Észleljük a Termékenység Tengerének különleges alakzatait! | MCSE

Észleljük a Termékenység Tengerének különleges alakzatait!

Ez év november 14-e és 17-e között nagyon magasan delel a Hold, mintegy 65-68 fokkal emelkedik a látóhatár fölé. A mellékelt kis táblázat az ezekben a napokban a Bika és Ikrek csillagképekben tartózkodó Hold delelési magasságát, illetve fázisát mutatja.

 Dátum  delelési magasság
(fok)
fázis
(%)
 14.  66  99
 15.  68  95
 16.  67  88
 17.  65  79

 

A Hold ráadásul földközelben is lesz, november 15-én mintegy 353 ezer km-re lesz bolygónktól, ami 17-ére is csak 367 ezer km-re növekszik. A nagy delelési magasság tehát nagy, mintegy 33 ívperces látszó átmérővel párosul, ami igen kedvező feltételeket teremt a felszíni alakzatok megfigyelésére. A november 13-ai holdtölte után következő néhány napban a Termékenység-tengere (Mare Fecunditatis ) és annak érdekes, változatos geológiai alakzatai kerülnek a terminátor, a helyi naplemente közelébe. Ennek következtében a felszíni formák igen élesen, kontrasztosan, hosszú árnyékkal látszanak. A Luna-16 automatikus szovjet holdszonda 1970-ben talajmintát hozott a Földre a Mare Fecunditatis talajából, de a vidékről kevés felvételt készítettek a korábbi holdszondák az Apollo program idején, illetve az amatőrcsillagászok is ritkán észlelik ezt a vidékét. Érdemes tehát most felkeresni.

A Mare Fecunditatis és a peremén a szép, feltűnően nagy Langrenus kráter
(észak lent, Gurubi Gina Timea felvétele 2005. augusztus 20-án
22:48 UT-kor készült, MCSE Hold Szakcsoport).

 

A Mare Fecunditatis lávaanyaga a már korábban kialakult, mintegy 909-990 km átmérőjű nagyobb Fecunditatis-medencét töltötte ki eléggé nagymértékben, mintegy 480-680 km átmérővel, de viszonylag vékony rétegben. Az eredeti medence kora mintegy 4,2-4,6 milliárd év, vagyis pre-nektári, a feltöltés pedig mintegy 3,4 milliárd éves, tehát középső vagy késői imbriumi. Nyugati pereménél kisebb hegységek, meredélyek, valamint ezek közelében rianások vannak, például a Goclenius és Gutenberg kráterek közelében. A medence déli pereméhez egy kb. 250 km átmérőjű kisebb medence csatlakozik, ami azt sugallja, hogy a Fecunditatis-medencét két nagy becsapódás hozta létre, amelyek egymáshoz képest különböző időben történtek, de az is lehet, hogy ezek egy nagyobb kettős kisbolygó becsapódásakor egyidőben keletkeztek.

November 14-15-én a Fecunditatis-medence keleti pereménél levő és feltűnően nagy, mintegy 127 km (más forrás szerint 132 km), 2,6-4,9 km közötti mélységű Langrenus-kráter kerül a terminátor közelébe, valamint környezetében néhány szép és kevésbé ismert kráter megvilágítási viszonyai is kedvezőek lesznek. A 43 km átmérőjű Bilharz (Langrenus F), a 34 km-es Noanobu (Langrenus B), valamint a 29 km-es Atwood (Langrenus K) alkotta derékszög-alakzat a Langrenustól észak-nyugatra látszik és a szép  fotótéma lehet az asztrofotósok számára. A Langrenus korábban betűvel jelölt mellék-kráterei a nevüket a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) 1976-os grenoble-i kongresszusán kapták. A Langrenus-kráter a holdi rétegtani beosztás szerint erathosztenészi korú, ami középértékben mintegy 2,1 milliárd éves kort jelent. Külső formáját, méretét, szerkezetét tekintve a Copernicus-kráterre hasonlít, de ez utóbbi egy jóval fiatalabb, csak 800 millió éves . Egyébként a Langrenus-kráter egyike azon három holdfelszíni alakzatnak, amelyekben megfelelő műszerekkel úgynevezett idõszakos holdfelszíni jelenségeket (TLP-ket vagy LTP-ket) figyeltek és ezeket tudományos igénnyel dokumentáltak. A két másik terület az Aristarchus-plató, illetve az Alphonsus-kráter. Érdemes tehát a Langrenus-t TLP szempontból is rendszeresen megfigyelni, fotózni vagy rajzolni.

Szép rajz a Langrenus-kráterről és környezetéről. A közelben a derékszöget formáló három kis kráter:
a Bilharz (jobb szélső), Noanobu (lent) és Atwood (a derékszög csúcsánál) is jól látszik
(rajz: Bognár Tamás, 2007. szeptember 28., MCSE Hold Szakcsoport).

 

A Mare Fecunditatis sem egy sima aljzatú holdi medence, hanem kisebb-nagyobb kráterek, rianások és hosszúkás, kígyózó kiemelkedések (dorsa-k) teszik változatossá, érdekessé a felszínét. November 16-ára a medence keleti pereme már eltűnik a holdi éjszakában, de a Goclenius- és Gutenberg-kráterek, valamint rianásaik még jól megfigyelhetők leszek. Külön figyelmet érdemel a Messier A és B kettős kráter is, amelynek valószínűleg egy kettős kisbolygó súroló, tehát a helyi horizonthoz képest alacsony szögű becsapódásával keletkezhetett. A Mare Fecunditatis alakzatain kívül 15-én terminátor közelébe kerül a Mare Crisium (Válságok Tengere) nyugati részén lévő Yerkes fantomkráter is, ami egy kiterjesztett szárnyú albatroszra emlékeztet. A terminátortól még kissé távolabb vannak a Nectaris-medence és annak sejtelmes fantomkráterei, délebbre pedig a nagy, töredezett aljzatú Petavius-kráter, a Rheita-völgy, a Janssen-kráter és vidéke látható. Észak felé sétálva a holdfelszínen távcsövünkkel megfigyelhetjük a Posidonius, Atlas, Hercules krátereket is, amelyek rövidesen a terminátor közelébe kerülnek.

A nagy holdfázis idén sajnos nem kedvez a hold felszínébe csapódó Leonida meteorok megfigyelésére, pedig a korábbi években számos sikeres észlelés történt, amikor is a Hold éjszakai oldalán könnyen videókamera végre lehetett kapni a becsapódások halvány fényfelvillanásait.

Forrás:
Ciel et Espace 2008. november (462. szám) 74. o.



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close