Égi kalendárium – 2013. június | MCSE

Égi kalendárium – 2013. június

Bolygók

 Merkúr: A bolygó legkedvezőbb esti láthatósága folytatódik júniusban is. Dichotómiáját június 6-án éri el 7,2”-es átmérő, CM=291° és 0,1m-s fényesség mellett. A bolygó ekkor két órával nyugszik a Nap után, így kiválóan megfigyelhető, még sötétebb égen is. Legnagyobb keleti kitérése június 12-én következik be 24,3°-ra a Naptól, 8,1”-es átmérő, jócskán megcsappant 0,38 fázis, CM=321° és 0,6m-s fényesség mellett. Június 23-án izgalmas feladat megpillantani az óriási, 10,2”-esre hízott, 0,18 fázisú, de 1,7m-ra halványodott merkúrsarlót 20°-ra a Naptól (CM=21°).
Vénusz: A bolygó június elején az esti égen 17°-os naptávolságnál másfél órával nyugszik a Nap után, így könnyen és biztonságosan megtalálható a -3,9m fényességű, 10,3” átmérőjű és 0,96 fázist mutató apró tündöklő korong. Észleléséhez érdemes már napnyugta előtt nekilátni, hogy még minél nagyobb horizont feletti magasságon figyelhessük meg a bolygót. A majdnem teli fázisú bolygón kiválóan tanulmányozható a felhőmintázat.
Mars: Előretartó mozgást végez a Bika csillagképben. Egy órával kel a Nap előtt, napkelte előtt már kereshető a keleti ég alján. Kicsit még halványodik, fényessége 1,4m-ról 1,5 m-ra csökken, átmérője 3,8"-en stagnál.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Bika, 27-től pedig az Ikrek csillagképben. A Nap közelsége miatt nem megfigyelhető, 19-én együttállásban van a Nappal. Fényessége -2,2m, átmérője 32".
Szaturnusz: Az éjszaka első felében kitűnően látható, kora hajnalban nyugszik. Fényessége 0,4m, átmérője még majdnem maximális, 18". Figyeljük meg minél gyakrabban esténként a gyűrűs bolygót, melynek gyűrűjén a korong árnyéka is kiválóan látszik.
Uránusz: Éjfél után kel, az éjszaka második felében látható a Halak csillagképben. Lelkes hajnali megfigyelők újra távcsővégre kaphatják sárgászöld bolygótársunkat. Hó közepén pirkadat elejére 18° magasra kúszik, ahol már érdemi megfigyelést végezhetünk róla.
Neptunusz: Éjfél körül kel, az éjszaka második felében kereshető a Vízöntő csillagképben. Az Uránuszhoz hasonlóan már jó minőségű megfigyeléseket készíthetünk róla, hisz hó közepén pirkadat elejére 25° magasságot ér el.

A Merkúr idei legkedvezőbb esti láthatósága, merkúrsarló vadászat

A Merkúr május végén és egész június folyamán megfigyelhető az esti égen, idei legkedvezőbb keleti elongációját nyújtva. Az igen jelentős, maximálisan 24,3°-os kitérés jó lehetőséget ad a bolygó esti szabadszemes megfigyelésére is, illetve hó végén a minél vékonyabb és minél nagyobb átmérőjű merkúrsarló megpillantására. A bolygó május 12-én van alsó együttállásban. Május 22-én már próbálkozhatunk a Naptól 12,6°-al eltávolodott bolygó megkeresésére GOTO-s mechanika segítségével, napnyugta előtt egy órával. A fényes, -1,2m-s bolygó ekkor 0,86 fázist mutat CM=224°-nál, és 5,5” átmérőjű. Fázisa lassan fogy, átmérője pedig lassan nő ahogy távolodik a Naptól. Dichotómiáját június 6-án éri el 7,2”-es átmérő, CM=291° és 0,1m-s fényesség mellett. A bolygó ekkor két órával nyugszik a Nap után, így kiválóan megfigyelhető, még sötétebb égen is. Legnagyobb keleti kitérése június 12-én következik be 24,3°-ra a Naptól, 8,1”-es átmérő, jócskán megcsappant 0,38 fázis, CM=321° és 0,6m-s fényesség mellett. Az erősen csökkenő fázis miatt a bolygó ezután rohamosan halványodik, mérete azonban nő, és a nagy kitérés jó lehetőséget ad a sarlóvadászatra! Június 23-án izgalmas feladat megpillantani az óriási, 10,2”-esre hízott, 0,18 fázisú, de 1,7m-ra halványodott merkúrsarlót 20°-ra a Naptól (CM=21°). Nagyobb, GOTO-s műszerekkel tovább is próbálkozhatunk: június 27-én 16,8°-os naptávolságnál a sarló fázisa már csak 0,11, „hatalmas” mérete 11,0” fényessége azonban csak 2,4m. Bár a bolygó viszonylag messzebb távolodik a Naptól, érdemes minél hamarabb, GOTO-s vagy osztottkörös mechanika segítségével megtalálni, akár egy órával is napnyugta előtt. Ekkor a legkör képminőséget rontó hatásai kevésbé zavaróak. Bár a nyári esték jó seeinggel nem kecsegtetnek, kellő türelemmel felszíni alakzatok is előbukkanhatnak a bolygón. A láthatóság elején igen markáns sötét alakzatok helyezkednek el a korong közepén: délen a Solitudo Criophori, északon a S. Phoenicis. A dichotómia időpontjára a Solitudo Alarum és S. Aphrodites sötét foltjai, illetve a Pentas világos medencéje jelenik meg a terminátor közelében. Ez a régió finomabban foltozott, apró medencékkel és világos foltokkal tarkított, márványosabb és így nehezebben észlelhető, mint az előző nagy sötét területek. Külön figyeljünk oda az északi pólusra! Itt fényes pólussapka jelenléte valószínű, ennek fényességváltozása igen izgalmas és nem kellően tisztázott kérdés. A világosabb foltok kék szűrővel, a sötétek narancssárga és vörös szűrővel pillanthatók meg a legjobban.

Észleljük a telivénuszt!

A Vénusz 2012-es kiváló esti tavaszi, majd hajnali őszi láthatósága után 2013-ban sajnos jóval kedvezőtlenebbül figyelhető meg. Március 28-i felső együttállása után júniusra távolodik el eléggé a Naptól, hogy könnyen észlelhető legyen. A vénuszsarló megfigyelése során igen nagy észlelői aktivitás jellemző, sokan kíváncsiak a szépséges sarlóra. A telivénusz észlelése ezzel szemben igen elhanyagolt. Ennek ellenére mindenkit buzdítunk a telivénusz észlelésére, mert míg a vénuszsarlón a bolygó felhőzetéből semmi sem látszik, a telivénusz ezzel szemben a legalkalmasabb a felhőtakaró mintázatának és változásainak tanulmányozására.
A bolygó június elején az esti égen 17°-os naptávolságnál másfél órával nyugszik a Nap után, így könnyen és biztonságosan megtalálható a -3,9m fényességű, 10,3” átmérőjű és 0,96 fázist mutató apró tündöklő korong. Észleléséhez érdemes már napnyugta előtt nekilátni, hogy még minél nagyobb horizont feletti magasságon figyelhessük meg a bolygót. Ehhez GOTO-s mechanikát vagy a Naptól kiindulva osztottköröket használhatunk, ennek hiányában nagyobb binokulárral vagy keresőtávcsövünkkel pásztázva az eget is jó esélyünk van a fényes bolygó megtalálására. A majdnem teli Vénusz különösen alkalmas a felhőalakzatok megfigyelésére: A bolygó felének felhőzete vizsgálható egyszerre, a korong nyugati peremén felbukkanó alakzatok másnap átérnek a keleti peremre. A látványt nem zavarják a félvénusz vagy vénuszsarló egyenlőtlen megvilágításából adódó fényességkülönbségek; mind a sötét, mind a világos alakzatok a felhőmintázatból származnak. Érdemes a nappali égen is hosszan követni a bolygót: néhány óra alatt a felhőzet elfordulása már láthatóvá válik. A telivénusz felületi fényessége a legnagyobb a bolygók között, így a nappali égen kifejezetten előnyös, hogy az égi háttérfényesség lecsökkenti a bolygó ragyogását. Napnyugta körül már érdemes enyhe neutrálszűrőt használni, a szürkületben pedig egyre fokozni a fénycsökkentést. Vizuálisan jelentősen javítja a kontrasztot az ibolya (W47, Baader Dark Blue) és a vörös (W25) illetve mélyvörös (W29) szűrők használata. Nagyobb tükrös műszerrel és webkamerával érdemes az ultraibolya illetve az infravörös tartományban áteresztő szűrőkkel próbálkozni, ezeknél nagyon jelentősen nő a felhőmintázat kontrasztja. Az apró bolygókorong miatt használjunk nagy (200x fölötti) nagyítást. A közel telivénusz igen jó lehetőséget ad a sok napig tartó, összefüggő megfigyeléssorozatok készítésére: a Vénusz felhőzetének rövid távú változásai szépen rögzíthetők. A következő hónapokban a bolygó láthatósága a Naptól való távolodás ellenére is sajnos kedvezőtlen marad. A keleti elongáció éppen őszre esik, így az ekliptika nagyon laposan dől a horizonthoz. A fényes bolygó másfél-két órával nyugszik a Nap után, ennek ellenére érdemes követni és megfigyelni, amíg a fázisa nem csökken számottevően.

Üstökösök

C/2011 L4 (PANSTARRS). Egész hónapban az Ursa Minor csillagképben kereshető ez a 9 és 10 magnitúdó között halványuló üstökös. Az éjszaka bármely szakában megfigyelhető, föld- és naptávolsága egyaránt 2 CSE körül alakul. Az Oort-felhőből érkező, de a bolygók perturbációs hatása miatt 86 ezer éves keringési idejű pályára állt üstökös 18-án este a fél fokkal nyugatra lesz látható a 2,1 magnitúdós β Ursae Minoristól. A hónap elején még szépen látható lesz ellencsóvája, amely azonban lassan ismét szétnyílik.
C/2012 F6 (Lemmon). Az Andromeda, majd a Cassiopeia csillagképekben halad észak felé, így a hónap utolsó harmadában már cirkumpoláris égitestként láthatjuk ezt a 8-9 magnitúdó között halványuló üstököst. A 11 ezer év keringési idejű kométa 5-én hajnalban 21 ívperccel délkeletre látható a 4,5 magnitúdós ω Andromedae-től, három nappal később pedig elhalad az egymástól 1,1 fokra látszó ρ és θ Andromedae között. 10-e környékén az Andromeda-ködtől mintegy 4,5 fokkal nyugatra halad el, tíz nappal később pedig hasonló távolságban és irányban láthatjuk a szintén a Lokális Csoporthoz tartozó NGC 147-185 párostól. Térképek elérhetőek itt.

  A PANSTARRS-üstökös ellencsóvája Richard Miles (UK) fotóján 8 fok hosszan követhető

Kisbolygófedések: Ebben a hónapban nem lesz kedvezően látható fedés hazánkból nézve.

Hold-Spica együttállás június 18-án

A tavaszi, látványos együttállás-sorozat után júniusban sem maradunk égi randevú nélkül. Sőt, az elmúlt fél év egyik leglátványosabb eseményére kerül sor június 18-án este. Sötétedés körül, 22:00 NYISZ-kor a 64%-os telő Hold alig 30’-re megközelíti a Szűz csillagkép legfényesebb csillagát, az 1 magnitúdós Spicát. Ne hagyjuk ki a szoros, látványos együttállást!

Hold-Spica együttállás június 18-án

Kettőscsillag-észlelők találkozója és Múzeumok Éjszakája június 22-én

Ezen a szombati napon két jelentős eseményre is sor kerül: elsőként a délelőtt megrendezésre kerülő Kettőcsillag-észlelő találkozóra hívjuk fel az olvasók figyelmét, ahol áttekintjük a téma érdekességeit, újdonságait, megbeszélhetjük észleléseinket és a továbblépés lehetőségeit. Sötétedéstől egy országos rendezvény, a Múzeumok Éjszakája zajlik, amely alkalomból nem csak a Polaris Csillagvizsgálóban, hanem később meghirdetett külső helyszíneken is várjuk a látogatókat!

Csillagászat Aquincumban, a Múzeumok Éjszakáján, 2007-ben: célpont a Jupiter!

A hónap mélyég-objektuma: Az NGC 5921 galaxis a Serpensben

A nyár beköszöntével a galaxisok iránti érdeklődés kissé csökken, hisz a Tejút csillaghalmazai és ködei érdekesebb, fényesebb célpontok az amatőrcsillagászok számára. A Szűz láthatósága is kedvezőtlen már júniusban, ugyanakkor a Kígyó feje még magasan áll. Ez a kietlennek tűnő égterület a Corona Borealis és a Hercules között található, jellegzetes háromszög alakú aszterizmusát (β, γ, κ Ser) könnyű felismerni. Az M5-öt is jól ismerjük, talán a Palomar 5-ről is hallottunk már, de kevesen tudják, hogy ezeken a gömbhalmazokon kívül néhány nagyon szép galaxist is rejt az ég eme szeglete. A legfényesebb az NGC 5921, amely az M5-től 3 fokkal ÉÉK felé található. Az 5,3m-s 3 Ser-től szinte pontosan keletre, 1,67 fokkal találjuk meg a 10,8-11 magnitúdós küllős spirálgalaxis 2×3’-es foltját, amely fotókon 4×3’-re nő. Megfigyelése szép kihívás az 8-10 cm-es műszerek tulajdonosainak sötét égről, de 15 cm-essel már szépen, gond nélkül látható. A küllő már 20 cm-es műszerekben is nagyon feltűnő, hisz a galaxis fényének jelentős része a magból és a centrális fénysávból érkezik. A spirálkarokat tartalmazó halo sokkal alacsonyabb felületi fényességű. A kb. 40-50 millió fényév távol, a Virgo-halmaz peremén lévő csillagváros luminozitása a Tejútrendszerével pontosan megegyező – ilyen fényesnek látnák a képzeletbeli észlelők a mi galaxisunkat az NGC 5921-ből nézve. Észleléséhez derült kora nyári éjszakákat kívánunk!

Az NGC 5921Keith B. Quattrocchi felvételén

Összeállította: Sánta Gábor