Égi kalendárium – 2010. október | MCSE

Égi kalendárium – 2010. október

Bolygók

Merkúr: A hónap elején még jól megfigyelhető a hajnali égen. 1-jén egy órával kel a Nap előtt, de láthatósága fokozatosan romlik. 17-én felső együttállásban van a Nappal. A hónap hátralévő részében nem figyelhető meg.

Vénusz: A hónap elején még látható napnyugta után a horizont felett. 1-jén fél órával nyugszik a Nap után. Láthatósága gyorsan romlik, 10-e után elvész a napnyugta fényében. 29-én alsó együttállásban van a Nappal. Fényessége -4,6 magnitúdóról -4,0 magnitúdóra változik, átmérője 44,5”-ről 61,4”-re nő, fázisa 0,2-ről 0,06-ra csökken.

Mars: Előretartó mozgást végez előbb a Mérleg, majd a Skorpió csillagképben. Napnyugta után figyelhető meg, a hónap elején két, a végén egy órával nyugszik a Nap után. Fényessége 1,5 magnitúdóról 1,4 magnitúdóra nő, míg látszó átmérője 4,2”-ről 4,1”-re csökken.

Jupiter: Hátráló mozgást végez a Halak majd a Vízöntő csillagképben. Hajnalban nyugszik, az éjszaka első felében feltűnően látszik a délnyugati égen. Fényessége -2,9 magnitúdó, átmérője 49”.

Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. 1-jén együttállásban van a Nappal. A hónap végén már látható a hajnali ég alján, ekkor két órával kel a Nap előtt. Fényessége +0,8 magnitúdó, átmérője 16”.

Uránusz: Az éjszaka nagy részében látható a Halak csillagképben. Kora hajnalban nyugszik.

Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg a Bak csillagképben. Éjfél után nyugszik.

A népszerű Jupiter

Szeptember végi szembenállása és földközelsége nem várt médiavisszhangot kapott, így az idei évben valószínűleg több laikus látta a bolygót, mint bármikor korábban. Ugyanakkor a hiányzó Déli Egyenlítői Sáv és a kedvező láthatóság továbbra is inspirálja a bolygó régi ismerőit, hogy felvételeket és vizuális megfigyeléseket készítsenek a planétáról.

A Jupiter szeptember 22-én 22:20 UT-kor. A felvételt Éder Iván készítette 300/1600 Newton-reflektorral, 8000mm fókusz mellett, EQ6 mechanikán, Scopium kamerával, 1000 frame felhasználásával. A képfeldolgozáshoz az Iris és Photoshop programokat használta.

A Galilei-holdak helyváltoztatása már kis nagyítású távcsővel is remekül figyelemmel kísérhető. Természetesen a légköri jelenségei adják a legizgalmasabb megfigyelési témát, a bolygó észlelése mindenféle méretű távcsővel ajánlott. Közepes átmérőjű műszerrel már sok apró struktúra és annak változásai nyomon követhetőek a légkörében.

A Jupiterről néhány fokra látható a nála négyszer messzebb keringő Uránusz, melynek megfigyelése feltűnő kékes színe és holdjai miatt lehet érdekes. Ám míg előbbi a laikusok számára is feltűnő, addig holdjainak megfigyeléséhez már tapasztalt és jól felszerelt észlelőnek kell lenni. A két legkönnyebben észlelhető hold (Titania és Oberon) megpillantásához is kell egy legalább 25-30 cm-es távcső, a halványabbakhoz pedig még nagyobb. Digitális technikával persze kisebb távcső is elég lehet. Az egyaránt 14 magnitúdós Titaniát és Oberont a bolygó felfedezője, William Herschel azonosította 1787 elején. A 1500 km átmérőjű kísérők 33 és 44"-re távolodnak el a bolygótól, ami viszonylag könnyű azonosítást tesz lehetővé. A 14,5 magnitúdó körüli Ariel és Umbriel már keményebb dió, halványságuk mellett 14 és 20" körüli távolságuk is nagyon megnehezíti a megfigyelésüket. Jelenleg 27 holdat ismerünk az Uránusz rendszerében, melyeket Shakespeare és Alexander Pope műveinek szereplői után neveznek el.

Földközelben a 103P/Hartley 2-üstökös!

A földsúroló üstökösök csoportjába tartozó égitestet
Malcolm Hartley fedezte fel 1986. március 15-én. Az ekkor 9 hónapja távolodó vándor fényessége mindössze 17-18 magnitúdó volt, s bár hamarosan kiderült, hogy jelentősebben megközelíti a Napot, látványosságára csak 1991-ben derült fény, amikor 8 magnitúdóig fényesedett, majd 1998-ban megismételte ezt. Az idén ismét visszatér és október 20-án 0,121 CSE-re megközelíti bolygónkat, ami évszázados földközelségnek számít. Ha szerencsénk lesz, október közepén szabad szemmel is láthatjuk, bár vigyázni kell a növekvő Holddal, amely miatt egyre inkább hajnalban kell majd észlelni az üstököst. Mivel kis földtávolsága miatt látszó átmérője elérheti a fél-egy fokot,
szabad szemes megpillantására csak tökéletesen sötét, fényszennyezéstől
mentes égbolton van esély. A 6,47 éves keringési idejű üstökös megfigyelése azért is
kiemelten fontos, mert októberben és novemberben az EPOXI program
keretében a Deep Impact szonda közelről fogja vizsgálni az üstökös
aktivitását, miközben november 4-én 700 km-re megközelíti az üstökös 1,2×1,6 km-esre becsült magját.

Az üstökös Ábrahám Tamás szeptember 21-ei felvételén. A 60×30 másodperces képen az üstökös elmozdulása miatt a csillagok elhúzódni látszanak. (200/2000 Newton-reflektor, Canon EOS 400D, ISO 800, IRIS, Neat Image)

A hónap elején még cirkumpoláris égitestként láthatjuk a Cassiopeiában, majd a Perseusban. Útjának legészakibb pontját 7-én éri el +56,8 fokos deklinációnál. Egy nappal később, 8-án este fél fokra megközelíti a Perseus-ikerhalmazt, 15-én hajnalban 35 ívperce lesz az NGC 1528 jelű nyílthalmaztól, este pedig 23 ívpercre délre az NGC 1545-től. A várhatóan szabad szemmel is látható üstökös 20-án éri el földközelpontját, ekkor 18 millió km-re lesz bolygónktól, és napi három és negyed fokot tesz meg az Auriga „hatszögében”. Ekkor már meredeken dél felé tart majd. Az Auriga, majd a Gemini átszelésekor is számos csillagcsoportot fog megközelíteni az 5 magnitúdós vándor. Az égitest elvben 0,067 CSE-re közelítheti meg bolygónkat, a mostani közelség ennek a távolságnak a kétszerese lesz.

Fedések sorozata a Gemini csillagképben október 27/28-án

Az áprilisi esti fedés alkalmával már áthaladt a terület sűrű csillagmezején a Hold. Október 27/28-án az éjszakai és hajnali égbolton, holdkelte után végig látványos csillagfedésekben gyönyörködhetünk. A fogyó Hold 76%-os fázisa nem könnyíti meg helyzetünket, szinte csak a kilépések észrevételére van esély. A 4,3 magnitúdós 1 Gem (Propus) belépése kb. 10 fokos magasságban 19:40 UT körül történik, a csillag kb. 50 percig fog kísérőnk mögött tartózkodni. A csillag érdekes kettős, az A rendszer mindössze 0,1−0,001” szeparációjú kettős, társa a B is csupán 0,19”-re található az A-tól. Fényessége 5,1 magnitúdó. A negyedik, C tag csupán 13 magnitúdós, 101”-re, megfigyelése esélytelen. Ez lehet a leglátványosabb esemény, mivel a 3, 4 és 6 Gem alig 6-7 magnitúdós, ezért fényük eléggé elveszik a Hold ragyogásában. Kilépéseik 23:08 UT-t követően történnek az árnyékos oldalon, de észrevételük így sem lesz könnyű. A 3 Gem egy 0,6” tágasságú kettős, a társ 8,6 magnitúdós (BU 1241). Hasonló szoros vizuális binary a BU 1058 jelzésű 4 Gem, a 7,3 magnitúdós társ szögtávolsága 0,4−0,2” között változik. Ha ezeknél a csillagoknál folyamatos elhalványodást tapasztalunk, feltétlenül jegyezzük fel! A 6 Geminorum, más néven BU Gem vörös óriáscsillag, egyben lassú irreguláris változó. Sajnos a leglátványosabb esemény bekövetkeztekor nálunk már nappal lesz.

Az éjszaka megkoronázásaképp napkeltekor (a Nap Sopronban épp a horizonton, Szegeden már 4 fokkal felette tartózkodik) a 2,9 magnitúdós μ Geminorum (Tejat Posterior) eltűnése zajlik. Ez a nappali csillagfedés központi csillagunk alacsony (0−4 fok), kísérőnk és a csillag magas (47−50 fok) horizont feletti magassága miatt feltehetőleg könnyedén észlelhető lesz, hiszen harmadrendű csillagok nappali észlelése nem lehetetlen feladat. Ezen a reggelen, ha az átlátszóság is jó, a fényes holdperem mellett is biztonsággal észlelhetjük a csillag belépését. A kilépéskor, azaz 06:28 UT környékén még mindig alacsonyan (8−11 fok) lesz a Nap, így az előbukkanást is megvárhatják korán kelő amatőrjeink. A mü Geminorum egy hatalmas vörös óriás, épp fedésekből meghatározott látszó átmérője 0,0118−0,0160” körüli. Lassú, szabálytalan változócsillag, vörös színe szabad szemmel is kivehető.

Ajánlat mélyég- és változóészlelők számára

A mélyég rovat
október hónapban a gyengén észlelt őszi galaxisokra hívja fel a figyelmet. Évek óta alig érkezik megfigyelés ezekről az objektumokról, pedig az egész éjszaka látható Pegasus-Pisces-Cetus régió rengeteg galaxist tartalmaz. Mi most egy negyedik, az Aquarius csillagképben található galaxist, az NGC 7606-ot ajánljuk az észlelők figyelmébe. A 11-11,5 magnitúdós csillagváros egy SA típusú , erősen felcsavarodott, vékonyka, de fotókon kontrasztos spirálkarokat mutató galaxis a 4 magnitúdós ψ1-2-3 Aqr csillagok jellegzetes háromszögétől alig 40 ívpercre található. A mérések a Tejútrendszernél 2,5-ször fényesebb galaxisnak mutatják a 130 millió fényév távolságban elhelyezkedő csillagvárost. Észlelését már 10 cm-es távcsövekkel is megkísérelhetjük, de a biztos azonosításhoz nem árt a 15 cm-es műszer. Nagy távcsövekkel – 25 cm felett – biztos, hogy a spirálszerkezetből is észreveszünk valamit.

 

Egy gyönyörű felvétel az NGC 7606 jelű csillagvárosról (Adam Block/NOAO/AURA/NSF)

Az égbolt egyik legkülönlegesebb változója az általában binokulárral is megfigyelhető CH Cygni. A Cygnus csillagkép szimbiotikus változója osztályának egyik legfényesebb képviselője. A rendszer egy vörös óriásból és a vele kölcsönhatásban álló fehér törpéből áll, amely begyűjti a a vörös óriás csillagszelének anyagát. Ebből forró akkréciós korong keletkezik a fehér törpe körül, melyben időnként kataklizmikus folyamatok zajlanak.
A CH Cygni egyike azon ritka szimbiotikus változóknak, melyekben a robbanásszerű kidobódások irányított gázsugarat, azaz jetet is létrehoznak. Maga a vörös óriás félszabályosan pulzáló csillag, jellemzően 100-200 nap közötti ciklusokkal. Binokulárokkal bármikor felkereshetjük a Cygnus-tejút egyik eldugott sarkában, a heti rendszerességgel végzett fényességbecslések pedig előbb-utóbb garantált sikerélményhez vezetnek.

Még több esemény, előrejelzés: Meteor csillagászati évkönyv 2010

Észlelések beküldése a Meteor rovataihoz: meteor.mcse.hu

Támogassa tagdíjával a Magyar Csillagászati Egyesületet! http://www.mcse.hu/mcse_belepes_info