmébe. A Cepheus csillagképben található égitest néhány 9-10 magnitúdós és több sokkal halványabb csillag halmaza, amely igen fényes ködösségbe ágyazódik.  A köd az IC katalógusban is szerepel 5132-33-34-es sorszámmal. Az objektum egy 3300 fényév távolságban lévő csillagkeletkezési régió, ahol az új csillagok sugárzása megvilágítja a visszamaradt gázt és port, reflexiós ködöt hozva létre. Némi hidrogén-emisszió is érzékelhető, de a reflexió dominál, holott a csillagkeletkezési területek rendszerint HII régiók. A ködben több mint 130 protocsillagot és több Herbig-Haro-objektumot észleletek, a Spitzer-űrtávcső infravörös felvételein pedig megdöbbentően hasonlít az Orion-ködre. Keressük fel távcsövünkkel a kompakt csomóként már 10 cm-es távcsövekkel is elérhető égitestet! A reflexiós köd a halmaz belsejében nagyon fényes, nagyobb távcsövekkel még félhold mellett is észrevehető. Sötét égbolton felismerhetjük a köd szabálytalan alakját, és a környező csillagok körül is párásságot figyelhetünk meg. A közelben található NGC 7142 jelű, 9 magnitúdós nyílthalmazra is vessünk egy pillantást.

 

Az NGC 7129 (balra) és 7142 (jobbra) Tony Hallas felvételén, amely 2007. szeptember 13-án a nap képe lett az APOD-on

A változóészlelők az RX Andromedae-t, az egyik legizgalmasabb fényváltozású törpenóvát ajánlják figyelmünkbe. Az A. Stanley Williams által 1905-ben felfedezett csillag a törpenóvák UGZ alosztályába tartozik, jellemzően 14,0 és 11,0 magnitúdó között változik, 2-3 hetes időskálán, azonban ezek az értékek 15,5 és 10,5 magnitúdó közé is eshetnek. Időnként fényállandósulást is mutat, amikor a maximum és minimum fényesség között "beragad" a csillag. Az RX And esetében ez 11,8 magnitúdó tájékán történik. Mivel a fényállandósulásokon kívül rapszodikus ugrándozásokban éli ki magát, ezért legalább 10 cm-es távcsővel rendelkező amatőrök számára igen hálás célpont, melyet minden este érdemes felkeresni. Az Andromeda-ködtől néhány fokra lévő 39 And alapján könnyen azonosítható a törpenóva és csillagkörnyezete.

Októberi maximumát követően november folyamán még mindig jól észlelhető szabad szemmel a Mira Ceti, az elsőként felfedezett mira típusú változócsillag. A 331 napos periódusú pulzáló vörös óriást a magyar amatőrcsillagászok évtizedek óta folyamatosan figyelemmel kísérik, az egyszerűen elvégezhető vizuális fényességbecslések szépen kirajzolják a Mira Ceti fénygörbéjét.

Ladányi Míra a Mira Cetit észleli 2010. október 29-én. Ladányi Tamás felvételén bejelölte a Mira Ceti pozícióját is. A kép bal oldalán a Fiastyúk kékes színű csillagcsoportja látható.

 

Még több esemény, előrejelzés: Meteor csillagászati évkönyv 2010

Észlelések beküldése a Meteor rovataihoz: meteor.mcse.hu

Támogassa tagdíjával a Magyar Csillagászati Egyesületet! http://www.mcse.hu/mcse_belepes_info



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close