A január 4-i napfogyatkozás napján nemcsak telefonvonalaink izzottak, hanem levelezőlistáink is, elsősorban a Leonidák (milyen jó lenne, ha mindig észlelésekről folyna ott a diskurzus…). Minthogy lehetőség van képek csatolására, nagyon sok érdekes felvétel jutott el a lista címzettjeihez. A képküldők jelentős része azonban semmitmondó fájlnevek mögé rejtette az értékes felvételeket. Akik saját használatra el kívánták menteni a napfogyatkozás-fotókat, akkor jártak el jól, ha azon melegében átnevezték a fájlokat, hogy legalább az kiderüljön belőlük, mikor és ki készítette őket. Jelen cikk címe is arra utal, hogy dscn*, Kép*, image* kezdetű fájlok tömege érkezik szerkesztőségünkhöz, nem kis többletmunkát adva a rovatok, cikkek összeállításában
.
Lassan hatodik éve már, hogy szabványosítottuk a fájlneveket, sőt, digitális észlelőlapot is bevezettünk (l. még: Meteor 2005/4., 3. o). A tapasztalatok rendkívül vegyesek, szerencsére vannak jó páran, akik követik ezt a rendszert, képeikhez észlelőlapot is mellékelnek. A vizuális észleléseknél nincs ilyen probléma, a rajzokhoz gyakran mellékelnek részletes leírásokat is az észlelők. Ami ugyanilyen fontos lenne a fotók esetében is!

A Meteor korlátozott terjedelme miatt természetesen csak a beérkezett felvételek egy részét tudjuk közölni. Azonban a képek nem „süllyednek el” a merevlemezeken, hiszen gyakran vesszük hasznát a képeknek az MCSE honlapjain közölt cikkekben (www.mcse.hu, hirek.csillagaszat.hu stb.).
A különféle honlapokon elhelyezett képeket, észleléseket stb. általában nem tudjuk figyelembe venni.
A beküldött fájl neve minden esetben tartalmazza a fotózott objektum vagy jelenség rövid nevét, elkészítésének napját és időpontját UT-ban, valamint az észlelő felismerhető nevét, esetleg „névkódját”. Például egy 2011. június 28-án 02:15 UT-kor készült Szaturnusz-felvétel fájlneve így nézzen ki: szaturnusz_20110628_0215UT_gipsz.jpg (a felvételt Gipsz Jakab észlelő készítette). Természetesen a fenti rendszer logikáját követve megadhatjuk a használt kamera és a távcső adatait is, azonban a fájlnevekben legalább a példaként feltüntetett információk legyenek megadva! Minden esetben kérjük a digitális észlelőlapon részletesen megadni a kép készítésével kapcsolatos paramétereket – mint általában bármely csillagászati megfigyelés esetében! (Észlelő neve, műszer, helyszín, a távcső, kamera részletesebb adatai stb.) Rövidebb leírásokat, beszámolókat is szívesen veszünk. A rajzok szkennelésekor is kövessük a fenti fájlelnevezési elveket.

Fordítsunk figyelmet a képek esztétikai megjelenésére! Ha a felvétel készítője azt fontosnak tartja, az ábrázolt égboltrészen, a kép „hasznos látómezején” kívüli területen külön feliratozással is elláthatja a felvételt, itt feltüntetheti az égtájakat is. Tehát a csillagos égi hátteret vagy a Hold krátereit semmiképp ne írjuk tele különféle információkkal! Az így feliratozott képeket nyomdai közlésre nem tudjuk elfogadni.

Beküldési határidő: folyamatos! A számítástechnikának köszönhetően egy frissen elkészült kép szinte azonnal elküldhető! Lapunk gyorsabb, rugalmasabb összeállításakor is segítséget jelent, ha minél előbb megérkeznek hozzánk a felvételek. A legszebb képeket internetes oldalainkon folyamatosan megjelentetjük.

Mi számít beküldésnek? A Meteornak szánt digitális képeket csak úgy tudjuk fogadni, ha azok elektronikus levélben érkeznek a meteor@mcse.hu címre, csatolt fájlokként. Kérjük, hogy az észlelők minden esetben küldjék el képeiket az illetékes rovatvezetőknek is!

Köszönjük az észleléseket!

Most érkezett – példa a beküldésre

A kép fájlneve: NGC1999_francsics_2010_12_3.jpg

A kitöltött digitális észlelőlap:

Az NGC 1999 és környéke

Észlelő: Francsics László
Észlelés helye: Ágasvár, Piszkéstető, Heves megye
Észlelő lakcíme: (pontos cím megadva)
Észlelő e-mail címe: (pontos cím megadva)

Szakcsoport: mély-ég

Dátum:
Idő (UT):

Átlátszóság: 7-8/10
Nyugodtság: 7/10
Hőmérséklet: 6/-6°C

Objektum neve:

Távcső adatai: 200/800 tükrös (effektív fényerő: f/5)
Szűrő: –
Korrekciós lencse, nyújtás: Paracorr kómakorrektor: 1.15x nyújtás

Észlelés módja: fotografikus, digitális
Fókusztávolság: 925 mm
Látómező: 1,65°
Érzékelő: 22.2×14.8 mm
Kamera/fényképezőgép/ccd: Canon EOS 350D átalakított
Érzékenység/gain: ISO 800

Kép exponálási ideje (s): 300 sec
Felvétel teljes időtartama (s): 110×300 sec, azaz 9h 10min
Frame/sec: –

Képrögzítő program: –
Képfeldolgozó program/ok: IRIS 5.57, Registar, Photoshop CS3
Felhasznált képkockák száma:

Megjegyzések, rövid leírások: 3 éjszakán át készült Ágasvárról és Piszkéstetőről.

Észlelőnk részletes leírást is mellékelt (a kép hamarosan megjelenik hírportálunkon, A hét csillagászati képe rovatban):

Az NGC 1999 egy csillag által megvilágított fényes és kis kiterjedésű részlete egy, az Orion csillagképet behálózó, naprendszertől 1500 fényévnyire található kiterjedt ködkomplexumnak. A NGC 1999 környezetét a jól ismert, sokszor megörökített Orion-ködből dél felé kinyúló halvány csillagközi anyagfoszlányok alkotják. Amíg az Orion-köd közepén a Trapézium és a Beklin-Neugebauer objektum a nagytömegű csillagok keletkezésére példa, addig az ábrázolt területen találhatók a kistömegű proto- azaz születőfélben lévő csillagok, a Herbig-Haro objektumok mintapéldányai, melyeket a Hubble űrtávcső és az ESO távcsövei is többször megvizsgáltak. A ködösségbe ágyazódva több class 0/1-es (0. és 1. fejlettségi szintű) protocsillag környezetére gyakorolt hatása figyelhető meg.  Fejlődésük ezen szakaszán álló protocsillagok sugárzásuk jelentős részét infravörös tartományban 2 mikronon vagy annál nagyobb hullámhosszakon sugározzák ki, ezért közvetlenül nem, vagy csak nehezen láthatóak vizuális tartományban.

Az NGC 1999 egy igen fényes reflexiós-köd (a kép alsó negyedében), melyet egy közepes méretű távcsővel is könnyen megfigyelhetünk. Egyetlen csillag ragyogja be a fényes, kék ködösséget, melynek közepén apró, fénytől elzárt üreg látható. Közvetlen közelében délre (lefelé) a Herbig-Haro 1 és 2 jelű protocsillag (HH1-HH2) anyagsugara, azaz jet-je keltette, egy tengelyre rendeződő bipoláris fénylés látható.

Anyagsugarak és lökéshullámok több helyen is megfigyelhetők a felvételen. A HH1-HH2, illetve HH34 protocsillagok a class 0/1-es osztályba tartoznak, és a fejlődésnek ebben a stádiumában anyag áramlik a csillagfelszínre. Ilyenkor létrejön a jet, mely hatalmas sebességgel lövell ki a protocsillag forgástengelye mentén, a pólusoknál. A jetek a csillagközi anyaggal találkozva lökéshullámok sorozatát hozzák létre.

A Herbig-Haro 222 (HH222) fényes a csillagközi tájra vízesésként aláhulló vörös íve feltűnően látszik a kép közepétől jobbra. A fiatal csillagok speciális csillagszelei átalakítják környezetük szerkezetét. A Herbig-Haro 34-es jelű (HH34) protocsillag, mely a HH222 vörös gázfilamentje tövében lapul meg, pólusai mentén kiáramló anyagával rendezi át a csillagközi gázfelhőket maga körül. Így jön létre az ionizált hidrogénből álló fényes vízeséshez hasonló alakzat, melyet Vízesés-ködnek is neveznek. (Persze csak a környezetéshez képest fényes, ugyanis a még 8/10-es ágasvári ég háttere is teljesen elnyelte.)

A képen látható legfényesebb csillag a Iota Orionis, az Orion, vagyis a vadász övére csatolt kardjának hegye, ami természetesen még városokból is jól látható. Körülötte az NGC 1980 jelű gázködbe burkolózott csillaghalmaz fényes tagjai láthatók.

Készítési körülmények

Optika:                200/800 Asztrográf / Paracorr
Expozíció:           110×5 perc/ISO 800
Átlátszóság:        10/8-7
Helyszín:             Ágasvár/Piszkéstető
Időpont:               2010. október/december