Égi kalendárium: 2014. november | MCSE

Égi kalendárium: 2014. november

Látványos együttállással, kedvező helyzetben levő óriásbolygókkal, csillagfedésekkel, valamint egy könnyen megfigyelhető üstökössel érkezik a tizenegyedik hónap.

Bolygók

Merkúr: 1-jén van legnagyobb nyugati kitérésben, 18,7°-ra a Naptól. Ekkor több mint egy és háromnegyed órával kel a Nap előtt, ez idei legjobb hajnali láthatósága. Kiváló észlelhetősége sokáig megmarad, még 20-án is egy órával kel központi csillagunk előtt. Ezt követően láthatósága fokozatosan romlik, és a hónap legvégére belevész a hajnalpír fényébe.

Vénusz: Lassan távolodik a Naptól az égen, de láthatósága csak a hónap utolsó pár napján javul meg annyira, hogy keresésével érdemes próbálkozni napnyugta után. A hónap végén fél órával nyugszik a Napot követően, a délnyugati horizont közelében látható. Fényessége -4,0m-ról -3,9m-ra csökken, átmérője 9,7″-ről 9,9″-re nő, fázisa 0,999-ről 0,99-ra csökken.

Mars: Előretartó mozgást végez a Nyilas csillagképben. Késő este nyugszik, még mindig az esti órákban látszik a délnyugati égen. Fényessége 0,9m-ról 1,0m-ra, látszó átmérője 5,5″-ről 5,1″-re csökken.

Jupiter: Előretartó mozgást végez az Oroszlán csillagképben. Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében látható délkeleti-déli égen mint feltűnő égitest. Fényessége -2,1m, átmérője 38″.

Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Mérleg csillagképben. A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 18-án együttállásban van a Nappal. Fényessége 0,5m, átmérője 15″.

Uránusz: Az éjszaka nagy részében kereshető a Halak csillagképben. Hajnalban nyugszik.

Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg a Vízöntő csillagképben. Éjfél körül nyugszik. Mozgása 16-án vált hátrálóból előre tartóra.

A Mars az M28 mellett november 3-án

November 3-án este a sötétség beálltakor még éppen a horizont felett látható a Sagittarius csillagkép egy jelentős része. A lambda Sgr-től (Nunki, 2,8m) északnyugatra 47’-re ott lesz a Mars is, mint könnyen látható 1 magnitúdós égitest. Az M28 jelű gömbhalmaz – amely 6,9 magnitúdós – már nem könnyű célpont, de a kb. 10 fokos horizont feletti magasság elméletileg lehetővé teszi a különös együttállás észlelését, esetleg fotózását – ehhez természetesen tökéletes horizont és kellően jó átlátszóság szükséges.

A Hold csillagfedései

A 20 és 21 Geminorum fedése november 10-én

A 20 és 21 Geminorum kettőse (STF 924) szabad szemmel nem bontható fel, hiszen a 6,3 és 6,9 magnitúdós csillagok szögtávolsága 20″. Egy átlagos (pl. 10×50-es) binokulár, vagy kis nagyítású távcső azonban feloldja két sárgásfehér színű csillag párosára. A főcsillag fedési változásokat is mutat, így a rendszer valójában három égitestből áll. Távolságuk 360 fényév, a főcsillag luminozitása 30-szor múlja felül a Napét. November 10/11-én, 23:14 UT-kor (Budapest) bukkan elő a csillagpár a 82%-os, csökkenő fázisú Hold mögül, annak sötét oldalán. A földrajzi hely függvényében ez az időpont 23:10 UT (Sopron) és 23:19 UT (Nyíregyháza) között változik.

A lambda Geminorum fedése november 11-én

A február 11-i súroló fedés után ezen az estén a Hold teljesen eltakarja a lambda Geminorumot. Az előbukkanás várható ideje Budapesten és az ország nagy részén 20:03 UT, a keleti határnál 20:04 UT. A Hold csak 4-8 fok magasan látszik, ezért használjunk nagyobb műszert, és keressünk olyan észlelőhelyet, ahonnan jól látható a keleti horizont.

Üstökös

C/2014Q3 (Borisov). Az akkor 17 magnitúdós üstököst augusztus 22-én G. Borisov fedezte fel az Oroszországban található Nauchnij városából, egy 30 cm-es f/1.5-ös asztrográffal. Az üstökös egy meredek pályahajlású égitest, amelynek november 19-i perihéliuma (1,64 CsE) alig két héttel követi 1,14 CsE-s földközelségét. Felfedezése után bekövetkezett gyors fényesedése azt mutatja, hogy egy öreg üstökösről van szó. A nagy inklinációnak kösznhetően egész novemberben cirkumpoláris égitestként láthatjuk (sőt, 6,5 fokra megközelíti az égi pólust), ám a 3-ai földközelség idején a Hold zavaró hatása miatt nem lehet észlelni. A távoli, kis abszolút fényességű vándor összfényessége a vizuális becslések szerint október végére elérte a 11 magnitúdót, átmérője a 2 ívpercet. Egész novemberben tartani fogja 10,5-11 magnitúdós fényességét, ám még decemberben is kényelmes pozícióban figyelhetjük meg a halványuló vándort.

A Borisov-üstökös térképe a földközelséget követő időszakban, a Hold fázisának figyelembe vételével (Ursa Minor csillagkép). A Zéta és Théta UMi távolsága 53 ívperc, a határfényesség 12 magnitúdó

A Borisov-üstökös térképe a földközelséget követő időszakban, a Hold fázisának figyelembe vételével (Ursa Minor csillagkép). A Zéta és Théta UMi távolsága 53 ívperc, a határfényesség 12 magnitúdó

A Borisov-üstökös csóvátlan, gázban gazdag kómája José Chambó október 25-i felvételén

A Borisov-üstökös csóvátlan, gázban gazdag kómája José Chambó október 25-i felvételén

A hónap mélyég-objektuma

Az NGC 1491 DF Per

E havi ajánlatunkban a Perseus csillagkép egyik legszebb, legkönnyebben megfigyelhető emissziós ködét ajánljuk észlelőink figyelmébe. Jóllehet igen fényes képviselője típusának, városi égbolton sajnos nem sok esélyünk van megpillantani, ellenben vidékről (még ha van is kevés fényszennyezés) már könnyen látszik, sőt, egy 20 cm-es távcső szépen mutatja belső szerkezetét is. Fényképezése nem ütközik nehézségbe, ám hazai asztrofotó nem igazán készült róla, holott igen látványos és relatíve könnyű célpont. Ha megnézünk egy róla készült felvételt, a köd látszólag két részre tagoldik. Belső része igen fényes, jellegzetes alakú (tulipán, vagy lángoló tűz, képzeletünktől függően). A ködöt emisszióra késztető óriáscsillag 11 magnitúdós, a fényes belső tartomány 5-6 ívperces, ehhez képest a ködkomplexum külső tartományai (Sharpless 206) az egy fokos méretet is elérik. A HII régió több, mint 11 ezer fényévre, a Perseus-karban található.

Az NGC 1491 DF Per, Németh Róbert felvételén (25T, 8,1 óra expozíciós idő ISO800-on)

Az NGC 1491 DF Per, Németh Róbert felvételén (25T, 8,1 óra expozíciós idő ISO800-on)