Égi kalendárium: 2014. május

Május az egyre rövidülő, ám egyre melegedő éjszakák hónapja. A Merkúr különösen kedvező esti láthatósága mellett néhány üstökös jelent észlelési feladatot. A csillagászat jeles napja is ebben a hónapban lesz: idén a Csillagászat Napja május 10-ére esik. Május 24-én nemzeti parkjaink csillagsétával várják az érdeklődőket.

Bolygók

Merkúr: Egész hónapban megfigyelhető napnyugta után a nyugati látóhatár közelében. 1-jén már több mint fél órával nyugszik a Nap után. Láthatósága gyorsan javul, 25-én kerül legnagyobb keleti kitérésbe, 22,7°-ra a Naptól. Ekkor két órával nyugszik a Nap után, így ez idei legjobb esti láthatósága.

Vénusz: Fényesen ragyog a hajnali keleti ég alján, láthatósága a hónap folyamán lényegében nem változik. A hónap elején egy és negyed, a végén másfél órával kel a Nap előtt – ahogy az ekliptika horizonthoz viszonyított hajlásszöge lassan nő. Fényessége -4,1^m-ról -4,0^m-ra, átmérője 17,0″-ről 14,0″-re csökken, fázisa 0,67-ról 0,77-ra nő.

Mars: Hátráló, majd 21-étől előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Hajnalban nyugszik, az éjszaka nagyobb részében megfigyelhető. Fényessége -1,2^m-ról -0,5^m-ra, látszó átmérője 14,5″-ről 11,8″-re csökken.

Jupiter: Előretartó mozgást végez az Ikrek csillagképben. Magasan látszik az éjszaka első felében a nyugati égen. Éjfél körül nyugszik. Fényessége -1,9^m, átmérője 34″.

Szaturnusz: Hátráló mozgást végez a Mérleg csillagképben. Egész éjszaka megfigyelhető, 10-én van szembenállásban a Nappal. Fényessége 0,1^m, átmérője 19″.

Uránusz: Kora hajnalban kel. A hajnali délkeleti ég alján, közel a látóhatárhoz kereshető a Halak csillagképben.

Neptunusz: Éjfél után kel. Hajnalban kereshető a Vízöntő csillagképben.

A Merkúr kedvező esti láthatósága

A Merkúr idei legkedvezőbb esti kitérése igazi különlegességeket tartogat a bolygóészlelők számára: A bolygó felső együttállása során különösen nagy méretet és fényességet ér el, így az ekliptika kedvező hajlásszöge miatt jó esélyünk van a teljes fázishoz minél közelebb járó fényes telimerkúr távcsöves és szabadszemes észlelésére. A jelentős (max. 22,7°-os) kitérés lehetőséget ad a bolygó sötét, szürkületi-esti égen való megfigyelésére. A bolygó szabad szemmel is látványos, feltűnő égitest lesz, május elejétől június elejéig tündökölve a késő tavaszi estéken. Június első napjaiban pedig rekord méretű merkúrsarló megfigyelésére nyílik lehetőségünk!

A bolygó április 26-án van felső együttállásban a Nappal, pályájának perihéliumpontjától nem messze. A telimerkúr így 5,1″ átmérőjű, és különösen fényes, -2,2 magnitúdós. A felső együttállás után a bolygó távolodik a Naptól, lassú méretnövekedés és fáziscsökkenés mellett. Nagyobb GOTO-s vagy osztottkörös műszerekkel, tiszta nappali égen már május 2-án megpróbálkozhatunk a 7,7°-os elongációban tartózkodó, -1,6^m-s bolygó észlelésével. A majdnem telimerkúr ekkor 0,95 fázisú, 5,3″ átmérőjű (CM=206°). Nappali észlelésekor narancs vagy vörös szűrővel csökkenthetjük az ég háttérfényességét és javíthatjuk a kontrasztot. Észlelésünkön az égi É és Ny irányokat mindenképpen tüntessük fel, mert a bolygó fázisa gyakorlatilag nem fog látszani! Ugyanezen napon este a Merkúr már háromnegyed órával nyugszik a Nap után. Napnyugtakor a Naptól kiindulva megkereshetjük a bolygót, napnyugta után 20-25 perccel pedig tiszta horizonton, binokulárral vagy kis távcsővel jó esélyünk van megtalálni a Siriusnál is fényesebb apró narancssárga planétát.

A hónap előrehaladtával a fényes bolygó feltűnő égitestként tündököl esti egünkön, növekvő méret és csökkenő fázis mellett. Dichotómiáját május 19-én éri el 7,1”-es átmérő és 0,0^m fényesség mellett (CM=280°). Ekkor igen jelentős, 21,7°-os elongációban van. Legnagyobb kitérését május 25-én éri el 22,7° elongációnál, jókora, 8,2″-es átmérő, 0,36-os sarló fázis és 0,6^m fényesség mellett (CM=310°). Az ekliptika kedvező dőlésszöge miatt a május 15 és 30 közötti időszakban legalább két órával nyugszik a Nap után. Ez a különleges helyzet jó alkalmat teremt a bolygó sötét, éjszakai égen való megfigyeléséhez: Május 20-án 21:08-kor éri el a 10°-os horizont feletti magasságot. Ekkorra a Nap már 7,5°-al a horizont alá süllyed, a navigációs szürkületben járunk. A félmerkúron ekkor igen jó kontraszttal figyelhetjük meg a felszín világos alakzatait, a korong közepén azok színét. Az atmoszferikus diszperzió ellen narancs és vörös szűrőkkel védekezhetünk.

Június első napjaiban a vékony, de hatalmas méretű merkúrsarló kiváló megfigyelésére nyílik lehetőségünk. Június 5-én még nem lesz nehéz binokulárral megtalálni a vékony, de óriási, 0,14 fázisú, 10,5″-es, viszont már csak 2,0^m-s merkúrsarlót (CM=12°). A még 18,1°-os elongációja miatt egy óra húsz perccel nyugszik a Nap után. GOTO-s vagy osztottkörös távcsövekkel nagyon izgalmas feladat a sarló megtalálása június 8-án napnyugtakor: a 0,09 fázisú hajszálvékony sarló rekord méretű, 11,1″-es átmérőt ér el (CM=30°)! Fényessége csak 2,6^m, így nem könnyű megtalálni. 15,3°-os elongációjában egy órával nyugszik a Nap után.

Oppozícióban a Szaturnusz

A gyűrűs bolygó januártól kezdve jól megfigyelhető az éjszaka második felében.

Május 10-én kerül szembenállásba, korongja ekkor 18,6″-es, fényessége 0,1^m. A gyűrű dőlésszöge évről évre egyre nagyobb: a februárban 27,1°-os szög az oppozíció idejére 26,0°-ra esik vissza, majd decemberre 28,9°-ra nő. A Mérleg csillagképben járó bolygó sajnos egyre délebbi deklináción figyelhető meg; oppozíciókor is csak 27° magasságban delel. Ennek ellenére májusban az éjfél után delelő bolygót az ekkora megnyugvó levegőben kiválóan megfigyelhetjük. Az év elejétől érdemes követni a változásokat a korongon: 2013-ban az igen széles, két komponensre vált sötét NEB uralta az északi félteke látványát, míg az apró, majdnem fekete pólussapka hatszögletű volt. A gyűrűre egyre nagyobb szögben való rálátás segíti a Cassini-rés mellett a halvány Encke-rés és a leheletvékony Keeler-rés megpillantását is kiváló légköri nyugodtság esetén. Figyeljük a B gyűrű fényes sávjait, az esetleg megjelenő küllőket, oppozíció előtti és utáni hónapokban a bolygó árnyékát a gyűrűn.

A Szaturnusz április 13-án Békési Zoltán felvételén (30 T)

A Merkúr, a Jupiter és a Hold együttállása május 31-én este

Az elmúlt évben megszaporodtak a bolygók kölcsönös együttállásai, és a Holddal is gyakran kerültek szoros közelségbe. Így van ez 2014-ben is, május 31-én az esti égbolton nagyon látványos együttállásban gyönyörködhetünk. 19:10 UT-t követően érdemes keresni a Hold vékony sarlóját, amely felett kb. 7 fokkal találjuk a Jupitert. A Merkúr a Holddal majdnem egy magasságban, de kb. 10 fokkal észak felé lesz látható. A három égitest közül az 1,3 magnitúdós Merkúrt lesz a legnehezebb megpillantani, erre esély 19:30 UT körül nyílik, amikor már nemcsak a bolygók, hanem az Ikrek fényes csillagai, és pontosan nyugaton, 5 fok magasan a Procyon is láthatóvá válik.

Üstökösök

C/2014 E2 (Jacques). A kométa felfedezéséről áprilisi kalendáriumunkban már írtunk. Jelenleg az égitest az égi egyenlítő közelében, a Monoceros (Egyszarvú) csillagképben tartózkodik, de folyamatosan halad észak felé, és a fénybecslések szerint már 8-9 magnitúdós. ám amikor a hó közepén vagy végén eltűnik az esti szürkületben, már 7 magnitúdó környékére is kifényesedhet. Július 2-ai 0,66 CSE-s perihéliuma sajnos a Nap túloldalán lesz, de utána bekövetkező 0,5 CsE-s földközelségekor +70 fokos deklináción fog látszani. A friss előrejelzések alapján július közepén, végén – amikor újra láthatóvá válik tőlünk – akár 5-6 magnitúdós is lehet.

Gregg Ruppel felvétele a Jacques-üstökös és az NGC 2506 nyílthalmaz (Monoceros csillagkép) találkozásáról (a felvétel április 22-én készült)

C/2012 K1 (PANSTARRS). A hónap első hajnalán, majd 14-étől az Ursa Maiorban, a két időpont között pedig a Canes Venaticiben látszó üstökös 4-én éri el földközelségét 1,472 CSE távolságban. Emiatt – bár a Naphoz továbbra is közeledik – fényesedése lelassul, a 8-8,5 magnitúdós égitest legfeljebb fél magnitúdót erősödhet. A nyugati irányban gyorsan mozgó kométa 1-jén sötétedéskor negyed fokkal északnyugatra mutatkozik a 4,7 magnitúdós 24 Canum Venaticorumtól, két nappal később pedig 18 ívperccel délkeletre az alig halványabb 21 Canum Venaticorumtól. A hónap második harmadától galaxisokban gazdag területre ér, így szinte minden este lesz legalább egy 13 magnitúdó körüli csillagváros a közelében, valamint fényes csillagok, a χ, a ψ és az ω Ursae Maioris közelében is elhalad. A legszebb fotótéma 23-án este kínálkozik, amikor csak néhány ívpercre lesz a szép spirálkarokat mutató, 12 magnitúdós NGC 3614-től és annak kísérőgalaxisától.

A C/2012 K1 (PANSRTARRS)-üstökös április 24-ei felvételen, amelyet Chris Schur készített

C/2012 X1 (LINEAR). A Capricornus csillagképben délkelet felé haladó üstökös 11-én keresztezi az ekliptikát, néhány nappal később pedig átkerül az Aquariusba. A 44 fokos pályahajlású, kétezer éves keringési idejű kométa fényessége 8 magnitúdó körül stagnál, mivel növekvő naptávolságát a csökkenő földtávolság ellensúlyozza. A naponta fél fokot elmozduló vándor 11-én hajnalban 10 ívperccel északkeletre lesz látható a 14 magnitúdós NGC 7131 galaxistól, 14-én az 5,1 magnitúdós μ Capricornit közelíti meg 25 ívpercre déli irányból, végül pedig 28-án hajnalban az 5,8 magnitúdós 35 Aquarii segítségével találhatjuk meg, amelytől fél fokkal keletre fog látszani.

134P/Kowal–Vávrová. A legutóbb 1997-ben napközelben járt üstökös továbbra is északnyugati irányban halad a Virgo csillagképben, ám mozgása folyamatosan lassul, ahogy az esti égen közeledik nyugati stacionárius pontjához. Ebben a hónapban (21-én) éri el napközelségét (2,572 CSE). Pályahajlása csak 4,3 fok, 10 CSE-e körüli naptávolpontja miatt mozgását főleg a Szaturnusz, nem pedig a Jupiter befolyásolja. A várhatóan 13–13,5 magnitúdó összfényességű, kompakt megjelenésű üstökös meglehetősen csillagszegény területen mozog, így megtalálásához részletes csillagtérképre lesz szükség.

209P/LINEAR. Az idén ez már a második földközeli üstökös lesz, ráadásul az eredetileg 2004 CB jelölés alatt kisbolygóként katalogizált égitest május 29,3 UT-kor 0,056 CSE-re halad el bolygónk mellett. Ezen a napon 10 fokot mozdul el egünkön déli irányba, így a 11 magnitúdós égitest megtalálása némi gyakorlatot és részletes csillagtérképet kíván. Mivel a nagy fényesség csak a kis földtávolságnak köszönhető, a gyenge aktivitású üstökös fényessége csak május 20-án lépi át a 13 magnitúdót, amikor az Ursa Maior keleti felében láthatjuk. Napról napra gyorsabban halad dél felé, így 23-án sötétedéskor 40 ívperccel északra láthatjuk a 21 Leonis Minoristól (4,5^m), másnap pedig 1 fokkal északra a 23 Leonis Minoristól (5,5^m), miközben fényessége eléri a 12 magnitúdót. Megtalálásához a legnagyobb segítséget a 48 Leonis 27-én esti megközelítése jelenti, amikor sötétedés után fél fokkal keletre láthatjuk az 5,1 magnitúdós csillagtól. Másnap este már a Sextans, 29-én pedig a Corvus csillagképben kereshető, ez utóbbi estén már igencsak alacsonyan láthatjuk a délnyugati horizonton, ami a láthatóság végét is jelenti egyben. Vizuálisan inkább csak a csillagszerű fej megpillantására van esély, de a halvány csóvát fotografikusan is megörökíthetjük.

A 209P/LINEAR üstökös Michael Jäger 2009-ben készült felvételén, az égitest előző napközelségekor. A kométa megjelenése most is hasonló lehet.

Meteorzápor május 23/24-én?

A 209P/LINEAR üstökös pályáját május 23/24-én keresztezi bolygónk. Ez azt jelenti, hogy a kométából korábban kiszakadt porszemcsék meteorrajként jelentkezhetnek. Az üstökös magja idős, alacsony aktivitású, ám van remény arra, hogy életének korábbi szakaszaiban jelentősebb mennyiségű anyagot bocsátott ki. Az előrejelzések szerint éjfél körül, Kanada területén van a legnagyobb esély a jelenség megfigyelésére. Ha lesz komoly aktivitás,  úgy érdemes itthonról, akár egész éjjel (sőt néhány nappal korábban és később is) figyelni az eget. A radiáns a Camelopardalis és az Ursa Minor csillagképek határán található, így cirkumpoláris, tehát csak várnunk kell a hullócsillagokra.

A NASA videója a meteorraj várható jelentkezéséről.

Csillagséta a nemzeti parkokban (május 24.)

Zavaró, városi fényektől távol eső programokat kínál május 24-e éjszakáján az ország összes nemzeti parkja: a csillagles mindenhol része a kínálatnak, ez egészül ki változatos elemekkel. Több helyen – köztük a két hazai csillagoségbolt-park egyikében, a Zselici Tájvédelmi Körzetben vagy a Hortobágyi Nemzeti Parkban – a kontinensen is egyedülálló látványban lehet része azoknak, akik vállalkoznak az éjjeli kirándulások valamelyikére.

A túrákra május 24-én, az Európai Nemzeti Parkok Napján kerül sor. Ezen a nemzetközi jeles napon arra emlékezünk, hogy 1909-ben Svédországban ezen a napon alapították az első kilenc európai nemzeti parkot.

A tematikus nap része a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége által koordinált Vidékjáró programsorozatnak.

A részletes programok listáját itt lehet letölteni.

Az NGC 3665 GX UMa

Ebben a hónapban egy hazánkban egyáltalán nem ismert galaxisra hívjuk fel a figyelmet. Az NGC 3665 a Nagy Medve egy kissé kietlen részén, a ν UMa-tól majdnem 6 fokkal északra található. A vizuálisan kb. 10 magnitúdós galaxis 5,5 ívperces, így nagyon könnyű megfigyelni akár óriásbinokulárokkal is. A 70 millió fényévre lévő rendszer igazi érdekessége a magja körül elhelyezkedő sötét porgyűrű, amely 20-30” átmérőjű. Emiatt S0 típusként katalogizálták, de valójában a gyűrű hajlásszöge más, mint a galaxisé, ha egy lapos korongról lenne szó. Inkább úgy tűnik, mintha egy elliptikus galaxis belsejében lenne a porgyűrű. A galaxis erős rádióforrás, így ezek a tények arra utalnak, hogy a múltban két galaxis ütközött össze, és ennek a folyamatnak a végső mementója a már majdnem teljesen nyugodt elliptikus galaxisban található porsáv. Az észlelőkre vár a feladat, hogy kiderítsék, ez a gyűrű vajon látszik-e nagy távcsövekkel vizuálisan, lefotózható-e amatőr eszközökkel? Várjuk a megfigyeléseket róla!

Az NGC 3665 – figyeljük meg a belső részen húzódó porsávot!

• A Csillagászat Napja idei helyszínei

• Egész évben tagtoborzó: téged is vár az MCSE!