Észleljük a holdperem különleges alakzatait! | MCSE

Észleljük a holdperem különleges alakzatait!

2008.
december 10-14-e között igen magasra, 68 fokra emelkedik a
látóhatár fölé a delelő telehold, ami nagyon kedvező lehetőséget kínál a
holdperemhez közeli különleges felszíni alakzatok megfigyelésére,
elsősorban a Mare Crisium (Válságok Tengere), illetve a
Grimaldi-medence környékén. A téli napfordulóhoz közeledve az éjszakák még egyre hosszabbodnak,
és ha ilyenkor van holdtölte, akkor kísérőnk az egész éjszakai égboltot
beragyogja fényével. Most mintegy kilenc nappal a téli napforduló
előtt, december 12-én lesz holdtölte, és az ezt megelőző és követő napokban égi
kísérőnk igen nagy, mintegy 64-68 fokos magasságban delel. Pont holdtölte napján, december 12-én kerül földközelbe, amikor
mintegy 350 ezer km-re lesz tőlünk, és korongjának látszó
mérete nagyjából 34 ívperc lesz. A mellékelt kis táblázat ezen
éjszakákra megadja a Hold delelési magasságát, fázisát, valamint a
megfigyelésre kedvező helyzetben, a terminátor közelében lévő
holdfelszíni alakzatokat is:

dátum         
Delelési magasság  Holdfázis    Esemény, megfigyelésre
 
                  
          
   
(fok)                     
(%)         javasolt terület

10.                               
64                       
95            nyugati holdperem,
Grimaldi
11.                               
67                       
97            Grimaldi-, Riccioli-,
Russell-, Struve- és
                                                                                  
Eddington-kráter
12.                             
 
68        
              
99           
holdtölte, a holdkorong fotózása színesben
13.                               
68         
             
98            keleti holdperem,
Mare Crisium
14.                               
67          
            
97            Mare Crisium,
Lick-, Yerkes-
és Proclus-kráter

A
decemberi hosszú téli éjszakákon magasan delel a telihold egyben azt is jelenti, hogy szinte az egész éjszaka folyamán
megfigyelhető, illetve a nagy magasság miatt ilyenkor a földi
légkör zavaró hatásai kevésbé lépnek fel a vizuális, illetve
asztrofotós megfigyelések során.


A sötét Grimaldi-kráter és a Mare Crisium jól
megfigyelhető lesz a terminátor közelében december 10-11., illetve
13-14-én. A fotót
Orbán
Károly készítette
2005. április 24-én 00:03 UT-kor (MCSE Hold Szakcsoport).

A
holdtölte előtti napokon, december 10-én és 11-én még a tőlünk látható
oldal holdrajzi nyugati pereme közelében van a terminátor, így
kontrasztosan látszanak Grimaldi-medence és környékének érdekes
alakzatai. Többek között a Riccioli-kráter az Oceanus Procellarum
(Viharok Óceánja) délnyugati pereménél. Tőlük északabbra az Oceanus
Procellarum határán egészen a holdperemnél a Struve-, Russell- és
Eddington-kráterek figyelhetők meg jól. A
Grimaldi-kráter a holdfelszín egy jellegzetesen sötét, alacsony
albedójú, vagyis kis fényvisszaverő képességű területe. Jól körülhatárolt,
mintegy 140-172 km átmérőjű és 2,7-3,2 km mély formáció. Ez egy nagyobb, a mintegy 440 km
átmérőjű Grimaldi-medence legbelső része. A rendre 230, 300 és 440 km
átmérőjű Wilhelms-gyűrűknek nevezett alakzatoknak a
legbelső része a sötét Grimaldi-kráter. Kora a holdi rétegtani
kormeghatártozás szerint pre-nektári, azaz 3,9-4,0 milliárd évnél is idősebb. A Grimaldi
belsejét nagyon sötét, ősi lávaanyag tölti ki mintegy 1,4-3,5 km
mélységben. Egyébként Mare Grimaldi (Grimaldi Tenger) néven is ismert
ez a terület. Hold körüli pályán keringő űreszközök mozgásából a Grimaldi
alatt tömegkoncentrációt, un. mascont mutattak ki.

A Grimaldi közelében nevezetes rianásokat is meg lehet
figyelni alacsony napállásnál, azaz december 10-11-e között. A Grimalditól keletre a Rimae Grimaldi, valamint
nyugatra a Riccioli-kráter közelében lévő Rimae Riccioli. A Grimaldi
egyik előfordulási helye az úgynevezett időszakos holdfelszíni
jelenségeknek (TLP-k vagy LTP-knek), ugyanis holdészlelők többször számoltak be felfénylésekről, elszíneződésekről, illetve
elhomályosodásokról a Grimaldi területén, bár ma már
elsősorban csak az Aristarchus-plató, az Alphonsus és a Langrenus környezetét
tekintik komolyan időszakos holdfelszíni jelenségek lehetséges
előfordulási helyének. Mindenesetre a helyzet
tisztázása végett érdemes lenne a Grimaldi-krátert is rendszeresen megfigyelni, monitorozni.

A mintegy 146 km átmérőjű Riccioli-kráter a
Hold pereménél a görbület miatt eléggé elliptikusnak látszik. A kráter
pereme nagyon lepusztult, erózióját valószínűleg az Oceanus
Procellarum-ot létrehozó nagy becsapódás törmelékanyaga, illetve a
kialakulása óta eltelt igen hosszú idő alatti eróziós folyamatok
okozták. A 103 km átmérőjű Russell egy félkaréj alakú,
lávával részben kitöltött aljzatú kráter, ami a vele egybefüggő, 164 km
átmérőjű, és szintén lávával nagyrész kitöltött, karéj alakú
Struve-kráterrel együtt egy 8-asra emlékeztető alakot formáz. A
Sruve-kráter keleti pereméhez illeszkedik a 118 km átmérőjű
Eddington-kráter, amelynek aljzata mint egy öböl,
folytonosan megy át az Oceanus Procellarumba.


A Grimaldi-kráter és környezete (Bucsi Gábor, 2005. május 21., 20:57:19 UT, MCSE Hold Szakcsoport).

Holdtölte
után, december 13-án és 14-én a terminátor már az ellenkező oldalon, a
Hold keleti pereménél van, és a Mare Crisium környékét teszi
kontrasztossá, megfigyelésre kedvezővé. A Mare Crisium egy többszörös
gyűrűs becsapódási alakzat égi kísérőnk felszínén. A legbelső, jól
megfigyelhető sötét mare terület átmérője 360-418 km, mélysége
4,6 km. A belső terület sötét mare anyaga mintegy 228 ezer
négyzetkilométer területen és 1,9 km vastagságban borítja a felszínt.
Ezt a belső területet kifelé haladva több gyűrűs szerkezet veszi körül
koncentrikusan, rendre 540, 740, 1080, 1600 km átmérővel. A Mare Crisium
kora mintegy 3,85 milliárd éves pre-imbriumi, más források szerint
azonban nektári, annak fiatalabb rétegével egyezik meg. Egyébként erős gravitációs és mágneses anomáliát mértek a területen. A
Luna 15 szovjet holdszonda 1969-ben a Mare Crisiumba csapódott be, a
Luna 24 pedig 1976-ban sikeresen talajmintát vett és hozott a Földre
a Mare Crisium területéről.

A Mare Crisium területén több
sejtelmes fantomkráter is van, amelyeket érdemes megkeresni, és
asztrofotón megörökíteni. Ilyenek például a Lick- és Yerkes kráterek. A
Mare Crisiumban, illetve a tőle nyugatra lévő fényes Proclus-kráterben
szintén időszakos holdfelszíni jelenségeket figyeltek meg, ezért TLP-k
szempontjából is érdemes odafigyelni ezekre a területekre.

A hosszú téli éjszakákon magasan ragyogó
telehold fénye miatt az égi háttérfényesség ilyenkor nagyon magas, így
a halvány mély-ég objektumok vizuális megfigyelése ezekben a napokban
szinte lehetetlen. Ezért derült idő
esetén holdtöltekor érdemes az egyébként elhanyagolt, de most
igen magasan járó égi kísérőnk észlelésére is egy kis figyelmet
fordítani, távcsövünket a Holdra irányítani. Az erősen fényszennyezett
településekről, nagyvárosokból észlelve a Hold mindig hálás
megfigyelési téma. Az egész holdkorongról különleges színkódolású
asztrofotós felvételeket
is
lehet készíteni, amelyek kiemelik a telehold színeit. A hosszú, hideg
éjszakákon az észlelésekhez jól öltözzünk fel, és a távcső mellé
készítsük oda
termoszban az észlelő teánkat is.

Forrás:

  • Ciel et Espace 2008. december (463. sz.), 80. o.

Kapcsolódó internetes oldalak:



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close