Égi kalendárium: 2015. október | MCSE

Égi kalendárium: 2015. október

Október egyre hosszabb és hosszabb éjszakákkal ajándékozza meg az észlelőt. Számos érdekes égi eseményt kínál ez a hónap, de a legérdekesebb jelenségek a hajnali égen láthatók, ahol szinte sorban állnak a bolygók.

A bolygók járása

Merkúr: A hónap első napjaiban még nem megfigyelhető, de 6-a után már látható napkelte előtt a keleti látóhatár közelében. Láthatósága rohamosan javul, 16-án van legnagyobb nyugati kitérésben, 18,1°-ra a Naptól. Ekkor közel másfél órával kel a Nap előtt, idei egyik legjobb hajnali láthatóságát adva. A hónap végén is még egy órával kel a Nap előtt, megfigyelésre kedvező helyzetben.

Vénusz: Magasan, fényesen ragyog a hajnali keleti égen. A hónap folyamán négy órával kel a Nap előtt, kitűnő megfigyelhetőséget biztosítva. 26-án van legnagyobb nyugati kitérésben, 46,4°-ra a Naptól. Fényessége -4,7m-ról -4,5m-ra, átmérője 33,3″-ről 23,1″-re csökken, fázisa 0,35-ról 0,53-ra nő.

Mars: Előretartó mozgást végez az Oroszlán csillagképben. Kora hajnalban kel, hajnalban látszik a keleti égen. Fényessége 1,8m-ról 1,7 m-ra, látszó átmérője 3,9″-ről 4,2″-re nő.

Jupiter: Előretartó mozgást végez az Oroszlán csillagképben. Kora hajnalban kel, hajnalban feltűnően látszik a keleti-délkeleti égen. Fényessége -1,8m, átmérője 32″.

Szaturnusz: Előretartó mozgást végez 16-ig a Mérleg csillagképben, de 17-én már a Skorpióban látszik. A hónap folyamán még kereshető az alkonyi ég alján, közel egy órával a Nap után nyugszik. Fényessége 0,6m, átmérője 16″.

Uránusz: Egész éjszaka látható a Halak csillagképben. 12-én szembenállásban van a Nappal.

Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg a Vízöntő csillagképben. Hajnalban nyugszik.

A Merkúr legkedvezőbb hajnali láthatósága

A Merkúr legkedvezőbb hajnali láthatóságára kerül sor októberben. Az alsó együttállás után növekvő sarló október 10-én már jó eséllyel megtalálható: A 0,25 fázisú, 8,3”-es korong 0,6m fényesség mellett szűk másfél órával kel a nap előtt (CM=61°). Dichotómiáját 15-én éri el, 7,1” átmérő és -0,4m fényesség mellett (CM=89°). A bolygó ekkortól kezdve feltűnő jelenség. 16-án kerül a legnagyobb kitérésbe, 18,1°-ra a Naptól, majd két héten át kiválóan megfigyelhető a hajnali égen. 31-ére a 0,93 fázisú, 5,1”-es -1,0m-s bolygó pontosan egy órával kel a Nap előtt (CM=164°).

Bolygósorakozó az októberi hajnalokon

Bolygósorakozónak azokat az eseményeket, együttállásokat nevezzük, amikor 3-4 bolygó, esetleg a Holddal kiegészülve, egy vonalban sorakozik fel az ekliptika mentén, egymáshoz viszonylag közel. A legutóbbi ilyen eseményre, amely különösen látványos volt, és a nagyközönség érdeklődését is felkeltette, 2002. májusában került sor. Akkor is négy bolygó, valamint a Hold került közel egymáshoz, egy vonalban. Az októberi sorakozó ehhez hasonlóan igen látványosnak ígérkezik, ráadásul kényelmes horizont feletti magasságban, még viszonylag sötét égbolton figyelhetjük meg őket. A Merkúr is legalább öt fok magasra emelkedik a csillagászati szürkület végére, őt követi a vékony (3%) holdsarló, amelynek megpillantása igazi kihívást jelent majd. A Jupiter, Mars és Vénusz ekkor már 25-30 fok magasan tartózkodik. Az együttállást az ezt megelőző és követő napokban is érdemes lesz figyelemmel kísérni, pl. egy nappal korábban a Hold még sokkal könnyebben megfigyelhető lesz a Jupiter közelében.

A Jupiter, a Mars, a Regulus és a Vénusz egy vonalban október 5-én hajnalban, Rosenberg Róbert adonyi felvételén.

A Jupiter, a Mars, a Regulus és a Vénusz egy vonalban október 5-én hajnalban, Rosenberg Róbert adonyi felvételén.

Október 08-24.: az OW Geminorum fedése

Alapvetően kétféle változócsillagot különböztethetünk meg: a belső, valódi okok miatt változó csillagokat (ezekben a változásért a csillagban végbemenő valódi fizikai folyamatok felelősek); és külső okok miatt változókat (a változást például csillagok egymás közötti fedései, vagy a csillag forgása okozzák). Az utóbbi csoportba tartoznak a szoros kettőscsillagok azon különleges képviselői, amelyeknél a csillagok keringésének pályasíkja közel esik a földi megfigyelő látóirányához. Ennek megfelelően a társak periodikusan elfedik egymást, ami a látszó fényesség átmeneti csökkenéséhez vezet. A rendszer keringési idejétől függően az egyes fedések között eltelt idő néhány perc és sok év közötti lehet. 2015 októberében egy ilyen, hosszú periódusú csillag ritkaságszámba menő fedésének lehetünk tanúi.

Az OW Geminorum változó volta sokáig rejtve maradt a földi megfigyelők elől. Bár 1952-ben már lajstomba vették változógyanús csillagként, igazi természetének megismerése a múlt század végéig váratott magára, egyben szép példát mutatva az amatőrcsillagászat hasznosságára. 1988-ban David H. Kaiser amerikai amatőrcsillagász észrevette, hogy a BD +17[fok]01281 jelű, 8,2 magnitúdós csillag hirtelen elhalványodott, majd újra kifényesedett. A fedés amplitúdója 1,8 magnitúdónak adódott, maga a fedés 12-14 napig tartott. Később, a Harvard-fotólemezek átvizsgálása során sikerült évtizedekkel korábbi felvételeken megtalálni a csillagot, mi több, 1902 és 1933 között öt alkalommal fedésben, így a periódust nagy pontossággal 1258,59 napban (mintegy 3,45 év) lehetett meghatározni. A rendszer asztrofizikai szempontból igen érdekes, mert a pálya excentricitása igen nagy (e=0.515). Ebből következően másodminimuma (tehát amikor a fényesebb csillag takarja el a halványabb társat, és ami ez esetben mindössze 0,2mg -s változást eredményez) kb. 0,23-as fázisnál következik be (2016. augusztus 5-én).

A mintegy két hétig tartó fedés teljes végigészleléséhez (ezáltal „saját” fénygörbénk megrajzolásához) elegendő egy kisebb távcső, esetleg binokulár is, mivel 8,2m-s maximumából 2015. október 16-ára alig 10m-ig halványodik, majd szintén egy hét alatt fényesedik vissza. A biztos észlelés érdekében az észlelt időszakot érdemes némileg meghosszabbítani, azaz jóval a fedés előtt, majd utána is folytatni a megfigyeléseket.

Szeretettel várják az észleléseket a Meteor rovatai!

ow_gem-aavso-b