Égi kalendárium: 2011. október | MCSE

Égi kalendárium: 2011. október

A bolygók láthatósága

Merkúr: A hónap nagy részében nem figyelhető meg. Az utolsó napokban kereshető lesz napnyugta után a horizont közelében, de még ekkor is csak fél órával nyugszik a Nap után, megfigyelésre kedvezőtlen helyzetben van.
Vénusz: Napnyugta után kereshető a délnyugati ég alján. Noha megfigyelésre nincs igazán kedvező helyzetben, erős fénye miatt nem nehéz megtalálni. A hónap elején fél, a végén háromnegyed órával nyugszik a Nap után. Fényessége -3,9 magnitúdó, átmérője 10"-ről 10,6"-re nő, fázisa 0,98-ról 0,94-ra csökken.
Mars: Előretartó mozgást végez a Rák, majd az Oroszlán csillagképben. Éjfél után kel, hajnalban látható a délkeleti égen. Fényessége lassan nő, 1,3-ról 1,1 magnitúdóra nő, látszó átmérője 5,2"-ről 5,9"-re változik.
Jupiter: Hátráló mozgást végez a Kos csillagképben. Egész éjszaka feltűnően látszik a déli égen. 29-én szembenállásban van a Nappal. Fényessége -2,9 magnitúdó, átmérője 49".
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. 13-án együttállásban van a Nappal. A hónap legvégén már kereshető a hajnali ég alján, ekkor bő egy órával kel a Nap előtt. Fényessége 0,7 magnitúdó, átmérője 16".
Uránusz: Az éjszaka nagy részében látható a Halak csillagképben. Hajnalban nyugszik.
Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg a Vízöntő csillagképben. Éjfél után nyugszik.

Szembenállásban a Jupiter

Az elkövetkező hónapok leglátványosabb bolygója az esti-éjszakai égen a Jupiter lesz, mely október 29-én kerül szembenállásba a Nappal. Az óriásbolygó fényessége ekkor -2,9 magnitúdó lesz, 49 ívmásodperc látszó átmérő mellett. Már a láthatóság elejére visszaállt a bolygó megszokott képe, vagyis ismét két sötét egyenlítői sáv dominálja a távcsőben látott képet. Emlékezetes, hogy a déli fősáv 2010-ben igen jelentősen elhalványodott, szinte eltűnt.

Az óriásbolygó hálás célpont mind a megfigyelők, mind pedig a távcsöves bemutatások résztvevői számára, hiszen rengeteg részlet, érdekesség figyelhető meg felhőzetén. A jelenleg az Aries (Kos) csillagképben járó planéta megfigyelhetősége igen kedvező lesz a következő években is, mert magasan fog delelni. A magas égi helyzet révén a földi légkör zavaró hatása kevésbé érvényesül.


Holdárnyék a Jupiteren 2010. április 25-én, Stefan Buda felvételén. Az óriásbolygó déli fősávja még alig látható.

A legjobbkor kerül sor erre az összetett jelenségre a Jupiter és holdjai között, hiszen a Naprendszer óriása éppen szembenállásban fog tartózkodni. 17:46 és 18:27 UT között az Io és a Ganymedes árnyéka okoz szeplőket a felhősávokkal tarkított felszínen, miközben mindkét hold korongja a Jupiter előtt fog tartózkodni. A különleges szépségű esemény 25 fokos magasságban kezdődik, tehát a látásviszonyokra sem lehet majd okunk panaszkodni, csak a felhők távolmaradásában kell bíznunk.

Csodacsillag a Cetben

A változócsillagok egyik legnépesebb családját képezik a mira típusú változók. Ezek észlelése különösen aktuális 2011-ben, amikor az AAVSO 100 éves fennállását ünnepli. A mirák észlelésére rovatunkban is buzdítottunk, nos, a téma most még aktuálisabb, hiszen a típus névadója, a Mira Ceti rendkívül fényes maximumban van.


Maximumban a Mira Ceti! Ladányi Tamás épp Ladányi Mírának mutatja a csillag pozícióját ezen a friss, 2011. október 1-jén készült felvételen.

A Mira Cetit 1596-ban fedezte fel David Fabricius, a név a csodálatos fényváltozásra utal. A csillag 2,0 és 10,1 magnitúdó között változik, 331 nap periódussal. Maximum táján hónapokig látható szabad szemmel, minimumban viszont kisebb távcső vagy komolyabb binokulár szükséges észleléséhez. Maximumai átlagosan 3,4 magnitúdósak, a jelenlegi maximum azonban igen fényes, ezért a Mirát még fényszennyezett égen sem nehéz azonosítani.

Észlelőtérképét itt találjuk, a változócsillagokkal kapcsolatos további információk pedig az MCSE Változócsillag Szakcsoport honlapján találhatók. 

Mélyég-ajánlat: NGC 7209 NY Lac

A Gyík (Lacerta) kis csillagkép a Tejút sávjában, a Cepheus és a Cygnus határán. Két, látványosabb csillaghalmaza közül az egyik az NGC 7209, mely a 2 Lac-tól nyugatra 2,7 fokkal található egy 6,2 magnitúdós csillag peremén (HT Lac, kis amplitúdójú félszabályos változócsillag). A kb. 7,5 magnitúdós, 20’-es halmaz több tucatnyi egyforma fényes tagból áll, de ellentétben a katalógusadatokkal, ezek zömmel egy 10–12’-es területen sűrűsödnek.

Jönnek a Draconidák?

Az előrejelzések szerint október 8-án este jelentős meteorzápor várható. A Giacobini-Zinner-üstököshöz kapcsolódó Draconidák lehetséges kitöréséről Hírportálunkon olvashatunk. 

 



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close