Égi kalendárium: 2013. december | MCSE

Égi kalendárium: 2013. december

Az ISON-üstökös szétporladása után is maradt üstököscélpont egünkön, a Lovejoy. Igen kedvező a Jupiter láthatósága, és már a Mars észlelésére is készülődhetünk. Használjuk ki a hosszú téli éjszakákat!

Bolygók

Merkúr: A hónap elején még kedvező a hajnali láthatósága, közel egy és negyed órával kel a Nap előtt. December 10-e után láthatósága gyorsan romlik, belevész a hajnali napfénybe. 28-án felső együttállásban van a Nappal.

Vénusz: Az esti égbolt feltűnő égiteste, fényesen ragyog a délnyugati égen. Mozgása 20-án előretartóból hátrálóvá változik. A hónap elején még kettő és háromnegyed, a végén másfél órával nyugszik a Nap után. Fényessége –4,6 magnitúdóról –4,7 magnitúdóra nő (10-én lesz a legfényesebb), majd –4,4 magnitúdóra csökken vissza. Átmérője 37,7″-ről 59,4″-re nő, fázisa rohamos tempóban csökken 0,3-ről 0,04-ra.

Mars: Előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében látható a délkeleti-déli égen. Fényessége 1,2 magnitúdóról 0,8 magnitúdóra, látszó átmérője 5,6″-ről 6,8″-re nő.

Jupiter: Hátráló mozgást végez az Ikrek csillagképben. Este kel, majdnem egész éjszaka magasan látható, mint fényes égitest az Ikrek két csillaga közelében. Fényessége –2,6 magnitúdó, átmérője 46″.

Szaturnusz: Hajnalban kel, napkelte előtt látható a délkeleti égen. Folytatja előretartó mozgását a Mérleg csillagképben. Fényessége 0,5 magnitúdó, átmérője 16″.

Uránusz: Az éjszaka első felében kereshető a Halak csillagképben. Éjfél után nyugszik. 18-án hátráló mozgása ismét előretartóvá változik.

Neptunusz: Az esti órákban figyelhető meg a Vízöntő csillagképben. Késő este nyugszik.

Kezdődik a következő Mars-szezon

A Mars 2012. márciusi oppozíciója után a bolygó a 2013-as évben a Nap környékén tartózkodó, aprócska, halvány és nehezen megfigyelhető korong marad. Április 28-i együttállása után nagyon lassan távolodik a Naptól, picike és halvány bolygó a hajnali égen. Mérete decemberre elég naggyá válik ahhoz, hogy legalább 15 cm-es távcsővel már értékes vizuális és webkamerás észleléseket készíthetünk róla. A december elején 5,6”-es és 1,2 magnitúdó fényességű bolygó hó végére 6,8”-es és 0,8 magnitúdós koronggá hízik. Fázisa 0,91 és 0,90 között csökken, nyugati kvadratúráját 2014. január 3-án éri majd el, míg oppozíciója 2014. április 8-án fog bekövetkezni. A bolygó 2013-2014-es láthatósága a négyből az utolsó aféliumi láthatóság, 2016-ban már kedvezőbb perihéliumi oppozíciója lesz.

A 2013-2014-es láthatóság alatt végig az északi féltekére látunk rá jobban, az oppozíciót megelőző és követő négy hónapban 20-24°-al dől felénk az északi pólus. A felszín látványát az északi félteke világosnarancs síkságai uralják, a Tharsis, Amazonis és Arabia sivatagjai. Az alacsony kontrasztú sivatagokba sötét tömbökként nyúlik be északról a Niliacus Lacus, illetve délről a Syrtis Major foltja. A bolygó északi féltekéjén a tavaszi napéjegyenlőség 2013. augusztus 1-én következik be. Decemberre a közelgő nyárelő heves időjárási változásokat indíthat a bolygón. Elkezdődik a szeles évszak, délről még porviharok kialakulására számíthatunk. Látunk-e vajon fényes foltokat a világos medencékben, például a Hellasban? A Mars északi pólussapkája zsugorodni kezd. Egyenletes lesz a zsugorodás, vagy előfordulnak benne megtorpanások, és visszahízások, az „aphélikus fagy”? Arktikus felhők előbukkanása is várható.

A kisméretű Mars észleléséhez jobb nyugodtság és nagy nagyítás (300-400x) szükséges. A sötét albedóalakzatok kiemeléséhez használjunk narancssárga, az északi pólussapka és a felhők észleléséhez kék, a sivatagok, porviharok észleléséhez sárga színszűrőt. Webkamera használatakor, ha lehet, használjunk RGB szűrősort, ha nem, akkor is érdemes fekete-fehér üzemmódban kék és vörös színszűrőkkel próbálkozni. Nagyobb átmérőjű távcsővel már ekkora korongon is igen értékes megfigyeléseket végezhetünk.

A Jupiter újra az ég tetején

A Jupiter, december végére 47”-esre hízik, -2,7 magnitúdós fényességével az éjszaka legfeltűnőbb égiteste. Oppozícióját 2014. január 5-én éri majd el. A Jupiter újra az Ikrek csillagképbe ért, 65° magasan tündököl a fejünk felett. A hideg, derült téli éjjeleken a jó nyugodtság mellett nagyon jól megfigyelhető lesz az óriásbolygó. A hosszú éjszakákon az bolygó teljes felhőzetét lefedő animációk és szalagrajzok készítésére van lehetőség! A hazánkban is egyre magasabb színvonalat elérő webkamerás bolygófotózás ideális célpontja, rendkívül részletes észlelések készíthetők majd róla. Vizuálisan kék, zöld és sárga színszűrővel javíthatjuk a felhőalakzatok kontrasztját, webkamerával az ideális, de kevésbé elterjedt RGB szűrőzés mellett színes kamerákkal is igen szép felvételekhez juthatunk. Az aktív bolygó mindig szolgál izgalmakkal. 2011-ben a NEB nagy sötét foltja, 2012-ben pedig a NEB és az NTB intenzív viharai tették még változatosabbá a felhőzetét. Vajon idén mi lesz látható? Ne elégedjünk meg néhány nagyfelbontású és látványos fotóval: Észleljük a bolygót rendszeresen, minél többször, ha kiértékelhető saját adatsort szeretnénk, ugyanazon centrálmeridiánon. Így az oppozíció környékén összegyűlt képekből igen pontosan követhető lesz az apró felhőalakzatok, kondenzációk, oválok sodródása is a sávokban vagy a zónákban.

Üstökösök

Szétporladt az ISON-üstökös

Bár november 28-i perihéliumát elérte, de közben, és utána fokozatosan szétporladt az ISON-üstökös, így decemberben – a beharangozott hírekkel ellentétben – sajnos nem lesz látható. Amennyiben a nagy, diffúz, több fokos felhőből marad még valami, akkor december 6-a után esetleg nagy binokulárokkal (a lehető legsötétebb égről) látható lehet a talán 6-8 magnitúdós, hatalmas felhő, ám túl sok reményt ne fűzzünk hozzá. Térkép az MCSE-től kérhető

Az ISON-üstökös halála a SOHO szonda felvételein (montázs)

Az ISON-üstökös halála a SOHO szonda felvételein (montázs)

154P/Brewington. Ebben a hónapban éri el napközelségét, december 12-ei perihéliumakor 1,608 CSE-re lesz a Naptól és 1,238 CSE-re bolygónktól. A jelenlegi adatok szerint legalább 1, de talán 2 magnitúdóval felülmúlta előre jelzett fényességét, így december során 10-11 magnitúdósnak láthatjuk. Az égitest hatalmas, 5’ körüli kiterjedése miatt sajnos a magas fényesség ellenére nem lesz könnyű megpillantani, ehhez sötét égre van szükség. Az északkelet felé mozgó égitestet egész hónapban a Pegasus csillagképben láthatjuk, így az esti órákban megfelelő magasságban lehet vadászni a kissé bizonytalan fényességű üstökösre. Izgalmas területen halad, 5-én este kétharmad fokkal délkeletre láthatjuk egy kisebb galaxiscsoporttól, melynek legfényesebb tagjai 12-13 magnitúdósak (NGC 7385, 7386), majd 16-án este északnyugat felől érint egy 1 fok kiterjedésű galaxiscsoportot, amely 14 magnitúdó körüli csillagvárosokból áll. A két időpont között, 12-én és 13-án este 36 ívpercre északnyugatra, majd északra halad el a Palomar 13 jelű, meglehetősen halvány (14m), de digitális felvételeken azért könnyen rögzíthető gömbhalmaztól.

C/2013 R1 (Lovejoy). A szeptemberben felfedezett üstökösről sokat írtunk már, jelenleg az ég legszebb üstököse, amely akár nagyobb városokból is szabad szemmel látható. Fényessége 4-5 magnitúdó között alakul egész decemberben, láthatósága is kedvező. Este 10-15, hajnalban 30-40 fok magasan látjuk majd a Bootes, Corona Borealis és Hercules csillagképeken átvonuló csóvás égi vándort. December 25-i perihéliumakor a Herkules négyszögétől délre kell keresni.

Borovszky Péter felvétele a Lovejoy-üstökösről

Borovszky Péter felvétele a Lovejoy-üstökösről

A Lovejoy-üstökös útja az égen

A Lovejoy-üstökös útja az égen

C/2012 X1 (LINEAR). Ez az üstökös októberben kitörésbe került, az előre jelzettnél jóval magasabb fényességet mutatott. A kitörési felhő elhalványulása, szétoszlása sem történt még meg teljesen, egy elnyúlt, ovális felhő figyelhető meg. A mag aktivitása sem esett teljesen vissza, hanem a felhő közepén gyakorlatilag egy új, aktív üstökös látszik, amely még mindig 9 magnitúdó körüli. Mivel a Naphoz még közeledik, fényessége akár növekedhet is, annak ellenére, hogy a kitörésnek vége. A 15×70-es binokulárral sötétebb égen már megfigyelhető üstökös a Bootes keleti részén mozog kelet felé, miközben fényessége lényegesen nem változik. A hajnali égen keressük.(Térkép az MCSE-től kérhető.)

C/2013 V3 (Nevski). A novemberben felfedezett 13 magnitúdós égitest folyamatosan fényesedett, majd a hónap közepén, 16-a táján elérte 9 magnitúdós maximális fényességét. A Naptól már távolodó, igen kedvező helyzetben látható üstökös egy kitörésnek köszönheti gyors fényesedését. Jelenleg az Oroszlán csillagkép éta, majd gamma jelű csillaga közelében találjuk a 10 magnitúdó körüli, sajnos már halványuló vándort. (Térkép az MCSE-től kérhető.)

A hónap mélyég-objektuma: NGC 660 GX Psc

A Halak csillagképről nem az jut eszünkbe, hogy mennyire gazdag mélyég-objektumokban, holott számos galaxisa elég fényes, kezdve az M74-gyel. Az NGC 660 kb. 11 magnitúdós, 8×3’-es csillagváros, amelynek nagyon különös szerkezete van. Ez egy ún. polárgyűrűs galaxis, tehát a csillagváros fősíkjára merőleges anyaggyűrűvel rendelkezik. A szokatlan szerkezet valószínűleg két galaxis kölcsönhatásakor alakul ki, amely során a nagy galaxis körül poláris pályára állt kisebb csillagváros egy gyűrűvé szakad szét az árapályerők következtében. A 39 millió fényévre lévő NGC 660 az egész ég egyik legtipikusabb polárgyűrűs galaxisa, fényesség terén pedig csak a más megjelenésű, de hasonló életutat bejárt NGC 5128 (Cen A) előzi meg. A távcsőben egy 2,5×1’-es, magas felületi fényességű foltot látunk, ez a tulajdonképpeni galaxis. A polárgyűrű kb. 60 fokos szöget zár be a galaxis síkjával, annak mindkét oldalán 4-4 ívperc hosszan követhető. Egyenetlen fényesség-eloszlása miatt olyan, mintha a galaxis egy nagy küllő lenne, aminek végeiből halvány spirálkarok indulnak ki. Fotografikusan megörökíthető a galaxis és a gyűrű porsávjának találkozása, amely érdekes X alakot formáz a csillagváros keleti oldalán. Legalább 10-15 cm-es műszerrel próbáljuk elérni, részleteit 20-25 cm-es átmérőtől felfelé érhetjük tetten.

Az NGC 660 galaxis (Adam Block/Mt. Lemmon Sky Center)

Az NGC 660 galaxis (Adam Block/Mt. Lemmon Sky Center)

Események, jelenségek 2014-ben: Meteor csillagászati évkönyv 2014



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close