Égi kalendárium: 2012. április
A bolygók áprilisban
Merkúr: A hónap folyamán napkelte előtt kereshető a keleti horizont közelében. Helyzete megfigyelésre kedvezőtlen az ekliptika horizonttal bezárt lapos hajlásszöge miatt, így alig több, mint fél órával kel a Nap előtt. 18-án kerül legnagyobb nyugati kitérésbe 27,5° távolságra a Naptól, de megfigyelhetőségén ez sem javít.
Vénusz: Fényesen látszik az esti délnyugati égen, magasan a horizont felett. A hónap folyamán négy órával nyugszik napnyugta után. 30-án éri el legnagyobb fényességét, ekkor akár a nappali égen is megkereshető. Fényessége -4,4m-ról -4,5m-ra, átmérője 25”-ről 37,3”-re nő, fázisa 0,48-ról 0,27-ra csökken.
Mars: Kezdetben hátráló, majd 15-től előretartó mozgást végez az Oroszlán csillagképben. Az éjszaka nagy részében megfigyelhető, hajnalban nyugszik. Fényessége -0,7m-ról 0,0m-ra csökken, átmérője gyorsan zsugorodik 12,5”-ről 9,9”-re.
Jupiter: Előtartó mozgást végez a Kos csillagképben. A hónap elején még könnyen megtalálható az esti nyugati ég alján, másfél órával nyugszik a Nap után. Április végére lassan belevész az alkonyi fénybe, alig háromnegyed órával a Nap után már lenyugszik. Fényessége -2,0m, átmérője 33”.
Szaturnusz: Egész éjszaka látható, 15-én szembenállásban van a Nappal. Hátráló mozgást végez a Szűz csillagképben. Fényessége 0,2m, átmérője 19”.
Uránusz: A hónap végén már kereshető a hajnali keleti ég legalján a Halak csillagképben. Ekkor több, mint egy órával kel a Nap előtt.
Neptunusz: Hajnalban kel. A szürkületben kereshető a Vízöntő csillagképben, a keleti látóhatár közelében.
Újabb együttállások sorozata
Február és március végén látványos bolygóegyüttállásokban gyönyörködhettünk, melyekhez mindkét alkalommal a Hold sarlója is csatlakozott. Április 3-án újabb együttállásra kerül sor, ezúttal belső bolygószomszédunk, a naplemente után legfényesebben ragyogó, Esthajnalcsillag néven közismert Vénusz bolygó látszik az őszi-téli éjszakák látványos nyílthalmaza, a Fiastyúk közelében.
A Vénusz a Fiastyúk (apró csillagok a képen a Vénusztól közvetlen jobbra) közelében április 3-án este, a nyugati horizont felett (A Vénusztól balra látható fényes csillag a Bika szeme, az Aldebaran, l. később)
Az együttállás megörökítése igazi fotós kihívás, hiszen az alkonyati szürkületben pislákoló halmaztagokat a Vénusz sokszorosan túlragyogja. Az együttálláshoz a horizont közelében a Földünktől egyre távolodó Jupiter is csatlakozik.
A hónap végén ismét együttállás gyönyörködteti az égboltra feltekintőket: 22-én a növekvő holdsarló alig 2 fokra (4 holdkorong-átmérőnyire) közelíti meg a horizont felett alacsonyan látszó Jupitert, egy nappal később 5° távolságban halad el a hónap elejei együttállásban is szereplő Fiastyúktól. 24-én a Bika csillagkép fényes szeme környékén elhelyezkedő Hyadok halmaztól szintén 5 fok távolságban tartózkodik majd. A sorozatot a Hold és a Vénusz 1 fokon belüli együttállása zárja 25-én.
Bolygók sokasága az esti égen
Bár a Jupiter lassan eltűnik az esti szürkületben, az esti-éjszakai égbolt további három planéta megfigyelésére is kiválóan alkalmas. A nyugati horizont felett látható Vénusz a hónap végén éri el legnagyobb fényességét, miközben fázisa a március 30-a körüli fél-Vénuszról (dichotómia) fokozatosan csökken. Az egyre vékonyabb sarlót mutató bolygó keringése során közeledik Földünkhöz, így látszó átmérője erőteljesen növekszik. Mindez a június 6-án bekövetkező Vénusz-átvonulás előjátéka, amelyhez hasonlót 2004-ben figyelhettünk meg – ellenben a következőre egészen 2125-ig kellene várnunk!
Baraté Levente felvétele még fél-Vénusznál nagyobb fázisnál készült. Figyeljük meg az alacsony kontraszt ellenére is látható, sötétebb-világosabb foltokat a bolygó felhőzetén
Belső bolygószomszédunk megfigyelése után a nyugati égboltról a keleti-délkeleti horizont fölé tekintve egész éjszaka kényelmesen megfigyelhetjük a távolodóban levő Marsot, míg a távcsöves bemutatók igazi sztárja, a Gyűrűs Bolygó esti megfigyelési időszaka még csak most kezdődik. A Szaturnusz 15-én kerül szembenállásba a Nappal, amely napon egyúttal eléri maximális fényességét és átmérőjét is. A csodaszép bolygó – a Marshoz hasonlóan – egész este-éjszaka kiválóan megfigyelhető.
A Mars (balra) és a Szaturnusz (jobbra) Baraté Levente és Galambos László felvételein (a bolygókorongok nem méretarányosak). A következő években egyre jobban láthatunk rá a Szaturnusz gyűrűrendszerére
Fényes tavaszi tűzgömbök
Az elmúlt időszakban a szerencsések több igen fényes meteort, azaz tűzgömböt is megfigyelhettek. Az áprilisi lyridák meteorraj a közismert Perseidák mellett egy igen jelentős meteorraj. Első említése valószínűleg Kr.e. 687-ből, Kínából származik, amikor a korabeli leírás szerint „eső módjára hullottak a csillagok”. A C/1861 G1 (Thatcher) üstökösből származó törmelék alkotta raj maximuma 22-én hajnali 2-3 óra közé várható, ekkor radiánsa 75 fokos magasságban tartózkodik. Szerencsés módon az 1 napos holdsarló nem zavarja a megfigyeléseket. A raj meglehetősen ingadozó aktivitást produkál, 14 és 23 közötti ZHR-értékekkel, de 1982-ben például kb. 90-es ZHR-értéket is produkált a raj (ZHR = az egy óra alatt ideális körülmények között megfigyelhető rajtagok száma, ha a radiáns a zenitben áll), 1803-ban pedig még egy ennél is intenzívebb hullást jegyeztek fel. A maximum igen éles csúcsként jelentkezik, amelynek „szélessége” átlagosan mindössze 32 óra. Érdemes az eget az előrejelzett maximumot megelőző és követő 1-2 napban is figyelemmel kísérni, mivel a maximum bekövetkezte az előrejelzetthez képest eltérhet.
Egy 2007-ben felvillant lyrida meteor nyoma Rosenberg Róbert felvételén
Áprilisban egyébként is érdemes lehet fényes tűzgömböket várva figyelni az eget. Ahogyan Földünk kering a Nap körül, mindig kijelölhető az égen egy pont, amely felé éppen halad. Ez az apexnek nevezett pont egy év alatt szépen körbevándorol az állatöv csillagképei között. Ahogyan egy száguldó autó esetében is a szélvédőre csapódnak az apróbb repülő rovarok, Földünk esetében is azt várhatjuk, hogy ősszel, amikor az apex pontja magasan van az égen, több meteorra számíthatunk. Ami így is van: őszi éjszakákon a rajokba nem sorolt (sporadikus) meteorok száma akár többszörösére is emelkedhet – de csak az átlagos fényességűek között. Egyelőre nem teljesen tisztázott okok miatt éppen tavasszal a tűzgömbök sokkal nagyobb számban jelentkeznek, az átlagos sporadikus meteorokhoz képest 10% helyett akár 30%-nyi részben is képviseltethetik magukat.
A Csillagászat Napja
Világszerte minden tavasszal megünneplik A Csillagászat Napját, amely „mozgó ünnep”, az április közepe-május közepe közötti időszakra esik, méghozzá a Hold ekkor megfigyelhető első negyed-fázisához legközelebb eső szombatra. Idén április 28-ra esik ez a jeles nap, amikor országszerte tartanak távcsöves bemutatókat amatőrcsillagász barátaink. Április utolsó szombatján a remélhetőleg kellemesen meleg, derült időben kiválóan megfigyelhető lesz nemcsak az első negyed előtt álló Hold, de a Mars és a Szaturnusz bolygó is. A Polaris Csillagvizsgáló szintén egész napos nyitvatartással, napközben pedig Nap-bemutatóval várja az érdeklődőket.
