Égi kalendárium: 2012. január | MCSE

Égi kalendárium: 2012. január

A 2012-es év nem bővelkedik látványos fogyatkozásokban, az év legjelentősebb eseménye, a június 6-i Vénusz-átvonulás még messze van, a világvége pedig – bár sokan hiszik, hogy december 21-én bekövetkezik – csillagászati szempontból értelmezhetetlen “jelenség”.

Maradnak a jól bevált, “hagyományos” látványosságok. Az esti égen magasan áll a Jupiter, a Vénusz láthatósága egyre kedvezőbb, a korán kelők pedig már a Mars és a Szaturnusz részletere kíváncsiak. Aki arra, kíváncsi, miként örökítik meg a magyar amatőrcsillagászok a Jupitert, többek között az MCSE Csillagváros elnevezésű közösségi portálján csodálhatják meg tagtársaink eredményeit (regisztráció szükséges a képek megtekintéséhez). A Jupiter lesz a januári Meteor egyik kiemelt témája is. A bolygókkal foglalkozó rovat a legutóbbi időszak érdekességeit mutatja be, míg Kurucz János arról ír, hogy miért szép, miért érdekes a bolygók megfigyelése amatőr eszközökkel.

20120101-meteor

A bolygók járása

Merkúr: Január 1-jén még másfél órával kel a Nap előtt, a hónap első felében napkelte előtt figyelhető meg a délkeleti ég alján. Kedvező hó eleji láthatósága azonban fokozatosan romlik, a hónap közepére eltűnik a reggeli fényben, és csak február második felében lesz újra látható.
Vénusz: Az esti égbolt feltűnő égiteste, magasan a délnyugati látóhatár felett látható. A hónap elején majdnem három, a végén három és fél órával nyugszik a Nap után. Fényessége -4,0m-ról -4,1m-ra, átmérője 13″-ről 15,1″-re nő, fázisa 0,83-ról 0,74-ra csökken.
Mars: Előretartó, majd 24-étől hátráló mozgást végez előbb az Oroszlán, majd a Szűz csillagképben. Késő este kel, az éjszaka nagy részében megfigyelhető. Fényessége 0,2m-ról -0,5m-ra, átmérője 9,1″-ről 11,8″-re nő.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Halak, majd 8-ától a Kos csillagképben. Feltűnően látszik az éjszakai délnyugati égen, éjfél után nyugszik. Fényessége -2,5m, átmérője 41″.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében látható. Fényessége 0,6m, átmérője 17″.
Uránusz: Az esti órákban figyelhető meg a Halak csillagképben. Késő este nyugszik.
Neptunusz: A hónap első felében még kereshető az esti szürkületben, a Vízöntő csillagképben.

Jupiter-holdak jelenségei

A Jupiter és holdjai, különösen négy Galilei-holdja egy mini Naprendszert alkotnak. A nagy holdak közel gömbszimmetrikusak, átmérőjük eléri vagy meghaladja a mi Holdunkét. Pályájukon stabil mozgást végeznek, vélhetően kialakulásuk óta. A rendszert távcsövével először megfigyelő Galileit a kis holdak Jupiter körüli mozgása a Nap-középpontú világmodell elfogadására ösztönözte. A holdak mozgásainak megfigyeléséből következtette Olaf Römer, hogy a  fény terjedési sebessége véges, majd a 17-19. században széles körben használták a Jupiter-holdak mozgásának jelenségeit földrajzi helymeghatározására. Manapság, a pontos órák és térképek korában erre nincs szükség. Ugyanakkor az amatőrcsillagász számára élményt jelent a holdak jelenségeinek nyomon követése, sőt, elvégezheti a méréseket is saját örömére.

A jelenségek négy típusát különböztetjük meg:

1. A hold elvonul a Jupiter korongja előtt. Ebben az esetben maga a holdkorong látható – nagy nagyítással – a Jupiter felhőzete előtt. Általában 25 cm körüli távcső szükséges az észleléshez, a holdak legtöbbször világos korongként jelennek meg. Néha nem könnyű észrevenni őket.

2. A hold árnyékot vet a Jupiter korongjára. Igen gyakori és látványos jelenség, a bolygófelszínen egy kontrasztos fekete pötty jelenik meg, amely lassan vándorol. A hold általában a bolygó látszólagos közelségében tartózkodik, leggyakrabban nincs látóirányunkban. Utóbbi csak oppozíciókor fordul elő. Az árnyékkorong, amelynek területén a Jupiteren napfogyatkozás zajlik, már közepes, 8-10 cm-es távcsövekkel is látható, de 100-150x-es nagyítást kell alkalmazni.  Az árnyék be- és kilépése nehezen mérhető, inkább a centrálmeridiánon való átmenetet érdemes mérni. Ritkább, de 2012-ben is többször előfordul, hogy egyszerre két hold árnyéka látható a Jupiteren.

3. A hold belép a Jupiter korongja mögé, majd kilép onnan. A bolygó eltakarja előlünk egyik vagy másik kísérőjét.

4. A hold belép a Jupiter árnyékkúpjába, majd kilép onnan. A földi holdfogyatkozásnak megfelelő jelenség, amelyet az oppozíció előtt és után kényelmesen megfigyelhetünk, hiszen ilyenkor nem a JupiterNap egyenes mentén tartózkodunk, hanem némi szögben látunk rá a tengelyre. Ugyanakkor a Jupiter árnyékkúpja mindig a Nappal ellentétes irányú, így ilyenkor a bolygó mellett „elnézve” megfigyelhetjük holdjainak fogyatkozásait, amelyek igen látványosak.
Pontos pozícióméréseket is ezek tettek egykor lehetővé. Mivel a holdak sem pontszerűek, és az árnyék széle is elmosódott (a Jupiter légköre miatt), fokozatos fényességcsökkenést tapasztalunk. A megfigyeléshez legalább 5-7 cm-es távcső és 60-80x-os nagyítás szükséges.
A belső holdak (Io, Europa) fogyatkozásai sűrűbben követik egymást, és gyakoribbak is, míg a külső holdak jelenségei ritkábbak. A Callisto fogyatkozásai 6 évente következnek be, jelenleg a fogyatkozások még 4 évig szünetelnek, de a hold a bolygó déli pólusától alig 9″-re halad el. Ennek időpontját külön kiemeljük.

Januárban és februárban a bolygó az esti égbolton jóval oppozíciója után, kényelmes magasságban figyelhető meg. Ezért csak a derült(ebb) időben kell bíznunk, hogy néhány látványos jelenséget észlelhessünk. Január 7-én előbb az Europa, majd az árnyéka is átvonul a korongon, valamint 19:56 és 21:50 UT között láthatjuk a Ganymedes fogyatkozását. Január 14-én ismét az Europa átvonulása és árnyékának megjelenése visz színt a borús téli hétköznapokba.

20091203-jup2004030607-2-nyztrt2

Holdárnyék a Jupiteren 2004. március 6-án. Nagy Zoltán Antal és Tordai Tamás felvétele a Polaris Csillagvizsgáló 20 cm-es refraktorával készült.

Quadrantida-maximum január 4-én hajnalban: Az év leggazdagabb meteorraja

A legintenzívebb, minden évben
visszatérő meteorraj a január elején jelentkező Quadrantidák, melyet az
idei évben január 4-én hajnalban láthatunk – amennyiben a
ködtakaró is úgy akarja.
A rajt 1825-ben fedezte fel Antonio Brucalassi. Azért nevezték
el Quadrantidáknak, mert a 19. században némely
csillagatlaszban a Hercules, Bootes és Draco csillagképek
között volt még egy konstelláció, melyet
Quadrans Muralisnak neveztek – a mai csillagtérképeken már nem jelölik,
területe beolvadt a szomszédos csillagképekbe.

A legutóbbi évekig
úgy gondolták, hogy a Quadrantidák egy régi, pályáján
nagyon szétszóródott áramlat. Azonban a néhány évvel ezelőtt újra
elvégzett analízis eredményeként  ma már inkább egy fiatal, csak kb. 500
éves rajnak tekintik. Ez azt jelenti, hogy a meteoroid részecskék
keletkezésért felelős szülőobjektum még mindig a törmelék között
található. Peter Jenniskens, a téma nemzetközileg elismert vezető
szakértője alapos megfontolások
után arra következtetett, hogy a raj a 2003 EH1 kisbolygótól
származik. Ezt a kisbolygót a LONEOS program fedezte
fel 2003. március 6-án. A szinte azonos pályaelemek és
az üstökösszerű pálya valószínűsíti,
hogy tényleg ez a kisbolygóként katalogizált
objektum lehet a raj szülőégiteste. Elképzelhető, hogy a 2003
EH1 egy éppen inaktív fázisban lévő
üstökös, hiszen egy kisbolygó – jelenlegi
tudásunk szerint – nem tudja szétszórni
anyagát a pályája mentén.

A Quadrantidák radiánsa a Bootes és a Hercules
csillagképek között található. Derült idő esetén január 4-én hajnalban
érdemes kinézni az ég alá, hullócsillagokra vadászni (térkép: space.com
nyomán).  

A Quadrantidák meteorraja január
1. és 5. között jelentkezik, maximuma 2012. január
4-én 8:20-kor várható, vagyis mi csak az egyre szaporábban jelentkező meteorokat látjuk, a maximumot már nem. Az éjszaka második felében érdemes a Quadrantidákra vadászni, a leglátványosabb hullást szürkület előtt láthatjuk. A rajtagok
fényesek, kékesfehér színűek
és gyorsak. A raj megfigyelését a hideg idő igen megnehezítheti, az
észleléshez komoly felszereléssel készüljünk, ahogy azt a 2008-as mátrai
expedíció beszámolójában is olvashatjuk.

További előrejelzések, érdekességek a Meteor csillagászati évkönyv 2012. évi kötetében:

b4-b1.cdr

 



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close