Égi kalendárium: 2012. december | MCSE

Égi kalendárium: 2012. december

Decemberben kerül oppozícióba a Jupiter, valamint a Vesta kisbolygó és a Ceres törpebolygó. Megfigyelhetjük a Geminidák és az Ursidák maximumát, és számos látványos együttállásban gyönyörködhetünk.

Bolygók

Merkúr: A hónap elején majdnem két órával kel a Nap előtt, viszonylag magasan látszik a hajnali délkeleti ég alján. 4-én kerül legnagyobb nyugati kitérésbe, 20,6°-ra a Naptól. Ez évi legjobb hajnali megfigyelhetősége a hónap nagyobb részére kiterjed, 24-én is még egy órával kel a Nap előtt. A hónap végére azonban láthatósága gyorsan romlik, a bolygó elvész a reggeli fényben.

Vénusz: A hajnali égbolt feltűnő égiteste, fényesen ragyog a keleti égen. A hónap elején két és fél, a végén másfél órával kel a Nap előtt. Fényessége -4,0m-ról -3,9m-ra, átmérője 11,8″-ről 10,8″-re csökken, fázisa 0,88-ról 0,94-ra nő.

Mars: Előretartó mozgást végez a Nyilas, majd a Bak csillagképben. Továbbra is két órával nyugszik a Nap után, és az esti délnyugati ég alján kereshető. Fényessége 1,2m értéken stagnál, miközben látszó átmérője 4,4″-ről 4,2″-re változik.

Jupiter: Hátráló mozgást végez a Bika csillagképben. 3-án szembenállásban van a Nappal. Egész éjszaka magasan látható, mint fényes égitest a Bika feje közelében. Fényessége -2,8m, átmérője 48″.

Szaturnusz: Kora hajnalban kel, az éjszaka második felében látható. Folytatja előretartó mozgását a Szűz, 6-ától pedig a Mérleg csillagképben. Fényessége 0,6m, átmérője 16″.

Uránusz: Az éjszaka első felében kereshető a Halak csillagképben. Éjfél körül nyugszik. 13-án hátráló mozgása ismét előretartóvá változik.

Neptunusz: Az esti órákban figyelhető meg a Vízöntő csillagképben. Késő este nyugszik.

Eseménynaptár (UT)

Dátum    Időpont    Esemény

12.02.    20:21    A Jupiter eléri legnagyobb látszó fényességét, -2,8 magnitúdót (a bolygó látszó átmérője 48,5″, Taurus csillagkép)
12.04.    22:48    A Merkúr legnagyobb nyugati elongációja (20,6º-os elongáció, -0,5m látszó fényesség, 6,7″ átmérő, 62% fázis, Libra csillagkép)
12.09.    5:44    A Merkúrtól 6,3°-kal nyugatra a Vénusz
12.09.    11:10    A (4) Vesta kisbolygó oppozícióban (6,6m látszó fényesség, Taurus csillagkép)
12.10.    5:45    A hajnali szürkületben a 13,9%-os, csökkenő fázisú Holdtól 5,4°-kal északkeletre a Szaturnusz
12.11.    5:46    A hajnali szürkületben a 6,7%-os, csökkenő fázisú Holdtól 4,5°-kal keletre a Vénusz
12.12.    5:47    26 óra 55 perces holdsarló 4,9° magasan a hajnali égen (A Merkúrtól és Szaturnusztól 4,1°-ra illetve 27,6°-ra délkeletre, Vénusztól 10,3°-ra keletre), a Hold, Merkúr, Vénusz és a Szaturnusz bolygó látványos együttállása
12.13.    23:00    A Geminidák meteorraj maximuma (radiáns 65° magasan, a fél napos holdsarló nem zavar a megfigyelésben)
12.14.    15:29    30 óra 47 perces holdsarló 7,2° magasan az esti égen (A Marstól 11,3°-ra nyugatra)
12.15.    15:29    Az esti szürkületben a 7,7%-os, növekvő fázisú Holdtól 6,1°-kal délnyugatra a Mars
12.18.    6:46    Az (1) Ceres törpebolygó oppozícióban (7,0m látszó fényesség, Taurus csillagkép)
12.19.    19:56    A Hold mögé belép a κ Piscium (4,9m, 46,0%-os, növekvő holdfázis)
12.20.    0:00    A Coma Berenicidák meteorraj elhúzódó maximuma (radiáns 28° magasan, a 22:32 UT-kor lenyugvó Hold nem zavar a megfigyelésben)
12.21.    3:49    A (21) Lutetia kisbolygó (10,9m) az M 35 nyílthalmaztól (5,1m) 3,1′-re délre (halmazon belül)
12.21.    11:12    Téli napforduló
12.22.    5:14    A reggeli szürkületben a (21) Lutetia kisbolygó (10,9m) az NGC 2158 nyílthalmaztól (8,6m) 13,8′-re északra
12.26.    1:13    A 95,0%-os, növekvő fázisú Holdtól 55′-kal északra a Jupiter
12.27.    16:38    A Hold súrolva elfedi a χ1 Orionis-t az északi pereme mentén (4,4m, 99,4%-os, növekvő holdfázis)
12.27.    21:40    A Hold mögé belép a χ2 Orionis (4,6m, 99,7%-os, növekvő holdfázis)
12.30.    22:28    A (464) Megaira kisbolygó (13,7m) elfedi a TYC 0641-00358-1-et (10,3m)
12.31.    3:11    A (4) Vesta kisbolygó (6,9m) az NGC 1647 nyílthalmaztól (6,4m) 52,2′-re délre

Együttállások decembere: észlelésre fel!

Az év utolsó hónapja – novemberhez hasonlóan – számos szabad szemes látványosságot, együttállást tartogat számunkra. Hármas együttállás, és a Hold, Marssal és Jupiterrel alkotott párosainak látványa vár ránk.

Hármas bolygóegyüttállás a hajnali égen

December 9-én hajnal előtt a délkeleti égen a Merkúr, a Vénusz és a Szaturnusz közel egy vonalban áll az egyre csökkenő holdsarlóval, 10-én a sarló kb. 6 fokra megközelíti a Holdat, 11-én a Vénusztól kb. 5 fokra látható. 12-én a már pirkadó láthatáron a Merkúrtól mintegy 4 fokra kel a sarló, napkelte előtt alig egy órával, de még jól látható távolságban. A látványos együttállás-sorozatot érdemes lesz minden nap megnézni, lehetőség szerint megörökíteni!

A Merkúr, Vénusz, Szaturnusz és a Hold együttállása december 9-én hajnalban (forrás: EarthSky.org) 

Hold-Jupiter együttállás

Karácsony másnapján, december 26-án a (majdnem) teliholdtól alig 1 fokkal északra tartózkodik majd a Jupiter. December 25-ről 26-ra virradó éjjel 1 óra ÚT (2 óra) körül a Nap után második és negyedik legfényesebb égitest szoros közelsége lesz látható. A 95 %-os fázisú Hold majdnem egész éjjel látszik, a Jupiter pedig három héttel lesz oppozíciója után, így kiváló lehetőség lesz megfigyelésükre. Estétől kezdve követhetjük a mind szorosabbá váló égi párost, majd a korán kelők a még mindig közeli égitestek távolodását észlelhetik. A Hold és a Jupiter fényesség-különbsége bár óriási, ennek ellenére szabad szemmel kitűnően lehet majd látni a jelenséget. Fotózása – különösen teleobjektívvel – könnyűnek ígérkezik. Különösen izgalmas lenne a reménybeli, havas táj felett nagy látószögű objektívvel megörökíteni ezt a különös, de egyszersmind fennséges “karácsonyi csillagot”.

A Hold és a Mars az esti égen

December 14-15-én a koraesti égen, nem sokkal (mondjuk fél órával) napnyugta után érdemes megkeresni a Hold sarlóját. Nem csak hogy egy viszonylag korai, 30 óra 47 perces sarlót csíphetünk el, de 10 fokkal arrébb a halványodó Marsot is észrevehetjük. Jó átlátszóság és jó horizont esetén a két égitest nagyon szép látványt nyújthat.

A Hold és a Mars együttállása december 14-én kora este (EarthSky.org) 

Másnap a vastagabb sarló még jobban, 6 fokra közelíti a bolygót, a megfigyelés ekkor könnyebb és talán még látványosabb lehet.

A Jupiter oppozíciója

Naprendszerünk legnagyobb bolygója december 3-án kerül oppozícióba. Fényessége ekkor -2,7 magnitúdó lesz, deleléskor legnagyobb horizont feletti magassága meghaladja a 63 fokot. Az elmúlt években tapasztalt alacsony delelési magasságok után most ismét örülhetünk a talán legszebb és  viszonylag nagy látszó mérete folytán  legkönnyebben észlelhető planéta megfigyelési körülményeinek ilyen kedvező alakulásának. Ebben az időszakban látszó átmérője 48 ívmásodperc.  Földünkről nézve a Jupiter északi pólusvidékére látunk rá jobban. Az oppozíciót megelőző őszi hónapok sokszor kedvező időjárása, a nyirkos, ködös, de sokszor jó légköri nyugodtsággal párosuló hajnalai, az égitest magas delelései remek alkalmat teremtenek az észlelésre, és minden eddiginél jobb, részletdúsabb felvételek és rajzok elkészítésére nyújt kiváló lehetőséget. A szembenállás időszakában a hosszú téli éjszakák pedig a bolygó majdnem egész felületét lefedő animációk és szalagrajzok elkészítésének lehetőségét kínálja.

December 27. Két hold árnyéka a Jupiteren

Az augusztusi jelenségsorozatot követően a két ünnep között, az esti égbolton kerül sor egy újabb látványos jelenségre. 15:56 UT-kor kezdődik az Io átvonulása, mely egészen 18:07-ig tart. Közben, 16:32-kor a hold árnyéka is megjelenik, és marad is a korongon 18:44-ig. Ugyanakkor 16:50-ig látható a bolygón a Ganymedes árnyéka, azaz bő negyed órán át két hold árnyéka figyelhető meg az óriásbolygó felhőzetén.

December 18 – A (9) Metis kisbolygó (8,9 magnitúdó) az NGC 2331 nyílthalmaz előtt

Az NGC 2331 igen laza, szórt csillagcsoport a 47 Geminorumtól 1 fokkal NyÉNy felé. Fizikai adatai nem ismertek kielégítően. Ezen a 8,5 magnitúdós, 20’-es csoporton halad át látszólag a 8,7 magnitúdós (9) Metis kisbolygó. Naprendszerünk eme kis égiteste a főövbeli aszteroidák egyik legnagyobbika bő 200 km-es átmérőjével. Alakja ellipszoid. 1848. április 25-én fedezte fel az ír Andrew Graham. A kisbolygó érdekessége, hogy valaha egy nagyobb égitest, egy törpebolygó része volt, a hozzá hasonló (113) Amaltheával együtt. A Metis szokatlanul magas sűrűsége (3,3-8,9 g/cm3 között) és felszínének összetétele (olivin ásvány mellett nikkelt és vasat tartalmaz) azt sugallja, hogy döntően fémekből áll, és az egykori törpebolygó magja lehet.

December 21 – A (21) Lutetia kisbolygó (10,9 magnitúdó) az M35 nyílthalmaz előtt

A téli ég emblematikus nyílthalmaza, az 5 magnitúdós és fél fok kiterjedésű M35 mindenki számára ismerős lehet. A téli napforduló estéjén kiegészül a (21) Lutetia kisbolygó parányi, 10,6 magnitúdós pöttyével. Ez az apró égitest egy szabálytalan szikladarab, melyet az ESA Rosetta szondája 2010-ben megközelített, és részletes fényképeket készített róla. Sűrűsége alapján kő-vas kondrit összetételű lehet.

A (4) Vesta kisbolygó oppozíciója december 9-én

A jelenlegi legnagyobb kisbolygó (ne feledjük, az (1) Ceres immár törpebolygónak minősül!), egy 560 km-es átmérőjű, stabil pályán mozgó bolygócsíra-kezdemény (planetezimál), mely meglehetősen érdekesen fejlődött. Egykor, felszínét egy vele összevethető méretű kisbolygó találta el, mely eltüntette déli féltekéjét, hatalmas krátert hozott létre, a törmelék pedig kirepült az űrbe. Hihetetlen, de igaz: jelenleg a Földre hulló meteoritok között 200 vestai eredetű ismert, melyek a becsapódás törmelékéből származnak.

Egy vestai eredetű meteorit

A törmelék nagyobb darabjai szintén önálló kisbolygóként ismertek, pl. a (3908) Nyx és a (4055) Magellan. A Vesta felszíne egykor (talán a becsapódás következtében) valószínűleg teljes egészében megolvadt, összetétele a földi bazaltokéra hasonlít. A hatalmas kráter, melyet Rheasilvia-nak neveznek, 505 km átmérőjű, a központi csúcs 21 km magas.

A Rheasilvia kráter a Vestan

Ezt az izgalmas égitestet saját szemünkkel is könnyedén megfigyelhetjük, lévén a fényessége általában eléri a 6-6,5 magnitúdót, kedvező esetben pedig 5,5 magnitúdóig fényesedhet, ilyenkor szabad szemmel is könnyen látható. Voltaképp a Vesta a legfényesebb törpe égitest – még a nagyobb, és törpebolygóként számon tartott (1) Cerest is maga mögé utasítja, hiszen ez utóbbi szinte soha nem fényesedik 7m fölé.

201212_600px-vesta_from_dawn,_july_17

A Dawn űrszonda felvétele a Vesta kisbolygóról 2011. július 17-én készült, 15000 km távolságra a kisbolygótól (forrás: NASA)

Keresőtérkép a Vesta kisbolygóhoz (kattintással nagyobb változatban is letölthető)

Az (1) Ceres törpebolygó szembenállásban

Különös véletlen, hogy a két legfényesebb főövbeli kis- és törpebolygó egyszerre, ugyanazonn csillagképben kerül oppozícióba. A csaknem 1000 km átmérőjű, gömb alakú törpebolygó 7 magnitúdóig fényesedik, így akár a legkisebb binokulárokkal is érdemes a nyomába eredni egy jó térkép birtokában. Ha épp észleljük, jusson eszünkbe, hogy 1801. január 1-én hajnalban fedezte fel Giuseppe Piazzi.

Keresőtérkép a Ceres kisbolygóhoz (kattintással nagyobb változatban is letölthető) 

Idén is elmarad a világvége

A világvége-pánik folyamatosan jelen van kultúránkban, évtizedenként fel-felbukkan egy újabb „ok”, ami miatt „el kell” pusztulnia a világnak. Mindig akad egy kósza üstökös, egy sosem látott nagybolygó, vagy elfeledett prófécia. Az elmúlt évtizedekben legalább háromszor kellett volna végleg beteljesülnie sorsunknak, de mindig csak a naptárban lett eggyel magasabb az évszám. A 2000. év szilvesztere után sem történt semmi különös, így a világvége-váróknak elő kellett szedniük újabb okokat. Ilyen a Nibiru, a Földnél sokkal nagyobbnak gondolt bolygó óriás lakóival, melyek elpusztítják/megmentik/elviszik a földlakókat hatalmas bolygójukkal, mely valójában űrhajó. Aki nem érti ezt a zagyvaságot, nincs egyedül, és az sem véletlen, hogy nem lehet ezt a Nibirut sehogyan sem megfigyelni sem szabad szemmel, sem távcsővel. Holott egy ilyen nagy égitest szükségszerűen rengeteg napfényt verne vissza, és messziről látható lenne puszta szemmel is. A „hívők” azzal „érvelnek”, hogy ez a bolygó a Nap, vagy más égitest mögött rejtőzik. Micsoda bolondság! A Jupitert, Naprendszerünk legnagyobb bolygóját sem lehet sehogyan sem elrejteni! Sőt, a Kepler-törvények, melyek az égitestek mozgását leírják, nem engedik az ilyen mozgást…

Aztán ott van a „nullsík”, amin áthaladva a Földön minden energia elmegy és rengetegen meghalnak, de milyen jó is lesz, mert nem lesz facebook és az okostelefonok sem fognak működni. Persze, ezután egy jobb kor következik, sok-sok szeretettel és sok hívővel. Ilyen nullsík persze nem létezik, hiszen minden nulla pont vagy sík csak viszonyítás kérdése.

És a maja naptár: a maják egy világkorszaka ér véget, de sajnos rossz hírünk van: a maják civilizációja jó ötszáz esztendeje elpusztult, a fehér ember és a himlő áldásos tevékenysége következtében. Az volt aztán csak a világvége! De hogy ennek mi köze volna a mi kultúránkhoz? Semmi.

Nyugodjunk meg: idén sem lesz világvége, ez ugyanis nagyon nehezen valósulhatna meg. És ki számára lenne vége a világnak? Az emberiségnek? „Jó” hírünk van: az emberiség számára a legnagyobb veszélyt saját maga jelenti, és nem egy aszteroida, nullsík, vagy nem létező nagybolygó-űrhajó. Ezek a tévhitek – melyeket a domináns közbeszéd néha még erősít is a nagymagyar-ufóhívő-sámán, stb. „programcsomag” összekapcsolásával – minden káros hatásuk ellenére mélyen gyökereznek kultúránkban.

A keresztény vallás úgynevezett lineáris időszemléletű hit, azaz a keresztény emberek időszámításának van kezdete (Krisztus születése) és vége (végítélet, feltámadás, stb.). Ez az oka annak, hogy a keresztény kultúrkörben elterjedtek a világvége-mítoszok és –képzetek: egyszerűen ezt kapjuk szellemi örökségként. Rendre karácsonyi, újévi időpontra esnek ezek a „világvégék”, és sosem március 5-re, június 23-ra vagy szeptember 8-ra. Ezeknek a dátumoknak nincs jelentése számunkra, ellentétben a karácsony körüli időpontokkal.

A maja kultúra teljesen különbözött ettől a világtól: időszemlélete nem lineáris, hanem ciklikus: nincs eleje és nincs vége, hanem mindig létezik, és mindig visszatér önmagába („a saját farkába harapó kígyó”). Ennek a képzetnek a magyarázatául az égitestek mozgása szolgál: A Nap mozgása az égen, az évszakok visszatérése mind az idő ciklikusságát sugallja. Egy olyan mezőgazdasági civilizációnak, mint a majáké, nem volt szükségük többre. A maja naptár több ciklus egymásba fonódó rendszere: napok, „hetek”, „hónapok”, évek és évek bizonyos ciklusai, köztük a bizonyos „nagy év”, amikor véget ér egy világkorszak. A maja hit szerint több korszak véget ért már és kezdődött egy újabb. Minden korszakot egy-egy őselem irányít, a tűz, a föld vagy a levegő. Ha belegondolunk, a mi kultúránkban is vannak ehhez hasonló elképzelések, pl. a görögök elmélete az emberiség korszakairól, amit Hésziodosz öntött hexameterekbe. A régi görög elképzelés szerint az aranykor volt az első ilyen korszak, amit az ezüst-, a bronz-, majd a vaskor követett. Minden egyes korszakban egyre rosszabb körülmények uralkodtak, és az egykor nemes emberiség elkorcsosult. Ettől azonban még nem lesz vége a világnak.

December 21-én mi is feküdjünk le nyugodtan, amikor felkelünk, semmi sem változik, még mindig meglesz a világ. És hogy mi vár ránk 2013-ban? Megtudhatjuk a Meteor csillagászati évkönyv 2013. évre szóló kötetéből!

Geminidák, Ursidák

Decemberben két érdekes meteorraj is jelentkezik: a látványos Geminidák, és a maga nemében szintén érdekes Ursidák. Az Ikrek csillagképből kiinduló Geminida meteorok óránkénti száma 50-60 körül alakul, néha magasabb is lehet. A december 14-i fagyos éjszakák nagyon ritkán derültek, emiatt csak kevés esélyünk van megfigyelni a látványos meteorrajt, de a szerencsés alkalmakkor az augusztusi Perseidákhoz hasonló, vagy még szebb hullást is láthatunk. A Geminida meteorok a (3200) Phaeton nevű, földközeli aszteroidából erednek, mely valószínűleg egy régi, kiégett üstökösmag. Az alacsony gáztartalom miatt a Geminida meteorok kemény, csóva- és nyom nélküli jelenségeket produkálnak, ugyanakkor számos fényes és hosszú rajtag figyelhető meg, különösen a radiáns kelésekor. Az igazi látványosság december 15-én hajnali 1 és 3 óra között várható.

Az Ursidák radiánsa (EarthSky.org) 

Az Ursidák szülője egy üstökös, a radiáns a Kis Medve bétája mellett található. Érdekes látványt nyújtanak a Pólus mellől, a Nagy- és Kisgöncöl közül érkező hosszú, néha fényes meteorok. Gyakoriságuk nem túl magas, de már a Geminidák idején láthatunk néhány tagot óránként. December 22/23 éjszakáján, hajnali 2 óra körül várhatjuk a legtöbb Ursida meteort. Egyik raj megfigyelését sem fogja zavarni a Hold: a Geminidák maximuma újholdra esik, az Ursidák maximuma idejére pedig le fog nyugodni kísérőnk.

201212_geminid map

A Geminidák radiánsa (Astronomy) 

Mélyég látnivalók

M42: A Nagy-Orion-köd egész éjjel kitűnően látható.

M50: A Monoceros (Egyszervú) csillagkép déli részén nagyon látványos a 6 magnitúdós nyílthalmaz, amely elég elhanyagolt. Csillagláncai csigaformát alkotnak.

M38 és NGC 1907: A fényes, 6m-s M38 laza, szinte centrum nélküli nyílthalmaz, mely kis nagyítással remek látvány, de a nagyítás növelhető, hisz elég sok komponenst tartalmaz. Az NGC 1907 nagyon közel, alig 1 fokra található délnyugat felé. A 8 magnitúdós nyílt csillaghalmaz sokkal sűrűbb, de nagyon távoli, ezért 10-15 cm-es műszer kell a részleges bontáshoz.

NGC 2362: Ez a déli csillaghalmaz a Canis Maior, a Nagy Kutya csillagkép déli részén, a tau CMa körül található. Erős déli deklinációja miatt nagyon jó déli horizont szükséges az észleléséhet, de fényessége elég magas (2,5-3 magnitúdó körül), hogy kissé gyengébb égen is észrevegyük. Ugyanakkor a nyílthalmaz jelentős fényessége főleg a 4 magnitúdós tau CMa-nak köszönhető, mely valódi halmaztag. A többi csillag, mely fészekaljként övezi a tau-t, összesen 4 magnitúdós összfényességű. Ez a Tejútrendszer egyik legfiatalabb nyílthalmaza, alig egymillió esztendős.

Sánta Gábor, MCSE-Polaris



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close