Égi kalendárium: 2016. november | MCSE

Égi kalendárium: 2016. november

November hagyományosan az egyik legködösebb hónap. Bízunk benne, hogy idén másként alakul, hiszen érdekes együttállások várnak ránk!

A bolygók járása

Merkúr: A hónap nagyobb részében a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 20.-a után már kereshető napnyugta után a délkeleti látóhatár közelében, de ekkor még csak fél órával nyugszik a Nap után. Ez az érték a hónap végére ötven percre javul, ami nagyban növeli a megfigyelhetőségét.

Vénusz: Az esti délnyugati ég feltűnően ragyogó égiteste. A hónap elején bő másfél, a végén közel három órával nyugszik a Nap után, kitűnő megfigyelhetőséget biztosítva. Fényessége -4,0m-ról -4,2m-ra, átmérője 14,0″-ről 16,7″-re nő, fázisa 0,78-ról 0,69-ra csökken.

Mars: Előretartó mozgást végez a Nyilas, majd 8-tól a Bak csillagképben. Késő este nyugszik, az esti órákban látszik a délnyugati ég alján. Fényessége 0,4m-ról 0,6m-ra, látszó átmérője 7,5″-ről 6,5″-re csökken.

Jupiter: Előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Kora hajnalban kel, a hajnali órákban feltűnően látszik a délkeleti égen. Fényessége -1,7m, átmérője 32″.

Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Kígyótartó csillagképben. A hónap első felében még kereshető napnyugta után a délkeleti ég alján, utána belevész az alkonyati fénybe. Fényessége 0,5m, átmérője 15″.

Uránusz: Az éjszaka nagy részében kereshető a Halak csillagképben. Hajnalban nyugszik. Hátráló mozgása a hónap végén lassulni kezd.

Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg a Vízöntő csillagképben. Éjfél körül nyugszik. Mozgása 20-án vált hátrálóból előretartóra. 

Hold-Aldebaran-együttállás november 15-én

Ha az időjárás engedi, szép látványt fog nyújtani ezen az estén a Bika csillagképben járó telihold, amely alig egy fokra lesz az 1 magnitúdós Aldebarantól. Mivel a jelenség alatt a páros közel lesz a horizonthoz, látványos éjszakai tájképek lesznek készíthetőek.

 

Hold-Jupiter-együttállás november 25-én

Igazán nem panaszkodhattunk az év korábbi szakaszaiban sem, ám a november 25-i hajnali Hold-Jupiter-együttállás az egyik legszebbnek ígérkezik. A fogyó Hold csak 16%-ban lesz megvilágítva, így a hamuszürke fény erősnek ígérkezik. A jelzett időpontban csak 1,4°-ra lesz tőle a Jupiter (a Hold peremétől kicsivel több mint 1°-ra), a két égitest lenyűgöző látványt fog nyújtani binokulárokkal, vagy akár kisebb nagyítású távcsövekkel. A Hold és a bolygó könnyen fényképezhető lesz, egy DSLR kamerával, akár hosszabb (600-1000 mm) fókuszú távcsövekkel érdemes fotózni a párost.

1125

A november 25-i Hold-Jupiter-együttállás a hajnali égen: a Hold csekély fázisa és a kis távolság miatt igen látványos lehet.

Haldokló vörös óriás: az R Cassiopeae

A mira típusú változók egyetlen periódussal jellemezhető fénygörbéi ellenére fényváltozásuk közel sem olyan szabályos, mint pl. a klasszikus cefeida csillagoké. Legtöbb miránál ciklusról ciklusra jelentkező fénygörbeváltozásokat tapasztalunk, amelyek jelentkezhetnek amplitúdóban, illetve periódusban. Ezek egyik legfeltűnőbb reprezentánsa a Cassiopeia csillagkép számtalan mirája között is elsőként felfedezett R Cassiopeae. Legutóbbi két maximuma jól példázza a fényességváltozás szélsőséges anomáliáit: míg 2013 végi maximuma során alig érte el a 7m-s fényességet, addig 2015-ben megközelítette a 4m-t, ezáltal a ritkaságszámba menő, maximumban szabad szemmel is jól megfigyelhető változók között tarthatjuk számon. Népszerűségét növeli, hogy fényessége minimumban sem esik jelentősen 12m alá, így fénymenete egészen kis távcsövekkel is végigkövethető.

Az R Cas a hosszabb periódusú (P = 430 nap) mirák közé sorolható. Fénygörbéje jellegzetesen fűrészfogszerű, felszálló ága jóval meredekebb, mint a leszálló, ráadásul gyakran kialakul egyfajta „púp” a fénygörbe különböző pontjain, bizonyítékot szolgáltatva a mirák néhol teljesen kaotikus oszcillációjára.

A csillag M színképtípusú, oxigénben gazdag, élete végén járó vörös óriás, sugara mintegy 340-szerese Napunkénak. Érdekessége, hogy – pontosan nem tisztázott okokból – tömegvesztése jelentős, mintegy 10-7 Mo/év. A csillagot körülölelő, mintegy 12 km/s sebességgel táguló porfelhő igen nagy kiterjedésű, mintegy 3 ívperc átmérőjű. A fiatal, kb. 10 000 éves, csupán infravörös tartományban látszó képződmény, aszimmetrikus tágulásából következtetve valószínűleg kölcsönhatásban van az intersztelláris anyaggal.

11-r cas

További információk a Meteor csillagászati évkönyv 2016. évi kötetében találhatók.

A Cassiopeia változócsillagairól a Meteor 2016/10. számában olvashattunk hosszabb cikket.

 



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close