Észleljük a holdperem különleges alakzatait!
2008.
december 10-14-e között igen magasra, 68 fokra emelkedik a
látóhatár fölé a delelő telehold, ami nagyon kedvező lehetőséget kínál a
holdperemhez közeli különleges felszíni alakzatok megfigyelésére,
elsősorban a Mare Crisium (Válságok Tengere), illetve a
Grimaldi-medence környékén. A téli napfordulóhoz közeledve az éjszakák még egyre hosszabbodnak,
és ha ilyenkor van holdtölte, akkor kísérőnk az egész éjszakai égboltot
beragyogja fényével. Most mintegy kilenc nappal a téli napforduló
előtt, december 12-én lesz holdtölte, és az ezt megelőző és követő napokban égi
kísérőnk igen nagy, mintegy 64-68 fokos magasságban delel. Pont holdtölte napján, december 12-én kerül földközelbe, amikor
mintegy 350 ezer km-re lesz tőlünk, és korongjának látszó
mérete nagyjából 34 ívperc lesz. A mellékelt kis táblázat ezen
éjszakákra megadja a Hold delelési magasságát, fázisát, valamint a
megfigyelésre kedvező helyzetben, a terminátor közelében lévő
holdfelszíni alakzatokat is:
dátum
Delelési magasság Holdfázis Esemény, megfigyelésre
(fok)
(%) javasolt terület
10.
64
95 nyugati holdperem,
Grimaldi
11.
67
97 Grimaldi-, Riccioli-,
Russell-, Struve- és
Eddington-kráter
12.
68
99
holdtölte, a holdkorong fotózása színesben
13.
68
98 keleti holdperem,
Mare Crisium
14.
67
97 Mare Crisium,
Lick-, Yerkes-
és Proclus-kráter
A
decemberi hosszú téli éjszakákon magasan delel a telihold egyben azt is jelenti, hogy szinte az egész éjszaka folyamán
megfigyelhető, illetve a nagy magasság miatt ilyenkor a földi
légkör zavaró hatásai kevésbé lépnek fel a vizuális, illetve
asztrofotós megfigyelések során.
A sötét Grimaldi-kráter és a Mare Crisium jól
megfigyelhető lesz a terminátor közelében december 10-11., illetve
13-14-én. A fotót Orbán
Károly készítette 2005. április 24-én 00:03 UT-kor (MCSE Hold Szakcsoport).
A
holdtölte előtti napokon, december 10-én és 11-én még a tőlünk látható
oldal holdrajzi nyugati pereme közelében van a terminátor, így
kontrasztosan látszanak Grimaldi-medence és környékének érdekes
alakzatai. Többek között a Riccioli-kráter az Oceanus Procellarum
(Viharok Óceánja) délnyugati pereménél. Tőlük északabbra az Oceanus
Procellarum határán egészen a holdperemnél a Struve-, Russell- és
Eddington-kráterek figyelhetők meg jól. A
Grimaldi-kráter a holdfelszín egy jellegzetesen sötét, alacsony
albedójú, vagyis kis fényvisszaverő képességű területe. Jól körülhatárolt,
mintegy 140-172 km átmérőjű és 2,7-3,2 km mély formáció. Ez egy nagyobb, a mintegy 440 km
átmérőjű Grimaldi-medence legbelső része. A rendre 230, 300 és 440 km
átmérőjű Wilhelms-gyűrűknek nevezett alakzatoknak a
legbelső része a sötét Grimaldi-kráter. Kora a holdi rétegtani
kormeghatártozás szerint pre-nektári, azaz 3,9-4,0 milliárd évnél is idősebb. A Grimaldi
belsejét nagyon sötét, ősi lávaanyag tölti ki mintegy 1,4-3,5 km
mélységben. Egyébként Mare Grimaldi (Grimaldi Tenger) néven is ismert
ez a terület. Hold körüli pályán keringő űreszközök mozgásából a Grimaldi
alatt tömegkoncentrációt, un. mascont mutattak ki.
A Grimaldi közelében nevezetes rianásokat is meg lehet
figyelni alacsony napállásnál, azaz december 10-11-e között. A Grimalditól keletre a Rimae Grimaldi, valamint
nyugatra a Riccioli-kráter közelében lévő Rimae Riccioli. A Grimaldi
egyik előfordulási helye az úgynevezett időszakos holdfelszíni
jelenségeknek (TLP-k vagy LTP-knek), ugyanis holdészlelők többször számoltak be felfénylésekről, elszíneződésekről, illetve
elhomályosodásokról a Grimaldi területén, bár ma már
elsősorban csak az Aristarchus-plató, az Alphonsus és a Langrenus környezetét
tekintik komolyan időszakos holdfelszíni jelenségek lehetséges
előfordulási helyének. Mindenesetre a helyzet
tisztázása végett érdemes lenne a Grimaldi-krátert is rendszeresen megfigyelni, monitorozni.
A mintegy 146 km átmérőjű Riccioli-kráter a
Hold pereménél a görbület miatt eléggé elliptikusnak látszik. A kráter
pereme nagyon lepusztult, erózióját valószínűleg az Oceanus
Procellarum-ot létrehozó nagy becsapódás törmelékanyaga, illetve a
kialakulása óta eltelt igen hosszú idő alatti eróziós folyamatok
okozták. A 103 km átmérőjű Russell egy félkaréj alakú,
lávával részben kitöltött aljzatú kráter, ami a vele egybefüggő, 164 km
átmérőjű, és szintén lávával nagyrész kitöltött, karéj alakú
Struve-kráterrel együtt egy 8-asra emlékeztető alakot formáz. A
Sruve-kráter keleti pereméhez illeszkedik a 118 km átmérőjű
Eddington-kráter, amelynek aljzata mint egy öböl,
folytonosan megy át az Oceanus Procellarumba.
A Grimaldi-kráter és környezete (Bucsi Gábor, 2005. május 21., 20:57:19 UT, MCSE Hold Szakcsoport).
Holdtölte
után, december 13-án és 14-én a terminátor már az ellenkező oldalon, a
Hold keleti pereménél van, és a Mare Crisium környékét teszi
kontrasztossá, megfigyelésre kedvezővé. A Mare Crisium egy többszörös
gyűrűs becsapódási alakzat égi kísérőnk felszínén. A legbelső, jól
megfigyelhető sötét mare terület átmérője 360-418 km, mélysége
4,6 km. A belső terület sötét mare anyaga mintegy 228 ezer
négyzetkilométer területen és 1,9 km vastagságban borítja a felszínt.
Ezt a belső területet kifelé haladva több gyűrűs szerkezet veszi körül
koncentrikusan, rendre 540, 740, 1080, 1600 km átmérővel. A Mare Crisium
kora mintegy 3,85 milliárd éves pre-imbriumi, más források szerint
azonban nektári, annak fiatalabb rétegével egyezik meg. Egyébként erős gravitációs és mágneses anomáliát mértek a területen. A
Luna 15 szovjet holdszonda 1969-ben a Mare Crisiumba csapódott be, a
Luna 24 pedig 1976-ban sikeresen talajmintát vett és hozott a Földre
a Mare Crisium területéről.
A Mare Crisium területén több
sejtelmes fantomkráter is van, amelyeket érdemes megkeresni, és
asztrofotón megörökíteni. Ilyenek például a Lick- és Yerkes kráterek. A
Mare Crisiumban, illetve a tőle nyugatra lévő fényes Proclus-kráterben
szintén időszakos holdfelszíni jelenségeket figyeltek meg, ezért TLP-k
szempontjából is érdemes odafigyelni ezekre a területekre.
A hosszú téli éjszakákon magasan ragyogó
telehold fénye miatt az égi háttérfényesség ilyenkor nagyon magas, így
a halvány mély-ég objektumok vizuális megfigyelése ezekben a napokban
szinte lehetetlen. Ezért derült idő
esetén holdtöltekor érdemes az egyébként elhanyagolt, de most
igen magasan járó égi kísérőnk észlelésére is egy kis figyelmet
fordítani, távcsövünket a Holdra irányítani. Az erősen fényszennyezett
településekről, nagyvárosokból észlelve a Hold mindig hálás
megfigyelési téma. Az egész holdkorongról különleges színkódolású
asztrofotós felvételeket is
lehet készíteni, amelyek kiemelik a telehold színeit. A hosszú, hideg
éjszakákon az észlelésekhez jól öltözzünk fel, és a távcső mellé
készítsük oda
termoszban az észlelő teánkat is.
Forrás:
- Ciel et Espace 2008. december (463. sz.), 80. o.
Kapcsolódó internetes oldalak:
