Égi kalendárium – 2013. november
Ez év novembere egyértelműen az üstökösök hónapja lesz, hiszen a hajnali égen négy üstökös látható binokulárral, és közülük kettő a hónap végére szabadszemes lehet!.
Bolygók
Merkúr: November 1-jén alsó együttállásban van a Nappal. 8-án már kereshető a hajnali ég alján, láthatósága villámgyorsan javul. 18-án már legnagyobb nyugati kitérésében van, 19,5°-ra a Naptól, ekkor majdnem két órával kel a Nap előtt, idei legjobb hajnali láthatóságát adva. Átmérője 6,6”, fázisa 0,60, fényessége –0,5m. Jó megfigyelhetősége a hónap folyamán is megmarad, a hónap végén még több mint egy és negyed órával kel a Nap előtt.
Vénusz: November 1-jén van legnagyobb keleti kitérésben, 47,1°-ra a Naptól. Az esti égbolt feltűnő égiteste, magasan a délkeleti égen. A hónap elején kettő, a végén kettő és háromnegyed órával nyugszik a Nap után. Fényessége –4,4m-ról –4,6m-ra, átmérője 25,1″-ről 37,1″-re nő, fázisa 0,49-ról 0,31-ra csökken.
Mars: Előretartó mozgást végez az Oroszlán, majd a Szűz csillagképben. Éjfél körül kel, az éjszaka második felében látható a délkeleti égen. Fényessége 1,5 m-ról 1,2m-ra nő, látszó átmérője tovább nő, 4,9″-ről 5,6″-re.
Jupiter: Kezdetben előretartó, majd 7-étől hátráló mozgást végez az Ikrek csillagképben. Késő este kel, az éjszaka nagy részében látható a délkeleti-déli égen, mint feltűnő égitest. Fényessége –2,5m, átmérője 43″.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Mérleg csillagképben. November 6-án van együttállásban a Nappal. A hónap végén újra kereshető a hajnali délkeleti ég alján. Fényessége 0,5m, átmérője 15″.
Uránusz: Az éjszaka nagy részében kereshető a Halak csillagképben. Hajnalban nyugszik.
Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg a Vízöntő csillagképben. Éjfél körül nyugszik. Mozgása 13-án vált hátrálóból előre tartóra.
Eseménynaptár (UT)
2013.11.26 5:30 A Merkúr bolygótol 22.7 ívprec távolságra északra a Szaturnusz bolygó
November 26-án, napkelte előtt másfél órával kel a Szaturnusz és a Merkúr a délkeleti égen. A két bolygó igen közel, 22,7 ívperc távolságra közelíti meg egymást 5:30 UT-kor, napkelte előtt fél órával, 13 fokos magasságban.
A Merkúr és a Szaturnusz együttállása 2013. november 26-án
Spica-fedés napkeltekor
2013. november 2-án mindössze 31,3 órával leszünk újhold előtt, mikor a hajnali szürkületben a Hold idén másodszor elfedi a Spicát. Mivel az 1 magnitúdós csillag nappal is látszik, a belépés megfigyelése nem okozhat gondot a távcsöves megfigyelőknek. A Hold ezen a hajnalon 4:10-4:20 UT között kel már a hajnali szürkület kezdete után, így a belépésig közel egy óra eltelik. Ekkorra már 10 fok magasságra kúszott fel az égen, fokozatosan közeledve a Spica felé. Az erős hajnali szürkületben a Hold sarlója már láthatatlan lesz a belépés idejére, de a csillagot valószínűleg követni tudjuk majd. A leheletvékony holdsarló megvilágítottsága mindössze 2%-os, elongációja 16 fok. A keleti országrészben a Nap éppen a horizonton tartózkodik a belépés perceiben, míg a Dunántúlon élők még napkelte előtt lesznek néhány perccel. A kilépésre már 4-8 fok magasságra kúszik fel a Nap, így ha óragéppel követtük a háromnegyed óráig takarásban lévő Spicát, megpillanthatjuk amint „előtűnik a semmiből”. A fedés előtt hajnalban a két égitest szoros párosa lesz megfigyelhető.
Spica-fedés 2013. november 2-án napkeltekor
2013. 11. 17. A Mars a szigma Leonistól 38″-cel északra halad el
Ritka hogy egy bolygó egy szabadszemes csillagot 1’-en belül megközelítsen, így a Mars-szigma Leonis együttállása különleges eseménye az évnek. A Mars ebben az időszakban nagyon gyors mozgású, óránként 82”-et tesz meg. Mivel átmérője csak 5,23 ívmásodperc, így alig 4 perc alatt tesz meg átmérőjével megegyező szakaszt. A Mars 0h UT-kor kel, a legnagyobb közelség, 4h UT-kor már 35-40 fok magasan fog tartózkodni. Ekkor nagy nagyítással szemmel látható lesz a bolygó mozgása az égi háttér előtt, ami ritka élmény a távcsövező amatőrcsillagászoknak.
A Merkúr legkedvezőbb idei láthatósága
A Merkúr legkedvezőbb nyugati kitérését figyelhetjük meg az év során novemberben és december elején. Nem csak a Nap előtt korán kelő, és hosszú hetekig megfigyelhető helyzet előnyös, de a bolygón is a legmarkánsabb és legsötétebb albedoalakzatok bukkannak fel. Sajnos a november folyamatos esőiről és borultságáról híres, de a felhőmentes napokon mindenképpen érdemes felkeresni reggel 6-7 óra felé a Merkúrt. A november 1-én alsó együttállásban levő bolygó november 8-án már a Naptól 13°-ra jár, és kereshető napkelte előtt: ehhez GOTO-s vagy osztottkörös mechanika használata javasolt. A rendkívül vékony, 0,16 fázisú sarló 8,9”-es átmérőjű és 1,4m fényességű (CM=46°). Fázisa gyorsan hízik. Legnagyobb, 19,5°-os nyugati kitérését november 18-án éri el, 0,60 fázisnál, 6,6”-es átmérőnél és -0,5m fényességnél (CM=104); ekkor majdnem két órával kel a Nap előtt. Fázisa ezek után lassan nő, és még majd egy hónapig kiválóan megfigyelhető marad: ez nagyszerű alkalmat ad az egyre nagyobb megvilágított részt mutató és egyre fényesebb bolygó felszínének megfigyelésére, térképezésére. November 30-án is még 15°-ra van a Naptól és majd másfél órával előtte kel, könnyen megtalálható. Átmérője ekkor 5,3”, fázisa 0,88, fényessége -0,7m (CM=162°). December 8-ára már 7,7°-ra közelíti meg a Napot, átmérője 4,9”-re csökken, fázisa 0,95, fényessége -0,7m (CM=199°) – ez a kis távcsöves megfigyelések végét jelenti. December 15-ére 6°-os naptávolság mellett már nagy, GOTO mechanikával felszerelt távcsövekkel is nehéz feladat lesz a 4,7”-es és 0,98 fázisú telimerkúr, -0,8m-s fényessége ellenére (CM=231°). Felső együttállása végül december 28-án következik be. A láthatóság alatt a bolygón a legjellegzetesebb és legsötétebb albedoalakzatok láthatók, ami a várható nyugodtabb levegőben valószínűvé és könnyűvé teszi a felszíni részletek megpillantását már kisebb műszerekkel is. A déli féltekét a Solitudo Martis, S. Iovis, S. Maiae és S. Helii nagyon jellegzetes sötét foltsorozata szeli át, míg az északi féltekén a nagy és sötét S. Neptuni foltja uralkodik majd. Eközben az egyenlítőn a Phaethontias kiterjedt világos területe teszi változatossá és élvezetessé a látványt. A hajnali láthatóságnak megfelelően érdemes még a csillagászati szürkületben pólusra állni, így a napkelte előtt beállított bolygó képe napnyugta után is szépen követhető, már egyszerű óragéppel is. Napkelte után fél-egy órával a légköri viszonyok még tovább javulnak, de a fényesedő égi háttér miatt lassan csökkenni kezd a kontraszt. Az atmoszférikus diszperzió hatását csökkentik és a kontrasztot növelik a színszűrők: a világosabb foltok kék szűrővel, a sötét alakzatok narancssárga és vörös szűrővel pillanthatók meg a legjobban.
Üstökösök
2P/Encke. A november 21-ai napközelsége felé közeledő üstököst nagyjából 15-16-áig lehet majd követni a hajnali égen, utána már túl közel látszik központi csillagunkhoz, és a holdfény is zavarni fog. Bár bolygónktól gyorsan távolodik, a csökkenő naptávolság miatt fokozódó aktivitás bőven kompenzálja ezt, így fényessége három hét alatt 7,5 magnitúdóról 5 magnitúdóra növekszik. A Virgo, majd a Libra csillagképben látható üstökös napi 2 fokot halad egünkön, így keresésekor résen kell lenni, de például 4-én hajnalban a 3,4 magnitúdós Delta Virginistől 1,1 fokkal északra, 11-én pedig a 80 Virginistől (5,7m) 50 ívperccel északra észlelhetjük. Láthatósága utolsó napjaiban a Merkúr közelében fog látszani, miközben 19-én hajnalban 35 ívpercre keletre lesz a 4,5 magnitúdós Lambda Virginistől. (Képek, további információk ezen a linken.)
Az Encke-üstökös binokuláros keresőtérképe
154P/Brewington. A hónap elején 11-12 magnitúdós üstökös a hó végén eléri 10-11 magnitúdó körüli maximális fényességét. A megfigyelések tehát azt mutatják, hogy a várakozásoknál kissé fényesebb az igen kedvező helyzetű kométa. Feje azonban 5-6 ívperces, így hiába a magas összfényesség, hatalmas mérete miatt nehézkes az észlelése. Az északkelet felé haladó égitest előbb az Aquarius, majd a Pegasus csillagképekben látható, sajátmozgás a napi egyharmad fokról naponta fél fokra növekszik. Csillagokban és fényes mélyég-objektumokban szegény területen haladva nem lesz igazán látványos együttállása, egyedül a 17-én esti 30 Pegasi közelítése lehet érdekes, amikor 22 ívperce keletre halad el az 5,4 magnitúdós csillagtól.
A Brewington-üstökös térképe
C/2013 R1 (Lovejoy). Ahogy arról az előző hónapban írtunk (lásd Égi kalendárium – 2013. október), az égitestet Terry Lovejoy ausztrál amatőrcsillagász fedezte fel, és mivel egy idős üstökösről van szó, gyorsan fényesedik. Az október végi megfigyelések rendkívül gyors fényesedésről számoltak be, a fényképeken az üstökös zöldes kómájában erős mag található, belőle halvány, de egyértelmű csóva indul ki. A binokulárral végzett becslések 7 magnitúdó körüli értékeket adtak, de október utolsó éjjelén sikerült egy külföldi amatőrnek szabad szemmel is észrevennie a 6,7 magnitúdósra becsült kométát. Ezután is folytatja gyors fényesedését, napi 0,1 magnitúdós vagy afeletti ütemben a hó eleji, hajnali megfigyelési ablak végére (november 15-16-a környékére) akár 5-5,5 magnitúdós fényességet is elérhet, így jobb égen egyértelműen látható lesz szabad szemmel. Ezután a Hold zavarni fogja a megfigyelését a még mindig a hajnali égen látszó üstökösnek, de ha fényessége tényleg ilyen kedvezően alakul, akkor még az erős holdfényben is látható lesz a kóma belső része. Legkisebb földközelségét, 0,38 CSE-re bolygónktól, november 23-án éri el, amikor a fogyó Hold mellett egészen biztosan kellemesen látható lesz az immár cirkumpoláris, de hajnalban jobban megfigyelhető, kb. 4 magnitúdós üstökös. Ezután távolodik tőlünk, továbbrobog december 25-ei napközelsége felé, így fényessége nem csökken. November 25-től kereshető az immár sötét esti égen, a szürkület végén ekkor kb. 7 fok magasan fog állni a Canes Venatici csillagképben. Láthatósága napról napra javul, cirkumpoláris révén egész éjjel megfigyelhető. A hónap legutolsó napjaira a Hold sem zavar már annyira, így a hajnali égen teljes pompájában láthatjuk a 40 fok magasra emelkedő, 4-5 magnitúdós, remélhetőleg hosszú csóvás égi vándort. Decemberben aztán folytatódik kedvező láthatósága.
C/2012 X1 (LINEAR). A tavaly decemberben felfedezett C/2012 X1 (LINEAR)-üstökös a várt 14 magnitúdó helyett egy 8-9 magnitúdós, tehát binokulárral is könnyedén látható, éles peremű fénykorongként tűnt fel a hajnali égen! A Naphoz februárig még közeledő üstököst első körben nyár elejéig tudták észlelni, június végén azonban bolygónkról nézve látszólag a Nap mögé került, így hónapokig nem lehetett megfigyelni. Helyzete a napokban tette lehetővé ismételt fotografálását, így október 20-án Szato Hidetaka egy távvezérelt távcsővel elkészítette az első együttállás utáni felvételeket az üstökösről. Ezeken a várt halvány, apró folt helyett egy 8-9 magnitúdós, éles peremű, 1,4 ívperc átmérőjű korongként jelent meg az erős kitörésen átesett üstökös. Megjelenése kísértetiesen emlékeztet a 17P/Holmes-üstökösre, amely 2007-ben 10 magnitúdónál is nagyobb kitörést produkálva több százezerszeresére fényesedett. A C/2012 X1 még mindig elég messze, 2,3 CsE-re jár a Naptól, így abszolút fényessége 3 magnitúdó körül lehet, ami már ritkaságszámba megy az üstökösök között. Mivel a következő fél évben könnyedén megfigyelhető lesz hazánkból, így pontosan nyomon követhetjük, hogy mi történik a 2000 éves keringési idejű égitesttel, hogyan alakul a kitörése, követik-e újabbak. A néhány kilométer átmérőjű, szilárd magjának felszínén bekövetkezett robbanás nem vetette szét a teljes égitestet, csak a felszínének egy részét repítette ki a világűrbe, ahogy a Holmes esetében is történt. A folyamat hajtómotorja máig nem ismert pontosan, az egyik legnépszerűbb elmélet szerint a mag felszíne alatt található amorf vízjég hirtelen kristályossá alakulása szabadít fel annyi energiát, amely szó szerint felrobbantja a kéreg egy darabját.
A jelenlegi (október végi) megfigyelések szerint az üstökös kb. 10’ átmérőjű kitörési felhője 8 magnitúdós, így a nagyon diffúz égitest megfigyeléséhez nagyobb binokulárok, RFT-k és sötét égbolt szükséges!
A LINEAR-üstökös keresőtérképe
Végső visszaszámlálás: az ISON-üstökös
Ahogy arról már beszámoltunk, az ISON-üstökös novemberben eléri perihéliumát, így kiderül, tényleg látszani fog-e a nappali égbolton. Jelenleg délkelet felé halad egünkön, október 28-án este már csak 1,07 CsE-re járt a Naptól, majdnem olyan közel van hozzá, mint mi a Földdel. Nagyjából 150 millió km-t kell megtennie a következő egy hónapban, hogy elérje 0,0124 CsE-s napközelpontját. Tőlünk még meglehetősen messze, 1,3 CsE-re jár, de napról napra közeledik. Legkisebb távolságát december 26-án éri el, ekkor 0,429 CsE-re, azaz 64,2 millió km-re lesz bolygónktól. Mivel közeledik a Naphoz, a valóságban és az égen is egyre gyorsabban mozog, bár ez utóbbi sokkal inkább csökkenő földtávolságának köszönhető. Míg jelenleg naponta 1,3 fokot tesz meg az égen, tíz nap múlva már napi 2 fokot, 20-án pedig 3,5 fokot mozdul el egy nap alatt. A délkelet felé haladó vándor november 5-én lép át a Virgo csillagképbe. Két nappal később a 8-9 magnitúdós üstökös fél fokkal nyugatra lesz látható a β Virginistől, miközben már 1 CsE-nél közelebb jár a Naphoz.
Bár 2013-as évkönyvünkben novemberre szabad szemes láthatóságot ígértünk, sajnos az elmúlt hónapok során az üstökös fényesedése lelassult. Október legvégén a friss észlelések szerint valahol 8,5 és 9,5 magnitúdó között volt a fényessége, a fejből erős, hosszú porcsóva indult ki. Magja szintén fényes, csillagszerű, ezért talán esélyünk van arra, hogy elérje perihéliumát, és túl is élje azt. Amennyiben még egyben lesz az ISON magja, a Vénusz és a Merkúr pályája között járó üstököst november 18-án hajnalban fél fokkal keletre láthatjuk a Virgo alfájától, a Spica-tól. Gyors fényesedése miatt 6-7 magnitúdós lehet, de szabad szemes megpillantására 10 fokos horizont feletti magassága miatt nincs sok esély. Ekkor már nagyon gyorsan fog száguldani, naponta 4-5 millió km-rel kerül közelebb csillagunkhoz. November 22-én kerül át a Libra csillagképbe, látszó naptávolsága 22 fok, várható fényessége 5-6 magnitúdó lesz, de csak a pirkadat kezdetén emelkedik a horizont fölé, így megfigyeléséhez igen jó ég, és távcső szükséges. Az ezt követő napokban fényessége napi fél magnitúdóval nő, két nappal a november 28-án 19:35-kor bekövetkező napközelsége előtt pedig napi egy magnitúdót fényesedhet. Ekkor már mindenképpen rendkívül világos, szinte nappali égen kell keresnünk. A perihélium napján várható fényessége megjósolhatatlan, elvben távcsővel mindenképpen érdemes lehet keresni a nappali égen, bár 20 fokos horizont feletti magassága miatt az alacsonyabb szélességeken élőknek könnyebb dolga lesz. Ha az üstökös magja egyben eléri napközelségét, perihélium utáni látványa lényegesen felülmúlja majd a napközelség előttit. A Nap felszínétől 1,1 millió km-re elhaladó üstökös anyaga olyan ütemben párolog, ami szinte garantálja egy hatalmas porcsóva kialakulását. A szintén napsúroló 2011-es Lovejoy-üstökös napközelség utáni abszolút fényessége például 5 magnitúdóval volt nagyobb az azt megelőzőnél.
Ez lesz az egyetlen olyan nap (28-a), amikor a hajnali égen az északi féltekén élők számára kicsit kedvezőtlenül alakul az üstököscsóva láthatósága, amely még így is a horizontunk fölé fog nyúlni. Az ezt megelőző napokban tökéletes helyzetben fog mutatkozni a hajnali égen, a perihélium utáni napokban pedig észak felé mozogva mind a hajnali, mind az esti égen látható lesz. Decemberben aztán reményeink szerint folytatódik, sőt kiteljesedik a tűzijáték…
Az üstökös keresőtérképeit, aktuális fotóit megtaláljuk a következő linkeken:
Végső visszaszámlálás
Az ISON-üstökös útja egünkön
Milyen fényes lesz az ISON?
