Égi kalendárium: 2014. július

Az első “igazi” nyári hónap – reményeink szerint – sok-sok derült éjszakát és rengeteg égi látnivalót hoz.

Bolygók

Merkúr: A hónap folyamán napkelte előtt kereshető a keleti látóhatár közelében. A hónap elején még csak fél órával kel a Nap előtt. 12-én van legnagyobb nyugati kitérésben, 20,9°-ra a Naptól, ekkor közel két órával kel korábban nála. Ez idei első kedvező hajnali láthatósága. A hónap végén is még egy órával kel a Nap előtt, biztosítva a jó láthatóságot.

Vénusz: Fényesen ragyog a hajnali keleti égen, közel két órával kel a Nap előtt. Fényessége -3,9^m-ról -3,8^m-ra, átmérője 12,0″-ről 10,8″-re csökken, fázisa 0,85-ról 0,92-ra nő.

Mars: Előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Éjfél előtt nyugszik, az éjszaka első felében látható a délnyugati égen. Fényessége 0,0^m-ról 0,4 ^m-ra, látszó átmérője 9,4″-ről 7,8″-re csökken.

Jupiter: Előretartó mozgást végez az Ikrek, majd 8-tól a Rák csillagképben. A hónap elején még egy órával a Nap után nyugszik, napnyugta után kereshető a horizont közelében. Pár nap múlva már belevész az alkonyat fényébe. 24-én együttállásban van a Nappal. Fényessége -1,8^m, átmérője 31″.

Szaturnusz: Hátráló, majd 21-től előretartó mozgást végez a Mérleg csillagképben. Az éjszaka első felében látható, éjfél után nyugszik. Fényessége 0,5^m, átmérője 18″.

Uránusz: Éjfél körül kel, az éjszaka második felében látható. 22-én előretartó mozgása hátrálóvá válik a Halak csillagképben.

Neptunusz: A késő esti órákban kel. Az éjszaka nagy részében látható a Vízöntő csillagképben.

A Merkúr, Vénusz és a Hold együttállása július 25-én

Ezen a júliusi hajnalon a Hold, a Vénusz és a Merkúr szép, egyenlő szárú háromszöget fog alkotni. A legnagyobb közelség idején (02:36 UT) a Merkúr és a Hold épp 5 fok magasan fog állni, míg a Vénusz ekkor már 12 fok magasan lesz. A Merkúr -0,8, a Vénusz -3,5 magnitúdós fényességű lesz, a Hold nagyon vékony sarló alakot mutat, miközben éjszakai oldalán megkísérelhetjük észrevenni a hamuszürke fényt. 

A Merkúr nyári hajnali láthatósága

A május-júniusi esti láthatóság után egy kevésbé kedvező hajnali láthatóság követi a június 19-i felső együttállást. A hajnali keleti elongáció ugyan jelentős (max. 20,9°), de júliusban az ekliptika hajlásszöge még kevésbé kedvez a bolygó láthatóságának. Ennek ellenére a nyári derült ég, a hajnalra lenyugvó levegő, és a napkelte után is egyre magasabbra emelkedő bolygó jó alkalmat teremt a bolygó megfigyelésére.

Az alsó együttállás után gyorsan távolodó, és egyre hízó sarlót nem könnyű megtalálni a hajnali derengésben. Július 8-án már próbálkozhatunk, elsősorban GOTO-s, vagy osztottkörös távcsővel. Az addigra 0,25 fázist elérő, jókora, 8,9”-es sarló fényessége eléri az 1,0^m-t (CM=219°), de a 20,1°-os elongáció ellenére is csak bő egy órával kel a Nap előtt. A sarló aztán gyorsan hízik, láthatósága is javul. Legnagyobb keleti kitérését július 12-én éri el, 20,9°-ra a Naptól. A 8,0”-es és 0,5^m fényességű, 0,36 fázisú sarló egy óra húsz perccel kel a Nap előtt – ekkor binokulárral már megtalálható. Dichotómiáját július 17-én éri el: A 7,0”-es és -0,1^m-s, 0,50 fázisú bolygó 20,1°-ra tart a Naptól (CM=266°). Másfél órával kel a Nap előtt, növekvő fényessége miatt ekkor már szabad szemmel is megpillantható fél órával napkelte előtt. A fázis ezután lassú növekedésbe kezd. A fázisával együtt a fényesség is nő, így a hónap végéig megfigyelhető marad a Merkúr. Július 22-én a -0,7^m-s bolygó még majdnem másfél órával kel a Nap előtt, binokulárral könnyen megpillantható. Július 30-ára a 0,9 fázisú telimerkúr -1,4m-s fényességet ér el 5,4”-es átmérő mellett (CM=323°). A közeli, 10,5°-os elongáció ellenére egy órával kel a nap előtt, GOTO-s vagy osztottkörös műszerekkel még jól megfigyelhető.

A Merkúr Cseh Viktor május 25-i rajzán (102/1000 L, 250x).

Üstökösök

C/2014 E2 (Jacques). Az év elején felfedezett vándor szépen fényesedett a tavasz folyamán, amikor május végén eltűnt az északi félteke észlelőinek szeme elől, már 8 magnitúdóig fényesedett. Június 21-én a SOHO felvételein 7,5 magnitúdósnak látszott, így remélhetjük, hogy július 2-i, 0,66 CsE-s perihéliumát követően 5-6 magnitúdós égitestként tűnik fel az égbolton a hónap második felében. Fényessége nem változik lényegesen majd, hiszen napközelsége után közeledik bolygónkhoz. Reálisan kb. 15-e körül lesz esély a csillagászati szürkületben, 01:30 UT táján a Bika két szarva között tartózkodó üstökös megkeresésére, láthatósága azonban innen már rohamosan javulni fog, július 20-án ebben az időpontban 21 ívpercre megközelíti a béta Tau-t, tőle pontosan a horizonttal párhuzamosan, balra fog látszani. Ekkor a két égitest párosa már 12 fok magasan lesz. A hó végén, 26-28-a között az IC 410 és 405 közelében halad majd el, 1,5-1 fokos távolságra, kiváló témát nyújtva a teleobjektíves fotósok számára. Ekkor már a Hold sem fog zavarni, így teljesen sötét égbolton élvezhetjük a csillagászati szürkület kezdetére 20 fok magasba emelkedő üstökös látványát.

A Jacques-üstökös május 30-án a Karácsonyfa-halmaz mellett. Ekkor hazánkból már nem volt látható. A fényes csík az ISS nyoma. Minoru Yoneto fotója Új-Zélandról készült.

C/2013 UQ4 (Catalina). A tavaly ősszel kisbolygóként felfedezett égitest egy idős, hosszú periódusú (471 év) kométa, ám ez a periódushossz csak számunkra tűnik emberfelettinek, a kométák világában már nagyon is rövidnek számít. Idős korának köszönhetően az üstökös gyorsan fényesedett, június végére 10 magnitúdót ért el. Nagyjából ekkor kezdődött láthatósága, amely egyre javulni fog, hisz a július 5,9 UT-kor bekövetkező 1,08 CsE-s napközelsége után is folyamatosan észak felé halad majd, sőt, július 7-e után bő két hétre cirkumpolárissá válik. Ezalatt a Pegazusból a Cepheuson és a Draco-n át a Bootesbe jut, ami jelentős, 0,315 CsE-s földközelségének köszönhető. Fényessége ezekben a napokban 7-8 magnitúdó körül alakul majd. Láthatósága ezután sem romlik drasztikusan, hisz augusztustól januárig ki sem mozdul a Bootesből, sőt, tavasszal újra észak felé indul, ám a Naptól és a Földtől távolodó égitestet valószínűleg a koarőszi hónapok után már nem tudjuk követni, olyan gyorsan elhalványul majd.

A Catalina-üstökös útja az égen július elejétől (aerith.net)

A Mira Ceti

Az omikron Ceti (Mira, azaz “csodálatos”) 420 fényévnyire található csillag, a hosszú periódusú pulzáló vörös óriások legmarkánsabb fényváltozású típusának névadó objektuma. Fényessége jellemzően 3 és 9 magnitúdó között ingadozik (időnként azonban akár 2 magnitúdóig is felfényesedhet), átlagos periódusa pedig 332 nap. Pulzációja során a csillag periodikusan kitágul és összehúzódik 400 és 500 napátmérő (560 és 700 millió km) között. 2014-ben július közepén várható maximuma, ekkor a hajnali égen hetekig szabad szemmel is észlelhető lesz. Mellékelt térképünkön a csillagok melletti számok a tized magnitúdóban kifejezett fényességeket jelzik (pl. a delta Cet 41, azaz 4,1 magnitúdós). Hetente egy-két alkalommal érdemes megbecsülni aktuális fényességét, amiből a láthatóság végére megszerkeszthetjük a változásokat mutató fénygörbét. A Mira Ceti rendszeres észlelésével emlékezzünk a 450 évvel ezelőtt született David Fabriciusra, aki 1596-ban fedezte fel a Mira Cetit.

A hónap mélyég-objektuma: a Sharpless 82

A fotósok, ha valami igazán döbbenetes, de szinte sosem fotózott célpontot keresnek a Tejútban, akkor nem mehetnek el szó nélkül a Sharpless  82 mellett.  A kicsiny ködösséget a hasonlóan kicsiny, de mélyég-objektumokban gazdag Sagitta (Nyíl) csillagképben találjuk, 2,3 fokra az α Sge-től nyugat felé. Az emissziós és reflexiós, valamint sötét ködök olyan látványos együttese található a régióban, hogy bármely asztrofotósnak megéri több tíz órát exponálnia a területre. A Tejút eme szegletét a sötét ködök hálózata és csomósodásai uralják, köztük a Berkeley 47 csillaghalmazzal, és a 10’-es, emissziós és reflexiós jegyeket is mutató – így nagyon szép színekben pompázó – Sharpless 82-vel. A köd egy hosszúkás sötét felhőre van „felfűzve”, amely észak felé számtalan vékony ágban végződik, mintha csak egy furcsa, féloldalas fa lenne. A területet mind teleobjektívvel, mind nagyobb felbontású asztrográfokkal (ekkor a ködre fokuszálva) érdemes lefotózni. Halványsága miatt nagyon hosszú expozíciót, vagy CCD-kamerát (és hosszú expozíciót…) igényel.

A Sharpless 82, avagy Kis-Selyemgubó-köd.

• Meteor – az észlelő amatőrcsillagászok lapja. Kérjen ingyenes mutatványszámot!