Égi kalendárium – 2013. október | MCSE

Égi kalendárium – 2013. október

Bolygók

Merkúr: A hónap első felében kísérelhető meg felkeresése napnyugta után a horizont közelében, de megfigyelésre kedvezőtlen helyzetben van. Ezután eltűnik a Nap sugaraiban, megfigyelésére november 8-ig kell várni.
Vénusz: Az esti égbolt feltűnő égiteste, egyre magasabban ragyog a délnyugati égen. A hónap elején másfél, a végén két órával nyugszik a Nap után. Fényessége –4,2m-ról –4,4m-ra, átmérője 18,5"-ről 24,8"-re nő, fázisa 0,63-ról 0,5-re csökken.
Mars: Előretartó mozgást végez az Oroszlán csillagképben. Éjfél után kel, a hajnali órákban látható a keleti égen Fényessége 1,6 m-ról 1,5m-ra nő, látszó átmérője 4,4"-ről 4,9"-re változik.
Jupiter: Előretartó mozgást végez az Ikrek csillagképben. Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében feltűnően látszik a déli égen. Fényessége –2,3m, átmérője 39".
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Mérleg csillagképben. A hónap legelején még kereshető az alkonyi ég alján. Fényessége 0,6m, átmérője 15".
Uránusz: Egész éjszaka látható a Halak csillagképben. Október  3-án szembenállásban van a Nappal. Fényessége 5,7m, átmérője 3,7”:
Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg a Vízöntő csillagképben. Éjfél után nyugszik.

Eseménynaptár (UT)

2013.10.08. Alkonyat után holdsarló és Vénusz a Skorpióban, a Hold fél fokra megközelíti az Acrab-ot

Napnyugta után egy órával a délnyugati égen érdemes a hízóban lévő holdsarlót figyelni, 17:40 UT-kor, 5 fokos magasságnál alig fél fokra közelíti meg az Acrab-ot, alatta 4 fokkal a látóhatár peremén pedig a Vénusz ragyog majd. Mire lenyugszik a Hold, már csupán 20 ívpercre lesz a Skorpió bétájától.

Az október 8-i Hold-Vénusz együttállás az esti égbolton

2013.10.15. Mars-Regulus együttállás a hajnal előtti égen

0:30 UT-kor kel a Mars és a Regulus az északkeleti égen, egymástól 1 fok távolságban. A páros, mivel sokáig sötét van, sokáig és kb. 40 fokos horizont feletti magasságig követhetjük, 4:00 UT-kor is már 35 fokon lesznek, így túlzottan korán sem kell kelni a látvány megpillantásához.

 Az október 15-én hajnalban bekövetkező Mars-Regulus együtállás

Galilei-holdak árnyéka a Jupiteren

A leglátványosabb jelenség a Jupiter holdrendszerében amikor valamelyik hold árnyéka vetül a bolygóra. Ha ez nem lenne olyan mindennapos jelenség, bizonyára hatalmas várakozás előzné meg ezeket a jelenségeket. A holdak 1-2”-es fekete árnyéka a mindig változó felhőformákon még kis távcsövekkel is megfigyelhető, kamerákkal pedig látványos animációt készíthetünk róluk. A január 3-i Io-Ganymedes árnyékvetés után október-november folyamán hétszer figyelhetjük meg ezt a ritka jelenséget, október 12-én napkelte előtt pedig egyszerre három hold sötét árnyéka vetül a Jupiter felhőire.

2013. október 5. Io és az Europa árnyéka egyszerre a Jupiter korongján 2:37-3:23 UT között
0:47  Europa árnyékvetésének kezdete
2:37  Io árnyékvetésének kezdete
3:23  Europa árnyékvetésének vége
3:25  Europa a Jupiter korongja elé kerül
3:54  Io árnyékvetésének vége

2013. október 22. Io és az Europa árnyéka egyszerre a Jupiter korongján 21:34-21:55 UT között
20:30 Jupiter kel
20:36 Io megjelenik a Jupiter korongja előtt
21:34 Io árnyékvetésének kezdete
21:54 Europa megjelenik a Jupiter korongja előtt
21:55 Europa árnyékvetésének vége
22:50 Io levonul a Jupiter korongjáról

2013. október 29/30. Io és az Europa árnyéka egyszerre a Jupiter korongján 21:54-23:27 UT között
21:13  Io árnyékvetésének kezdete
21:54  Europa árnyékvetésének kezdete
22:27  Io megjelenik a Jupiter korongján
23:27  Io árnyékvetésének vége
 0:25  Europa megjeleni a Jupiter korongján
 0:32  Europa árnyékvetésének vége
 0:41  Io levonul a Jupiter korongjáról
 3:06  Europa levonul a Jupiter korongjáról

Három Jupiter-hold (Callisto, Europa és Io) árnyék látszik a bolygón 2013. október 12-én 4:31-től

A januári Io-Ganymedes kettős árnyékvetés után most hajnalban három hold árnyéka vetül egyszerre a bolygóra, ezúttal a Callisto és az Europa árnyéka vetül egyszerre a Jupiter korongjára, amelyekhez erős szürkületben az Io árnyéka csatlakozik. A Jupiter késő este kel, így hajnalra már éppen delelni fog. A hajnali szürkület kezdetén figyelhetjük meg amint a két hold árnyéka negyed óra eltéréssel megjelenik a bolygó délkeleti korongján. Először a távolabb lévő Callisto árnyéka kerül a korongra, már szinte a déli poláris sávot érinti. A Callisto lassú mozgása miatt az árnyék is nagyon komótosan halad. A később megjelenő Europa-árnyék a Déli-Egyenlítői sáv mentén gyorsabban szeli át a bolygókorongot. A két árnyék már a CM közelében lesz, amikor az Eurpoa hold mellett elhelyezkedő Io árnyéka 4:31UT-kor érkezik a bolygóra. Ekkor a Nap már csak 5-7 fokkal lesz a horizont alatt, de nagy távcsövekkel látszani fog a jelenség. A megfigyelhető jelenségek időrendben (minden időpont UT-ben):

3:08  Callisto árnyékvetésének kezdete
3:23  Europa árnyékvetésének kezdete
4:31  Io árnyékvetésének kezdete
4:55-5:05 UT között napkelte

Vénusz-dichotómia és Vénusz-sarló

A lassan fogyó bolygó október 31-én kerül dichotómiába, majd november 1-én éri el legnagyobb keleti elongációját 47,1°-ra a Naptól. Az ekliptika kedvezőtlen hajlásszöge miatt azonban ekkor is csak két órával nyugszik a Nap után; ez november végére kettő és háromnegyed órára javul. A bolygó a dichotómiára 24,7”-es méretűre nő, fényessége -4,4m-ra emelkedik. A Schröter-effektus (a fázis eltérése a számítottól, a Vénusz-légkör miatt) jól megfigyelhető lesz a bolygón: érdemes már két héttel dichotómia előtt naponta felkeresni a bolygót. A fázis sietni fog, így dichotómia időpontjára már 0,50 alá csökken majd. Mindenképpen érdemes különböző színszűrőket használni. Általában szűrő nélkül láthatjuk a legnagyobbnak a fázist, vörösben és zöldben 1%-al kisebb, ibolyában pedig akár 2-3%-al kisebbnek is látszhat. A fázist a legpontosabban úgy becsülhetjük, ha előre kinyomtatott fázismintákkal vetjük össze a képet az okulár mellett. Fotografikus észlelésnél is érdemes sötétebb égen próbálkozni. Ekkor arra figyeljünk, hogy a terminátor menti sötét régió és az égi háttér a lehető legjobban elváljon egymástól – nem baj, ha a bolygó külső pereme beég. A december hónap során a Vénusz vékony sarlóvá fogy, 0,04-es fázissal, mérete 59,4”-re hízik. A vékony Vénuszsarló jól megfigyelhető lesz majd az esti égen. Alsó együttállása majd 2014. január 14-én fog bekövetkezni 5°-ra a Naptól, 62,7” es átmérő és 0,004-es fázis mellett. Kedvező helyzete miatt napnyugta előtt GOTO-s mechanikával van esélyünk az alsó együttállásban tartózkodó hajszálvékony vénuszsarló megpillantására.

Földközelben a 2P/Encke-üstökös

A csillagászat történetében öt olyan üstököst ismerünk, amely nem a felfedezőjének, hanem pályája kiszámítójának nevét viseli. Ezek a Halley, Lexell, Biela, Crommelin és az idén rendkívül kedvező helyzetben megfigyelhető 2P/Encke-üstökös. A nevezetes vándort Pierre Méchain figyelte meg elsőként 1786. január 17-én, de miután két nappal később a nagy vetélytárs, Charles Messier is észlelte, eltűnt a fürkésző szemek elől. Másodjára Caroline Herschel akadt a nyomára 1795 novemberében, ekkor már három hétig tudták követni, ám a két égitest összekapcsolására ilyen kevés észlelés alapján akkoriban nem volt mód. Legközelebb minden idők legsikeresebb üstökösvadásza, Jean Louis Pons lelt rá 1805 októberében, de az egy hónapos pályaív ismét kevés volt az azonosításhoz. Ennek oka azonban nem csak az égi mechanikai számítások fejletlenségében keresendő, hanem a fejekben is. Egyszerűen akkoriban nem ismertek rövidperiódusú üstökösöket, így nehezen tudták elképzelni, hogy a több ezer éves keringési időkkel szemben egy kométa akár néhány év alatt megkerülheti a Napot. Az akkor már ismert Halley 76 éves keringési idejét is szokatlanul rövidnek gondolták.
Az azonosítást az 1818/19-es láthatóság tette lehetővé, amikor ismét Pons volt a szerencsés felfedező. Ekkor lépett a színre Johann Franz Encke, aki 1819-ben több lépcsőben végzett és publikált számítása alapján kimutatta a négy üstökös közti kapcsolatot. Mivel a számított 3,3 éves keringési periódus hihetetlenül rövidnek tűnt, a kétkedőket csak az 1822-es napközelséggel lehetett meggyőzni, amely Encke számításainak megfelelő időben be is következett. Azóta egyik napközelségét sem tévesztették szem elől, így a mostani már a 62. megfigyelt napközelsége lesz, melyre 2013. november 21-én kerül sor.
A 4,8 km átmérőjű magjából az elmúlt évezredek alatt kiszóródott por hozta létre a novemberben megfigyelhető Tauridák meteorrajt, amiből egyenesen következik, hogy rendszeresen megközelíti bolygónkat is. Egy ilyen közelítésre kerül sok október 17-én, amikor 0,478 CSE-re (71,5 millió km) halad el bolygónk mellett, miközben 65 fok körüli elongáció és +35 fokos deklináció mellett figyelhetjük meg a hajnali égen. Viszonylag kis földtávolsága és hajnali láthatósága miatt gyorsan fog mozogni egünkön, októberben például hat csillagképet érintve az Auriga-ból a Virgo-ba jut, 2,5-3 fokot megtéve naponta. Mivel öreg üstökösről van szó, nem a hagyományos módon, hanem több lépcsőben, ugrásokkal szokott kifényesedni. A földközelség idején 8-9 magnitúdós lehet, ezt követően – bár az üstökös távolodik bolygónktól – gyorsan közeledik a Naphoz, így fényessége folyamatosan nő. A Földhöz viszonyított kedvező helyzete miatt végig nyomon követhetjük fényesedését, még a november 21-ei perihéliuma előtti napokban is elérhető lesz a vélhetően 6-7 magnitúdóig fényesedő, 20 fokos elongációban mutatkozó égitest.

 Az Encke-üstökös Rolando Ligustri szeptember 7-én készült fotóján

 A 2P/Encke keresőtérképei (határfényesség: 10-11 magnitúdó)

Üstökösök

C/2012 S1 (ISON). Ahogy arról már beszámoltunk korábban (l. Meteor csillagászati évkönyv 2013), az üstököst egy orosz és fehérorosz csillagász fedezte fel a nemzetközi ISON távcsőhálózat egyik tagjával készült felvételeken, még 2012 szeptemberében. Előző kalendáriumunkban írtunk arról, hogy szeptemberben az üstökös a hajnali égbolton előbb a Rák, majd az Oroszlán csillagképben mozgott kelet felé. A kométa szeptember elején még 13-14 magnitúdós volt, amit nagyjából szeptember 15-e körülig tartott is, ezután a felvételek, és a fényességbecslések szerint kifényesedett, lassan 12, majd inkább 11 magnitúdó környékéig kúszott összfényessége.

 Az ISON-üstökös Sárneczky Krisztián szeptember 29-én hajnalban készült CCD-felvételén, amelyet a Piszkéstetői Obszervatórium 60/90/180-as Schmidt-távcsövével, 12×1 perces expozícióval készített

Amennyiben ezt a tempót tartja, október végére már 8 magnitúdós lehet. Örömteli hír, hogy a szeptember végi felvételeken erős, csillagszerű mag látható, és a csóva 5-7 ívperc hosszan követhető a fej mögött. Ezen kívül a kóma külső részein egy zöldes haló rögzíthető, ami a gázkibocsátás biztos jele, így van bőven „hajtóanyaga” az aktivitásnak. Úgy tűnik, minden feltétel adott, hogy egy látványos égitest váljék belőle! Már októberben érdemes lesz korán kelni miatta, hiszen a viszonylag kisméretű, 1,5 ívperces fej felületi fényessége magas lesz, és úgyszintén fényes lehet a csóva első szakasza is. Megfigyelését a hajnali szürkület kezdete, azaz 5:00 NYISZ (03:00 UT) előtt kb. fél, egy órával kíséreljük meg, amikor már kellemes magasságba, mintegy 25 fokra emelkedik a horizont fölé. Láthatóságának fontos eseménye lesz a nagy Mars-közelség, amelyre október 1-én kerül sor, ekkor a két égitest alig 0,07 csillagászati egységre, azaz 11,5 millió km-re lesz egymástól. Már ekkor is alig másfél fok választja majd el a két égitestet a Földről nézve, de mozgásuk égi vetülete miatt látszólag még két hétig közelednek egymáshoz, így október 18-án alig 54 ívperc választja majd el őket. Erre az együttállásra ráadásul a Regulustól néhány fokra kerül majd sor. Október második felében felgyorsul az ISON mozgása, ahogy egyre beljebb kerül a Naprendszerben.

 Az ISON-üstökös keresőtérképei (a térképek határfényessége kb. 10 magnitúdó)

C/2013 R1 (Lovejoy). Terry Lovejoy ausztrál amatőrcsillagász üstökös-felfedezéseiről egy másik cikkben már olvashattunk. Legújabb felfedezése is egy szép reményekkel kecsegtető üstökös, melyet ismét a 20 cm-es Schmidt-Cassegrain távcsövére szerelt CCD kamerával azonosított szeptember 7-én hajnalban a Monoceros és az Orion határánál. A 13-14 magnitúdós C/2013 R1 (Lovejoy)-üstökös jelenleg a Naptól és bolygónktól is 1,9 CSE-re jár, ám előbbit december 25-én 0,88 CSE-re, míg utóbbit november 23-án 0,41 CSE közelíti meg, ami egy szabad szemes, de legalább binokulárokkal is könnyen látható üstökös képét vetíti előre. Eközben számunkra ideális helyzetben tartózkodik majd, látszó naptávolsága a következő egy évben nem csökken 50 fok alá, deklinációja a földközelség idején +40 fok felett lesz. Ha minden ideálisan alakul, akár az is előfordulhat, hogy november végén, december elején egyszerre két szabad szemes üstököst láthatunk a hajnali égen, amire 1911 óra nem volt példa! Jelenleg az égitest fényessége kb. 10-11 magnitúdó, ami október végére 8-9 magnitúdóra emelkedhet, ha minden kedvezően alakul. Az égitest a hónap során a Monocerosból a Canis Minorba jut, miközben elhalad a Procyon közelében. Láthatósága tehát kedvező lesz, hiszen a hajnali szürkület kezdetére 40 fok fölé emelkedik.

 A Lovejoy-üstökös szeptember 12-én Jean-Francois Soulier fotóján (50 perces expozíció)

 A C/2013 R1 (Lovejoy) keresőtérképei (határfényesség 11 magnitúdó)

154P/Brewington. Vizuális üstököskeresés közben fedezte fel Howard Brewington új-mexikói amatőrcsillagász 1992. augusztus 28-án. A 11 magnitúdós üstökösről nagy meglepetésre kiderült, hogy egy 10,7 éves keringési idejű, rövidperiódusú kométa, amely régóta mozog a mostanihoz hasonló pályán. Mivel korábbi napközelségei idején nem fedeztél fel, többen felvetették, hogy egy kitörés következtében fényesedett ki 1992-ben. Ezt támasztotta alá 2003-as visszatérése, amikor a várt 10,5 magnitúdóval szemben csak 12,5-13 magnitúdóig fényesedett. A jelentős csökkenés miatt idei fényessége csak nagy bizonytalansággal jósolható, jobb híján a 2003-as adatokkal tudunk számolni.
Ezek alapján ebben a hónapban fényessége elérheti a 12 magnitúdót, miközben nyugati stacionárius pontja körül fordulva az Aquarius csillagképben halad észak felé. A december 12-ei (q=1,608 CSE) napközelsége felé közeledő égitest 0,9-1,0 CSE között változó földtávolsága azt jelenti, hogy mostani visszatérése során kedvező helyzetben figyelhetjük meg. Megtalálását segítheti, hogy 3-án este 15 ívperccel nyugatra láthatjuk a 30 Aquariitól (5,6m), 20-án este 1 fokkal nyugatra halad el a 4,8 magnitúdós Omikron Aquariitól, majd 26-án és 27-én este ugyan ilyen helyzetben lesz a 2,9 magnitúdós Alfa Aquariihoz képest.

 A 154P/Brewington üstökös kereső- és észlelőtérképe (határfényesség a második térképen 13 magnitúdó)

Félárnyékos holdfogyatkozás október 18/19-én

Az év negyedik fogyatkozása ismét egy holdfogyatkozás, sajnos újra csak félárnyékos. A jelenséget Magyarországról teljes terjedelmében végig követhetjük, de semmi látványos elváltozást nem okoz a Hold megjelenésében.
A félárnyék 21:50:38-kor vetül először a holdkorong délkeleti peremére. Ez semmilyen látható elváltozást nem okoz, arra majdnem egy órát kell várni. A fogyatkozás közepén, 23:50:17-kor a Hold déli része merül a félárnyékba, korongjának közel 75%-át fedi le. Ekkor a holdkorong déli harmadára egy furcsa, barnás-szürkés homály ül rá. Egy óra alatt ez is eltűnik, és 1:49:49-kor a félárnyék is teljesen levonul égi kísérőnkről.
A Hold a Halak csillagképben tartózkodik, a két halat összekötő szalag hajlatában, a leszálló csomópont közelében. A fogyatkozás maximuma pillanatában a fogyatkozás nagysága -0,2718 magnitúdó, ekkor a holdkorong déli széle 8,42 ívpercre kerüli el a teljes árnyékot. Az északi perem 7,28 ívpercnyire lóg ki a félárnyékból.
A penumbrális magnitúdó 0,7649, a félárnyék gyűrűje 32,12' vastag, a 30,98' látszó átmérőjű holdkorong teljes terjedelmében elférne benne – ha nem részleges félárnyékos holdfogyatkozásról lenne szó.
Ez a holdfogyatkozás a 117-es Szárosz-család 52. fogyatkozása a 72-ből.

Az október 18/19-i holdfogyatkozás

Az NGC 7235

Erre a hónapra a Cepheus csillagkép egyik kevésbé ismert, de szép és könnyen megtalálható nyílt csillaghalmazát, az NGC 7235-öt ajánljuk. Az epszilon Cep-től 25’-cel északnyugat felé található csillagcsoportot nem nehéz megtalálni, hiszen összfényessége 7,5 magnitúdó körüli, amihez igen kellemes, 3,5 ívperces átmérő társul. A kicsiny ékkő legfényesebb halmaztagjai 10 magnitúdó körüliek, a nem túl gazdag halmaz akár egy 20 cm-es távcsővel teljesen felbontható. A 9200 fényév távolságban elhelyezkedő, fiatal, alig 11,8 millió esztendős nyílthalmaz fényét a galaktikus porfelhők majdnem egy teljes magnitúdóval csökkentik. Észlelését ez nem akadályozza, bátran keressük fel a legkisebb távcsövekkel is!

Az NGC 7235 (DSS felvétel)