Égi kalendárium: 2012. május | MCSE

Égi kalendárium: 2012. május

A bolygók májusban

Merkúr: A hónap első harmadában napkelte előtt kísérelhető meg felkeresése a keleti ég alján, de ekkor is alig fél órával kel a Nap előtt. Ezután eltűnik a napkelte fényében, és 27-én felső együttállásban van a Nappal.

Vénusz: A hónap elején még majdnem négy órával nyugszik a Nap után, és magasan látszik az esti nyugati égen. 15-én látszó mozgása hátrálóra változik, és a hónap végére láthatósága drasztikusan romlik, alig háromnegyed órával napnyugta után el is tűnik. Fényessége -4,5m-ról -3,9m-ra csökken, átmérője 37,9”-ról 57”-re nő, fázisa 0,26-ról 0,01-ra zsugorodik.

Mars: Előretartó mozgást végez az Oroszlán csillagképben. Az éjszaka első felében látható, kora hajnalban nyugszik. Tovább halványodik, fényessége 0,0m-ról 0,5m-ra, átmérője 9,9”-ról 7,9”-re csökken.

Jupiter: Előretartó mozgást végez a Kos, majd 14-től a Bika csillagképben. A hónap folyamán a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 13-án együttállásban van a Nappal. Fényessége -2,0m, átmérője 33”.

Szaturnusz: Hátráló mozgást végez a Szűz csillagképben. Az éjszaka első felében látható, hajnalban nyugszik. Fényessége 0,4m, átmérője 19”.

Uránusz: Kora hajnalban kel. A hajnali ég alján, közel a látóhatárhoz kereshető a Halak, 12-e után a Cet csillagképben.

Neptunusz: Éjfél után kel. Hajnalban kereshető a Vízöntő csillagképben.

Fókuszban:  a Vénusz

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy belső bolygótestvérünk áll az érdeklődés középpontjában ezekben a hetekben. Lassan már csak hetek, majd csak napok lesznek hátra addig az eseményig, amelyet még egyszer ma élő egyetlen ember sem láthat majd, hiszen a Vénusz Földünkről megfigyelhető, Nap korongja előtti következő átvonulására egészen 2117-ig kell várnunk, Magyarországról pedig csak az azt 8 évvel követő, 2125-ös esemény lesz megfigyelhető.

A nevezetes eseményig – és azt követően is – természetesen még számos megfigyelést végezhetünk a Vénuszról, amelyekből látványos sorozatot is készíthetünk, melyen kitűnően megfigyelhető a Földhöz közeledő Vénusz egyre növekvő mérete, ugyanakkor gyorsan egyre keskenyebbé váló sarlója. A sarló vékonyodásával pedig felfedezhetjük a vénuszi légkörben szóródó fény okozta “szarvakat” is a bolygón: ezek a szarvak látványosan túlnyúlnak a Vénusz korongját gondolatban kettészelő egyenesen, azaz a megvilágított ív látványosan nagyobb is lehet 180 foknál.


A felvételsorozaton jól megfigyelhető a Földhöz közeledő Vénusz látszó méretének növekedése, ezzel párhuzamosan pedig fázisának csökkenése (Torbay Boy’s High School-ban készült felvétel)

Bolygószomszédunk jobb megismerését, és a közelgő nevezetes esemény minél  jobb megfigyelését elősegítendő, a Polaris Csillagvizsgáló keddi előadássorozatában is a Vénusszal foglalkozunk. Ezen belül különösen érdekesek lehetnek a 29-i előadás alkalmával elhangzó konkrét megfigyelési tanácsok.

Nem csak a Vénusz fotózásához, de az égbolt többi objektumának és érdekes jelenségeinek megörökítéséhez kíván segítséget nyújtani az Észlelőkör keretében megrendezett Fotós bevezető-nap, amelyen az alapoktól kiindulva nyújtunk betekintést a különféle jelenségek fotózásának rejtelmeibe május 12-én. Az Észlelőkörhöz kapcsolódva, a Vénusz-átvonulást várva pedig május 26-án szintén egész napos nyitva tartással várja a Polaris Csillagvizsgáló a látogatókat, akik számára – egyelőre Vénusz-korong nélkül – mutatjuk be központi csillagunkat megfelelő szűrőkkel ellátott távcsöveinkkel, és szintén hasznos tanácsokat adunk a Vénusz-átvonulás megfigyelésével kapcsolatban.

Közeleg a nyár – a Szaturnuszon is

Közeleg a nyár, amit nem csak az emelkedő hőmérsékletekből tapasztalhatunk, hanem az egyre később beálló sötétségből is. Érdemes azonban megvárni a sötétet, hiszen kellemesen meleg időben vehetjük szemügyre a tavaszi égbolt lenyugvóban levő érdekességeit, ugyanakkor nem sokkal később már a nyári égbolt jól ismert szépségei is felbukkannak: a Hattyú hatalmas keresztjében és a közelében megbúvó, látványos objektumok: nyílthalmazok, gömbhalmazok, vagy egy valaha élt, Napunkhoz hasonló, immár halott csillag maradványa is. A Göncölszekér hátsó kerekei pedig magasan járnak, közelükben, a zenithez közel még a fényszennyezett városi égen is felkereshetjük az M81-M82 galaxispárost, mintegy 12 millió fényév távolságban.


A Messier 81 (balra fent) és 82 (jobbra lent) galaxisok Tóth Gábor felvételén

Az időszak egyik leglátványosabb égitestje azonban a Vénusz mellett minden bizonnyal a Gyűrűs Bolygó. A Szaturnuszon 2009-ben köszöntött be a tavaszi(őszi) napéjegyenlőség, ekkor a Földről nézve éppen az egyenlítője síkjába láttunk bele, így az ebben a síkban levő, egyébként látványos gyűrű alig észrevehető vonallá zsugorodott, majd el is tűnt a szemünk előtt. Ahogy a Szaturnusz egyik féltekéjén közeledik a nyár, egyre jobban rálátunk a gyűrűrendszerre is, egészen a 2016-17-ben bekövetkező szaturnuszi nyári napfordulóig.


A szaturnuszi gyűrű láthatóságának változása. Balra: Polgár Tibor felvétele 2009. áprilisában készült. Jobbra: Tóth Gábor 2012. áprilisi felvételén már kiválóan látszik a gyűrűben található Cassini-rés is

A földi nyár közeledtével pedig hosszabbodnak a nappalok, több időnk van központi csillagunk tanulmányozására és bemutatására is – a naptevékenységi maximum felé közeledő csillagon egyre szebb foltokat és protuberanciákat tanulmányozhatunk, mielőtt a sötétség beálltával nekifoghatunk az éjszakai ég tanulmányozásának – mindezekhez sok derült eget kívánunk, és várjuk látogatóinkat az ország bemutató csillagvizsgálóiban!


Napfoltcsoport a Polaris Csillagvizsgáló 20 cm-es lencsés távcsövével fotózva 2012. április 28-án, a Csillagászat Napjának reggelén