Égi kalendárium: 2013. december | MCSE

Égi kalendárium: 2013. december

Az ISON-üstökös szétporladása után is maradt üstököscélpont egünkön, a Lovejoy. Igen kedvező a Jupiter láthatósága, és már a Mars észlelésére is készülődhetünk. Használjuk ki a hosszú téli éjszakákat!

Bolygók

Merkúr: A hónap elején még kedvező a hajnali láthatósága, közel egy és negyed órával kel a Nap előtt. December 10-e után láthatósága gyorsan romlik, belevész a hajnali napfénybe. 28-án felső együttállásban van a Nappal.

Vénusz: Az esti égbolt feltűnő égiteste, fényesen ragyog a délnyugati égen. Mozgása 20-án előretartóból hátrálóvá változik. A hónap elején még kettő és háromnegyed, a végén másfél órával nyugszik a Nap után. Fényessége –4,6 magnitúdóról –4,7 magnitúdóra nő (10-én lesz a legfényesebb), majd –4,4 magnitúdóra csökken vissza. Átmérője 37,7″-ről 59,4″-re nő, fázisa rohamos tempóban csökken 0,3-ről 0,04-ra.

Mars: Előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében látható a délkeleti-déli égen. Fényessége 1,2 magnitúdóról 0,8 magnitúdóra, látszó átmérője 5,6″-ről 6,8″-re nő.

Jupiter: Hátráló mozgást végez az Ikrek csillagképben. Este kel, majdnem egész éjszaka magasan látható, mint fényes égitest az Ikrek két csillaga közelében. Fényessége –2,6 magnitúdó, átmérője 46″.

Szaturnusz: Hajnalban kel, napkelte előtt látható a délkeleti égen. Folytatja előretartó mozgását a Mérleg csillagképben. Fényessége 0,5 magnitúdó, átmérője 16″.

Uránusz: Az éjszaka első felében kereshető a Halak csillagképben. Éjfél után nyugszik. 18-án hátráló mozgása ismét előretartóvá változik.

Neptunusz: Az esti órákban figyelhető meg a Vízöntő csillagképben. Késő este nyugszik.

Kezdődik a következő Mars-szezon

A Mars 2012. márciusi oppozíciója után a bolygó a 2013-as évben a Nap környékén tartózkodó, aprócska, halvány és nehezen megfigyelhető korong marad. Április 28-i együttállása után nagyon lassan távolodik a Naptól, picike és halvány bolygó a hajnali égen. Mérete decemberre elég naggyá válik ahhoz, hogy legalább 15 cm-es távcsővel már értékes vizuális és webkamerás észleléseket készíthetünk róla. A december elején 5,6”-es és 1,2 magnitúdó fényességű bolygó hó végére 6,8”-es és 0,8 magnitúdós koronggá hízik. Fázisa 0,91 és 0,90 között csökken, nyugati kvadratúráját 2014. január 3-án éri majd el, míg oppozíciója 2014. április 8-án fog bekövetkezni. A bolygó 2013-2014-es láthatósága a négyből az utolsó aféliumi láthatóság, 2016-ban már kedvezőbb perihéliumi oppozíciója lesz.

A 2013-2014-es láthatóság alatt végig az északi féltekére látunk rá jobban, az oppozíciót megelőző és követő négy hónapban 20-24°-al dől felénk az északi pólus. A felszín látványát az északi félteke világosnarancs síkságai uralják, a Tharsis, Amazonis és Arabia sivatagjai. Az alacsony kontrasztú sivatagokba sötét tömbökként nyúlik be északról a Niliacus Lacus, illetve délről a Syrtis Major foltja. A bolygó északi féltekéjén a tavaszi napéjegyenlőség 2013. augusztus 1-én következik be. Decemberre a közelgő nyárelő heves időjárási változásokat indíthat a bolygón. Elkezdődik a szeles évszak, délről még porviharok kialakulására számíthatunk. Látunk-e vajon fényes foltokat a világos medencékben, például a Hellasban? A Mars északi pólussapkája zsugorodni kezd. Egyenletes lesz a zsugorodás, vagy előfordulnak benne megtorpanások, és visszahízások, az „aphélikus fagy”? Arktikus felhők előbukkanása is várható.

A kisméretű Mars észleléséhez jobb nyugodtság és nagy nagyítás (300-400x) szükséges. A sötét albedóalakzatok kiemeléséhez használjunk narancssárga, az északi pólussapka és a felhők észleléséhez kék, a sivatagok, porviharok észleléséhez sárga színszűrőt. Webkamera használatakor, ha lehet, használjunk RGB szűrősort, ha nem, akkor is érdemes fekete-fehér üzemmódban kék és vörös színszűrőkkel próbálkozni. Nagyobb átmérőjű távcsővel már ekkora korongon is igen értékes megfigyeléseket végezhetünk.

A Jupiter újra az ég tetején

A Jupiter, december végére 47”-esre hízik, -2,7 magnitúdós fényességével az éjszaka legfeltűnőbb égiteste. Oppozícióját 2014. január 5-én éri majd el. A Jupiter újra az Ikrek csillagképbe ért, 65° magasan tündököl a fejünk felett. A hideg, derült téli éjjeleken a jó nyugodtság mellett nagyon jól megfigyelhető lesz az óriásbolygó. A hosszú éjszakákon az bolygó teljes felhőzetét lefedő animációk és szalagrajzok készítésére van lehetőség! A hazánkban is egyre magasabb színvonalat elérő webkamerás bolygófotózás ideális célpontja, rendkívül részletes észlelések készíthetők majd róla. Vizuálisan kék, zöld és sárga színszűrővel javíthatjuk a felhőalakzatok kontrasztját, webkamerával az ideális, de kevésbé elterjedt RGB szűrőzés mellett színes kamerákkal is igen szép felvételekhez juthatunk. Az aktív bolygó mindig szolgál izgalmakkal. 2011-ben a NEB nagy sötét foltja, 2012-ben pedig a NEB és az NTB intenzív viharai tették még változatosabbá a felhőzetét. Vajon idén mi lesz látható? Ne elégedjünk meg néhány nagyfelbontású és látványos fotóval: Észleljük a bolygót rendszeresen, minél többször, ha kiértékelhető saját adatsort szeretnénk, ugyanazon centrálmeridiánon. Így az oppozíció környékén összegyűlt képekből igen pontosan követhető lesz az apró felhőalakzatok, kondenzációk, oválok sodródása is a sávokban vagy a zónákban.

Üstökösök

Szétporladt az ISON-üstökös

Bár november 28-i perihéliumát elérte, de közben, és utána fokozatosan szétporladt az ISON-üstökös, így decemberben – a beharangozott hírekkel ellentétben – sajnos nem lesz látható. Amennyiben a nagy, diffúz, több fokos felhőből marad még valami, akkor december 6-a után esetleg nagy binokulárokkal (a lehető legsötétebb égről) látható lehet a talán 6-8 magnitúdós, hatalmas felhő, ám túl sok reményt ne fűzzünk hozzá. Térkép az MCSE-től kérhető

Az ISON-üstökös halála a SOHO szonda felvételein (montázs)

Az ISON-üstökös halála a SOHO szonda felvételein (montázs)

154P/Brewington. Ebben a hónapban éri el napközelségét, december 12-ei perihéliumakor 1,608 CSE-re lesz a Naptól és 1,238 CSE-re bolygónktól. A jelenlegi adatok szerint legalább 1, de talán 2 magnitúdóval felülmúlta előre jelzett fényességét, így december során 10-11 magnitúdósnak láthatjuk. Az égitest hatalmas, 5’ körüli kiterjedése miatt sajnos a magas fényesség ellenére nem lesz könnyű megpillantani, ehhez sötét égre van szükség. Az északkelet felé mozgó égitestet egész hónapban a Pegasus csillagképben láthatjuk, így az esti órákban megfelelő magasságban lehet vadászni a kissé bizonytalan fényességű üstökösre. Izgalmas területen halad, 5-én este kétharmad fokkal délkeletre láthatjuk egy kisebb galaxiscsoporttól, melynek legfényesebb tagjai 12-13 magnitúdósak (NGC 7385, 7386), majd 16-án este északnyugat felől érint egy 1 fok kiterjedésű galaxiscsoportot, amely 14 magnitúdó körüli csillagvárosokból áll. A két időpont között, 12-én és 13-án este 36 ívpercre északnyugatra, majd északra halad el a Palomar 13 jelű, meglehetősen halvány (14m), de digitális felvételeken azért könnyen rögzíthető gömbhalmaztól.

C/2013 R1 (Lovejoy). A szeptemberben felfedezett üstökösről sokat írtunk már, jelenleg az ég legszebb üstököse, amely akár nagyobb városokból is szabad szemmel látható. Fényessége 4-5 magnitúdó között alakul egész decemberben, láthatósága is kedvező. Este 10-15, hajnalban 30-40 fok magasan látjuk majd a Bootes, Corona Borealis és Hercules csillagképeken átvonuló csóvás égi vándort. December 25-i perihéliumakor a Herkules négyszögétől délre kell keresni.

Borovszky Péter felvétele a Lovejoy-üstökösről

Borovszky Péter felvétele a Lovejoy-üstökösről

A Lovejoy-üstökös útja az égen

A Lovejoy-üstökös útja az égen

C/2012 X1 (LINEAR). Ez az üstökös októberben kitörésbe került, az előre jelzettnél jóval magasabb fényességet mutatott. A kitörési felhő elhalványulása, szétoszlása sem történt még meg teljesen, egy elnyúlt, ovális felhő figyelhető meg. A mag aktivitása sem esett teljesen vissza, hanem a felhő közepén gyakorlatilag egy új, aktív üstökös látszik, amely még mindig 9 magnitúdó körüli. Mivel a Naphoz még közeledik, fényessége akár növekedhet is, annak ellenére, hogy a kitörésnek vége. A 15×70-es binokulárral sötétebb égen már megfigyelhető üstökös a Bootes keleti részén mozog kelet felé, miközben fényessége lényegesen nem változik. A hajnali égen keressük.(Térkép az MCSE-től kérhető.)

C/2013 V3 (Nevski). A novemberben felfedezett 13 magnitúdós égitest folyamatosan fényesedett, majd a hónap közepén, 16-a táján elérte 9 magnitúdós maximális fényességét. A Naptól már távolodó, igen kedvező helyzetben látható üstökös egy kitörésnek köszönheti gyors fényesedését. Jelenleg az Oroszlán csillagkép éta, majd gamma jelű csillaga közelében találjuk a 10 magnitúdó körüli, sajnos már halványuló vándort. (Térkép az MCSE-től kérhető.)

A hónap mélyég-objektuma: NGC 660 GX Psc

A Halak csillagképről nem az jut eszünkbe, hogy mennyire gazdag mélyég-objektumokban, holott számos galaxisa elég fényes, kezdve az M74-gyel. Az NGC 660 kb. 11 magnitúdós, 8×3’-es csillagváros, amelynek nagyon különös szerkezete van. Ez egy ún. polárgyűrűs galaxis, tehát a csillagváros fősíkjára merőleges anyaggyűrűvel rendelkezik. A szokatlan szerkezet valószínűleg két galaxis kölcsönhatásakor alakul ki, amely során a nagy galaxis körül poláris pályára állt kisebb csillagváros egy gyűrűvé szakad szét az árapályerők következtében. A 39 millió fényévre lévő NGC 660 az egész ég egyik legtipikusabb polárgyűrűs galaxisa, fényesség terén pedig csak a más megjelenésű, de hasonló életutat bejárt NGC 5128 (Cen A) előzi meg. A távcsőben egy 2,5×1’-es, magas felületi fényességű foltot látunk, ez a tulajdonképpeni galaxis. A polárgyűrű kb. 60 fokos szöget zár be a galaxis síkjával, annak mindkét oldalán 4-4 ívperc hosszan követhető. Egyenetlen fényesség-eloszlása miatt olyan, mintha a galaxis egy nagy küllő lenne, aminek végeiből halvány spirálkarok indulnak ki. Fotografikusan megörökíthető a galaxis és a gyűrű porsávjának találkozása, amely érdekes X alakot formáz a csillagváros keleti oldalán. Legalább 10-15 cm-es műszerrel próbáljuk elérni, részleteit 20-25 cm-es átmérőtől felfelé érhetjük tetten.

Az NGC 660 galaxis (Adam Block/Mt. Lemmon Sky Center)

Az NGC 660 galaxis (Adam Block/Mt. Lemmon Sky Center)

Események, jelenségek 2014-ben: Meteor csillagászati évkönyv 2014